2018. december 31., hétfő

Visszatekintés (X.) 2017. augusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállíásomra


A tízes paravánon látható képek.



Facebook hozzászólások 2017. szeptember 2-án.







András László Alföldi: Labirintus nélkül - Szabadban, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.



Az űrlap teteje


János Erdei Amit az alábbi linken át elérhető képednél a vörösről írtam, azt itt a kék vonatkozásában (azzal a módosítással) vélem igaznak (hogy a kék nem folyik, hanem lebeg). :-)


https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1400864376699122&set=pcb.1400865653365661&type=3&theater









András László Alföldi: Szöveg nélkül - Betű és kép, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.


Az űrlap teteje


János Erdei Annál is inkább igaz, amit az alábbi linken át látható képeden látható kékről írtam, mert itt látható, hogy nem csupán lebeg, hanem ide (erre a képedre) átlebeg (ami a mozgékonyságát továbberősíti, ha nem független képek, hanem akár sorozat, akár többszörös kép elemei...


https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1401971276588432&set=pcb.1401973249921568&type=3&theater
Erik Lux "átlebeg"!!! :-D


András László Alföldi"Lebegtessük" át, Erik Lux matricája, had nevesen. Végül is itt a többszörös kép, az "Ugyanaz és más XII. - Átírás" cím szerint. Egyedi is meg nem is, sorozat is meg nem is, tehát elég képlékeny ahhoz, hogy többféle módon lehessen értelmezni és rendezni. Túl nagyképű kijelentés lenne, hogy én most egy olyan kiállítást igyekeztem összehozni, ahol a kiállítás egy 66 darabból álló többszörös kép. Pedig valami ilyesmi motoszkált a fejembe, csak ez az elképzelés meghaladja az eddig leírtakat a többszörös képekről. Én inkább az autopoetikus rendszerek logikája szerint igyekeztem megalkotni és összeállítani ezt a kiállítást.
Az űrlap alja






János Erdei András László Alföldi, csak a kép összetételed nyomán kezdem azt gondolni, hogy a többszörös (hármas, és kettős kép) formailag talán abban is különbözik a szárnyas oltártól (a triptichontól és a diptichontól), hogy:
1/ a tematika közelség okán a szárnyas oltárnál talán kisebb a képtáblák közötti távolság, mint a többszörös képeknél.
2/ a tematikus távolság növekedése okán a többszörös képnél még nem szakadnak ugyan el a képtáblák egymástól, de függőleges elrendezés is lehetségessé válik (amiként Erzsebet Lieber képoszlopainál) - ahogyan ez a függőleges elrendeződés már (csak például!) az Isenheimi oltárnál is megjelenik...








András László Alföldi: Labirintus nélkül -Szétesés, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, papatípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.


Az űrlap teteje


Hozzászólások
·         János ErdeiJelenleg
János Erdei A "pszeudó-önkollázs"-ról folytatott (az alábbi linken át elérhető) eszmecsere alapján úgy vélem, hogy ha már ragaszkodsz hozzá, :-P akkor pontosabb, ha vagy azt írod:

1/ vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat: pszeudó-önkollázs), vagy azt:
2/ (vegyes technika: papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat:) pszeudó-önkollázs

Ps: mindazonáltal és mindkettőben vagy a "papírlapú papírnyomat", vagy a "pszudó-önkolkázs" elhagyását javasolom, mert a kettő közötti különbség tisztázásánál Occam borotvájának a használatát indokoltabbnak gondolom. Természetesen (mint más esetekben is:) lehet, hogy tévedek...


https://www.facebook.com/andras.../posts/1401160990002794...
o    András László Alföldi

András László Alföldi A műleírás más módú központozását első megközelítésre is eltudom fogadni, akármelyik változatról van szó. Ez a lényegen nem változtat. A "nyomtatott papíralapú" és a "pszeudó-önkollázs " egyszerűsítésén még gondolkodom, de úgy vélem, ezzel a tartalmat érintő lényeges dolgok kimaradnának. A már egyszer felhasznált és nyomtatott papíroknak a továbbiakban egyre jelentősebb szerepe lesz, főleg a 18-19. paravánon látható hat képnél. De mivel az összes kiállított munka ilyen újra hasznosított papírra készült - még ha itt kevésbé is látszik - az egységes koncepció szerint végig feltüntetem. A "pszeudó-önkollázs" megnevezés meg nem kérdés, mert az összes kép ezzel a technikával lett összeállítva.
Talán éppen ez fogja kiadni azt, ami az eredeti szándékom volt, hogy a festői megoldásoktól, haladok az egyre profánabb megoldások felé, ahol a köznapi tartalmak előtérbe kerülése leegyszerűsíti az esztétikai megoldásokat. Majd, befejezésül az utolsó 7 képpel, a Befalazott labirintus I-VII. címűekkel, vissza fordítom az egészet a tiszta, absztrakt festői megoldásokra. Jelenleg a X. paraván anyagánál tartunk (30 kép) és még hátra van 9 paraván + egy falszakasz, ahol ugyan csak 3-3 kép, illetve a végén 1 látható, tehát összesen (36), azaz még a felénél sem vagyunk. Ezért kérek még egy kis türelmet, és ha végére jutottunk, akkor újra átgondolom a javaslatodat, mert az is lehet, hogy én tévedek, és akkor utólag korrigálok.
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    Erik Lux
Erik Lux Azt írod "A "pszeudó-önkollázs" megnevezés meg nem kérdés, mert az összes kép ezzel a technikával lett összeállítva."
Nagyjából értem, és mivel a Te képeidről van szó, el is fogadom. Amit azonban így sem értek, az a pszeudo (mint technika). :-)
Ps: csak úgy csinál, mintha alkotnál, és ennek ellenére mégis megszületik a kép? :-)

§   · Válasz
§   · 1 éve

Az űrlap teteje





János Erdei :-) Ha a képek (valóban nem szigorú) szimmetriájától eltekintünk, akkor valóban képek (ha nem tekintünk el, akkor kép) :-)
o    Tetszik
o     · Válasz
o     · 1 éve
o    András László Alföldi
András László Alföldi Ha jól értem a leírtakat, akkor a Betű és kép című képnél azt hiszem ezt már megválaszoltam. De ha nem, akkor igyekszem tovább gondolni.


János Erdei András László Alföldi , igen :-) - talán annyi kiegészítéssel, hogy meglehet nem is kell annyira közel tenni a három (képrészt, :-)mint ott). :-)


János Erdei András László Alföldi, nemcsak jól értetted :-)és válaszoddal továbbsegítetted a gondolkodásom. Azoknak teszem ide az említett képed lnkjét, akiket érdekel a válaszod, hogy ne kelljen az oldaladon keresgélniük: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1401971439921749&set=pcb.1401973249921568&type=3&theater
1

o   

o   

o   

o   

Az űrlap alja
·         János ErdeiJe
János Erdei Annyira gazdag az anyag, és olyan (remélem, hogy csak majdnem, :-) de azért nem) őrjítő tempót diktálsz az újabb bejegyzésekkel, hogy csak most jut időm (egyelőre szinte csak magamnak (emlékeztetőül jelezni, nem pedig érdemben) reflektálni arra a tematikus (?) változásra, ami a képek címében még szembeötlőbb.
o    Tetszik
o     · Válasz
o     · 1 éve
Az űrlap alja



Előzetes szöveg a kiállításhoz.




A kiállítótér belső udvara.






o   

o   





Visszatekintés (IX.) 2017. augusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállításomra.


A kilences paravánon látható képek.

Facebook hozzászólások 2017. szeptember 1-én.



A hozzászólások második felében szó lesz a pszeudó-önkollázs jelentéséről és technikai alkalmazásáról. Ez túlmutat ennek a kiállításnak a problémáin, de részben itt is felvetődik. Akit ennél is részletesebben érdekel, az megtalálhatja a hivatkozásoknál, és más blog bejegyzéseimben Ország Lili és Fischer Ernő képének összehasonlításánál.








Alföldi László: Labirintus nélkül - Pompeji palota, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.


Hozzászólások:





János Erdei Nem kritikaként, (az introspekcióval határos inkább beszámolóként) semmint észrevételként írom:
Ez talán csakugyan ("pszeudó-ön")kollázs (mert:
a/ a többi - a kiállítási anyagból eddig föltett - nyomatodénál jobban látszó feliratok,
b/ a függőleges szimmetriatengely okán
a nyitott magazinok képemléke bezavar annyira, hogy ne csak képként a kompozíciót lássam.

Kísérleteztem is: ahogyan azonban a nyitott magazinok képemlékét - meditatívra némiképp emlékeztető technikával - sikerült eltávolítanom, a képed négyszeres képpé esett szét.
Pontosabban a képed bal felső - több mint - negyede neonfényes utcák képemlékét aktiválva kiemelkedett, és ahhoz a jobb oldali - több mint - negyede pedig lámpaoltás utáni utcaképek képemlékeit aktiválva kapcsolódott.

Mindezzel azt akarom csak mondani, hogy a képeid annyira kollázsok, amennyire Erzsebet konkrét képei fotók, vagy még inkább amennyire Tiziano utolsó két képe elválik az életmű azt megelőző szakaszától, mert a megelőzőek még "ecsetképek", az utolsó kettő viszont mázolmány, mert a mester már nagyrészt nem ecsettel vitte fel a festéket, hanem a kezével mázolta a vászonra...

Azt hiszem ugyanannak a dolognak igaz, egy másik, technikaibb oldaláról beszélünk, amiről képeid Fischer Ernő és Ország Lili életművéhez való viszonya kapcsán már beszéltünk. Pontosabban - és amellett - arról is beszélhetnénk, hogy a formaproblémák a képekről való megszokottá váló "szombatos" beszédmódban a követett technika álkérdésévé redukálódtak...
Ehhez egyetlen introspektív adalék: amikor legelőször láttam Ország Lili legutóbbi életmű kiállítását, még annak első harmadában az egyik oldalteremben felszisszentem, hogy az addigi képeinél mennyivel súlytalanabb kollázsok láthatóak az egyik oldalteremben. Azután azonban megnyugodtam, mert a munkák nemcsak ismerősek voltak, hanem a feliratok igazolták benyomásom. Nagyrészt nem Ország Lili képek voltak, hanem azok, amiket a kurátor közeli rokonnak vélt, de csak annyiban - nem közeli - rokonok, hogy az azokban éppen csak láthatóvá váló "tartalmi-formaproblémák"-ra keresve megoldást Ország Lili útja a - diptichonnak, triptichonnak stb. nevezett - többszörössé tisztult képeihez, majd meglehet nemcsak a Labirintus sorozathoz, hanem labirintusba vezetett).



András László Alföldi A kompozícióra vonatkozó észrevételeid jogosak, mert tudatosan a magazinok lapméretéhez igazodnak. Nem csak a négyzetes képeknél, hanem a hosszúkás függőlegeseknél is. A kvadrátos képeknél három lapból tevődik össze egy-egy kép, az alábbi megosztás szerint. Ezzel megkívántam őrizni az eredeti lap teljes tipográfiai tartalmát, - már legalább is ott, ahol ez még követhető, ahol meg nem, ott a lap méretével mégis kiolvasható - és ezzel érzékeltetni a saját időnkbe való kötöttségét is. A további alakítások, kollázsok, felülnyomások és különböző megmunkáltságok, előre és hátra, azaz a jövőbe és a múltba való kiterjesztést szolgálják. Ezzel próbáltam az efemer jellegét mégiscsak az időben kitágítani, és egyszerre az időtlenségbe elhelyezni.
Az űrlap alja





 




János Erdei :-D
Ps külön is köszönöm a kép szétbontását, mert újólag tapasztalom, hogy annyira torzítja az elménk az érzékelésünket, hogy nemhogy elképzelni nem tudtam, de a nem szétszedett képen még most sem vagyok képes a felső két elemet folyóiratlap méretezésűnek látni a képen változatlanul annál zömökebbnek "látom" őket...

