Műhelymunkák - Műhelynapló 4.

Labirintus I-VIII. 

Érdekes, hogy a művészettörténészeket elsősorban a kész, befejezett művek érdeklik, és a készülő alkotások folyamatszerűségét ritkán vizsgálják. Pedig olyan, hogy befejezett mű nem is létezik. Abban az értelemben mindenképpen nem, hogy az idő múlásával anyagi állaguk kopik, módosul, változik, még ha nagyon lassan is. Így minden alkotás más arcát mutatja ma, mint pár száz, vagy pár ezer évvel ezelőtt. De nem csak fizikai állapotuk változik, hanem az interpretáció is állandóan módosítja a jelentésüket. Tehát a klasszikus művészettörténet úgy mutatja be a műveket és úgy beszél róluk, mintha azok sosem változnának, mindig ugyanazok maradnának. A készülő mű viszont mindig mozgásban, változásban születik, amely sok tanultságot rejt magában. Mint ahogy leírtam a sorozat indításánál, a Műhelymunkák - Műhelynapló esetében az alkotás menetét kívánom követni, akár lesz belőle kész mű, akár nem. A munka során szerzett tapasztalat, akkor is lerakódik az alkotóban, ha befejezetlenül marad egy kép, vagy megsemmisíti azt. Mert idővel más alkotásokban visszaköszönnek a korábban felvetett és megoldatlanul maradt problémák. Újra és újra nekifutásra késztetik az embert, hogy még is csak "befejezetté" tudjon válni az, amit már egyszer felvetett.  

A nyitó képben egymás mellé tettem mind a nyolc variációt, mint egy-egy lehetséges megoldást, de lényegében csak variációk maradtak, mert minőségi előrelépést egyik sem jelent. Mégis fontosnak éreztem kipróbálni a változásokat, mert a képnek ebben az állapotában már a finom kis mozgások is sokszor minőségi átalakulást hoznak. Itt elsősorban színben, tónusban, kompozíciós egyensúlyban és a kép összhatásában történhet módosulás. Ez az alig észrevehető mozgás a fő formán már nem változtat sokat, még akkor sem, ha egy-egy motívum tartalmilag mást ábrázol és így mást jelent. Épp ez mutatja meg a kép formatartalmának lényeges szerepét, szemben a tartalom verbális átfordíthatóságának másodlagosságával szemben. 

Ha egyenként megnézzük mind a nyolc variációt, ki-ki kiválaszthatja a maga számára a legelfogadhatóbb megoldást, és akár késznek is nyilváníthatja. Sokszor az alkotó is ezt a megoldást választja, mert jobb híján nem jut eszébe semmi, ami még előrébb vihetné a kép esztétikai minőségét. Pedig az alkotás nehéz szakasza itt kezdődik. Megtalálni azt a nüánsznyi változtatást, amely az adott téma és formatartalom mellett önmagát lezáró módon befejezi a képet. Amennyiben ez nem jön létre, két lehetőség adódik: vagy lényeges formai és színbeli módosításokat kell végrehajtani a képen, vagy félre kell tenni és később újra elővenni, és újra próbálkozni az adott keretek közötti finomításokkal, mint ahogy itt történt.

Mielőtt bemutatnom a képeket egyenként is, röviden kitérek a kép előzményeire. Közvetlenül nem sok próbálkozásom volt ennek a témának a megvalósításában. 2005-ben a Magyar Festők Társasága által kiírt nyílt beadású országos kiállításnak a témája volt a Labirintus, és akkor fogtam hozzá először ennek a témának. Ország Lili és Kováts Albert művei után kicsit szentségtörésnek éreztem, pedig Ország Lili Labirintus sorozatának megszületésétől - a hetvenes évek második felétől - az egyik legmeghatározóbb képi élményem volt. Mesterem, Fischer Ernő festészete után ez volt a második olyan képi világ, amely nagyon közel állt hozzám. Sőt, bizonyos értelemben, a visszafogott, szikárabb és konstruktív megoldások miatt talán közelebb is, mint az előző. Ehhez később még Bálint Endre festészete csatlakozott, és így e hármas egységből próbáltam összeollózni a saját képi világomat. Természetesen távolabbi párhuzamokra is hivatkozhatom, mert Vajda Lajos, Klee, és Braque hasonló módon közrejátszott ebben. Minden esetre hiába a nagy elődök - vagy talán épp ezért - az első próbálkozásom nem sok eredményt hozott. Először bemutatom azt a két képet, amely bekerült a kiállításra, de lényegében nem voltam megelégedve vele. Majd utána mutatok még kettő félbehagyott  munkát, és ezzel be is fejeződött az akkori érdeklődésem a téma iránt.

 

Mint ahogy már leírtam az előző blog bejegyzéseimben, 2010. körül fordult érdeklődésem újra Ország Lili festészete felé, és akkor is elsősorban a Labirintus sorozat és részben az írásos képek tekintetében. A labirintus mint téma talán kevésbé érdekelt, de Ország Lili képi megformálása és technikai megoldásai nagyon foglalkoztattak. Ebben az időben készítettem egy kisméretű kollázs sorozatot az eredeti Labirintus katalógusok képi anyagából, és egy nagyobb méretű (50 x 70 cm) változatot, ahol a saját technikai megoldásaimat is felhasználtam. Ez a kép következik most.

Akik ismerik az utóbbi évtizedben készült munkáimat, azoknak feltűnhet, hogy itt is a Pompeji vázlatok sorozat egyik változatára vittem fel Ország Lili motívumait. Ezt akkor úgy-ahogy elfogadható megoldásnak láttam, de megint csak nem folytattam ezt a munkát. Most a nyáron vettem elő újra és azóta elsősorban ennek tovább gondlása foglalkoztat. Ennél a változatnál a négyszögletes kompozíció megoldásait keresem, és elindultam a szín irányába, még ha nagyon visszafogottan is.

Ezek után vegyük sorra egyenként a nyolc variációt. Eléggé oda kell figyelni egyes daraboknál, hogy a változások észrevehetők legyenek. Ezért rövid leírásokkal jelzem.

Labirintus I. 

Ez a kiindulási alap.

Labirintus II. 

Fönt középen a négyzet más színnel és faktúrával kitöltve, és bal alsó részen egy színes kollázzsal módosul.

Labirintus III.

A fönti négyzetben visszafogottabb szín és faktúra, a bal alsó kollázs változatlan.

Labirintus IV.

Újra a kiinduló alap és fönt jobbra egy betűs kollázs, illetve lent középen egy színes csík erősíti a színhatást. 

Labirintus V.

Jobb oldalról a fönti középső négyzetbe kerül a betűs kollázs, és lent eltűnik a keskeny színes csík, és helyére egy szélesebb, de visszafogottabb színű sáv kerül.

Labirintus VI.

Fönt középen marad a betűkollázs a négyzetben, alul balra a szélesebb, de visszafogottabb színű sáv marad.

Labirintus VII.

Az előző változat marad, de középen, kissé balra az ellipszis helyére a lóhere motívum kerül. 

Labirintus VIII.

Az első képen (Labirintus I.) látható kiinduló alaphoz visszatérve csak a lóhere motívummal módosul a kép.

Labirintus IX.

A sorozaton kívüli darab, amelyen csak didaktikai szempontból mutatom be egy részletét annak az újság lapnak, amely az egész lap színvilágát meghatározza. Paratípia nyomatként ez a kép alapja. Ha jól megfigyeljük a láb motívuma, fordított állásban lent megismétlődik és az alatta levő csík is tartalmaz belőle részleteket.

A kép további alakulásáról is beszámolok majd. Befejezésül viszont még egyszer megmutatom egymás mellett a képeket.