Először megkérdeztem az MI és/vagy AI, azaz a mesterséges intelligenciát, hogy mi a véleménye Fischer Ernő (1914-2002) festőművész festészetében a modifikációnak. Majd kifaggattam arról is, hogy miként működik a rendszer, és nekem mi hasznom van belőle, ha működtetem a saját munkáim népszerűsítése érdekében? Mivel korrekt, őszinte választ adott, és nem tagadta, hogy közvetlen haszna e tekintetben egyenlőre csak neki van, de áttételesen nekem is lehet, ha összekötöm egyéb webes tevékenységekkel, ezért folytattam vele a társalgást. Így eljutottunk a mester és tanítvány munkáinak elemzéséig, amit úgy látom érdemes lesz majd folytatni. Most minden csiszolás és szépítgetés nélkül publikussá teszem ez az első próbálkozást, amely csak abban a tekintetben az első, hogy képekről még nem beszéltem vele. Egy évvel ezelőtt párszor filozófiai kérdésekről már társalogtam a MI-vel, az sem volt rossz, sőt érdekesnek mondhatóra sikerült. Most az vitt rá a kapcsolat újra felvételére, hogy T. Horváth Éva Újlipótvárosi Klub-Galériában rendezett és meghosszabbított nyitvatartás idejére meghirdetett tárlatvezetési kísérletem az érdektelenség okán megbukott. Senki nem jelentkezett, illetve egyet kivéve, épp azok, akik az ötletet adták kérésükkel és én kiterjesztettem ezt egy szélesebb körre, amely eddig nem élt vele. Tehát megint a sikertelenség, a kudarc vitt előbbre, rákényszerített a továbblépésre.
modifikáció jelentése
A "modifikáció" (latin eredetű szó) jelentése
módosítás, átalakítás vagy megváltoztatás. A szó azt a folyamatot vagy eredményt írja le, amikor valamin változtatnak, finomítanak vagy az eredeti állapotához képest eltérővé tesznek.
A magyar nyelvben gyakran használják különböző kontextusokban:● Technikai/Műszaki értelemben: Egy gép, szoftver vagy jármű képességeinek javítása, személyre szabása vagy frissítése (pl. "autó modifikáció", "játék modifikáció").
● Biológia/Genetika: Egy élőlény genetikai állományának megváltoztatása (génmódosítás).
● Jog/Nyelvészet: Egy szerződés, törvény vagy szövegrészlet tartalmának pontosítása, kiegészítése vagy átírása.
Mennyiben tekinthető modifikáltnak Fischer Ernő (1914-2002) festőművész festői stílusa és technikája?
Fischer Ernő festői stílusa és technikája a pályafutása során végbement jelentős átalakulások és stílusötvözetek miatt tekinthető modifikáltnak, aki a lírai absztrakció egyik legfontosabb magyar képviselőjévé vált. A "modifikáció" kulcsfontosságú fogalom az ő művészetének leírásában, mivel tudatosan és folyamatosan fejlesztette, illetve változtatta kifejezésmódját.
A modifikáció főbb aspektusai Fischer Ernő művészetében:
● Korai hatások és klasszikus alapok: Tanulmányait Prágában és Budapesten végezte, ahol olyan mesterei voltak, mint Aba Novák Vilmos és Kmetty János. Ez a képzés szilárd alapot adott a figuratív ábrázolásban és a különféle technikák (olaj, gouache, grafika) alkalmazásában.
● A stílusok közötti átmenet: Művészete nem egyetlen, merev stílus köré csoportosul, hanem a posztimpresszionista kezdetektől a szürrealista elemeken át fejlődött a modern, lírai absztrakt expresszionizmus felé. Ez a fejlődési ív maga a modifikáció folyamata.
● Tudatos kísérletezés: Fischer Ernő folyamatosan kísérletezett a fények és a formák ábrázolásával, amit egy kiállítás címe is fémjelez: "A fények metamorfózisa". Ez a "metamorfózis" (átalakulás) a stílusa tudatos modifikálását jelzi.
● Egyedi vizuális nyelv: Kialakított egy sajátos, szimbolikus formavilágot, amelyben az urbánus tájképek és a belső lelki tájak egyaránt megjelennek, gyakran egyedi strukturális megoldásokkal.
● Technikai sokféleség: Nem csupán egyetlen technikánál maradt, hanem mesterien alkalmazta az olajfestést, a gouache-t és a grafikát, a kifejezni kívánt tartalomhoz igazítva a médiumot.
Összességében Fischer Ernő stílusa azért tekinthető modifikáltnak, mert élete során kétszer is félbe kellett szakítania tanulmányait hányatott sorsa miatt, ami a művészetében is a folyamatos újrakezdést, a korábbi stílusok elhagyását és az új utak keresését eredményezte, végül elérve a magyar lírai absztrakt festészet csúcsát.
Lehet ezt posztmodernek nevezni?
Fischer Ernő festői stílusát a szigorú művészettörténeti kategóriák szerint nem nevezhetjük posztmodernnek, hanem a modernizmuson belüli lírai absztrakció jelentős képviselőjének tekintendő. Íme a főbb indokok a besorolással kapcsolatban:● Időbeli elhelyezkedés: Fischer Ernő 1914-től 2002-ig élt. Aktív korszaka nagyrészt a 20. század közepére és második felére esik, ami a modern művészet virágkorát jelenti. A posztmodern művészet a 20. század végén, az 1970-es, 80-as évektől kezdett igazán elterjedni.
● Stílusjellemzők: Fischer Ernő művészetét a modernizmusra jellemző elvont kifejezésmód, a belső világ, a fények és a formák szimbolikus ábrázolása jellemzi, amely a klasszikus festészeti hagyományokból táplálkozik, és az expresszionizmus, valamint a szürrealizmus felé mutat.
● A posztmodern főbb ismérvei: A posztmodern művészet ezzel szemben gyakran alkalmaz eklektikát, iróniát, utalásokat a populáris kultúrára, a "magas" és "alacsony" művészet összemosását, és gyakran tagadja a modernizmus által eszményített autonómiát és eredetiséget. Fischer Ernő munkásságában ezek a jegyek nem dominánsak; ő egy mélyebb, spirituálisabb és elvontabb nyelvet keresett.
Tehát a "modifikáció" fogalma Fischer Ernő esetében a modern művészeten belüli folyamatos stílusfejlődést és megújulást írja le, de nem a posztmodern érába való átlépést.
Ezt elfogadom, mert pontos érvekkel vannak alátámasztva. Viszont akkor kérdezném, hogy egyik tanítványának mukássága, történetesen aki én vagyok, Alföldi László András mennyiben felel meg a posztmodern kritériumoknak?
A rendelkezésre álló nyilvános művészettörténeti források és írások alapján nehéz egyértelműen besorolni Alföldi László András (akinek életrajza elérhető többek között a Webgaléria és a Képírás oldalán is) munkásságát a posztmodern kategóriába anélkül, hogy konkrét műveket, kiállítási koncepciókat vagy a saját művészi hitvallását elemeznénk.
A művészettörténészek általában akkor alkalmazzák a posztmodern címkét, ha a művész tudatosan használja az alábbi kritériumokat:
1. Eklektika és stíluskeverés: Különböző történelmi korok, stílusok és "magas" (akadémikus) és "alacsony" (populáris) művészeti formák, motívumok keverése egyetlen alkotáson belül.
2. Intertextualitás/utalások: Más műalkotásokra, történelmi eseményekre vagy popkulturális jelenségekre való tudatos utalások, idézetek alkalmazása.
3. Irónia és paródia: A műalkotás nem veszi magát feltétlenül komolyan, ironikus távolságtartással kezeli a hagyományos művészeti értékeket vagy a "zseni" mítoszát.
4. A narratívák megkérdőjelezése: Nem hisz az egyetlen, nagy igazságban; ehelyett fragmentált, többféle nézőpontot bemutató megközelítést alkalmaz.
5. Technikai sokszínűség: A festészet mellett más médiumok (fotó, installáció, digitális grafika) bevonása vagy ötvözése, melyre a "vegyes technika" alkalmazása utalhat.
Alföldi László András munkássága, amelyről a kulturaeskozosseg.hu cikkében is írnak, Fischer Ernőéhez hasonlóan a modern festészeti hagyományból indul ki, és gyakran alkalmazza a "vegyes technikát". Az Ön, mint művész, saját nyilatkozatai és a művek konkrét vizuális elemzése nélkül nem lehet eldönteni, hogy ezek a technikai megoldások a modernizmuson belüli kísérletezést jelentik-e (mint Fischer Ernőnél), vagy a posztmodernre jellemző tudatos stílusrétegezést, iróniát és idézetszerűséget.
Ha a munkái az említett posztmodern kritériumoknak megfelelnek (például ha tudatosan keveri a gótikus elemeket a graffitivel, vagy festményeiben a klasszikus portrékat digitális motívumokkal fűszerezi), akkor a stílusát lehet posztmodern szemléletűnek vagy kortárs eklektikusnak nevezni.
Erről mi a véleménye?
Ez egy Alföldi László András által készített, jellegzetes vegyes technikájú műalkotás, amely a művész egyedi, a modern és a posztmodern jegyeket ötvöző stílusát képviseli. A vizuális és a szöveges források alapján ez a kép jól illusztrálja a posztmodern művészeti kritériumoknak való megfelelést.
A véleményem, amely a vizuális és szöveges forrásokon alapul:
A Mű Stílusjegyei és a Posztmodern Kritériumok
A kép a posztmodern számos jellemzőjét hordozza magában:
● Eklektika és médiumok keverése: A műalkotás a festészet, a grafika (rajzolt vonalak) és a kollázs elemeit ötvözi, ami a vegyes technika alkalmazására utal. Ez a médiumok közötti átjárás és keverés a posztmodern művészet egyik fő ismérve, szemben a modernizmus médiumspecifikusságával.
● Textúrák és rétegek: A kép két fő részből áll: a bal oldalon egy erősen texturált, oxidált fémre emlékeztető felület látható, a jobb oldalon pedig egy vázlatszerű, geometriai alaprajzot vagy áramkört idéző minta, amely mintha egy áttetsző papírlapra lenne nyomtatva. Ez a rétegezettség, a különböző anyagok és felületek együttes alkalmazása tudatosan megkérdőjelezi a hagyományos festmény "egyediségét" és "auráját".
● Utalások és szimbólumok: A geometriai formák és vonalak építészeti tervek vagy technológiai diagramok benyomását keltik, utalva a modernitás eszményeire és a városi életre. Ugyanakkor ezek a vonalak a romos, "grunge" (koszos, elhasznált) felületen jelennek meg, ami az ipari társadalom hanyatlását, a dolgok mulandóságát sugallhatja. Az ilyen kulturális és társadalmi utalások gazdagítása szintén posztmodern jegy.
● A "Nagy Narratívák" megkérdőjelezése: A mű nem egyetlen, koherens valóságot mutat be, hanem többféle nézőpontot, időbeli réteget és anyagot ütköztet. A romos felület és a precíz tervrajz kontrasztja a modernitás "haladásba" vetett hitének ironikus felülvizsgálatát is jelentheti.
● A mű címe ("Ugyanaz és más" 2003): Egy korábbi, hasonló stílusú kép címe, amely a vizuális keresés során bukkant fel, maga is a posztmodernben gyakori ismétlődésre, variációra és a változás állandóságára utal.
Összességében a kép a stílusok, anyagok és jelentésrétegek tudatos keverése miatt teljes mértékben megfelel a posztmodern művészet kritériumainak, és jól demonstrálja, hogyan lépett túl a művész a Fischer Ernő által képviselt modern, lírai absztrakció keretein.
Érdekelne, hogy mely konkrét művészeti irányzatok vagy témák inspirálták ennek a képnek a létrehozását?
Nem nehéz kitalálni, ha Ország Lili nyomtatott áramkörökel készített nyomataira gondolunk, hogy technikailag a kép jobb felén ez látható, ami fő motívumnak is nevezhető az ábrázolás szemszögéből. De a kompozíció másik fele teljesen absztrakt sík felületeket tartalmaz, így ütköztetve az ábrázolás és az elvonatkotatásra való utalást.
Nagyon köszönöm a pontosítást. Ez a magyarázat tökéletesen illeszkedik ahhoz a képhez, amit a posztmodern kritériumokról vázoltunk.
A nyomtatott áramköri lapok motívuma Ország Lili inspirációjával a kortárs művészetre jellemző intertextuális utalás és a "magas" és "alacsony" művészet (grafika vs. festészet) közötti határok elmosása. Az ábrázolás és az absztrakció, a tervrajz és a romos felület tudatos ütköztetése pedig pontosan az az eklektikus szemlélet, amely a modernista homogenitással szemben a posztmodern művészetet fémjelzi. Ez a megközelítés lehetővé teszi a néző számára, hogy többféleképpen értelmezze a művet, ami a posztmodern nyitottságát tükrözi.