András László Alföldi A magazinok lapmérete változó, nem mindig az aranymetszés méreteit követik. A bal felső sarokban látszik még az olasz nyelvű lap címe is: "Grácia".











Alföldi László: Labirintus nélkül - PIN kód, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.


Az űrlap teteje


János Erdei Nagyon szépek, mert (annyira) elevenek (hogy folynak) a kép jobb felső harmadában látható vörösek.


András László Alföldi Ez olyan szép leírás, hogy még nekem is kezd tetszeni a kép, pedig sokat kínlódtam vele, míg összeállt. Az általad említett jobb felső negyedben levő vörösek megjelenése adta az inspirációt, hogy ebből képet építsek. A másik háromnegyed részét hozzá kellet keresnem, és kompozícióvá szervezzem. Kabát és gomb esete.

János Erdei Az említett vörös fölött az (eredeti áramkörök végeiből kialakult) a kép baloldali harmadába is átlépő alakok sora is (nemcsak) eleven (de egyedenként eltérő mértékben vidám is Mókás párkák szövik a kép vonalainak sorsát). :-)


Az űrlap alja
János Erdei Nagyon furcsa, mert nagyon rejtett párhuzam tűnt fel, amit talán észre sem veszek, ha:
1/ tegnap nem dicséred meg ennyire a fenti kommentem,
2/ Ha Erik Lux nem azzal a kommenttel osztja meg Erzsebet Lieber egyik képét, ami az alábbi linken át olvasható.

Így azonban arra jutottam, hogy az átlagot messze meghaladó (Nálad a Fischer Ernő és Ország Lili életművéből táplálkozó, Nála a Bauhaus Halléban tanult hagyományára épülő) formaérzékenységetek (az eltérő alapok, és az ugyancsak eltérő utatok ellenére) nemcsak a többszörös képek megalkotásához/annak közelébe vezetett.
Mindketten az alakzatok és azok színtartalmának olyan összehangolásáig jutottatok el, ami már a képek (rögzített voltukból adódó) statikusságát (olykor egyenesen fel)oldja.

https://www.facebook.com/LuxandLux/posts/1742334265806644...

János Erdei Amit föntebb a képeden látható vörösről írtam, azt kisebb (ott részletezett) módosítással az alábbi linken át elérhető képeden látható kékről is igaznak vélem:


Az űrlap alja

András László Alföldi Nézzük meg egymás mellett.
Az űrlap alja









Erik Lux Nem tudom, mi volt a felvetés, de a gyakorlatban (számomra) nem nagyon működik.. :-/
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    János Erdei
János Erdei Alighanem igazad van, bár a szívemnek (érthető okokból) kedves...
A képeken levő vörösek "folyékonyságáról" írtam, de így egymás mellett nem folynak össze. Talán a faktúrájuk eltérő megmunkáltsága - sosem gondoltam, hogy egy konkrét képnél ez értelmesen használható fogalom! - okán túl nagy a két tábla közötti feszültség...


