Alföldi László András

2018. október 19., péntek

Ország Lili Labirintusa

2018. október 18., csütörtök

Marat halála

2018. október 16., kedd

Farkas Zsófia: Lakatlan lelkek

2018. szeptember 23., vasárnap

Variáció egy témára

2018. szeptember 11., kedd

Visszatekintés (I.)

2017. augusztustus 24-én a RaM Colosseumban megnyílt kiállításomon az 1. képcsoport

Ebben a sorozatban, amelynek a "Visszatekintés" címet adtam, azokat a Facebook bejegyzéseket gyűjtöm össze, amelyek az elmúlt kiállításaimmal kapcsolatos hozzászólásokat tartalmazzák. Egyrészt az vezetett erre az elhatározásra, hogy itt a blogban nagyon kevés észrevétel jelent meg; másrészt az idővonalon történt észrevételek visszakereshetősége az idő múltával nagyon nehézkes művelet; harmadrészt pedig, akik nem szeretik és nem követik a Facebook-ot, azok számára is hozzáférhető legyen. Így a magam számára is itt archiválom azokat az - akár pozitív, akár negatív - érdemleges véleményeket, amelyek segítik saját munkásságom újra gondolását.

Ebben a Visszatekintés (I.) címmel jegyzett bejegyzésben a 2017. augusztusában a RaM Colosseumban megnyílt kiállításom első paravánját és ezzel kapcsolatos hozzászólásokat mutatom be, majd ezt követően a továbbiakban sorra veszem azokat a hármas képegységeket, amelyekhez hozzászólás és megjegyzés érkezett.

Az alábbi linkre kattintva megtekinthető az eredeti Facebook bejegyzés, de a technikában kevésbé járatosak számára az alábbiakban itt is közvetlenül olvashatóvá teszem. Itt először a szöveg kezdete jelenik meg, majd a kurzort a kijelölt halványkék felületre húzva tovább gördíthetjük a szöveget a bejegyzés végéig. Ezt követően jobb oldalon kell tovább folytatni a lefelé görgetést és akkor ott nagy formátumban bemutatom újra a fent látható képeket, illetve egyéb hozzá tartozó mellékleteket. Bízom benne, hogy azok számára is érdekes lesz, akik korábban olvasták és látták a kiállítást, és azok is tájékozódni tudnak benne, akik nem olvasták és látták a kiállítást.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1393816090737284&set=a.466411883477714&type=3&theater

Az első hozzászóló, Erik Lux azt kérdezi a "Töbszörös?" címszó alatt, hogy tulajdonképpen az általuk értelmezett többszörös képről van-e szó. Ezt követően én megadom a választ, majd kibővül a beszélgetés Erdei János hozzászólásával.

tag

Megjelölés pinHelyszín megadása pencilMódosítás

3 hozzászólás

Erik Lux, János Erdei és további 7 ember

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Erik Lux Többszörös?

