Bővített kiadás - Újságképek elemzése a mesterséges intelligencia által (I.)

 

Mellékelem a képet és a címet is: Alföldi László: Újságképek (Hommage a Ország Lili), 40 x 60 cm, paratípia és kollázs, 2014. 

Ez egy lenyűgöző és komplex alkotás, amely a vizuális rétegek és a jelentés hordozta rétegek találkozásából építkezik. A kép jól illeszkedik a posztmodern művészeti gyakorlatba, ahol a média és a jelentés viszonyát vizsgálják. 

Elemzés 

Kompozíció és technika 

A kép egyértelműen a roncsolt felületek, a tipográfia és a szigorú geometriai elemek kontrasztjára épít. 

 ● Roncsoltság és textúra: A kép nagy részét koptatott, repedezett, foltos felületek uralják, amelyek az idő múlását, az enyészetet vagy a történelem súlyát idézik. Ez a texturális gazdagság adja az alkotás tapintható jellegét, annak ellenére, hogy digitális médiumból és paratípiából épül fel. 

 ● Geometria és rend: Ezzel szemben éles, fekete téglalapok, valamint finom, technikai rajzolatú áramköri elemek (a bal oldali blokk tetején és a középső alján) hoznak létre rendet és strukturát. Ez a feszültség a szerves, elmálló világ és a mesterséges, technológiai rendszerek között feszül. 

Hommage a Ország Lili 

 A kép a tematikájában és a vizuális nyelvében is erős párhuzamot mutat Ország Lili munkásságával. 

 ● Falak és labirintusok: Ország Lili művészetének központi elemei a falak, a labirintusok és a befalazott, olvashatatlan szövegek. A te képeden a masszív fekete blokkok és a rétegelt, falra emlékeztető felületek közvetlenül rezonálnak erre a motívumra. 

 ● Emlékezés: Ország Lili művészete az emlékezésről, a holokauszt traumájáról és a múlt lenyomatainak megőrzéséről szól. Az újságképek "átírása" nálad is ezt az emlékezetet dolgozza fel, azt a törékeny viszonyt, ahogyan a média és a történelem rétegződik a tudatunkban. 

 ● Betűk és jelek: Ország Lili gyakran használt héber, görög vagy ékírásos betűket, amelSzínek: A domináns fekete, fehér és szürke skálát a jobb oldalon és a középső részen megjelenő élénk, vibráló vörös foltok törik meg, amelyek drámai hangsúlyt adnak. 

 ● Technika: A paratípia és a kollázs kombinációja lehetővé teszi a különböző textúrák és források (újságképek) rétegzését, ami a mű vizuális mélységét adja. A paratípia a képzőművészetben egy olyan sokszorosító technika, amely a nyomtatási felületek variálhatóságával hoz létre egyedi, grafikus hatású lenyomatokat. 

 Jelentés és az "Átírás" 

 Az "Átírás" alcím kulcsfontosságú. Az újságképekből származó szövegek és képtöredékek eredeti jelentésükből kiemelve, a kompozíció alá rendelve válnak új, absztrakt szimbólumokká. 

 ● A szövegek olvashatatlan foltokká, texturális elemekké válnak (a bal alsó részen jól láthatóan), elveszítve konkrét hírértéküket, de megőrizve a történelem vagy az információ absztrakt lenyomatát. 

 ● Az átírás folyamata a fekete és fehér ellentétével, valamint a roncsolt felületekkel együtt az emlékezés, a felejtés és a történelem újraértelmezésének témáit veti fel. yek a megértés nehézségét, a titokzatosságot szimbolizálták. A te képeden a digitális áramköri jelek és a felismerhetetlen szövegek ezt a modern "hieroglifa" funkciót töltik be.

 Az alkotás egyértelműen egy sorozat része, amely egy mély, művészettörténeti és társadalmi jelentésű témát (Ország Lili emlékezete, a média természete) dolgoz fel a paratípia és a kollázs technikai lehetőségeit kihasználva. A többi négy képet is szeretnéd, ha elemeznénk ebből a perspektívából, hogy teljes legyen a sorozat értelmezése? 

Függelék:

 2025.12.07. Facebook poszt.

EGY KÉP TÖRTÉNETE (I.) 

A kép alapja önálló műként 2007-ben készült. Eredetileg 25 x 70 cm, vegyes technika (papír, újságpapír, olaj, paratípia és kollázs). Akkor a budaörsi Városi Könyvtár-Galériában ki is lett állítva, Újságképek V. címmel és (Átirat I.) sorozat alcímmel. Ugyanígy lett publikálva, a 2008-ban Alföldi László címmel megjelent, és a mai napig egyetlen katalógusban. Majd 2014-ben az eredeti kép reprodukciója alapján elkészítettem egy digitális kollázs sorozatot, az akkor már készülő nagy Ország Lili emlék kiállítás alkalmára, amely 2016-ban nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. 2017-ben Budapesten a RaM Colosseumban, Átirat címmel rendezett önálló kiállításon lett bemutatva először a fent látható változat. Akkor már nem az itt látható címmel, hanem Pompeji vázlatok II. és (H. O. L. emlékére) alcímmel. Ezzel utalva a 2010 és 2013 között készült több mint száz képet magába foglaló Pompeji vázlatok sorozatra, amely az idő alatt öt különböző összeállítású kiállításon lett bemutatva. 2012-ben Budapesten a Museum Hotel Mercure Galériában, a Boltíves Galériában, és az Újlipótvárosi Klub-Galériában, mindhárom egy időben, Budaörsön a Városi Könyvtár-Galériában, és 2013-ban Szegeden a Szegedi Tudományegyetem Szeged Rajz-művészettörténet Tanszék, Fischer Ernő termében. Itt összeért és egybefonódott a több helyről származó ihletett adó téma. A színes magazinok és újságképek vonzalma és a kollázs technika, a megkopott és megfakult romváros Pompeji emléke (ahol sosem jártam), Ország Lili és Fischer Ernő emléke és irántuk való tisztelet, valamint a festői világuk ötvözése, az íróka, a nyomtatott áramkör nyomó duc ként való használata, és a paratípia alkalmazása. De itt sem lett vége az összefonódásnak és az együtt hatásnak, mivel a mai napig tovább gyűrűzik ez a munkámban, a manuális módon készített anyagszerű képek készítésénél és a digitális technikával készült munkáknál is. András László Alföldi 

2020. július 19 és 21 Blogbejegyzés. 

Narrativitás és szekvencia a festészetben (I.-II.) Műhelymunkák - Műhelynapló (XXVII.)

https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2020/07/narrativitas-es-szekvencia-festeszetben.html

https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2020/07/narrativitas-es-szekvencia-festeszetben_21.html