Alföldi László: Változó szórend, egyenkénti képek mérete 30 x 20 cm, triptichonként 40 x 70 cm, vegyes technika (preparált színes magazinlaok), 2003.
Művészettörténeti szemont
Alföldi László András munkássága a 2000-es évek magyar kortárs művészeti kontextusába illeszkedik. A Változó szórend (2003) a preparált magazinlapok alkalmazásával a readymade, az assemblage és a pop-art hagyományait idézi meg. Ez a technika a huszadik századi avantgárd, különösen a kollázs és montázs gyakorlatának folytatása, ahol a talált tárgyak (itt: tömegmédiumból származó képek, szövegek) beépülnek a műbe. A cím utalhat a művész korábbi, színházi kötődéseire és irodalmi érdeklődésére is.
Esztétikai szempont
A mű esztétikája a tömegkultúra és a magasművészet határán mozog. A preparált színes magazinlapok használata beemeli a mindennapi élet vizuális zaját a műalkotás terébe. A 30 x 20 cm-es egyenkéni méretek moduláris rendszert sugallnak, amely sorozatszerűséget és konceptuális megközelítést feltételez. A vegyes technika lehetővé teszi a felületek és jelentések rétegződését, kontrasztot teremtve a nyomtatott kép sima, ipari felülete és a preparálás során alkalmazott, esetlegesen durvább, kézi gesztusok között.
Hermeneutikai szempont
A mű címe, a Változó szórend, kulcsfontosságú a jelentés értelmezésében. Nyelvi fogalomként a jelentés eltolódására, a kontextus megváltoztatására utal. A magazinlapok vizuális és szöveges elemeinek "szórendjét" megváltoztatva a művész új narratívákat, váratlan asszociációkat vagy éppen a média eredeti üzenetének dekonstrukcióját hozhatja létre. A néző aktív értelmezői szerepet kap: össze kell raknia az új jelentésrétegeket az ismert vizuális utalásokból.
Kurátori szempont
Kiállítási környezetben a sorozat modularitása rugalmas elrendezést tesz lehetővé a kurátor számára (pl. rácsszerű elhelyezés vagy szalagszerűen futó installáció). A mű a 2000-es évek eleji magyar kortárs szcénában a média-kritikus, konceptuális irányzatokhoz pozicionálható. A kurátornak érdemes lehet más, a médiát vagy a popkultúrát feldolgozó kortárs (magyar vagy nemzetközi) művekkel párhuzamba állítani a kiállítás tematikájának erősítése érdekében.
Pozicionális szempont
A mű a művész egyedi életművében egyértelműen a síkban komponált, talált anyagokkal dolgozó munkák közé tartozik. A tágabb művészettörténeti térben a posztmodern érzékenységű művészet példája, amely kétségeket ébreszt az "eredetiség" fogalmával kapcsolatban, és a reprodukálhatóság korában a kép státuszát kérdőjelezi meg. A Változó szórend a művész állásfoglalása a fogyasztói társadalom képáradatával szemben, a passzív befogadás helyett az újraértelmezés és a kritikai szemlélet fontosságát hangsúlyozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése