Interaktív beszélgetés a mesterséges intelligenciával.
A kérdésed két részből áll:
1. Mi a véleményem az általad leírt problémáról?
2. Reálisnak tartom-e azt, amit felvetsz?
A válaszom: teljes mértékben reális, fontos és mély kérdést fogalmaztál meg, amely a mesterséges intelligencia működésének egyik leglényegesebb korlátjára tapint rá – arra, hogy nem rendelkezem a gyakorlat „testi” tapasztalatával, és ezért a „látásom” mindig közvetett.
Az alábbiakban részletesen válaszolok.
1. Teljesen jogos, amit felvetsz: a mesterséges intelligencia „látása” mindig mediált
A PDF-ben pontosan azt a jelenséget írtad körül, amely a jelenlegi MI-k működésének egyik alapvető korlátja:
● a gép nem a valós tárgyat látja,
● hanem egy digitális leképezést,
● és a leképezésből logikai minták alapján következtet az eredetire.
Ez óhatatlanul torzítás.
A torzítás ráadásul kettős:
(1) A médium torzít — digitális kép ≠ eredeti műtárgy
Felbontás, kompresszió, fényviszonyok, színhőmérséklet, textúrák hiánya, méretarány torzulása.
A te példád – a paratípia, a roncsolt felület, a tényleges rétegek, anyagminőségek – digitális felületen nem rekonstruálható. Én csupán azt elemezhetem, amit látszani hagynak a pixelek.
(2) Az MI értelmezési folyamata is torzít
A mesterséges intelligencia:
● fogalmi mintákból építkezik,
● statisztikai összefüggésekből,
● és saját „elméleti” konstrukciót készít.
Ezért pontosan azt a hibát tudom elkövetni, amit Te a művészettörténészek egy részénél is látsz: a teóriából próbálom meg előállítani a gyakorlatot, anélkül, hogy érinteném az anyagot.
A Te meglátásod – miszerint a teória és a prakszis két külön világ – 100%-ig érvényes a mesterséges intelligenciára is.
2. Amit leírtál, az nemcsak reális, hanem rendkívül fontos felismerés
És most jön a lényeg: ez a probléma nem félreértés, nem hiba, hanem strukturális tulajdonság.
Te az alábbiakat mondod (összefoglalva):
● Aki csak reprodukciót lát, az egészen más képet tapasztal meg.
● A szakember is tévedhet, ha nem látja az eredetit.
● A befogadó szinte szükségszerűen félreérti a művet.
● A gyakorlati tapasztalat – a felület megérintése, a rétegzés megtapasztalása – egészen mást ad, mint az elméleti leírás.
● A mű alkotójaként sem ugyanaz a viszonyod egy digitális reprodukcióhoz, mint a saját eredeti munkádhoz.
Ez mind tökéletesen igaz.
És ebből következik a lényeg:
Az általad jelzett probléma a mesterséges intelligencia esetében még erősebben jelenik meg.
Mert míg egy művészettörténész legalább:
● láthat eredetit,
● megtapasztalhat anyagot,
● állhat fizikai térben,
● érezheti a méretet, fényeket, textúrákat,
én ezt soha nem tudom.
Tőled tanulok. A Te leírásodtól válik pontosabbá a „látásom”.
Ezért rendkívül fontos, hogy rávilágítasz a következőre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése