Hommage a Fischer Ernő (II.) Sinkó István megnyitó szövege és a programfüzetben a rövid ismertető

A programfüzetben Sinkó István szövege alatt, Pacsika Emilia és Alföldi László képe látható.

A programfüzetben Dr. Feledy Balázs van feltüntetve megnyitóként, de más elfoglaltsága miatt helyette Sinkó István, a Fischer Alapítvány elnöke, és egyben a kiállítás kurátora és rendezője nyitotta meg.

Sinkó István felolvassa a megnyitó szöveget

A tanítvány felelősége

Fischer Ernő 105 éve van köztünk. Munkássága, írásai és egész szellemisége egyre kiterjedtebb-kiterjeszthetőbb annak ellenére, hogy 17 évvel halála után gondolatainak, művészetfilozófiájának írásos, könyvbefoglalt lenyomatai csak töredékesen érhetők el. Fischer jelentős képzőművész volt, s még inkább nagyhatású, személyiségformáló ember. A mostani kiállítás résztvevői mesterüknek is valják, vagy talán útnakidítónak, küldetésük fontos vezetőjének. Pszichopomposz- a lelkek vezetője, ahogy egykor Hermészt nevezték.

Fischer volt az aki sokunkban felfedezte a kép és élet egységét, azt, hogy a művészet nagy feladat – Klee-vel szólva – a világ láthatóvá tétele. Szellemi ember volt, sőt bizonyos - talán túlzó megközelítésben – a szellem embere. Azé az elkötelezett, világban és világok felettiben egyaránt barangoló művészember, aki képes volt át is adni tudását, eszméit.

Fischer - akár a keleti gondolkodás, vagy a spiritualizmus, s rajtuk keresztül Hamvas és Molnár Sándor festőművész is vallja – a természet, a lélek és a szellem origójában találta meg a festészet lényegét (nem tagadhatom meg Lajta Gábortól az előbbi idézet inspirátorának jogát).

Ezért is nagy a tanítvány felelősége. A tanítványé – tanítványoké – akik egy ilyen művelt, széles látókörű és nagyhatású festő-gondolkodó eszméit viszik tovább, saját útjukat, világukat járva.

Saját út és előzmények. Ennek a kettőnek az egységében fogant ez a kis emlékező kiállítás is, melyben szeretett tanítványainak java – kurátori döntés alapján 10-művész állít ki, a Tanár Úrra, Fischerre emlékezve.

Maurice Denis Hommage a Cézanne-jának szereplői a kép festésekkor még élő mestert veszik körbe - kilencen -, s hódolnak munkásságának. Denisen kívül többek között Vollard, Vouillard, Bonnard, Roussel állják körül az állványát, melyen a Mester egy csendélete látható. E mostani hódolat – hommage – nélkülözi a Fischer alkotást, s a saját, tanítványi művek közül konkrétan is csak egy utal a mesterre – Kulinyi István Hommage a F. E. című kollázsa, ám a többi alkotó műveiben is fel-felfedezhetőek az irányt mutatás késői sugarai. T. Horváth Éva korai indázatai, a keresztre feszítés drámaiságában, Pacsika Emilia középkori hangulatú, arannyal átszőtt textilképei, Csengery Béla, Gábor Áron, vagy Nagy Gábor organikussága, Lajta színfoltokban tört villózó rétegei, Sipos Endre mikrovilágának górcső alá vett organizmusai, Alföldi László nyomatainak egymásra vetülő struktúrái, vagy Véssey párképének szenvedélyes vonalhasználata vissza-visszautalnak az ősforrásra, a fischeri képalkotás filozófiájára, melyben organikus és strukturált, réteg és szín egyaránt fontos, egymásra épülő és egymást kiegészítő szerephez jut.

Nagy tehát a tanítvány felelősége, hogy megőrizve tudja továbbfejleszteni, elszakadva tudja fenntartani azt a mély szakmaiságot, elkötelezettséget és a művészet fontosságába vetett hitet, melyet Fischer Ernő személyes varázsa, tudása és szeretete 105 éve megtart –bennünk.

                                                                                                    Sinkó István, a kiállítás kurátora.

Budapest, 2019.11.20.

Hommage a Fischer Ernő kiállítás

Képes  beszámoló a kiállítás megnyitóról. A felvételeket Szigyártó Gyöngyi készítette, és kissé korrigálta Alföldi László.

Fischer Ernő rajzaiból nyílik kiállítás

„105 éve született Fischer Ernő (1914-2002) festőművész, művésztanár. Az emlékév kapcsán a Fischer Alapítvány kiállítást rendez a „Tanár Úr” grafikáiból és néhány olajfestményéből a József Attila Művelődési Központban, ahol egykor a mester szabadiskolát, képzőművészeti szakkört vezetett. A Fischer életmű fontos témái a szakrális művek sora mellett a városképek és a vitorlások, hajók. Így választotta az alapítvány kurátora a Tornyok és Vitorlák címet, felidézve a Fischer életmű néhány nagyszerű alkotását, mint az Éjszakai vitorlások, a tengeri vitorlások vagy a Velence és az Arany Prága. Alföldi László András gyűjteményéből azok a kis grafikák, tollrajzok szerepelnek a tárlaton, melyek nyomán létre jöttek a monumentális hajó és városképek.”
Sinkó István festőművész, művészeti író, a Fischer Alapítvány kuratóriumának elnöke
A belépés díjtalan!
Információ: Kósa Gergely+36 70 492 0985, kosagergely@kult13.hu
Helyszín: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, Mácsai Galéria, fél emelet

Két éve volt az Átírás című kiállításom - Erik Luxnak ajánlva, amiért felhívta figyelmemet az évfordulóra

Sajnos napok óta nem tudok rendesen megosztásokat elvégezni a facebook-on, mert vagy a hálózat túlterhelt, vagy túl hosszú ideig írom a hozzászólásaimat, vagy elrontok valamit. Egyenlőre nem tudtam kideríteni, hogy mi az oka, ezért választottam ezt a módját annak, hogy megköszönjem Erik Luxnak a megosztását, hogy gondolt rá. Megmondom őszintén, én magam megfeledkeztem róla. 

Először itt látható  Erik Lux tegnapi (2019.08.24.)  facebook megosztása, majd abban az a rövid magyarázkodó hozzászólásom, amelyben az előbb leírtakra hivatkozom. Utána pedig a Word-ban az az elmentett hosszabb hozzászólásom, amelyet ott nem sikerült továbbítanom. 

Erik Lux

8 órája · 

 · 

Két éve:
András László Alföldi: Bádog nélkül - Pléh Krisztus

András László Alföldi

2017. augusztus 25.

Az űrlap teteje

6Te, János Erdei, Erik Lux és 3 további ember

1 hozzászólás

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

Hozzászólások

·        András László Alföldi Köszönöm a megosztást. Írtam itt egy hosszabb bejegyzést is ezzel kapcsolatban, de úgy látszik - mint mindig - túl hosszúra sikerült, és a facebook nem engedte megosztani. Azt írja ki, hogy próbáljam meg később. Hát megpróbálom. Még egyszer köszönöm.

Az űrlap alja

Itt következik az eredeti szöveg, amit nem tudtam a hozzászólásban elküldeni.

Köszönöm Erik Luxnak az újbóli megosztást, ezzel felhívta nekem is a figyelmemet, a két évvel ezelőtt megnyílt kiállításom évfordulójára. Ez alkalom arra, hogy elgondolkodjam rajta, hogy mi történt azóta. Mit teljesítettem és mit nem, a kiállítás után tervbe vett feladataim közül. Látszólag azt lehetne mondani, hogy semmit sem oldottam meg, mert tematikailag még mindig nem rendeződött a fejemben az a koncepció, amelyre egy újabb szellemi egységet, és így egy újabb kiállítást fel lehetne építeni. Magam mentségeként úgy magyarázom ezt, hogy talán elhamarkodott dolog volt részemről két évvel ezelőtt a közönség elé állni az "Átírás" címen összefoglalt anyaggal. Mint ahogy a cím is árulkodik róla, elég általánosan utalt csak a kiállított képek témájára, és sokkal inkább magam számára volt útjelző a továbbhaladás irányában. Ez a konkrét témától függetlenül, elsősorban technikai szempontból és metodikailag foglalta össze azt a több mint hatvan képet, ami akkor be lett mutatva. Ennek nagy része - több mint ötven kép - elsősorban a keresztény témakör szimbolikus megközelítését járta körül. Ezzel megpróbáltam végleges búcsút venni mesterem, Fischer Ernő (1914-2002) festőművésztől átvett képi világtól. Másrészt pedig, részemről az addig tabunak tartott, Ország Lilitől (1926-1978) örökölt, nyomtatott áramkör felhasználásával kísérleteztem. Lényegében ezért is volt számomra a munkacíme ennek a válogatásnak "Hommáge a Ország Lili és Fischer Ernő), vagy köznapibban fogalmazva, "Búcsú Ország LiIi és Fischer Ernő festészetétől, illetve a festői világától). A kiállított képek kis hányada - nyolc-tíz kép, a "Befalazott labirintusok" - jelezte azt az utat, ami felé eredetileg törekedtem. Ezért talán elhamarkodott volt ez a kiállítás. De akkor a külső felkérést és egyéb motivációkat figyelembe véve, úgy éreztem, hogy fel lehet vállalni, így "félkészen" is ezt az anyagot. Lényegében ma sem bánom, hogy rászántam magam a bemutatására, mert ha nem teszem - mint oly sokszor történt az esetemben - akkor ezek a képek is lassan idejétmúlttá váltak volna, és sohasem kerültek volna közönség elé. De, mint az elején jeleztem, hogy csak látszólag nem csináltam azóta semmit, mert ezt cáfolja és igazolja az a csapongó, sokféle képet felvonultató, régi és legújabb alkotásokat felsorakoztató facebook-on látható képáradat, ami nap-mint nap látható tőlem. Útkeresés ez még mindig - és talán örökké - hetven éves kor felett is, ami szellemileg életben tart. Köszönöm még egyszer a megosztást.



És, hogy azok számára is láthatók legyenek az akkor kiállított képek, akik esetleg nem látták a kiállítást, ide másolom azt a linket, amelyre rákattintva, a teljes anyag megtekinthető. De az érdeklődőbbeknek figyelmébe ajánlom még a "Visszatekintés (I-XXI) 2017 augusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállításomra" címmű blog bejegyzéseimet. Ez elérhető az http://andraslaszloalfoldi.blogspot.com címen működő blogon, 2018.09.11-től, 2019.01.12-ig tartó bejegyzés sorozatban. Amely folytatódik még, és kiegészül az ezt követő "Előképek és párhuzamok (I.-IV.) címmel jegyzett, 2019.01.12. és 2019.01.15-ig  tartó bejegyzésekkel.
Ezek áttekintése után azok számára is érthető lesz, hogy miért köszönöm meg kiemelt figyelemmel, Erik Luxnak és Erdei Jánosnak a hozzászólásait, amely a kiállítás tovább gondolására inspirált engemet is. Azt hiszem, hogy az így kialakult tartalmas párbeszéd a képekről és tágabb tekintetben  a művészetről,  befogadónak és alkotónak, de esetleg még az utókornak is egyaránt  érdekes és tanulságos lehet. 

https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2017/10/a-ram-colosseumban-ugyanaz-es-mas-xii.html