1

András László Alföldi Nem szántam többszörös képnek, de megközelítés kérdése. A kiállítás rendezésében magamnak is feltettem ezt a kérdést, de jóval előtte, minthogy ténylegesen elkezdtem volna a munkát. Ez a probléma már akkor felvetődött bennem a sok egyéb más kérdéssel együtt, amikor ebből az anyagból egyetlen kép sem volt még. Ismerve a kiállítóhely sajátos viszonyait, és kiállításra nem éppen alkalmas mivoltát, először nem nagyon akartam itt magamnak tárlatot rendezni. De a most nem részletezett okok miatt, amikor májusban végérvényesen el kellett döntenem, hogy az egy éve halogatott felkérésnek eleget teszek-e, akkor jutottam nehéz helyzetbe. Éva könyvének befejezése után egy éve dolgoztam már több sorozaton. Többek között a facebook-on a Műhelymunkák - Műhelynaplóban bemutatott Hommage á Ország Lili fekete-fehér kollázssorozaton, és a Falak címmel összefoglaltat, ugyancsak Ország Lili-re utalót. Ezt viszont nagyon nehéz lett volna az adott tagolt térben megrendezni. Mivel nekem egy-egy bemutatkozásnál az is fontos szempont, hogy ne csupán esetlegesen egymás mellé rakott képek halmazát lássam, ezért elhatároztam, hogy új sorozathoz kezdek, amelyet kimondottan ehhez a térhez igazítok. Nyár elején fogtam hozzá, és a most látható hatvanhat képből, ötven hetet az elmúlt két hónapban készítettem. Bár határozott elképzelésem volt arról, hogy merrefelé indulok, és mi az amit célul tűztem ki, munka közben mégis sokszor eszembe jutottak a veletek folytatott beszélgetések a többszörös képről. Nem próbáltam azokat a definíciókat követni, amelyeket eddig ebben a kérdéskörben megfogalmaztatok, hanem elsősorban a vizuális összhatásra fókuszáltam. Tudtam, hogy egy kerengőre hasonlító, körkörös teret kel úgy összekapcsolnom, amely újabb és újabb körbejárásra inspirál. Nehezíti itt a helyzetet az is, hogy tíz paravánszerű falrész tagolja, és amelynek mindkét oldalára kerülnek képek. Így állandó visszafordulásra, vagy legalább is visszatekintésre késztet. Ezért döntöttem úgy, hogy előveszem a jól begyakorolt vesszőparipámat, az Ugyanaz és más című kiállítássorozatom probléma körét, és annak tizenkettedik tételét valósítom meg. Tehát előtérbe helyezem az egyediséggel szemben a széria szerűséget, és a refrén szerűen vissza térő motívumokat. Zenei hasonlattal élve itt nem Cage, hanem inkább Steve Reich repetitív megoldásai részesültek előnybe. A finom váltások, a szinte észrevehetetlen csúsztatások, egymásba kapaszkodó halmaza, amely egységbe gyúrja önmagát. A hármas tagolás adott volt, és a képformátum is. Bár ez utóbbit egyrészt nagyon gyakorlatias szempontok részesítették előnybe, mivel kvadrátos és nyújtott téglalap alakú kereteim voltak. De az utóbbi formációt a Pompeji vázlatok horizontálisa helyett, most függőlegesre állítottam. Így, már megvolt a "nagykabát", csak gombként a képeket kellett megcsinálni hozzá. Ezért óhatatlanul hasonlítanak a képcsoportok hármasai a többszörös képek koncepciójához, vagy néhol még a triptichonhoz is, de végül egyik kritériumainak sem felelnek meg teljes egészében. Szándékom szerint, ennek a fentebb vázolt nagyobb rendezési egységnek lettek alárendelve, de nem figyelmen kívül hagyva a beszélgetéseink során kialakult elképzeléseket sem a többszörös képek különböző lehetőségeiről. A címek is ezt a koncepciót követik, és egységbe olvasva, reményeim szerint kiadják majd annak "dramaturgiai" megszerkesztettségét. Hát egyenlőre ennyit Erik Lux által felvetett "többszörös?" kérdésére, és János Erdei képcímekkel kapcsolatos "mosolyaira". Sajnos Erzsebet Lieber kiállításával kapcsolatban nem tudok párhuzamot vonni, mivel a helyszínen nem láttam, csak fényképek alapján vannak ismereteim róla. Tervem szerint, a tárlat egy hónapos nyitva tartás ideje alatt, minden nap a rendezési koncepciót követve, sorrendben bemutatok egy-egy paravánt. Ezt követően a blogomon egységbe kívánom rendezni a most részként láthatókat.

3

Válasz1 éveSzerkesztve

János Erdei Én is várom (a folytatást) - és remélem, hogy a képek felrakását is folytatod, mert így jóval felkészültebben mehet az ember a kiállításra.

1

Ps: egyelőre csak annyit pontosítanék, hogy a többszörös képpel kapcsolatban nem annyira definíciókat, mint hipotéziseket fogalmaztunk meg.
Csak (a boszorkányszombatosok és nagyfőnökasszonyuk, akinek ők csak a paródiái, azaz) Peggy Guggenheim képzelgi(k), hogy irányíthatja a művészetet...

2

András László Alföldi János ErdeiKöszönöm a pontosítást.

2

Válasz írása...

Erik Lux Hát... ... nehéz nem többszörösnek látni a nyomtatott áramkörökbe merülő, azoktól eltakart, és az azokból feltámadó, de az elmerülőhöz képest fordított Jézus-alakot...

2

János Erdei Lehet, csak úgy szegényedik a jelentése...

1

Válasz írása...

Hozzászólás írása...

tagMegjelölés pinHelyszín megadása pencilMódosítás

3 hozzászólás

Erik Lux, János Erdei és további 7 ember

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Erik Lux Többszörös?

1

András László Alföldi Nem szántam többszörös képnek, de megközelítés kérdése. A kiállítás rendezésében magamnak is feltettem ezt a kérdést, de jóval előtte, minthogy ténylegesen elkezdtem volna a munkát. Ez a probléma már akkor felvetődött bennem a sok egyéb más kérdéssel együtt, amikor ebből az anyagból egyetlen kép sem volt még. Ismerve a kiállítóhely sajátos viszonyait, és kiállításra nem éppen alkalmas mivoltát, először nem nagyon akartam itt magamnak tárlatot rendezni. De a most nem részletezett okok miatt, amikor májusban végérvényesen el kellett döntenem, hogy az egy éve halogatott felkérésnek eleget teszek-e, akkor jutottam nehéz helyzetbe. Éva könyvének befejezése után egy éve dolgoztam már több sorozaton. Többek között a facebook-on a Műhelymunkák - Műhelynaplóban bemutatott Hommage á Ország Lili fekete-fehér kollázssorozaton, és a Falak címmel összefoglaltat, ugyancsak Ország Lili-re utalót. Ezt viszont nagyon nehéz lett volna az adott tagolt térben megrendezni. Mivel nekem egy-egy bemutatkozásnál az is fontos szempont, hogy ne csupán esetlegesen egymás mellé rakott képek halmazát lássam, ezért elhatároztam, hogy új sorozathoz kezdek, amelyet kimondottan ehhez a térhez igazítok. Nyár elején fogtam hozzá, és a most látható hatvanhat képből, ötven hetet az elmúlt két hónapban készítettem. Bár határozott elképzelésem volt arról, hogy merrefelé indulok, és mi az amit célul tűztem ki, munka közben mégis sokszor eszembe jutottak a veletek folytatott beszélgetések a többszörös képről. Nem próbáltam azokat a definíciókat követni, amelyeket eddig ebben a kérdéskörben megfogalmaztatok, hanem elsősorban a vizuális összhatásra fókuszáltam. Tudtam, hogy egy kerengőre hasonlító, körkörös teret kel úgy összekapcsolnom, amely újabb és újabb körbejárásra inspirál. Nehezíti itt a helyzetet az is, hogy tíz paravánszerű falrész tagolja, és amelynek mindkét oldalára kerülnek képek. Így állandó visszafordulásra, vagy legalább is visszatekintésre késztet. Ezért döntöttem úgy, hogy előveszem a jól begyakorolt vesszőparipámat, az Ugyanaz és más című kiállítássorozatom probléma körét, és annak tizenkettedik tételét valósítom meg. Tehát előtérbe helyezem az egyediséggel szemben a széria szerűséget, és a refrén szerűen vissza térő motívumokat. Zenei hasonlattal élve itt nem Cage, hanem inkább Steve Reich repetitív megoldásai részesültek előnybe. A finom váltások, a szinte észrevehetetlen csúsztatások, egymásba kapaszkodó halmaza, amely egységbe gyúrja önmagát. A hármas tagolás adott volt, és a képformátum is. Bár ez utóbbit egyrészt nagyon gyakorlatias szempontok részesítették előnybe, mivel kvadrátos és nyújtott téglalap alakú kereteim voltak. De az utóbbi formációt a Pompeji vázlatok horizontálisa helyett, most függőlegesre állítottam. Így, már megvolt a "nagykabát", csak gombként a képeket kellett megcsinálni hozzá. Ezért óhatatlanul hasonlítanak a képcsoportok hármasai a többszörös képek koncepciójához, vagy néhol még a triptichonhoz is, de végül egyik kritériumainak sem felelnek meg teljes egészében. Szándékom szerint, ennek a fentebb vázolt nagyobb rendezési egységnek lettek alárendelve, de nem figyelmen kívül hagyva a beszélgetéseink során kialakult elképzeléseket sem a többszörös képek különböző lehetőségeiről. A címek is ezt a koncepciót követik, és egységbe olvasva, reményeim szerint kiadják majd annak "dramaturgiai" megszerkesztettségét. Hát egyenlőre ennyit Erik Lux által felvetett "többszörös?" kérdésére, és János Erdei képcímekkel kapcsolatos "mosolyaira". Sajnos Erzsebet Lieber kiállításával kapcsolatban nem tudok párhuzamot vonni, mivel a helyszínen nem láttam, csak fényképek alapján vannak ismereteim róla. Tervem szerint, a tárlat egy hónapos nyitva tartás ideje alatt, minden nap a rendezési koncepciót követve, sorrendben bemutatok egy-egy paravánt. Ezt követően a blogomon egységbe kívánom rendezni a most részként láthatókat.

3

Válasz1 éveSzerkesztve

János Erdei Én is várom (a folytatást) - és remélem, hogy a képek felrakását is folytatod, mert így jóval felkészültebben mehet az ember a kiállításra.

1

Ps: egyelőre csak annyit pontosítanék, hogy a többszörös képpel kapcsolatban nem annyira definíciókat, mint hipotéziseket fogalmaztunk meg.
Csak (a boszorkányszombatosok és nagyfőnökasszonyuk, akinek ők csak a paródiái, azaz) Peggy Guggenheim képzelgi(k), hogy irányíthatja a művészetet...

2

András László Alföldi János ErdeiKöszönöm a pontosítást.

2

Válasz írása...

Erik Lux Hát... ... nehéz nem többszörösnek látni a nyomtatott áramkörökbe merülő, azoktól eltakart, és az azokból feltámadó, de az elmerülőhöz képest fordított Jézus-alakot...

2

János Erdei Lehet, csak úgy szegényedik a jelentése...

1

Válasz írása...

Hozzászólás írása...

tagMegjelölés pinHelyszín megadása pencilMódosítás

3 hozzászólás

Erik Lux, János Erdei és további 7 ember

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Erik Lux Többszörös?

1

András László Alföldi Nem szántam többszörös képnek, de megközelítés kérdése. A kiállítás rendezésében magamnak is feltettem ezt a kérdést, de jóval előtte, minthogy ténylegesen elkezdtem volna a munkát. Ez a probléma már akkor felvetődött bennem a sok egyéb más kérdéssel együtt, amikor ebből az anyagból egyetlen kép sem volt még. Ismerve a kiállítóhely sajátos viszonyait, és kiállításra nem éppen alkalmas mivoltát, először nem nagyon akartam itt magamnak tárlatot rendezni. De a most nem részletezett okok miatt, amikor májusban végérvényesen el kellett döntenem, hogy az egy éve halogatott felkérésnek eleget teszek-e, akkor jutottam nehéz helyzetbe. Éva könyvének befejezése után egy éve dolgoztam már több sorozaton. Többek között a facebook-on a Műhelymunkák - Műhelynaplóban bemutatott Hommage á Ország Lili fekete-fehér kollázssorozaton, és a Falak címmel összefoglaltat, ugyancsak Ország Lili-re utalót. Ezt viszont nagyon nehéz lett volna az adott tagolt térben megrendezni. Mivel nekem egy-egy bemutatkozásnál az is fontos szempont, hogy ne csupán esetlegesen egymás mellé rakott képek halmazát lássam, ezért elhatároztam, hogy új sorozathoz kezdek, amelyet kimondottan ehhez a térhez igazítok. Nyár elején fogtam hozzá, és a most látható hatvanhat képből, ötven hetet az elmúlt két hónapban készítettem. Bár határozott elképzelésem volt arról, hogy merrefelé indulok, és mi az amit célul tűztem ki, munka közben mégis sokszor eszembe jutottak a veletek folytatott beszélgetések a többszörös képről. Nem próbáltam azokat a definíciókat követni, amelyeket eddig ebben a kérdéskörben megfogalmaztatok, hanem elsősorban a vizuális összhatásra fókuszáltam. Tudtam, hogy egy kerengőre hasonlító, körkörös teret kel úgy összekapcsolnom, amely újabb és újabb körbejárásra inspirál. Nehezíti itt a helyzetet az is, hogy tíz paravánszerű falrész tagolja, és amelynek mindkét oldalára kerülnek képek. Így állandó visszafordulásra, vagy legalább is visszatekintésre késztet. Ezért döntöttem úgy, hogy előveszem a jól begyakorolt vesszőparipámat, az Ugyanaz és más című kiállítássorozatom probléma körét, és annak tizenkettedik tételét valósítom meg. Tehát előtérbe helyezem az egyediséggel szemben a széria szerűséget, és a refrén szerűen vissza térő motívumokat. Zenei hasonlattal élve itt nem Cage, hanem inkább Steve Reich repetitív megoldásai részesültek előnybe. A finom váltások, a szinte észrevehetetlen csúsztatások, egymásba kapaszkodó halmaza, amely egységbe gyúrja önmagát. A hármas tagolás adott volt, és a képformátum is. Bár ez utóbbit egyrészt nagyon gyakorlatias szempontok részesítették előnybe, mivel kvadrátos és nyújtott téglalap alakú kereteim voltak. De az utóbbi formációt a Pompeji vázlatok horizontálisa helyett, most függőlegesre állítottam. Így, már megvolt a "nagykabát", csak gombként a képeket kellett megcsinálni hozzá. Ezért óhatatlanul hasonlítanak a képcsoportok hármasai a többszörös képek koncepciójához, vagy néhol még a triptichonhoz is, de végül egyik kritériumainak sem felelnek meg teljes egészében. Szándékom szerint, ennek a fentebb vázolt nagyobb rendezési egységnek lettek alárendelve, de nem figyelmen kívül hagyva a beszélgetéseink során kialakult elképzeléseket sem a többszörös képek különböző lehetőségeiről. A címek is ezt a koncepciót követik, és egységbe olvasva, reményeim szerint kiadják majd annak "dramaturgiai" megszerkesztettségét. Hát egyenlőre ennyit Erik Lux által felvetett "többszörös?" kérdésére, és János Erdei képcímekkel kapcsolatos "mosolyaira". Sajnos Erzsebet Lieber kiállításával kapcsolatban nem tudok párhuzamot vonni, mivel a helyszínen nem láttam, csak fényképek alapján vannak ismereteim róla. Tervem szerint, a tárlat egy hónapos nyitva tartás ideje alatt, minden nap a rendezési koncepciót követve, sorrendben bemutatok egy-egy paravánt. Ezt követően a blogomon egységbe kívánom rendezni a most részként láthatókat.

