Második rész : Fischer Ernő: Katedrális című művének a mesterségesintelligencia által adott elemzése

Fischer Ernő : Katedrális, 1985., Vegyes technika, 60 x 50 cm, Móra Ferenc Múzeum, Szeged

 

Tegnap mesterünk Fischer Ernő (1914-2002) festőművész festészetével kapcsolatban általásosságban kérdeztem rá a stílusának besorolhatóságát illetően, és utánna egy-egy alkotással kapcsolódtunk két tanítványának a munkáján keresztül a modern és a posztmodern átmenetéhez is. Akkor Tanár úr esetében a modifikációból indultam ki, amely nagy vonalakban a módosítást, átalakítást és a megváltoztatást foglalja magába. Azért ezt a fogalmat választottam kiinduló pontnak, mert a mester maga is hivatkozik rá, - és ezt átvették a munkásságát elemző és kategorizáló szakírók és művészettörténészek is, - hogy ő egy amolyan keverék műfajú festészetet csinál, amelyben benne van a huszadik századi avantgárd és a klasszikus festészeti érték is. Így lett aztán úgynevezett lírai absztrakt festő belőle. A mesterséges intelligencia a munkájával kapcsolatos körül írásában még az impresszionizmusra is utal, nem csak az azt követő formai és stílusbeli változásokra. Most, mielőtt visszatérnék az ön által kért saját képeim bemutatására, nézzünk meg konkrétan egy Fischer Ernő alkotást, és a tegnapi beszélgetést folytatva induljunk ki megint a modifikáció fogalmából. Mennyiben módosultak azok a technikai, tartalmi, és formai elemek, amelyek a huszadik századi avantgárd festészetben is fellelhetők. Fischer Ernő: Katedrális című művében, 1985. vegyes technika 60 x 50 cm, Móra Ferenc Múzeum, Szeged.

Fischer Ernő Katedrális című, 1985-ben készült vegyes technikájú műve a 20. századi avantgárd festészetből vett technikai, tartalmi és formai elemeket a "modifikáció" jegyében ötvözi a klasszikus festészeti értékekkel, létrehozva sajátos, lírai absztrakt stílusát. 

Technikai módosulások 

● Vegyes technika: Az avantgárd irányzatok, mint a kubizmus vagy a dadaizmus által bevezetett kollázs és assemblage technikák itt tovább módosulnak. A kép nem csupán festékrétegekből áll, hanem különféle anyagok (pl. ruha, papír) beillesztésével, ragasztásával és a felület textúrájának kialakításával (főleg a világos, durva széleken) épül fel. Ez a sokféle anyaghasználat gazdagabb, tapinthatóbb felületet eredményez, mint a hagyományos festészet. 

● Gesztusfestészet: A felületen látható fehér és fekete, lendületes vonalak és festékcseppek az amerikai absztrakt expresszionizmus gesztusfestészetét idézik, azonban Fischer esetében ezek a vonalak nem az ösztönös, spontán kifejezés kizárólagos eszközei, hanem egy tudatosan felépített, "katedrális" struktúrát igyekeznek megerősíteni. 

Tartalmi módosulások 

 ● A szakralitás szellemi tartalma: Míg az avantgárd gyakran szakított a hagyományos vallásos vagy szent témákkal, Fischer visszatér a szakralitás, a "katedrális belső, szellemi tartalma" ábrázolásához. A téma maga klasszikus, de a megjelenítés absztrakt. A cél nem egy valós épület pontos mása, hanem az általa képviselt emelkedettség, "kozmikus jelenség" megragadása. 

 ● Szimbolikus formaképzés: A festő az utánzástól eljut a szimbolikus formaképzésig. A képen megjelenő téglalapok, négyzetek és csíkok absztrakt módon, szimbólumként utalnak az építészeti elemekre, oszlopokra, ablakokra, nem pedig azok realisztikus leképezései. 

Formai módosulások 

● Absztrakció: A 20. századi avantgárd (különösen az absztrakt művészet) egyik fő jellemzője az elvonatkoztatás. Fischer ezt a módszert alkalmazza, a f iguratív ábrázolás helyett formákkal, színekkel és kompozícióval dolgozik. Ugyanakkor műveiben megmarad egyfajta "rendező elv", amely a modernizmusra jellemző szerkezetiséget és a klasszikus kompozíciós szabályokat idézi. 

● Színek és fény: A színes foltok (piros, zöld, kék, sárga) és a kontrasztos felületek játékosabbá és kifejezőbbé teszik a képet, elrugaszkodva a klasszikus táblaképfestészet kötöttségeitől, de mégis egy harmonikus egységet alkotva. A fények és a textúrák a katedrális belső, fénnyel teli, mégis titokzatos hangulatát hozzák el a nézőhöz.  

A Katedrális című alkotás tehát a modifikáció jegyében ötvözi az avantgárd formai nyitottságát a klasszikus, elmélyült tartalommal, teremtve meg a mesterre jellemző, egyedi lírai absztrakt kifejezésmódot. 

Érdekli-e Önt, hogy a mester a "Katedrális" témát hogyan adaptálta a kilencvenes években, esetleg más műveken keresztül?

Utószó: A kép alatt látható és kurzívan szedett, eléggé hosszan és  körülményesen feltett kérdésre MI, azaz a mesterséges intelligencia az alatta olvasható választ adta. 

Pedáns, kielégítő összefoglalása annak, amit a kérdésben feltettem. Egy iskolai felelet esetében ötösre lehetne értékelni. Nem ebben a bejegyzésben, hanem egy másikban, ugyanerre a képre minden kommentálás nélkül is rá fogok kérdezni és egy harmadik posztban azt is közzé teszem. Mint ahogy a bevezetőben is említettem, ez a tegnapi spontán hosszú beszélgetés folytatása kíván lenni, most már kicsit koncepciózusabban megközelítve a témát, és az előző beszélgetésben szerteágazó kérdéseket itt már leszűkítve, konkrétan rákérdeztem a műre.

Azt próbálom megfigyelni, hogy miként módosítja a gép a válaszokat a kérdésfeltevés függvényében. Az köztudott, hogy abból tud dolgozni, ami valamilyen formában már meg van fogalmazva, ami információ adva van. De kérdés számomra, hogy így új összefüggések felismerésére alkalmas-e, vagy csak mint eminens fogalmazóként vagy irnokként működik. Tudom, hogy az első részben közölt társalgás több mint húsz oldalas apróbetűs szövegét kevesen , vagy talán senki sem olvassa el, ezért most több részre bontva közlök majd egy-egy bejegyzést. De így is csak annak fog mondani és jelenteni valamit, aki velem együtt kérdve kifejtő módon vállalkozik a tanulásra, az új dolgok megismerésére.