Ps: de köszönet 
András László Alföldinek, mert ha nem teszi egymásmellé a kép táblát, eszembe sem jut, hogy a faktúra a konkrét képeknél is értelmesen használható fogalom! :-)
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    Erik Lux
Erik Lux János Erdei, viszont Erzsebet, és András véleményére lennék igazán kíváncsi, hogy (azon kívül :-) tanácsként) mit mondanánk egy tanítványuknak, hogy mit csináljak ha egy ilyen (nem fele, hanem) harmada más képpel állnának eléjük...
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
§   ·Módosítva
o    András László Alföldi
András László Alföldi Erik Lux Én szívesen elmondom a véleményemet a fentebb látható képpárról, csak előbb pontosítsuk, hogy mit értesz a "(nem fele, hanem) harmada más képpel állnak eléjük." ? Vannak elképzeléseim, de többször mellé fogtam már az értelmezésekkel, ezért nem szeretnék tévútra kerülni. Annál is inkább, mert ha az én feltételezett értelmezésem szerint indulok el, akkor nagyon lényeges témához kerülünk vissza, amelyet már többször érintettünk, de messze nem merítettünk ki, nevezetesen a printerrel kinyomtatott kép és a manuálisan létrehozott alkotások közötti mássághoz és különbséghez. János Erdei saját nézetét korrigáló megjegyzéséből is ezt olvasom ki, mivel Ő is a faktúrában érzékeli a lényeges különbséget.
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    Erik Lux
Erik Lux Csak arra gondoltam, hogy a fenti "összetett kép" lehetséges tábláinak elektronikus változatai (a táblák alakja okán) nem fele részben származnak Erzsebettől, fele részben pedig Tőled, hanem (szintén rossz közelítéssel, de valójában) Erzsébettől a kétharmadhoz csak közelítő, Tőled pedig az egyharmadhoz (szintén csak) közelítő mértékben.

Ami a két (csak lehetséges) tábla faktúráját illeti azt tovább javaslom pontosítani arra, hogy a két (lehetséges) tábla (nem szín!), hanem színhasználatának a homogeneitása túlságosan eltér ahhoz, hogy egyetlen jó (többszörös) képet alkossanak.
Mindkét tábla külön-külön (szín)homogén, de ezt a homogeneitást Te a színösszeállítás részletezésével képalkotó a színek derítésének (fehér vonalak és foltocskák) láthatóvá tételével éred, Erzsebet konkrét képének alkotója pedig a (Te képedhez képest tisztább) színek (fehérrel és feketével való "keverésével"), tehát a derítés (és a tompítás) eredményének a láthatóvá tételével éri el.


Azt is mondhatnám, Te többet, (ennek a) konkrét kép(nek az) alkotója kevesebbet bíz a befogadó szemére, pontosabban elméjére. Erzsébet összerakja számára, Te
vele (mármint a befogadóval) rakatod össze a kép színhatását...
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    András László Alföldi
András László Alföldi Köszönöm a kiegészítő hozzászólásodat, így már minden világos előttem. Főleg a kétharmad egyharmadban nem voltam biztos, hogy mire vonatkozik. Amikor János Erdei felötlő elképzelését elkezdtem konkretizálni, már akkor láttam ezt a problémát, és szinte ösztönösen módosítani akartam a kivágáson, de aztán elálltam tőle. Elsősorban azért, mert nem a magam elképzelését akartam érvényre juttatni, hanem láthatóvá és érzékelhetővé tenni egy verbálisan megfogalmazott elképzelést, hogy miként is néz ki az vizuálisan. Mert ugyebár a "puding próbája ..." . Amit viszont ezután részletesen leírtál a két képpel kapcsolatban, azzal mindenben tekintetben egyet értek, és így nem is kell nekem tovább bonyolítani ezt a kérdést. De, hogy a véleményalkotást se kerüljem meg, abban is egyet értek veled, hogy a két kép esetében nem érdemes erőltetni a párhuzamot. És hogy mit mondanék ezzel kapcsolatban a "tanítványomnak" ? Azt, amit most csináltam. Tegye egymás mellé, és nézze meg a valóságban, és ha így is kipróbálta, akkor vonja le a következtetéseket a maga számára. És nem kell, hogy velem egyet értsen, mert ha van újabb elképzelése, akkor azt is próbálja ki, egészen addig, amíg meg nem oldja a maga elé kitűzött feladatot.
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    János Erdei
János Erdei Nagyjából. :-)
Ps: a részletekre még igyekszem visszatérni...


o    Erik Lux
Erik Lux Azt hiszem úgy jártatok a két (Erzsebet Lieber, és András László Alföldi) kép összeilleszt(et)ésével, mint az az alkimista, aki a jeget a gőzzel akarja ötvözni - és csodálkozik, hogy nem ötvözet, hanem víz lesz belőlük... (Ezzel véletlenül sem azt mondom, hogy a szándékolt ötvözet egyik része gőzös, a másik pedig hideg lenne!)











Alföldi László: Labirintus nélkül - Pompeji fal, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.










Hozzászólások
·         János Erdei
János Erdei Félig visszavonom, amit a középső tábláról, mint önálló képről írtam (am
i alábbi linken át érhető el).
Pontosabban abban az esetben és annyira, amennyire nem önálló kép, hanem ennek a képhármasnak a középső tagja. Így ugyanis a középső tábla (a középvonala mentén) nem mintegy szétszakad, hanem összetartja a másik kettőt, és ettől feszült. :-)











Alföldi László: Labirintus nélkül - Pompeji palota, 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.


Az űrlap teteje
Tetszik
Imádom
Vicces
Hűha
Szomorú
Dühítő
Hozzászólások

Susanna Lakner Mit értesz azalatt, hogy pszeudó-önkollázs?



András László Alföldi Jó kérdés! Annál is inkább, mert tény, hogy ritkán találkozunk ilyen körülményeskedő, bonyolultnak tűnő műleírással. De mivel a kiállításon és itt a facebook-on is többször - joggal - feltették ezt a kérdést, megpróbálom összefoglalni ezzel kapcsolatos álláspontomat. De, akik idegenkednek a hosszas magyarázkodásoktól, azoknak leírok előbb egy rövid választ: a "pszeudó-önkollázs" azt jelenti, amit az összetett szókapcsolat egyes szavai önmagukban is jelentenek, csak együtt értelmezve. De mivel ez így fából vaskarikának tűnhet, ezért van egy hosszabb magyarázatom is. Az ilyen típusú művekre általában a szakirodalomban a vegyes technikát szokták alkalmazni. S Nagy Katalin művészettörténész azonban T. Horvát Éva monográfiájának írásánál - megint csak joggal - nem elégedett meg az ilyen sommás megnevezésekkel, és figyelmeztetett arra, hogy a múzeumi gyakorlatban ennek egy bővített változatát alkalmazzák. Ezzel egyetértve, de nem azért mert a múzeum felé kacsintgatnék, hanem azért, mert az ilyen típusú alkotásoknak az anyaghasználata önmagában is tartalmi jelentőséggel bír. Antonio Tapies, Jean Dubuffet után, és az azóta szinte önálló műfajjá vált anyagképek esetében ez természetes. Ezt megértve, most első alkalommal vettem a bátorságot - kitéve magamat a fontoskodás látszatának - hogy ezen a kiállításomon alkalmazom ezt a kibővített műleírást. Pont azért, mert ezek az alkotások nem tipikusan anyagképek az eddig leírtak értelmében, hanem azokra való reflektálás. És itt kezdődhet a szóösszetétel magyarázata. A pszeudó mint köztudott az összetett szavakban a az utótag látszólagosságát jelenti. Az önkollázs kifejezést ritkábban használják a szakirodalomban , mint a kollázst, de azért előfordul. Számomra két lényeges írás... (Technikai okok miatt megszakadt a szöveg, és közben két hozzászólás is érkezett, ezért azután folytatódik a magyarázkodásom.)


János Erdei András László Alföldi, "A pszeudó mint köztudott az összetett szavakban a az utótag látszólagosságát jelenti", értem. Ezek szerint a "pszeudó-önkollázs" látszólag önkollázs". Adódik a (nemcsak költői) kérdés: valójában mi? :-)


Erik Lux :-D
"Tis but thy name that is my enemy;
Thou art thyself though, not a Montague.
What's a Montague? it is nor hand, nor foot,
Nor arm, nor face, nor any other part
Belonging to a man. O! be some other name:
What's in a name? that which we call a rose
By any other name would smell as sweet;
So Romeo would, were he not Romeo call'd,
Retain that dear perfection which he owes
Without that title. Romeo, doff thy name;"

Mészöly Dezső fordításában:
"Csak neved ellenségem, nem magad.
S te önmagad vagy és nem Montague.
Mi Montague? Se kéz, se láb, se kar,
Se arc, se test... Ó, válassz más nevet!
Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Ha Romeót nem hívják Romeónak,
Szakasztott oly tökéletes marad
Akármi néven... Dobd el hát neved!"



András László Alföldi (Elnézést a megszakításért, itt folytatom a fenti hozzászólásomat.) "Számomra két lényeges írás..." foglalkozik részletesen az önkollázzsal. Az egyik Gabor Kazinczy-é, a másik egy doktori értekezés, amelyet Erzsebet Lieber írt. Ez utóbbinak a címét ideírom, mert a későbbiekben a munkáimmal kapcsolatban az anyaghasználat tekintetében is visszafogok térni hozzá: Papír - Anyag - Médium, A papír transzparenciája és "világlása" a memetikus szelekció egyetemes és modern művészeti történetben. A harmadik írás amit még megemlítenék és ebből idézni is fogok, Szeifert Judité. Címe: A látszat ellen (ére), A kollázs és műfaji kapcsolatai a 1960-70-es években a magyar művészetben. A Magyar Festők Társasága által kiadott Magyar kollázs című katalógusban jelent meg, és annak 140. oldalán "Pszeudó-kollázsok" alcímmel kezdődik az a hosszabb leírás amelyből a "pszeudó-kollázs" származik. A lényeg: "...A megjelenített kollázsok épp úgy mint a valósak, a trompe-loeil hatásra törekszik." (Fischer Ernő és Ország Lili munkásságának összehasonlításánál írtam már erről.) Most érkeztem oda, hogy a hosszú bevezető után kifejtsem saját álláspontomat. Azért nem ezzel kezdtem, mert az ilyen terminus technikusok alkalmazását illik oda visszavezetni, ahonnan származik. Ezzel tanúsítom azt is, hogy nem én találtam ki, csupán a gyakorlatban sajátos módon használom. Tehát a pszeudó nálam azt jelenti, hogy a kollázzsal ellentétben nem az elemek összeütköztetésére törekszem, hanem egy egységes festői hatás elérését próbálom elérni. Ezért használom ugyanannak az alapnak szétvágott részleteit az újra komponáláshoz, azaz saját fragmentumaiból építem tovább a művet. Ezt jelenti az "ön", hogy nem idegen anyagokat, hanem saját alapját variálom. Ezzel a technikai eljárással - másként igaz, mint Szeifert Judit írásában említett elődök - egy sajátos festői hatásra törekszem, amely lényegében ötvözi az előttem járók eredményeit, és ezáltal igyekszem új tartalmakat közvetíteni. Az hiszem ezzel Susanna Lakner és János Erdei is választ kaptak a jogos kérdéseikre, hogy "valójában mi?" a pszeudó-önkollázs. Ezzel persze nem fejezem be, csak abba hagyom ezt a fejtegetést, mert a blogomon a Műhelymunkák - Műhelynapló című bejegyzéseimben, majd az alkotási fázisok bemutatásával - úgy mint Fischer Ernő munkáinak elemzésénél - láthatóvá is teszem egy-egy kép alakulást. Ez érinteni fogja a körülményeskedőnek tűnő technikai leírásaim további részleteit, többek között a "paratípía: nyomtatott papíralapú papírnyomat" is.