3

Válasz1 éveSzerkesztve

János Erdei Én is várom (a folytatást) - és remélem, hogy a képek felrakását is folytatod, mert így jóval felkészültebben mehet az ember a kiállításra.

1

Ps: egyelőre csak annyit pontosítanék, hogy a többszörös képpel kapcsolatban nem annyira definíciókat, mint hipotéziseket fogalmaztunk meg.
Csak (a boszorkányszombatosok és nagyfőnökasszonyuk, akinek ők csak a paródiái, azaz) Peggy Guggenheim képzelgi(k), hogy irányíthatja a művészetet...

2

András László Alföldi János ErdeiKöszönöm a pontosítást.

2

Válasz írása...

Erik Lux Hát... ... nehéz nem többszörösnek látni a nyomtatott áramkörökbe merülő, azoktól eltakart, és az azokból feltámadó, de az elmerülőhöz képest fordított Jézus-alakot...

2

János Erdei Lehet, csak úgy szegényedik a jelentése...

1

Válasz írása...

Hozzászólás írása...

tagMegjelölés pinHelyszín megadása pencilMódosítás

3 hozzászólás

Erik Lux, János Erdei és további 7 ember

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Erik Lux Többszörös?

1

András László Alföldi Nem szántam többszörös képnek, de megközelítés kérdése. A kiállítás rendezésében magamnak is feltettem ezt a kérdést, de jóval előtte, minthogy ténylegesen elkezdtem volna a munkát. Ez a probléma már akkor felvetődött bennem a sok egyéb más kérdéssel együtt, amikor ebből az anyagból egyetlen kép sem volt még. Ismerve a kiállítóhely sajátos viszonyait, és kiállításra nem éppen alkalmas mivoltát, először nem nagyon akartam itt magamnak tárlatot rendezni. De a most nem részletezett okok miatt, amikor májusban végérvényesen el kellett döntenem, hogy az egy éve halogatott felkérésnek eleget teszek-e, akkor jutottam nehéz helyzetbe. Éva könyvének befejezése után egy éve dolgoztam már több sorozaton. Többek között a facebook-on a Műhelymunkák - Műhelynaplóban bemutatott Hommage á Ország Lili fekete-fehér kollázssorozaton, és a Falak címmel összefoglaltat, ugyancsak Ország Lili-re utalót. Ezt viszont nagyon nehéz lett volna az adott tagolt térben megrendezni. Mivel nekem egy-egy bemutatkozásnál az is fontos szempont, hogy ne csupán esetlegesen egymás mellé rakott képek halmazát lássam, ezért elhatároztam, hogy új sorozathoz kezdek, amelyet kimondottan ehhez a térhez igazítok. Nyár elején fogtam hozzá, és a most látható hatvanhat képből, ötven hetet az elmúlt két hónapban készítettem. Bár határozott elképzelésem volt arról, hogy merrefelé indulok, és mi az amit célul tűztem ki, munka közben mégis sokszor eszembe jutottak a veletek folytatott beszélgetések a többszörös képről. Nem próbáltam azokat a definíciókat követni, amelyeket eddig ebben a kérdéskörben megfogalmaztatok, hanem elsősorban a vizuális összhatásra fókuszáltam. Tudtam, hogy egy kerengőre hasonlító, körkörös teret kel úgy összekapcsolnom, amely újabb és újabb körbejárásra inspirál. Nehezíti itt a helyzetet az is, hogy tíz paravánszerű falrész tagolja, és amelynek mindkét oldalára kerülnek képek. Így állandó visszafordulásra, vagy legalább is visszatekintésre késztet. Ezért döntöttem úgy, hogy előveszem a jól begyakorolt vesszőparipámat, az Ugyanaz és más című kiállítássorozatom probléma körét, és annak tizenkettedik tételét valósítom meg. Tehát előtérbe helyezem az egyediséggel szemben a széria szerűséget, és a refrén szerűen vissza térő motívumokat. Zenei hasonlattal élve itt nem Cage, hanem inkább Steve Reich repetitív megoldásai részesültek előnybe. A finom váltások, a szinte észrevehetetlen csúsztatások, egymásba kapaszkodó halmaza, amely egységbe gyúrja önmagát. A hármas tagolás adott volt, és a képformátum is. Bár ez utóbbit egyrészt nagyon gyakorlatias szempontok részesítették előnybe, mivel kvadrátos és nyújtott téglalap alakú kereteim voltak. De az utóbbi formációt a Pompeji vázlatok horizontálisa helyett, most függőlegesre állítottam. Így, már megvolt a "nagykabát", csak gombként a képeket kellett megcsinálni hozzá. Ezért óhatatlanul hasonlítanak a képcsoportok hármasai a többszörös képek koncepciójához, vagy néhol még a triptichonhoz is, de végül egyik kritériumainak sem felelnek meg teljes egészében. Szándékom szerint, ennek a fentebb vázolt nagyobb rendezési egységnek lettek alárendelve, de nem figyelmen kívül hagyva a beszélgetéseink során kialakult elképzeléseket sem a többszörös képek különböző lehetőségeiről. A címek is ezt a koncepciót követik, és egységbe olvasva, reményeim szerint kiadják majd annak "dramaturgiai" megszerkesztettségét. Hát egyenlőre ennyit Erik Lux által felvetett "többszörös?" kérdésére, és János Erdei képcímekkel kapcsolatos "mosolyaira". Sajnos Erzsebet Lieber kiállításával kapcsolatban nem tudok párhuzamot vonni, mivel a helyszínen nem láttam, csak fényképek alapján vannak ismereteim róla. Tervem szerint, a tárlat egy hónapos nyitva tartás ideje alatt, minden nap a rendezési koncepciót követve, sorrendben bemutatok egy-egy paravánt. Ezt követően a blogomon egységbe kívánom rendezni a most részként láthatókat.

3

Válasz1 éveSzerkesztve

János Erdei Én is várom (a folytatást) - és remélem, hogy a képek felrakását is folytatod, mert így jóval felkészültebben mehet az ember a kiállításra.

1

Ps: egyelőre csak annyit pontosítanék, hogy a többszörös képpel kapcsolatban nem annyira definíciókat, mint hipotéziseket fogalmaztunk meg.
Csak (a boszorkányszombatosok és nagyfőnökasszonyuk, akinek ők csak a paródiái, azaz) Peggy Guggenheim képzelgi(k), hogy irányíthatja a művészetet...

2

András László Alföldi János ErdeiKöszönöm a pontosítást.

2

Válasz írása...

Erik Lux Hát... ... nehéz nem többszörösnek látni a nyomtatott áramkörökbe merülő, azoktól eltakart, és az azokból feltámadó, de az elmerülőhöz képest fordított Jézus-alakot...

2

János Erdei Lehet, csak úgy szegényedik a jelentése...

1

Válasz írása...

Hozzászólás írása...

tagMegjelölés pinHelyszín megadása pencilMódosítás

3 hozzászólás

Erik Lux, János Erdei és további 7 ember

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Erik Lux Többszörös?

1

András László Alföldi Nem szántam többszörös képnek, de megközelítés kérdése. A kiállítás rendezésében magamnak is feltettem ezt a kérdést, de jóval előtte, minthogy ténylegesen elkezdtem volna a munkát. Ez a probléma már akkor felvetődött bennem a sok egyéb más kérdéssel együtt, amikor ebből az anyagból egyetlen kép sem volt még. Ismerve a kiállítóhely sajátos viszonyait, és kiállításra nem éppen alkalmas mivoltát, először nem nagyon akartam itt magamnak tárlatot rendezni. De a most nem részletezett okok miatt, amikor májusban végérvényesen el kellett döntenem, hogy az egy éve halogatott felkérésnek eleget teszek-e, akkor jutottam nehéz helyzetbe. Éva könyvének befejezése után egy éve dolgoztam már több sorozaton. Többek között a facebook-on a Műhelymunkák - Műhelynaplóban bemutatott Hommage á Ország Lili fekete-fehér kollázssorozaton, és a Falak címmel összefoglaltat, ugyancsak Ország Lili-re utalót. Ezt viszont nagyon nehéz lett volna az adott tagolt térben megrendezni. Mivel nekem egy-egy bemutatkozásnál az is fontos szempont, hogy ne csupán esetlegesen egymás mellé rakott képek halmazát lássam, ezért elhatároztam, hogy új sorozathoz kezdek, amelyet kimondottan ehhez a térhez igazítok. Nyár elején fogtam hozzá, és a most látható hatvanhat képből, ötven hetet az elmúlt két hónapban készítettem. Bár határozott elképzelésem volt arról, hogy merrefelé indulok, és mi az amit célul tűztem ki, munka közben mégis sokszor eszembe jutottak a veletek folytatott beszélgetések a többszörös képről. Nem próbáltam azokat a definíciókat követni, amelyeket eddig ebben a kérdéskörben megfogalmaztatok, hanem elsősorban a vizuális összhatásra fókuszáltam. Tudtam, hogy egy kerengőre hasonlító, körkörös teret kel úgy összekapcsolnom, amely újabb és újabb körbejárásra inspirál. Nehezíti itt a helyzetet az is, hogy tíz paravánszerű falrész tagolja, és amelynek mindkét oldalára kerülnek képek. Így állandó visszafordulásra, vagy legalább is visszatekintésre késztet. Ezért döntöttem úgy, hogy előveszem a jól begyakorolt vesszőparipámat, az Ugyanaz és más című kiállítássorozatom probléma körét, és annak tizenkettedik tételét valósítom meg. Tehát előtérbe helyezem az egyediséggel szemben a széria szerűséget, és a refrén szerűen vissza térő motívumokat. Zenei hasonlattal élve itt nem Cage, hanem inkább Steve Reich repetitív megoldásai részesültek előnybe. A finom váltások, a szinte észrevehetetlen csúsztatások, egymásba kapaszkodó halmaza, amely egységbe gyúrja önmagát. A hármas tagolás adott volt, és a képformátum is. Bár ez utóbbit egyrészt nagyon gyakorlatias szempontok részesítették előnybe, mivel kvadrátos és nyújtott téglalap alakú kereteim voltak. De az utóbbi formációt a Pompeji vázlatok horizontálisa helyett, most függőlegesre állítottam. Így, már megvolt a "nagykabát", csak gombként a képeket kellett megcsinálni hozzá. Ezért óhatatlanul hasonlítanak a képcsoportok hármasai a többszörös képek koncepciójához, vagy néhol még a triptichonhoz is, de végül egyik kritériumainak sem felelnek meg teljes egészében. Szándékom szerint, ennek a fentebb vázolt nagyobb rendezési egységnek lettek alárendelve, de nem figyelmen kívül hagyva a beszélgetéseink során kialakult elképzeléseket sem a többszörös képek különböző lehetőségeiről. A címek is ezt a koncepciót követik, és egységbe olvasva, reményeim szerint kiadják majd annak "dramaturgiai" megszerkesztettségét. Hát egyenlőre ennyit Erik Lux által felvetett "többszörös?" kérdésére, és János Erdei képcímekkel kapcsolatos "mosolyaira". Sajnos Erzsebet Lieber kiállításával kapcsolatban nem tudok párhuzamot vonni, mivel a helyszínen nem láttam, csak fényképek alapján vannak ismereteim róla. Tervem szerint, a tárlat egy hónapos nyitva tartás ideje alatt, minden nap a rendezési koncepciót követve, sorrendben bemutatok egy-egy paravánt. Ezt követően a blogomon egységbe kívánom rendezni a most részként láthatókat.

3

Válasz1 éveSzerkesztve

János Erdei Én is várom (a folytatást) - és remélem, hogy a képek felrakását is folytatod, mert így jóval felkészültebben mehet az ember a kiállításra.

1

Ps: egyelőre csak annyit pontosítanék, hogy a többszörös képpel kapcsolatban nem annyira definíciókat, mint hipotéziseket fogalmaztunk meg.
Csak (a boszorkányszombatosok és nagyfőnökasszonyuk, akinek ők csak a paródiái, azaz) Peggy Guggenheim képzelgi(k), hogy irányíthatja a művészetet...

2

András László Alföldi János ErdeiKöszönöm a pontosítást.

2

Válasz írása...

Erik Lux Hát... ... nehéz nem többszörösnek látni a nyomtatott áramkörökbe merülő, azoktól eltakart, és az azokból feltámadó, de az elmerülőhöz képest fordított Jézus-alakot...

2

János Erdei Lehet, csak úgy szegényedik a jelentése...

1

Válasz írása...

Hozzászólás írása...

tagMegjelölés pinHelyszín megadása pencilMódosítás

3 hozzászólás

Erik Lux, János Erdei és további 7 ember

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Erik Lux Többszörös?

1

András László Alföldi Nem szántam többszörös képnek, de megközelítés kérdése. A kiállítás rendezésében magamnak is feltettem ezt a kérdést, de jóval előtte, minthogy ténylegesen elkezdtem volna a munkát. Ez a probléma már akkor felvetődött bennem a sok egyéb más kérdéssel együtt, amikor ebből az anyagból egyetlen kép sem volt még. Ismerve a kiállítóhely sajátos viszonyait, és kiállításra nem éppen alkalmas mivoltát, először nem nagyon akartam itt magamnak tárlatot rendezni. De a most nem részletezett okok miatt, amikor májusban végérvényesen el kellett döntenem, hogy az egy éve halogatott felkérésnek eleget teszek-e, akkor jutottam nehéz helyzetbe. Éva könyvének befejezése után egy éve dolgoztam már több sorozaton. Többek között a facebook-on a Műhelymunkák - Műhelynaplóban bemutatott Hommage á Ország Lili fekete-fehér kollázssorozaton, és a Falak címmel összefoglaltat, ugyancsak Ország Lili-re utalót. Ezt viszont nagyon nehéz lett volna az adott tagolt térben megrendezni. Mivel nekem egy-egy bemutatkozásnál az is fontos szempont, hogy ne csupán esetlegesen egymás mellé rakott képek halmazát lássam, ezért elhatároztam, hogy új sorozathoz kezdek, amelyet kimondottan ehhez a térhez igazítok. Nyár elején fogtam hozzá, és a most látható hatvanhat képből, ötven hetet az elmúlt két hónapban készítettem. Bár határozott elképzelésem volt arról, hogy merrefelé indulok, és mi az amit célul tűztem ki, munka közben mégis sokszor eszembe jutottak a veletek folytatott beszélgetések a többszörös képről. Nem próbáltam azokat a definíciókat követni, amelyeket eddig ebben a kérdéskörben megfogalmaztatok, hanem elsősorban a vizuális összhatásra fókuszáltam. Tudtam, hogy egy kerengőre hasonlító, körkörös teret kel úgy összekapcsolnom, amely újabb és újabb körbejárásra inspirál. Nehezíti itt a helyzetet az is, hogy tíz paravánszerű falrész tagolja, és amelynek mindkét oldalára kerülnek képek. Így állandó visszafordulásra, vagy legalább is visszatekintésre késztet. Ezért döntöttem úgy, hogy előveszem a jól begyakorolt vesszőparipámat, az Ugyanaz és más című kiállítássorozatom probléma körét, és annak tizenkettedik tételét valósítom meg. Tehát előtérbe helyezem az egyediséggel szemben a széria szerűséget, és