2020. február 29., szombat

Műhelymunkák - Műhelynapló XXIII. - Kőbe zárt angyalok


Ez a sorozat, a Kőbe zárt angyalok címet most kapta, mert eddig még sohasem lett kiállítva és bemutatva. Épp huszonöt éve, 1995 óta nyugszik hol itt, hol ott valamelyik műterem polcán, a többi hasonló sorsú félbehagyott munkákkal. Most nagy nehezen rászántam magamat arra, hogy 2014-ben Fischer Ernő anyagának, és 2015-2016-ban Éva (T.Horváth Éva) képeinek összegyűjtése és rendezése után, magamra is sort kerítsek. 2015 nyarán, Éva készülő könyvének munkálataival párhuzamosan, egyszer már elkezdem a magamét is összegyűjteni, de akkor félbe maradt ez a munka. 
A 2014-es Fischer centenáriumi év után, 2015. januárjától öt hónapon keresztül a budaörsi városi könyvtárban Hommage á Fischer Ernő címmel havonta rendeztem egy-egy kiállítást az "Öten" alkotó csoport tagjainak alkotásaiból, és akkor a blog bejegyzésekben készítettem mindenkiről - kivéve magamról nem - egy úgynevezett "Bővített kiadást". Ebben visszatekintve Tanár úrral való együtt munkálkodásokra, sokkal terjedelmesebb anyagban mint ami a kiállításokon bemutatható volt, láthatóvá tettem a teljes anyagot. Jó összefoglalónak bizonyult ez, mert a Kortárs folyóirat 2015-ös 07-08-as nyári dupla számban, ha kivonatoltan is, de Novotny Tihamér jóvoltából, publikálva is lett. Akkor azért rögtönözve készítettem magamról is egy vázlat bejegyzést a blogban, de azóta se fejeztem be, és így nem is tettem közzé. Túl terjedelmesre sikerült, és nem illet volna ránőni a másik négy kisebb terjedelmű munkára. Most viszont eltelt már öt év, és így önállósult ez, és az ezután következő teljes anyagot bemutató tervezett sorozat, amely amolyan archiváló módon mindent felsorakoztat majd abból, amit az elmúlt évtizedekben csináltam, és ami még egyáltalán megmaradt. Azért hangsúlyozom, hogy ami megmaradt, mert időnként, egy-egy nagytakarításkor, rengeteg ehhez hasonló módon félbehagyott sorozatot, kidobtam.



 








Mielőtt sorra venném az egyes darabokat, bemutatom azokat a fejlécen levő összeállításhoz most készített összetett képeket, amelyek talán folytatást fognak jelenteni a további "Többszörös képek" irányába. 
































































A variációs lehetőségek bemutatása után lássuk egyenként is a képeket.
































































Eddig tartott a Kőbe zárt angyaloknak sorozata. Ezután következnek azok a képek, amelyek a Feltámadás című sorozatból és ebből is kimaradtak, mer amolyan átkötő szerepet töltöttek be a két téma között. 
















































































































































































Egyenlőre itt befejeződik a képek bemutatása, de mivel készítem már a második részt is, ide vissza fogok térni és itt fogom leírni a nyomtatás technikai menetét. 








































































































































































































































































































































































































































































































2020. február 27., csütörtök

Műhelymunkák - Műhelynapló XXI.

Mit nevezhetünk "Többszörös képnek" a facebook idővonalán megjelenő képek közül, ha nem szerkesztetten összeállított képpárt, vagy képegyüttest látunk? 



Az elmúlt napokban többször kritika tárgyát képezték, az általam a facebook idővonalán közzétett képpárok és képegyüttesek. Részben jogos és részben pedig indokolatlan a bírálat, mert nem mindent én szerkesztek, hanem én is többször hagyom, hogy a facebook képszerkesztő programja, rakja össze a feltett képeket. Egyenlőre csak bemutatom a képeket, és majd később bővebb magyarázó szöveggel is ellátom. Érdemes végig nézni, mert itt az elején csak bemutatom egyenként, hogy miből lett összerakva az az ominózus aleatórikus kezdőkép, majd megmutatom azt is, hogy miként működik a facebook képszerkesztő programja, és mi lesz az eredménye.








A fenti kép a vita tárgya. Így jelent meg a FB idővonalán. Alatta következik egyenként és képpáronként a tíz kép, amiből összeáll a teljes sorozat. Ha valaki az első rápillantás után belép, és egyenként is megnézi, akkor találkozik a közlő szándékával, és a közlendő tartalommal, amit az eléje írt szöveg jelez. Alább mellékelem.


Ma már ilyen "képpáros" napom van. Reggel S Nagy Katalin tett fel az idővonalára egy balatongyöröki mandulavirágzós képet, amelyre úgy reagáltam a hozzászólásomban, hogy mellékeltem az első képpárt. Ez a mi nyaralónk-telelőnk teraszáról készült valamikor a nyolcvanas években. Este Magdolna Kölüs idővonalán láttam testvérével, Kolus Lajossal egy korai képüket, amit összehasonlítottam Magda facebook-jának fejlécén található mostani képpel, és nem tudtam kihagyni, hogy egymás mellé ne tegyem a kettőt. De ekkor jutott eszembe a napokban folytatott esti szórakozásom, hogy rendezgetem a régi munkáimat, és "Régi képek között válogatva" címmel itt is bemutattam már egyet-egyet, most meg akkor még hozzáteszek Becehegyről készített négy akvarellt. Ennyit mára.

















Ez általam is többszörös képnek szánt összeállítás.




























Alább még egyszer látható a kiinduló kép, amelyet a közbülső képekből így jelenített meg a facebook. 






De itt következnek azok, amelyek már csak számmal vannak jelezve. Ezek vizuálisan egészen más megjelenésűek, de a szöveg szerint tartalmilag összefüggnek a fényképekkel és az akvarellekkel. Ez lenne az "epikus" része.

























Alább láthatók a hozzászólások



2020. február 25-én a facebook idővonalára  feltöltött képek és a hozzászólások

Ma már ilyen "képpáros" napom van. Reggel S Nagy Katalin tett fel az idővonalára egy balatongyöröki mandulavirágzós képet, amelyre úgy reagáltam a hozzászólásomban, hogy mellékeltem az első képpárt. Ez a mi nyaralónk-telelőnk teraszáról készült valamikor a nyolcvanas években. Este Magdolna Kölüs idővonalán láttam testvérével, Kolus Lajossal egy korai képüket, amit összehasonlítottam Magda facebook-jának fejlécén található mostani képpel, és nem tudtam kihagyni, hogy egymás mellé ne tegyem a kettőt. De ekkor jutott eszembe a napokban folytatott esti szórakozásom, hogy rendezgetem a régi munkáimat, és "Régi képek között válogatva" címmel itt is bemutattam már egyet-egyet, most meg akkor még hozzáteszek Becehegyről készített négy akvarellt. Ennyit már






Az űrlap aljaJános Erdei Számomra kicsit epikus (azaz túlzsúfolt), de tudom, egyrészt ízlések... Másrészt ez csak egy alkalmi ötlet... :-)

András László Alföldi Igen ez egy spontán alkalmi ötlet, és gondolkodtam azon, hogy így részemről illik-e közzé tenni. Aztán több egyéb ok miatt mégis feltettem, mert egyrészt keresem azt a rövid és gyors reagálási lehetőséget, amely ellentéte a terjengős, hosszúra nyúlt blog bejegyzéseimnek, másrészt pedig magam számára is állatorvosi lónak szántam, hogy lássam mit tesz a facebook képszerkesztő programja. Ha vizuálisan nem gondolja át az ember, és csak a tartalmat követi, mint ez esetben, akkor ez az eredménye.
János Erdei András László Alföldi, ha dolgoznál vele/rajta, (még) jobb lehetne... A jobb felső két képtábla közötti távolság (szinte biztosan, mert én nem vagyok alkotó) túl nagy(nak tűnik számomra).
A bal alsó képtáblán látszó felirat is megtöri (talán) a kép egységét...


András László Alföldi Elébe mentél a szándékomnak, mert most reggel úgy keltem fel, hogy összerakom még egyszer, most már a vizualitásra is odafigyelve.
Ps: a konkrét és a festett képek összerakása is izgalmas, a színdinamika is érzékelhető (csak még nincs készen). :-)

Erik Lux János Erdei, "epikus, azaz túlzsúfolt"! (Y) Lírai, azaz túlstilizált? :-)

András László Alföldi János Erdei Hogy mi van készen és mikor, azt sokszor vitattuk már, ezért maradok annál az álláspontomnál, hogy nézőpont kérdése. Úgy érzem, hogy tartalmilag készen van, mert a szöveggel együtt, és egyenként is megnézve a képeket, még vizuálisan is készen van, tehát az eredeti szándékom megvalósult. Az, hogy ez esetben kiszolgáltattam magamat a facebook képszerkesztő programjának, és így a "többszörös kép" kritériumainak nem tettem eleget, és az első megjelenés úgy néz ki, ahogy kinéz, ezt tudatosan vállaltam.