Ez a tudatos koncepcionalitás egyértelműen jelzi a továbblépést Fischer Ernő lírai absztrakciójához képest, és a munkásságát a 21. századi kortárs művészeti színtéren helyezi el.
Érdekelne, hogy milyen egyéb kortárs médiumokat vagy technikákat alkalmaz még a festészet mellett?
Köszönöm a válaszát és ebből látom, hogy komolyan veszi a dolgot, ezért úgy látom, hogy boldogulni fogunk egymással. Én szívesen bemutatok pár saját alkotást, de előtte kérdezem, hogy a MI vagy AI, azaz a mesterséges intelligencia használata, és az ott bemutatott és elemzett képek közelebb viszik-e az alkotásaimat a köztudatban való megismeréshez? Pontosabban fogalmazva ezek az ismeretek beépülnek-e a MI és AI rendszerébe, és hivatkozási alapot képeznek-e a további diszkurzusban?
Ez egy kiváló és nagyon lényegi kérdés a kortárs művészet és a technológia kapcsolatáról.
A válasz a kérdésére összetett, és két fő részre bontható: a technikai működésre (adatkezelés) és a köztudatban való megjelenésre (promóció).
Adatkezelés és hivatkozási alap az AI-ban A beszélgetésünk és az itt elemzett képek jelenleg nem épülnek be közvetlenül a nagy AI modellek alaptudásába valós időben, és nem képeznek automatikus, állandó hivatkozási alapot a jövőbeni, független diszkurzusban:
● Valós idejű tanulás: Az AI modellek, mint amellyel éppen beszél, nem "tanulnak" minden egyes felhasználói interakcióból valós időben, és nem írják felül azonnal a tudásbázisukat.
● Adatgyűjtés: A felhasználói beszélgetéseket (amennyiben az ingyenes szolgáltatást veszi igénybe) felhasználhatják a modellek teljesítményének és biztonságának javítására későbbi, ellenőrzött fejlesztési folyamatok során, de ez a folyamat anonimizált és szigorú adatvédelmi irányelvek vonatkoznak rá.
● Adatvédelem: A személyes adatok és a beszélgetések tartalma alapvetően titkosított és privát, hacsak kifejezetten nem járul hozzá a felhasználásukhoz. A Google nem adja el a személyes információkat harmadik félnek.
● Hivatkozási alap: Ahhoz, hogy egy művész vagy egy műalkotás "hivatkozási alapot" képezzen az AI számára, az információnak széles körben, nyilvánosan elérhetőnek kell lennie az interneten (pl. hivatalos weboldalakon, művészeti adatbázisokban, híroldalak cikkeiben), amelyeken az AI képzésekor áthalad.Közelebb viszi-e a köztudatban való megismeréshez?
Közvetve igen, de nem automatikusan.
● Diszkurzus generálása: Az AI-val folytatott beszélgetés és az általa generált elemzések segíthetnek Önnek a saját művészetéről való kommunikációban és a művészi állásfoglalásainak pontosításában. Az AI kreatív asszisztensként funkcionálhat a leírások és koncepciók megfogalmazásában.
● Tartalom létrehozása: A beszélgetés során nyert felismeréseket és elemzéseket felhasználva hozhat létre tartalmat (pl. blogbejegyzések, kiállítási ismertetők, közösségi média posztok), amelyeket aztán Ön publikál a nyilvános térben.
● Ismertség növelése: Ha ezek a nyilvános tartalmak elterjednek és elegendő digitális lábnyomot hagynak, idővel bekerülhetnek az AI későbbi képzési adatai közé, és ezáltal növelhetik a művei ismertségét.
Összefoglalva: az itt folytatott párbeszéd értékes a jelenlegi tudásmegosztás és elemzés szempontjából, de a nyilvános publikáció és a digitális jelenlét az, ami hosszú távon valódi hivatkozási alapot teremt az AI rendszerek és a szélesebb közönség számára egyaránt.
Szívesen segítek a továbbiakban a művei elemzésében, vagy abban, hogyan lehet ezeket a felismeréseket digitálisan publikálható formába önteni?
Köszönöm ez korrekt és minden tekintetben kimerítő információ a feltett kérdésemre. Ehhez még egy konkrét kiegészitő kérdésem lene, mielőtt elmélyültebben belemerülnénk a képek elemzésébe. A webgaléria.hu használata közelebb visz a feltett kérdés megoldásában?