Szeifert Judit az önkollázs létező fogalom, más kortárs művészeknél én is írtam róla (lásd. pl. Baksai József vagy József Gaál) - az említett tanulmányban ha jól emlékszem erre nem vagy csak említés szinten tértem ki.


András László Alföldi Szeifert Judit Igen, ismerem mindkét említett írásodat és ott is találkoztam vele, de úgy éreztem egy ilyen bejegyzésben elég a festőtársaságnál megjelent írásra hivatkozni. Annál is inkább, mert én itt találkoztam először a szakirodalomban ennek a szó összetételnek használatával. Egyébként Fischer Ernő (mesterem) nagy alkalmazója volt ennek az eljárásnak, és nagyon sok alkotásánál látható. De én még megkockáztatom azt, hogy Ország Lili egyes alkotásain is felelhető, pl. a Románkori Krisztus esetében.


János Erdei Erzsebet Lieber említett értekezése itt olvasható (pontosabban innen tölthető le): 

Papír - Anyag - Médium. A papír transzparenciája és „világlása” a memetikus szelekció egyetemes és modern m vészeti történetében
PEA.LIB.PTE.HU
Papír - Anyag - Médium. A…



Szeifert Judit és Bálint Endrénél is, a saját sablonokat amiket használtak, a festményeikbe is beépítették olykor



András László Alföldi Köszönöm ezt a kiegészítést, ez eszembe se jutott, pedig ismerem az eljárásait.



András László Alföldi János Erdei Köszönöm Erzsebet Lieber munkájának elérhetővé tételét. Amikor írok valamit, mindig bonyodalmat okoz a hivatkozások kikeresése, ezért maradt el. A fenti szöveg kettéosztottságát is egy ilyen technikai próbálkozásnak köszönhetem.



András László Alföldi Szeifert Judit Az előbb elfelejtettem mellékelni Fischer Ernő Ikonosztáz című képét, amely 1968-ban készült, sokk hasonló művével együtt. Ez is a pszeudó-kollázsnak egy iskola példája.
Az űrlap alja











o     
Susanna Lakner András László Alföldi, elolvastam Szeifert Judit bekezdését az önkollázsról a Magyar Kollázs katalógusban. "a művészek saját műveikből ollózzák össze az egy kompozícióra ragasztott kivágásokat". Lakner László egy munkája az illusztráció erre. OK világos, te is így dolgozol. De mitől pszeudo? Erdei Jánoshoz kapcsolódva kérdezem, miért pszeudo? Miért látszólagos önkollázs? Szerintem valódi önkollázs. Saját munkádat ragasztgatod egymásra, vagy nem? Egyébként megértés v. muzeológiai szempontból lehet, hogy van igény az ilyenfajta szókapcsolatokra, a nemzetközi gyakorlatban azonban az a tapasztalatom, hogy a kollázsok mellett egyszerűen fel van sorolva mi van a képen, pl. nyomott papír, tapéta, papírbaba, csokipapír, akryl ráfestés, lakk, cipőpaszta ( igen egy remek amerikai kollazsiszta valóban használja öregítésre). Szerintem az ilyen megjelölések bőven kielégítik a Kata által említett igényeket.
§  Tetszik
§   · Válasz
§   · 1 éve
o    Erik Lux
Erik Lux Susanna Lakner, ennél, az alábbi linken át elérhető képnél is ugyanerről beszélünk:https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1401971573255069...

§   · 1 éve
o    Szeifert Judit
Szeifert Judit önkollázs és pszeudokollázs két külön dolog. Az önkollázs definíciója fentebb olvasható. a pszeudokollázs az én értemezésemben trompe l'oeil festmény, ami utánozza a kollázsokat szerkesztési elveiben, és kollázsnak látszik, de nem az, ezért pszeudo :)
§   · Válasz
§   · 1 éve
§   · 

o   

o   

o   

o   

Az űrlap alja
Az űrlap alja









A kiállítás előzetes szövege.




A kiállítótér belső udvara.