András László Alföldi Erik Lux Bizonyos nézőpontból túlzsúfolt, hogy mennyire túlstilizált azt nehezen tudom értelmezni. De nézzük meg a facebook idővonalán megjelenő képeket több kép esetében, hogy melyik felel meg az általam is elfogadott és részletesen kifejtett többszörös képnek. Esetleg, véletlenszerűen szerencséje van az embernek, hogy olyan méretű, tartalmú és mennyiségű képet sikerül neki felrakni, amelyet a program úgy rendez, hogy az valamennyire esztétikailag is megállja a helyét. Azt hiszem rajtam kívül kevesen kevesen foglalkoznak ezzel, vagy legalább is én nem látom és nem tudok róla. Ezt a "hanyagságot" éppen azért engedtem meg magamnak, mert csak a kísérletezés által látom át a program logikáját, mivel azok az algoritmusok ismeretlenek a halandó ember számára, amit időnként még módosít is a facebook. Mire kezdem ki ismerni magam az egyikben, már meg is változtatták, nehogy követni tudja az ember. Nem panaszként írom, csupán a félreértések elkerülése végett, megosztom az alkotó problémáját ezzel kapcsolatban.
Erik Lux András László Alföldi, a túlstilizáltat nem a képedről írtam! Jánostól kérdeztem, hogy ha a túlzsúfolt epikus (lenne), akkor a ennek ellentétet a túlstilizált.
András László Alföldi Erik Lux Köszönöm, így már értem.

János Erdei András László Alföldi, a többszörös képeknek csak egyik fajtája az aleatorikus, a véletlen létrehozta. Amikor még (kezdetben) azt hittem, hogy egy új képtípust fedeztem fel (és nem a szárnyas oltárok legtöbbször profán változatával van dolgom), keresni kezdtem az ilyen képeket, és észrevettem, hogy a FB az albumok megosztásánál ilyen "aleatorikus (FB) többszörös képeket" hoz létre. Valóban, és így találtam is néhány nagyszerű többszörös-képet.
Azóta azonban (számomra) kiderült, hogy ezek nagyrészt csak a többszörös-képek perifériáját alkotják, mert az alkotók ilyeneket nagyon nagyrészt hagyományos módon, vagy photoshoppal (vagy épp penésztenyészettel stb. stb.) :-) hoznak létre...

Mindezt két okból írtam le:
Egyrészt mert azt hiszem félreértés volt köztünk (amit valamelyest a fentiek megírásával talán tisztázni sikerült).
Másrészt és főleg, mert a félreértés nyomán egy új többszörös képtípus kezdett körvonalazódni bennem). Olyan, amilyennek a fenti képed talán az első - még nyers - megközelítése.
Ahogy Emilio Vedova némelyik képének táblái mozdíthatóak, és ezzel a képei átrendezhetőek, úgy hasonlóra az elektronika is lehetőséget nyújt, az egyes táblák megnyithatóságával...


András László Alföldi Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet Emilio Vedova munkásságára, én csak informatív módon ismerem, és főleg az expresszionista képeit, amelyeket nem nagyon szerettem. De majd mos újra utána nézek, és lehet, hogy csak a felületességemből adódik ez a véleményem. Igen, azt elfelejtettem, hogy az aleatorikus megnevezést a facebook által rendezett képek esetében használjátok. Nekem viszont a zenei vonalról történő áthallás miatt ez nehezen egyeztethető össze az én képi elképzeléseimmel. Bár, el kell fogadni, hogy a képszerkesztő programnak való öntudatlan belevetettségünk is valami ilyesfélét hoz össze, csak én itt hiányolom a tény tudatosítását. A kiskutyák, kiscicák, és egyéb ilyen jellegű képek, de még a klasszikus remekművek egymás mellé tétele és sorba állítása esetében is nekem kevés ahhoz, hogy többszörös képnek tekintsem. Itt hiányzik minden alkotói szándék, ami azért egy alkotásnak mondható produktumnak az esetében, mindenképpen elvárható lenne. Tehát nekem az igazi aleatorikus kép azt jelenti, ahol az alkotó, ez esetben lehet az csak interpretátor is, alkotói szándékkal rendezi a képeket. Lehet, hogy ez a szigorúság a több évtizedre visszanyúló kiállításrendezői gyakorlatomból ered, mert ott megtanultam a sorrendiség és egymásmellettiség lényeges szabályait, és itt is igénylem. Nekem a kiállításra hozott képek a raktárban, vagy a szállítómunkások által lepakolt változatban, még nem jelent alkotást, csak egy olyan véletlenszerűen összeállt képet, amelyben semmiféle alkotói szándékot nem érdemes keresni, így aleatorikusnak sem nevezném. Viszont van számtalan egyéb ok, indok és magyarázat arra, hogy miért van éppen így van. Ezt követően, amikor elkezdődik a munka, és már valamilyen intuíció, vagy koncepció szerint a rendezés megkezdésnél szét van rakva a képanyag, onnantól kezdve tekinteném "partitúrának", amiből ki-ki a maga választása szerint összerak olyan változatokat, amely már több mint a képek egymásmellettisége. Persze láttunk már sok kész kiállítást is úgy, hogy lesírt róla minden szándékosság hiánya. Mert számomra a többszörös kép, még az aleatorikus rendezés esetében is, valamiféle kifejezési szándék irányába kell hogy mutasson ahhoz, hogy alkotásnak számítson. Innentől aztán lehet jó vagy rossz, ez már más kérdés. De addig, amíg Marcel Duchamp "Piszoárja" a szaniter áruk raktárában van, addig az még nem "Forrás" a szó sokszínű értelmében, amely végül is több mint egy évszázada kivívta magának a "Mű" státuszát, sőt mondhatnám, hogy a "Nagy mű", más szavakkal a "Remekmű" pozícióját. Azért elmélkedtem most ilyen hosszan erről, mert elsősorban magamat szerettem volna kontrollálni a fenti kép kapcsán, hogy azzal a tágabb értelmezéssel, amelyet ti használtok, érdemes-e nekem is élnem, vagy maradjak a magam szigorúbb definíciójánál. Egyenlőre maradok ennél, és így továbbra is fenntartom a képpel kapcsolatos eddigi magyarázkodásaimat.
János Erdei András László Alföldi, újabb - könnyen tisztázható félreértések.
Az aleatorikus kifejezést a zenei terminológiából vettem át, és ahhoz hasonlóan a vélelenszerűre használjuk (hiszen Cage képeket is, installációkat is alkotott). És ezen belül különítettem el az olyan (fél)véletlent, amit az Fb hoz létre. Tehát szerintem van aleatorikus kép, és ezen belül egy altípus az aleatórikus (FB)...
A kiskutyák/kismacskák/nyaralási képek összehozását (ezek szerint nem) értelemszerűen nem tartom többszörös-kének. A sorozatokat, amikor FB-n közzétesz egy alkotó, vagy újabb képpel/képekkel bővíti, akkor az FB a sorozat nyilván (nyilván esztétikailag koherens, hiszen ugyanabból a sorozatból származó) képét "aleatorikus (FB) többszörös-képpé" rendezi.
Az eredmény nem szükségképpen többszörös-kép,hogy az-e, függ a sorozat minőségétől, a kiválasztódott képek összeillésétől, és még sok egyébtől, de van, amikor jó dolgok sülnek így ki (pontosabban jönnek össze).
Ilyen "öszejövésekre" találsz példát az Aleatorikus többszörös-kép csoportban, ahol megosztottam néhány olyat is, amit az alkotója nem többszörös-képnek szánt ugyan, de szerintem a FB minőséget alkotott: https://www.facebook.com/groups/404250123365411/

Az aleatorikus (nemcsak számomra) azt jelenti, hogy a véletlen is szerephez jut a mű kompozíciójában. Ahogy a szállítómunkások lerakodnak, az nyilván általában nem műalkotás, de olykor-olykor lehet az.

Aleatorikus többszörös-kép (csoport)

