Ez egy olyan tabló, ahol hat különböző kép látható, és amely valamilyen szempontból összefoglalja és reprezentálja az elmúlt hat évtizedes képzőművészeti tevékenységemet. Nem sok tudatosság van a képek válogatásában, mert egy pár nappal ezelőtt a mesterséges intelligenciával való párbeszéd során vetődött fel, hogy mutassak be egy-egy képet évtizedenként, amely jellemző arra az alkotói időszakra. Többezer, de még több száz képből is nehéz kiemelni olyan képeket, amely mindent átfogó módon tudná képviselni azt a sokféleséget, amely egy állandóan kísérletező és újító alkotó képtárában fellelhető.
Elfogadtam a kihívást és spontán módon, nem sok töprengéssel végig gondoltam és rögtönöztem ezt az összeállítást. Napok óta nézegetem, de egyelőre nem változtatok rajta, hanem így próbáljuk meg értékelni és a levonható tanulságokat elemezni.
Mielőtt ezt megtesszük, először nézzük végig egyenként is a hat kiválasztott képet, amelyet itt fentebb látunk
Csendélet, 40 x 30 cm, geometrikus kollázs (kartonpapír, kréta, ragasztott kollázs), 1966.
Ez képviseli a hatvanas évek második felét és a hetvenes éveket. Tanulmányok, stúdiumi munkák.
Velence, 50 x 70 cm, vegyes technika (papír, olajfesték, íróka, pszeudo-kollázs), 1985.
Ez képviseli a nyolcvanas éveket, az úgynevezett Fischer vagy "epigonista" korszakot
Struktúra, 100 x 70 cm, vegyes technika (papír, olajfesték, kollázs, íróka, és vissza smirglizés), a kilencvenes években készült.
Ez képviseli a kilencvenes éveket, átmeneti korszak, Tanár úrral való együttdolgozás és az önállósodás kezdete.
Újságképek V. (Átirat I.), 33 x 68 cm, vegyes technika ( újságpapír, színes műnyomó papírra nyomtatott magazin lap, paratípia és pszeudo-ön-kollázs), 2007.
Ez képviseli az ezredforduló utáni első évtizedet, a paratípia technika kísérletezését és annak különböző kombinációit foglalja magában. Mondhatjuk úgy is, hogy a sokszorosítás és a reprodukció problémáinak feldolgozása.
Labirintus nélkül - Feszület, 50 x 50 cm, vegyes technika, (papír, papírnyomat, paratípia és pszeudo-ön-kollázs), 2017.
A kétezres évek második évtizede, a Pompeji vázlatok és az Átírás kiállítás időszaka.
Cím nélkül (munkacím: Kék fal), 70 x 70 cm, vegyes technika (papír, papírnyomat, és pszeudo-ön-kollázs), 2025.
A kétezres évek harmadik évtizedének az első felét képviseli, Fischer és Ország Lili motívumainak és technikájának felhasználásával, a hagyomány újraértelmezése.
Most visszatérve a kiinduló pontra, nézzük meg együtt a hat képet, és baloldalon kiemelten, illetve alább a Velence című kép sajátosságait.
Az eddigi összesített elemzésben és értelmezésben az a kérdés vetődött fel ezzel kapcsolatban, hogy ● hogyan változik a szerkezet, ● mi marad meg az 1966-os alapmotívumból, ● milyen technikai vagy gondolkodásbeli eltolódás jelenik meg.
A hogyan változik a szerkezet kérdése az eléggé jól látszik, hogy a struktúra felé tolódik el. Itt még hellyel-közzel látszanak Velence épületeinek fő formái, és a víz és az ég még utal a látvány valóságos voltára, de lényegében az írókával való felülrajzolás már ellepi az egész kép felületét és ezzel a perspektivikus reális teret megszünteti és síkra feszíti a látványt. Ez közeledés a teljes absztrakció felé, amely a következő évtizedben be is következik.
A második kérdés, hogy mi marad meg az 1966-os alap motívumból, azt lehet mondani, hogy míg ott a geometrikus kollázselemek adják a reális téri ábrázolástól való távolodást, itt a vonalháló írja felül az épületek falsíkjait, vagy az ég és víz felületét, amely már az egész képen egy egységes rendszert alkot.
A vegyes technika összetettebbé és differenciáltabbá teszi a kép textúrális szövetét, és ezáltal mélyebb dimenziót nyit meg a kép síkja és a mögötte meghúzódó látvány között.
Amit érdemesnek tartok még megemlíteni, az akkori személyes tapasztalatok és élmények hatására visszaemlékezve, hogy itt történik meg az a szemléletbeli fordulat, hogy a külső életbeli látványtól eltávolodva, a képi látvány felé fordul a figyelmem. Fischer Ernő festészetét a rajzszakkörbe kerülésem után egy évvel ismertem meg, Budapesten az Építők Műszaki Klubjában rendezett kiállításán, ahol a kiállítóhely jellegéhez igazodva, főleg városképek és épület architektúrák, katedrálisok voltak kiállítva. Ez egy életre szóló élmény volt, amit az tett maradandóvá, hogy ez volt az első olyan mélyen érintő - katartikus - benyomás, amely a művészi képről alkotott ideát megalapozta. Ezt követően sok minden rakódott még rá a művészettörténeti ismeretek gyarapodása által, de hasonló intenzitással csak egy másik életmű megismerése volt meghatározó e tekintetben. Épp egy évtizeddel később 1977-ben ismertem meg Ország Lili művészetét, a Magyar Nemzeti Galériában Műhelymunkák címmel rendezett kiállítás sorozat keretein belül bemutatott képei alapján. Kisszámú és kevés kép volt az, amit akkor ott láttam, de a hatása annál nagyobb. Ekkor a Labirintus sorozat nagy része már készen volt, és ezekből is volt kiállítva, de ennek a ciklusnak az igazi lenyűgöző hatása csak a Deim Pál által 1980-ban a Történeti Múzeumban rendezett Labirintus című kiállítás láttán kerített igazán hatalmába. Ez talán felül is írta a Fischer hatás dominanciáját, mert míg Tanár úr festészete expresszívebb és organikusabb volt, addig a Labirintus sorozat konstruktív, geometrikus forma rendszerével jobban tudtam azonosulni.
Tehát ez a két alapélmény viaskodik még mindig bennem, hol az egyik hol a másik kerülve előtérbe, de ettől végérvényesen elszakadni már valószínűleg nem tudok. Mivel nincs kép előzmények és következmények nélkül, egy idő után tudomásul vettem, hogy nem marad más számomra, mint ennek a kettős hatásnak a megszüntetve megőrzése.
Ez a fordulat a 2010-es évek elején történt meg, amikor a Pompeji vázlatok a paratípíára alapozva tematikailag is kezdett összeállni. 2017-ben az Átírás című kiállításon pedig, ha ez nem is kapott különösebb hangsúlyt, az már ennek a hosszan érő folyamatnak a szintézise felé közeledett, és rejtett módon Hommage á Ország Lili és Fischer Ernő kiállításnak is tekinthető. Tanár úrtól a szakrális témát, Ország Lilitől pedig a nyomtatott áramkör technikát helyeztem előtérbe, és megpróbáltam ennek a kettős meghatározottságnak megszünteteve vegőrző formát adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése