Fischer Ernő (1914-2002) festőművész lappangó képeinek keresése (I.)


    A címből is látható, hogy ezzel a bejegyzéssel új sorozatot kezdek, amelyben megpróbálom felkutatni Fischer Ernő festőművész (1914-2002) lappangó képeinek hollétét azzal a céllal, hogy a tulajdonosok jóminőségű fényképfelvételeket küldjenek részemre, illetve a Fischer Ernő Alapítvány számára. Ezzel szeretném kiegészíteni Tanár úr életművével kapcsolatos nálam található legteljesebb dokumentációt és megosztani az Alapítvánnyal, egy majdani nagymonográfia anyagaként. Fontos ez a szellemi hagyaték teljessé tételéhez, az életmű mélyebb rétegeinek feltárásához, és Fischer Ernő munkásságának jobb megismeréséhez.




   Rérgi tervem ez a munka, de amig a meglévő anyag feldolgozása csak részlegesen történt meg, addig nem volt mihez társítani az így megtalált képeket, mert úgy nézett volna ki, hogy a gombhoz keresem a kabátot. Most viszont, a Fischer Ernő Alapítvány tevékenysége és az én életmű feldolgozással kapcsolatos majd húsz éves munkám elérkezett oda, hogy szükségessé vált az ismeretlen helyen fellelhető képek fotodokumentációjának összegyűjtése is. Aktualitását adta ennek a munkának a megkezdését egy magángyűjtő kérése, hogy próbáljak a fejlécen bemutatott képnek a nyomára bukkanni, illetve megfelelő színes reprodukciót bemutatni. A nálam megtalálható öt évtizedre visszanyúló fénykép és dia dokumentációban a keresett képnek csak egy részletét találtam meg, ezért lenne szükség a teljes képről színes felvétel. A szegedi Móra Múzeum évkönyvében megtalálható ez a kép teljes méretben, nem csak részletként, fekete-fehér felvételen, de eléggé rossz minőségben. A nálam levő fénykép, amin csak egy részlet látszik a keresett műből, Fischer Ernő műtermében készült a hatvanas évek második felében, vagy inkább a hetvenes évek eljén, az 1973-as Műcsarnoki kiállítás előkészítésénél. A katalógusban 15-ös tételként ugyancsak Kikötő címmel, de más méret feltüntetéssel. Ott 56 x 100 cm szerepel, szemben a reprodukció alatt feltüntetett 50 x 100 centiméterrel. Ez gyakori elírás és lazaság a nyomtatott formában való megjelentetéseknél. Nagy valószínűséggel a műcsarnoki katalógusban szerepel a tényleges méret, de ezért sem tenném tűzbe a kezemet. A katalógus szerkesztő sem ellenőrizte a méretet, azt írt oda amit Fischer Ernő méretként feltüntetett, és ebben Tanár úr sem volt mindig precíz és pontos.






            A nálam megtalálható műteremrészletet bemutató fényképen, a bal alsó sarokban a fél képet láthatóvá tevő felvétel alapján egyértelműen beazonosítható a fekete-fehér reprón látható teljes kép. Az álványon levő Genova című és az alatta látható Budapest képekről több jobb minőségű dia áll rendelkezésünkre, és ez alapján az is megállapítható, hogy nagyjából színhű állapotban mutatja a képeket. Ez fontos adalék a többi kép tekintetében is.                



           A Móra Múzeum évkönyvében a Szeged új képzőművészete című írásban Fischer Ernőről szóló rész a fekete-fehér teljes képet mutató fényképnél olvasható:




        A képaláírásból az is megtudható, hogy a kép technikája olaj és farost, valamint az, hogy a cikk írásakkor már magántulajdonban volt. Ez mindenképpen 1973 után kellett, hogy történjen, mert a katalógusban még nem szerepel ez a megjelölés.




     Visszatérve a írás elején levő képpárhoz és annak kinagyított változatához, kétség nem lehet afelől, hogy itt ugyan arról a képről van szó mindkét esetben. Így valamennyire ismert a mű, és nagyjából a műteremben látható kép részletből és emlékezetből lehet elképzelésünk az eredti a színvilágáról is, de teljes képet alkotni ma már nem tudunk róla. Azért lenne fontos erről a képről jóminőségű, nagyfelbontású digitális felvétel, mert a korai korszaknak egy olyan reprezentatív, viszonylag nagyméretű darabjáról van szó, amely a későbbi vitorlás képek elődje. A grafikai gyűjteményben ez időből származó rajzok és vázlatok is azt bizonyítják, hogy fontos téma volt ez Fischer Ernő munkásságában már abban az időben is. Egy erre a képre utaló rajz van a birtokomban, amely részletekben menőleg is megyegyezik rajzilag az ott ábrázoltakkal.






          A rajz eredeti datálása „FE”.63. az a készítésénél lett ugyanazzal a tussal jelezve, majd a golyóstollal alá írt teljes név a nyolcvanas években utólag került rá, amikor megkaptam Tanár úrtól. Ekkor már volt sok kevésbé kimunkált rajzom és vázlatom tőle, amelyek még csak ötlet szintjén jelezték, hogy a téma régóta foglalkoztatja. A balatoni nyaralások idején sok vitorlás vázlatot készített, amelyek még nem voltak képileg átgondolva, hanem csak a látványt rögzítették.




     Aztán vanak olyan rajzaim is, amelyek már sejtetik, hogy itt komolyabb kép terv van készülőben.





     Nem véletlen, mert ebben az időben volt egy megbízásos pályázat a témából, egy nagyméretű pannóra, amiből végül nem lett semmi. Pedig készült rá Tanár úr, mint ahogy a következő rajz is ezt mutatja. Ez már konkrét felnagyításra szánt vázlat, amely kivetítve mutatja, hogy megfelelő nagyméretű kompozíciónak az alapja lehetett volna.

 



      Visszatérve a konkrét képhez és ahhoz tartozó rajzi felvetéshez, a következő rajzon megjelenő hajó a festményen is helyet kap a bal felső sarokban.

 


      Ezeket a rajzokat azért mutattam be, hogy lássuk milyen módon és hányféle helyről, milyen élményekből és motívációk alapján jön létre egy kép.

      Ha már igy elkalandoztam a konkrétan felvetett témától, akkor még szólok arról a képről is, amely a műterem felvételen a keresett kép mögöt részben látható. Mert úgyan úgy fontos lenne arról a képről is több információ és megfelelő nagyfelbontású digitális felvétel, hogy megtudjuk itélni az esztétikai értékének megfelelően. Ne a különböző recenziókból kiolvasott véleményekből állítsuk össze a véleményünket, a mű tényleges értékétől függetlenül. Ismereteim szerint csak ezen az általam készített, elöregedett, amatőr szintű rossz minőségű dián láthatjuk a teljes képet. A műtermi felvételről sejhetünk valamit a színéről is, illetve a kettőből összeállítva lehet valamiféle elképzelésünk róla.



A felnagyított részletek mutatják az azonosságot.

 


 


           Nem bonyolítom tovább a dolgot, pedig lehetne beszélni és kutatni az álványon levő Genova és az alatta levő Budapest képről is, mert ezek hollétéről sem tudunk, és ugyancsak elég gyenge felvételek maradtak ránk róluk. Viszont látható a műteremkép jobb szélén a sarokban egy portré is, amely még a család birtokában van. Fischer Ernő fiát ábrázolja, amelyet szintén Tanár úr festett a hatvanas években. Ennek bemutatása pedig már végképp elvinne bennünket a címben megjelölt témától, ezért itt lezárom a képleírásokat.

 

       Ha sikerült felkelteni az érdeklődést a Fischer képek kedvelői között, akkor kérem, hogy osszák meg a bejegyzést, hátha eljut az információ a kép tulajdonosához, aki mérlegelheti, hogy mitévő legyen. Ha nem kívánja felfedni a kép hollétét, de esetleg küld egy jóminőségű felvételt róla, az is sok segítség az életmű alaposabb feltárásához.

       A facebook-on messenger üzenetben is felkereshet, vagy nyilvános bejegyzésben kérheti tőlem a pontosabb elérhetőséget, aki tud valamit erről a keresett képről, vagy más ismeretlen Fischer Ernő műről.

 


 

 






                 

Megjegyzések