2019. november 22., péntek

Hommage a Fischer Ernő (II.) Sinkó István megnyitó szövege és a programfüzetben a rövid ismertető


A programfüzetben Sinkó István szövege alatt, Pacsika Emilia és Alföldi László képe látható.

A programfüzetben Dr. Feledy Balázs van feltüntetve megnyitóként, de más elfoglaltsága miatt helyette Sinkó István, a Fischer Alapítvány elnöke, és egyben a kiállítás kurátora és rendezője nyitotta meg.




Sinkó István felolvassa a megnyitó szöveget



A tanítvány felelősége

Fischer Ernő 105 éve van köztünk. Munkássága, írásai és egész szellemisége egyre kiterjedtebb-kiterjeszthetőbb annak ellenére, hogy 17 évvel halála után gondolatainak, művészetfilozófiájának írásos, könyvbefoglalt lenyomatai csak töredékesen érhetők el. Fischer jelentős képzőművész volt, s még inkább nagyhatású, személyiségformáló ember. A mostani kiállítás résztvevői mesterüknek is valják, vagy talán útnakidítónak, küldetésük fontos vezetőjének. Pszichopomposz- a lelkek vezetője, ahogy egykor Hermészt nevezték.
Fischer volt az aki sokunkban felfedezte a kép és élet egységét, azt, hogy a művészet nagy feladat – Klee-vel szólva – a világ láthatóvá tétele. Szellemi ember volt, sőt bizonyos - talán túlzó megközelítésben – a szellem embere. Azé az elkötelezett, világban és világok felettiben egyaránt barangoló művészember, aki képes volt át is adni tudását, eszméit.
Fischer - akár a keleti gondolkodás, vagy a spiritualizmus, s rajtuk keresztül Hamvas és Molnár Sándor festőművész is vallja – a természet, a lélek és a szellem origójában találta meg a festészet lényegét (nem tagadhatom meg Lajta Gábortól az előbbi idézet inspirátorának jogát).
Ezért is nagy a tanítvány felelősége. A tanítványé – tanítványoké – akik egy ilyen művelt, széles látókörű és nagyhatású festő-gondolkodó eszméit viszik tovább, saját útjukat, világukat járva.
Saját út és előzmények. Ennek a kettőnek az egységében fogant ez a kis emlékező kiállítás is, melyben szeretett tanítványainak java – kurátori döntés alapján 10-művész állít ki, a Tanár Úrra, Fischerre emlékezve.
Maurice Denis Hommage a Cézanne-jának szereplői a kép festésekkor még élő mestert veszik körbe - kilencen -, s hódolnak munkásságának. Denisen kívül többek között Vollard, Vouillard, Bonnard, Roussel állják körül az állványát, melyen a Mester egy csendélete látható. E mostani hódolat – hommage – nélkülözi a Fischer alkotást, s a saját, tanítványi művek közül konkrétan is csak egy utal a mesterre – Kulinyi István Hommage a F. E. című kollázsa, ám a többi alkotó műveiben is fel-felfedezhetőek az irányt mutatás késői sugarai. T. Horváth Éva korai indázatai, a keresztre feszítés drámaiságában, Pacsika Emilia középkori hangulatú, arannyal átszőtt textilképei, Csengery Béla, Gábor Áron, vagy Nagy Gábor organikussága, Lajta színfoltokban tört villózó rétegei, Sipos Endre mikrovilágának górcső alá vett organizmusai, Alföldi László nyomatainak egymásra vetülő struktúrái, vagy Véssey párképének szenvedélyes vonalhasználata vissza-visszautalnak az ősforrásra, a fischeri képalkotás filozófiájára, melyben organikus és strukturált, réteg és szín egyaránt fontos, egymásra épülő és egymást kiegészítő szerephez jut.
Nagy tehát a tanítvány felelősége, hogy megőrizve tudja továbbfejleszteni, elszakadva tudja fenntartani azt a mély szakmaiságot, elkötelezettséget és a művészet fontosságába vetett hitet, melyet Fischer Ernő személyes varázsa, tudása és szeretete 105 éve megtart –bennünk.


                                                                                                    Sinkó István, a kiállítás kurátora.

Budapest, 2019.11.20.



2019. november 21., csütörtök

Hommage a Fischer Ernő kiállítás


Képes  beszámoló a kiállítás megnyitóról. A felvételeket Szigyártó Gyöngyi készítette, és kissé korrigálta Alföldi László.