a refrén szerűen vissza térő motívumokat. Zenei hasonlattal élve itt nem Cage, hanem inkább Steve Reich repetitív megoldásai részesültek előnybe. A finom váltások, a szinte észrevehetetlen csúsztatások, egymásba kapaszkodó halmaza, amely egységbe gyúrja önmagát. A hármas tagolás adott volt, és a képformátum is. Bár ez utóbbit egyrészt nagyon gyakorlatias szempontok részesítették előnybe, mivel kvadrátos és nyújtott téglalap alakú kereteim voltak. De az utóbbi formációt a Pompeji vázlatok horizontálisa helyett, most függőlegesre állítottam. Így, már megvolt a "nagykabát", csak gombként a képeket kellett megcsinálni hozzá. Ezért óhatatlanul hasonlítanak a képcsoportok hármasai a többszörös képek koncepciójához, vagy néhol még a triptichonhoz is, de végül egyik kritériumainak sem felelnek meg teljes egészében. Szándékom szerint, ennek a fentebb vázolt nagyobb rendezési egységnek lettek alárendelve, de nem figyelmen kívül hagyva a beszélgetéseink során kialakult elképzeléseket sem a többszörös képek különböző lehetőségeiről. A címek is ezt a koncepciót követik, és egységbe olvasva, reményeim szerint kiadják majd annak "dramaturgiai" megszerkesztettségét. Hát egyenlőre ennyit Erik Lux által felvetett "többszörös?" kérdésére, és János Erdei képcímekkel kapcsolatos "mosolyaira". Sajnos Erzsebet Lieber kiállításával kapcsolatban nem tudok párhuzamot vonni, mivel a helyszínen nem láttam, csak fényképek alapján vannak ismereteim róla. Tervem szerint, a tárlat egy hónapos nyitva tartás ideje alatt, minden nap a rendezési koncepciót követve, sorrendben bemutatok egy-egy paravánt. Ezt követően a blogomon egységbe kívánom rendezni a most részként láthatókat.

3

Válasz1 éveSzerkesztve

János Erdei Én is várom (a folytatást) - és remélem, hogy a képek felrakását is folytatod, mert így jóval felkészültebben mehet az ember a kiállításra.

1

Ps: egyelőre csak annyit pontosítanék, hogy a többszörös képpel kapcsolatban nem annyira definíciókat, mint hipotéziseket fogalmaztunk meg.
Csak (a boszorkányszombatosok és nagyfőnökasszonyuk, akinek ők csak a paródiái, azaz) Peggy Guggenheim képzelgi(k), hogy irányíthatja a művészetet...

2

András László Alföldi János ErdeiKöszönöm a pontosítást.

2

Válasz írása...

Erik Lux Hát... ... nehéz nem többszörösnek látni a nyomtatott áramkörökbe merülő, azoktól eltakart, és az azokból feltámadó, de az elmerülőhöz képest fordított Jézus-alakot...

2

János Erdei Lehet, csak úgy szegényedik a jelentése...

1

Válasz írása...

Hozzászólás írása...

Hozzászólás írása...

Idáig tartott az eredeti Facebook bejegyzés, ezt követően további képanyag és melléklet látható a kiállítással kapcsolatban.

Mint az alábbi fényképen látható, a RaM Colosseum eléggé sajátos kiállító tér, mert lényegében egy kör alakú kerengő, amely tíz kétoldalas beépített paravánnal van tagolva. Itt a képeket nem lehet egybe látni, hanem csak egy-egy egymással szembe levő paraván képez valamiféle laza egységet. Ezért tulajdonképpen a szorosabban összetartozó képek a hármas egységbe rendezett alkotások. Viszont a tudatos rendezés által, a megvezetett körbejárhatóság mégis egy sajátos egységet képez.

Előzetes ismertető szöveg a kiállításról:

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)