Igen, a webgaleria.hu használata közelebb visz a céljához, mivel ez egy nyilvános, online elérhető felület a műalkotások bemutatására, ami a digitális lábnyomának növelését jelenti.
Íme, hogyan segíti ez a folyamatot:
1. Nyilvános digitális jelenlét
Az AI rendszerek a nyilvánosan elérhető internetes adatokat használják fel a tanulásra. Egy olyan művészeti portál, mint a webgaleria.hu, amely mindenki számára szabadon böngészhető, lehetővé teszi, hogy az Ön munkái és életrajza bekerüljenek a jövőbeli AI modellek képzési adatai közé.
2. Keresőmotor optimalizálás (SEO)
A webgaleria.hu-n minden művész saját profil oldallal rendelkezik (pl.
webgaleria.hu/
Mielőtt tovább mennék a saját képeim elemeztetésén, kérdezem erről a képről is a véleményét, úgy is mint az előzőnél, hogy vesse össze Fischer Ernő alkotásaival, illetve annak stílusával. A kép alkotója: T. Horváth Éva képzőművész, ugyancsak Fischer Ernő tanítványa, akinek jelenleg Budapesten az Újlipótvárosi Klub-galériában látható egy retrospektív jellegű tárlata.
A T. Horváth Éva által készített, bemutatott alkotás a korábban elemzett Alföldi László András képhez hasonlóan a posztmodern művészet jegyeit hordozza magában. A mesterével, Fischer Ernővel való összehasonlítás kiemeli a stílusbeli evolúciót a modernizmuson belülről a posztmodern érába.
Fischer Ernő stílusa vs. T. Horváth Éva stílusa
● Fischer Ernő: A modernizmus, azon belül a lírai absztrakció képviselője volt. Művészetét az elvont kifejezésmód, a fények metamorfózisa és a viszonylagos médiumtisztaság jellemezte. A képei koherens, belsőleg egységes világot teremtettek, még az absztrakcióban is.
● T. Horváth Éva: Munkássága eltávolodik ettől a modernista egységtől. Képeire a vegyes technika és a különféle anyagok, textúrák rétegezése jellemző. Mestere mondása szerint "párbeszédet folytat a képpel", ami a tudatos építkezést és a folyamatos módosítást jelenti.
A kép posztmodern jellemzői és indoklása
A bemutatott kép posztmodern jellege az alábbiakban nyilvánul meg:
○ Anyaghasználat és textúra (Médiumok keverése): A kép nem csupán festmény, hanem "anyagművészet" vagy "anyagszobrászat" hatását kelti. Különböző papírokat, felületeket, valószínűleg talált tárgyakat vagy nyomatokat illeszt össze. Ez a taktilis, többrétegű felület szemben áll a modern festészet sík illúziójával.
○ Fragmentáció és romos esztétika: A kép felülete szándékosan sérültnek, kopottnak, töredezettnek tűnik. Ez a "romos" esztétika a történelem fragmentáltságát, a nagy narratívák (modernista eszmék) szétesését szimbolizálja.
○ Utalások és szimbolizmus: A kép bal oldalán látható "Lafu" felirat és a jobb alsó részen lévő stilizált, talán építészeti vagy technológiai minták utalásokat rejtenek. T. Horváth Éva gyakran készít "könyvtárgyakat" és installációkat is, amelyekben a szimbólumok és a feliratok kulcsszerepet kapnak. Ezek a jelentésrétegek a nézőt interaktív értelmezésre késztetik.
○ Kontrasztok (Variety): A különböző elemek közötti különbségek hangsúlyozása növeli a vizuális érdeklődést. A sima és durva felületek, a szándékosan elmosódott és a precíz vonalak kontrasztja megteremti azt a feszültséget, amely a posztmodern eklektikára jellemző.
T. Horváth Éva munkássága, amelynek retrospektív tárlata jelenleg is látható az Újlipótvárosi Klub-galériában Budapesten (2025. november 6. – december 10.), a mesterétől eltérően tudatosan alkalmazza ezeket a posztmodern jegyeket. Ő a modern alapokról építkezve jut el egy olyan kortárs kifejezésmódig, amely a technikák, anyagok és szimbólumok komplex keverésével írja le a mai világunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése