2015. január 11., vasárnap

Bővített kiadás I.: Kölűs Judit Hommage a Fischer Ernő című kiállítása





Kölűs Judit: Tájak III., 70 x 100 cm, vegyes technika, 1992.








                   Mint a centenáriumi évet záró utolsó blogbejegyzésben írtam, magam is nehezen tudom eldönteni, hogy mi értelme van ezeknek a írásoknak, és érdemes e a saját alkotásra szánt időmet erre fordítani. De most is haladékot adtam még magamnak, hogy egyenlőre halasszam a döntést, amíg meg nem érik bennem a végső elhatározás - akár a blog bezárását, vagy a tovább folytatását illetően - addig  továbbra is beszámolok az új évi eseményekről.  

                    Az időrendet követve, illő lenne először reflektálnom Kölűs Lajos 2014. december 31-én megjelent írására, és csak azután beszámolnom a január 7-én nyílt budaörsi kiállításról. Mivel  van arra kilátás, hogy a Fischer Ernő és Öten című szöveg megjelenik egy internetes folyóiratban, ezért továbbra is halasztom ezt a feladatot. Az Hommage a Fischer Ernő című tárlat viszont már  megnyílt, és ezzel - mint minden kiállítás - megkezdte efemer életét, szemben a szöveggel, ami viszont hosszabb életűnek tűnik. Tehát igazodva a dolgok tulajdonságához - amíg aktuális - további információkkal szolgálok a kiállítás látogatóknak, a jobb és mélyebb megértés érdekében. 

           A beszámolóhoz a kiállítás megnyitó szövegét veszem alapul, és az ott kifejtett gondolatokat fogom részletesebben körüljárni, néhol kiegészíteni, de főleg további képekkel szemléletesé tenni.


 

                  Itt mindjárt kiegészítésre és pontosításra van szükség, mert az tény, hogy Kölűs Juditnak 1992-ben volt az első nyilvános önálló kiállítása, de mint a fenti plakátokból lehet látni, ezt megelőzte egy másik bemutatkozás is. Ez is nyilvánosnak tűnik, mert hisz ugyanolyan plakát hirdeti az 1991-es tárlatot is, mint a következő évben rendezettet, de ennek ellenére ez csak amolyan félig nyilvánosnak minősíthető. Ugyanis itt nem készült meghívó, és a plakát is csak a könyvtáron belül hirdette, hogy ez a kiállítás létezik. Arról ne is beszéljünk, hogy ekkor még nem létezett a Könyvtár Galéria, amely alkalmas helyiség az ilyen jellegű események megrendezésére, hanem az akkoriban létrejött zeneszobában kapott helyet ez a bemutató. Ez azért fontos kiegészítés, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy azokat az előzményeket igyekszünk elfelejteni, amelyek megalapozták az igényt, ami később intézményesített formában is megvalósult. Budaörsön a kultúra területén - de különösen a képzőművészeti élet tekintetében - az elmúlt évtizedekben rendre visszatérő probléma ez. Itt csak mellékesen megjegyzem, hogy a Budaörsi Művészek Egyesülete és a Dél-Budai Környéki Regionális Művészeti Egyesület, valamint a Zichy Major létrejöttének esetében is ez történt. De visszatérve a könyvtár esetére, azért lényeges ezt a helyzetet tisztán látni, mert a 2014. decemberében itt megrendezett Fischer Ernő és a Budaörsi Műhely "Öten" alkotó csoportjának tárlatával induló kiállítás sorozat, amely a nyár elejéig tart, és hat bemutatót foglal magában, mindegyik ebből az előzményből nőtt ki. Később az 1996-ban létrejött Könyvtár Galériában a kezdeti időszakhoz köthető hat személy közül négynek - Fischer Ernőnek, Kölűs Juditnak, T.Horváth Évának és Alföldi Lászlónak -  itt is volt önálló bemutatkozása. Így csak két társunk - Bíró Juditt és Csengery Béla - aki eddig kimaradt ebből. De ami késik nem múlik, mondja a közmondás, és ezt igazolja márciusban Csengery Béla önálló tárlata is.





Kölűs Judit 1991-ben a budaörsi könyvtár zeneszobájában rendezett adventi kiállításán készült fénykép. Balról-jobbra, T.Horváth Éva, Kölűs Judit és Fischer Ernő.




Tanulmány rajzok Siegfried-ről a hetvenes évekből.



Tanulmány rajzok épületekről (Sopron, 1/A) a nyolcvanas évekből



Tanulmány rajz a nyolcvanas évekből.






Akt tanulmányok a nyolcvanas évekből.



Akt tanulmányok a nyolcvanas évekből.








A soproni művésztelepeken készült képek a nyolcvanas évekből.


                 Itt érdemes megszakítani a megnyitó szöveg közlésének folyamatosságát, és egy rövid kiegészítéssel rámutatni arra, hogy mi volt a Budaörsi Műhely egyik lényeges sajátossága. Sok bejegyzésben tárgyaltam már egy-egy Fischer mű kapcsán a mester és tanítványok együtt munkálkodását, de csak mellesleg említettem a Tanítványok egymás közötti munkamegosztását. Sok esetben születtek olyan alkotások is, amit több alkotó közös munkájának tekinthetünk.Van olyan, amit T.Horváth Éva és Csengery Béla készített, de van olyan is amit Éva kezdett el, Kölűs Judit folytatott és végül Fischer Ernő fejezett be.  Viszont ma is Jutka képeként tartjuk számon, mivel a mester oly minimális korrigálással járult hozzá a kép elkészítéséhez, hogy így nem tartotta sajátjának. De Kölűs Judit munkásságában, ennél a második korszaknál szinte egy külön alcsoportba sorolhatjuk azokat a műveket, amelyeket az én félbehagyott képeimre készített. Ezeknél az alkotásoknál még jobban érvényesül az általam készített, és csak drótkontúrosnak nevezett, szinte érzéketlenül, mechanikusan felrajzolt, mereven feszülő konstruktív váz, úgy ahogy egyes Fischer képeknél a tőlem kapott lapokon az expresszív, dinamikus, nyers alap maradványai (Pl. félalakos Kirsztosz Pantokrátor, Temető, stb.). Ez a munkamódszer mutatja azt, hogy közöttünk annak idején igazi műhelymunka folyt, és a létrehozott művek a mester és a tanítványok alkotásainak tekintetében is magukon viselték a csapat munka szellemét. Felszínes ismerettel, egy-egy kiragadott kép láttán, lehet ezt lekicsinylően "epigonságnak" is tekinteni, de ha mélyebben feltárjuk és megismerjük ezt a korszakot, akkor sokkal inkább egy iskola jellegű együtt munkálkodásként kell értékelni. A decembertől indított kiállítás sorozattal, erre az eddig még ismeretlen összefüggésre szeretném irányítani a figyelmet. Azt hiszem, hogy a 2014-es centenáriumi évben Fischer Ernő munkásságának utolsó korszakáról sok érdekességet meg lehetett már tudni, de most a 2015-ös évben, amit a tanítványok munkáinak bemutatásával folytatok, még több összekapcsolódó szálat kívánok felmutatni. Ezzel, remélem nem a félreértések csapdája felé terelem a Fischer életművet, hanem a mestert és tanítványokat egyaránt megillető, mélyebb megértés irányában nyitok meg új kapukat.
           Visszatérve a Budaörsi Műhely és a Fischer iskola tágabb összefüggéseitől a konkrét helyzethez, most bemutatok néhányat Kölűs Judit második korszakához tartozó közös alkotásainkból, amelyek a soproni művésztelepek témáiból keletkeztek.      





Kölűs Judit Sopronról készül városképei és a Szent Mihály templom, amelyek Alföldi László félbehagyott képeire készültek.



A fent bemutatott négy kép közül, a jobb felső kép alakulásának folyamata.









Kölűs Judit: Sírba tétel, 60 x 80 cm, vegyes technika, papír, a nyolcvanas évekből.





Kölűs Judit: Fehér ikon, 80 x 60 cm, vegyes technika, papír, a kilencvenes évek elejéről.










Kölűs Judit: Tájak, 58 x 77 cm, vegyes technika, papír, 1990,




Kölűs Judit: Tájak II. 59 x 83 cm, vegyes technika, papír, 1991.



Kölűs Judit: Tájak III. 70 x 100 cm, vegyes technika, papír, 1992.


                   A kiállításon és az itt bemutatott három Tájak című, viszonylag nagyméretű műhöz annyit érdemes még hozzáfűzni, hogy ezek is egy több tucat hasonló témájú és feldolgozású, kisebb méretű képsorozatnak a kiemelkedő darabjai. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a Budaörsi Műhelyben, mesterre és tanítványra egyaránt érvényes általánosságra mutat rá az, hogy minden képnek megvan a maga előzménye. Tehát egy következetes, szerves egymásra épültségből nőnek ki a művek.. Legyen ez akár nagyobb történeti távlatú perspektíva, vagy a mester munkáihoz köthető indíttatás, illetve az alkotó saját műveinek továbbgondolása. Itt nem csupán ötletszerű képalkotásról van szó, hanem konzekvensen végiggondolt munkafolyamatról, amit az egyedileg szemlélt művek esetében is érdemes figyelembe venni. Sajnos az egész Fischer életmű eddigi feldolgozásainak komoly hiányossága, hogy sok esetben az előzményeket nem tárja fel kellőképpen, és így egy-egy alkotás túlságosan mitikus színezetet kap, mintha az a semmiből nőtt volna ki. Pedig érdemes mindig a mű keletkezés történetéhez tartozó nagyobb kontextusban szemlélni az egyedi alkotásokat is, mert ha nem adjuk meg ezeket a kapaszkodókat, akkor a szemlélő, könnyen félreértelmezheti a képet. Bár igaz az is - amit Popper Leó mondott - hogy minden megértés, lényegében félreértés, de mi meg hozzátehetjük, hogy az sem mindegy, hogy milyen irányú a félreértés. Ezért kiegészítésül, itt is bemutatok pár kisebb méretű  képet, amely a Tájak I-III. sorozatot megelőzték.




Kölűs Judit: Átírt táj III., 50 x 70 cm, akvarell és írókázás, papír, a nyolcvanas évekből.




Az átírás folyamata, ugyanarról a témáról, három önálló képen.





Kölűs Judit: Átírt táj I., 50 x 70 cm, akvarell és pasztell kréta, papír, a nyolcvanas évekből.




                       A folyamatot szemléltető három közbeiktatott kép után folytatom a kiállításon látható virágcsendéletek bemutatását. 





Kölűs Judit: Virágcsendélet I., 80 x 60 cm, vegyes technika, 1992.




Kölűs Judit: Virágcsendélet II., 80 x 60 cm, vegyes technika, 1990.




Kölűs Judit: Virágcsendélet III., 80 x 60 cm, vegyes technika, 1990.




Kölűs Judit: Virágcsendélet IV. 80 x 60 cm, vegyes technika, 1991.




Kölűs Judit: Virágcsendélet V., 80 x 60 cm, vegyes technika, 1992.


Kölűs Judit: Kis virágcsendélet, 20 x 11 cm, akvarell és vegyes technika, 1993.

Kölűs Judit: Kis virágcsendélet, 20 x 11 cm, akvarell és vegyes technika, 1993.



Kölűs Judit: Kis virágcsendélet (befejezetlen), 35 x 25 cm, vegyes technika, 1994.







Kölűs Judit: Barokk oltár, 80 x 60 cm, vegyes technika, papír, 1992.










Kölűs Judit által készített festői alap.




                   
                       A fentebb látható kép, az általunk csak cuppantott alapnak nevezett állapotát mutatja annak a felületnek, amelyből a kiállításon is látható Virágcsendélet I. című alkotás ki lett bontva. Amikor készítettük ezeket az alapokat, semmiféle prekoncepció nem határozta meg a témát, vagy a motívumot, ami később ábrázolva lett rajta. Itt magából az anyag használatából, a technikai lehetőségekből és annak fizikai tulajdonságaiból indul a kép. Filozófiai nyelvre lefordítva ez reprezentálja a világba való belevetettségünket. Amikor fel van festve egy felületre különböző konzisztenciájú és színű festék, és ezt követően többszöri lenyomat készül róla, mindenféle tudatos beavatkozás nélkül, kiszámíthatatlan, hogy mi jön létre a felületen. Ezt követi az a folyamat, amikor meditáció tárgyává van téve az alap. Majd többszöri, hosszas szemlélés és válogatás után kiemelésre kerül egy-egy lap, amely megindítja valamilyen irányba az alkotó fantáziáját. A képi történés hangsúlyozásának és megőrzésének szempontjából az a fontos, hogy az alap által felkínált téma felé legyen tovább építve a kép. Mint az alábbi példa mutatja, Kölűs Judit felismerte az alap adta lehetőségeket, és Tanár úr szavaival szólva, párbeszédet tudott folytatni a képpel (a léttel). 










                     Fischer Ernő és a Budaörsi Műhely néhány tagjának  a kilencvenes évekbeli filozófiai olvasmányai.











Fischer Ernő: Organikus formarendszer szürkében, 50 x 70 cm, vegyes technika, 1994.





             A fenti képpáron bal oldalon látható az általam készített alap, és jobb oldalon Tanár úr által befejezett mű. Lényegében nem sok módosítást végzett az alapon, meghagyta az absztrakt felületet, csak minimális lokális színfoltokat helyezett el rajta és fehér írókával átértékelte a nyomott felület vonalrendszerét. 









Fischer Ernő: Archaikus mozgás, (Golgota), 130 x 150 cm, olaj és vegyes technika, 1997.








Fischer Ernő: Organikus formarendszer szürkében, 1994., és Kölűs Judit: Tájak III. 1992.






 Befejezésül fényképek a kiállításról és a megnyitóról, valamint a megnyitó szöveg egyben.