András László Alföldi János Erdei Igen, részben igazad van, mert az általam leírtak pont a lényeget hagyták ki, amire most felhívtad a figyelmem, ez pedig a "véletlen". Annyira arra koncentráltam, hogy érthetővé tegyem magam számára, a fent látható, tőlem szokatlan képsor értelmét, hogy tényleg mellé fogtam a magyarázkodásommal. Bár, most újra olvasva a leírtakat, teszek ott egy megjegyzést, hogy az interpretáció is alkotás, illetve alkotó munka. Cage adott egy partitúrát, anyagot és a zenész nem feltétlenül kockadobással kell hogy kiválassza a eljátszás sorrendjét, hanem a saját intuíciója alapján. Így a véletlen, a különböző előadások összehasonlítása által kaphat nagyobb hangsúlyt, amely számomra fontosabb, mint a kockadobásos egyszeri meghallgatás. De, igazad van, én vittem félre a gondolatmenetet, mert már megint ugrottam egy nagyot, és kihagytam egy csomó közbülső állomást szóba hozni, amelyek engem erre az álláspontra juttattak, még Cage zenéjével kapcsolatban is, de különösen a magam alkotói gyakorlatában. Azt hiszem, hogy egy kockadobásos előadás meghallgatás után még Cage zenéjéből sem derül ki az eredeti szándék, mert ez már amolyan "konceptuális" zene, amelyben legalább annyi a filozófia, mint érzékileg egyszeri hallásra felfogható zenei élmény. Nem véletlen talán, hogy először Pierre Boulez használta ezt a módszert, ahol még csak a szekvenciákat lehetett cserélgetni, és nem az egész partitúrát átalakítani. De igazából nekem a képekkel kapcsolatban nem is a véletlen ellen van kifogásom, hanem a "csonkítással". Mert a facebook programja az nem csak sorrendiséget változtat, hanem radikálisan vág is. Minden méretet, formát beletuszkol egy négyzetbe, legyen az horizontálisan vagy vertikálisan elnyúló hosszú alakzat, vagy szabályos téglalap, mindenből négyzetet csinál. Ezáltal sokkal inkább a kollázs vagy a montázs technikájához hasonlít, mert mindent átszab, és csonkított formákból új alkotást hoz létre, illetve jelenít meg a képernyőn. Ha megnézed a fent látható kép összeállítást, látható, hogy a bal oldalon levő felső képpár, és az alatta levő négyes többszörös kép mindkét oldalát levágja, és belekényszeríti a program sablonjába. Durva hasonlattal élve, olyan ez, mintha a zenész letépné a Cage kottájának két szélét, és kidobva a szemétkosárba, csak a megmaradt középső részt variálná a kockadobás szerint. Akkor ez már nem a szerző műve, hanem az interpretátor parafrázisa, a mi esetünkben a FB parafrázisa. Itt kevés a hely, és már megint túl sokat is írtam, ezért nem tudom vizuálisan is láthatóvá tenni az elmondottakat, de egy rögtönzött blog bejegyzésben eléggé didaktikus módon, felvázoltam, lejátszottam magamnak. A mellékelt linken a blog bejegyzésben látható a képanyag is. https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/.../muhelymunkak...

ANDRASLASZLOALFOLDI.BLOGSPOT.COM
Műhelymunkák - Műhelynapló XXI.




Itt most bemutatom a program általam eddig kiismert, és a többszörös képek esetében használt logikáját. Ezzel a módszerrel készült képek lennének János megnevezése szerint az irányított aleatórikus többszörös képek.








A legegyszerűbb alapeset, amikor négy négyzet alakú képet teszünk fel. 







Az öt, vagy annál több kép esetében ez az alpszerkezet.













A forma megmaradása mellett az egy ötödével kisebbedő négyzeteket átalakítja, és bele kényszeríti a fenti sablonba. Alább még egyszer megmutatom.












A facebook-on így jelenik meg.












Ha tovább megyünk és a formát és a méretet is megváltoztatjuk, akkor is ugyan ez az eredmény jön ki. Ezt is belekényszeríti az alapképletébe.













A probléma ott kezdődik, amikor nem csak a forma és méret külső tartalmát nézzük, hanem a kép mondanivalóját is. Itt még nincs semmi probléma, mert négy négyzet alakú kép kerül egymás mellé.











Az öt, vagy annál több kép esetében ilyen méretváltozások történnek. De még ez is elmegy. Ehhez hozzászoktunk a könyvekbe szerkesztett léptékváltás által.








De mi van akkor, ha öt, vagy annál több, különböző méretű és tartalmú képet teszünk fel?










Ez lesz belőle. a facebbok így jeleníti meg. Ez már köszönő viszonyba sincs a felette levő kép tartalmával.








Ha a fenti kép közepéből kivágjuk ezt a rész, még egész jó aleatórikus kollázs is kikerekedik belőle. Ezért mondtam azt a bejegyzésemben, hogy a program szétvágja, szétdarabolja a képeket, és nemcsak a sorrendiséget módosítja a kockadobás adta véletlen alapján, hanem teljes mértékben átszabja, és így formailag és tartalmilag is megváltoztatja az egészet.