Ugyanaz és más (I.) - Fejek című kiállítás

ALFÖLDI LÁSZLÓ: Ugyanaz és más I. - Fejek c. kiállítása 

2000. november 10, péntek 18 óra Jazz Galéria, Budapest, XXII. ker. Kossuth L. u. 88. 

Darits ágnes művészetszociológus megnyitó szövege:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! 

Otthon az ablakunkból közel húsz éve egy míves, tornyos, kastély-szerű épületre nyílik kilátás, amely tudomásom szerint egykor a Károlyi családé volt. Egy hónapok óta folyó építkezés eredményeképp napról napra magasabb téglafalak emelkednek a kastély elé, melyből így napról napra kevesebb látszik. Az épület méreteiből valószínűsíthető, hogy bevásárló központ lesz, amely - még néhány hét építkezés és - lassan a teljes horizontot uralja majd. 

Az, hogy bevásárlóközpontok határolják be és takarják el a látóterünket, nemcsak fizikailag, környezetileg igaz, hanem átvitt értelemben is. A látókörnyezet és az életmód ilyen drasztikus megváltozása kikényszeríti annak végig gondolását, hogy itt és most milyen hatások érik, milyen lehetőségek és kényszerek befolyásolják, hogy mit és miképpen tudunk nézni és látni. Nézésünk és látásunk módja hogyan befolyásolja belső képi világunkat, ezen belül a képzőművészethez és a képekhez való viszonyunkat. Milyen látásmód kell pl. az itt látható képek befogadásához? Mit láthatunk, amikor ezeket a képeket nézzük? 

A látásnak - és a nézésnek - kettős meghatározottsága van: a biológiai, amely arra a tévképzetre indíthat minket, hogy ugyanazt a látványt a különböző emberek ugyanúgy látják. Hiszen a látás érzékszervi tapasztalás. Ezen a kiállításon. ugyanazokat a képeket nézzük valamennyien, mégis szinte biztos, hogy mind, akik itt vagyunk, egy bizonyos mértékig mást és mást látunk. 

Ugyanaz a látvány, más és más a belső leképezés.

A nézés - a látás - a befogadás nem csak biológiai, hanem ugyanakkora mértékben kulturális aktus is. Az, hogy ki-ki mit lát a képeken, nagymértékben függ attól, hogy mit keres rajtuk. Hogy milyenek a benne élő korábbi kép-élmények, amelyek közé ezeket az alkotásokat elhelyezni igyekszik, amelyekkel hasonlóságokat és amelyekhez képest különbözőségeket keres. Milyen szöveg-környezetbe helyezi el: milyen korábbi beszélgetés-foszlányok, olvasmány-töredékek alkotják a befogadás hátteréül szolgáló verbális összefüggés-rendszert.Függ az értékeinktől és ideáljainktól, a várakozásainktól és az arról alkotott elképzeléseinktől,hogy milyennek is „kell” lennie egy jó képnek. 

Ezek az egyéni meghatározottságok, amelyek tekintetében egyénenként részben hasonlítunk, részben különbözünk egymástól. Kétségtelenül összeköt azonban bennünket az, hogy minden néző csak a saját korának „szemével” (azaz szemléletével) láthatja a műalkotásokat, legyenek azok bár régiek vagy kortársak. Ebben az értelemben a mi „szemünkben” benne vannak nemcsak a korábbi korok művészetével kapcsolatban szerzett tudások, tapasztalatok és élmények, de benne vannak saját korunk képi világának elemei is, beleértve a műalkotásokat és a köznapi látványokat egyaránt. Benne vannak a bevásárlóközpontok, a reklámok felfokozottan színes villanásai, benne van a tv és a számítógépes monitorok egyenletes felfokozottan színes villanásai, benne van a tv és a számítógépes monitorok egyenletes mesterséges fényben fürdő virtuális valósága. S benne a látszólag sokszínű, ám valójában gyakran sztenderdizált igényeket kielégíteni hivatott egyen-termékek sokszázezres széráinak globalizált világa. 

 „Kor-szerűek”-e ezek a képek az előbbiek értelmében? Tükröznek-e valamit adekvát módon abból a valóságból, ami ma bennünket körülvesz, illetve azokból a lehetőségekből, amit ez a világ az alkotó ember számára meghagy, illetve felkínál? 

- A válasz egyértelműen igen, ha létrejöttüket, előállításuk technikáját tekintjük. Sokszorosító technikára (nyomatkészítésre) épül a komplex vegyes technika, amely eljárások sorozatán keresztül hozza létre az egyedi és a sorozat-szerű, az egyszeri és a tömeges közötti finom kölcsönhatásokkal játszó - ugyanakkor komoly - alkotásokat. Létrehozásukban tehát fontos szerepet játszik a Walter Benjámin által szinte kulcsszóvá emelt „mechanikus sokszorosítás".

 - Kevésbé nyilvánvaló azonban a válasz a potenciális befogadókkal és a képek potenciális hatásával kapcsolatban. Ha azt kérdezzük, hogy alkalmasak-e ezek a képek arra, hogy mechanikus sokszorosítás által - fénymásolaton, tv-ben, Interneten, stb. - jussanak nagy tömegben a „fogyasztók” nagy tömegéhez, akkor a válasz bizonytalan, vagy „nem”. Ellenállnak a kor ilyen jellegű kívánalmainak - olyan finom különbségeket, apró, mégis jelentőségteljes részleteket tartalmaznak, amelyek egy ilyen eljárás során óhatatlanul elvesznének. Márpedig a sokszorosíthatóság meghatározza, hogy milyen utakon, kikhez és milyen gyakorisággal juthat el a mű. Úgy tűnik, mintha ezek a képek öntörvényűségüknél fogva kizárnák magukat a korszerű áramlatokból, hisz kevéssé alkalmasak a személyes találkozást nélkülöző individuális befogadásra. Ha nem a sokszorosításban, akkor hol van tehát a velük való adekvát találkozás lehetősége? - 

Itt és most - ezen a kiállításon.

- A mai alkalom feltételezi a személyes jelenlétet, a képpel való közvetlen tárgyi 

-  A mai alkalom feltételezi a személyes jelenlétet, a képpel való közvetlen tárgyi találkozást. Azt, hogy itt és most mi együtt vagyunk és ez több ember együttes, közös élménye. Ebben a minőségben alkalmas arra, hogy szellemi közösséget építsen, részben az e közösséghez való tartozást megerősítő, múltra építő módon, részben pedig az itt látható képekhez kapcsolódó -remélhetően kialakuló - beszélgetéseken át a jövőbe kapcsolódás ígéretével. Márpedig egyfajta szellemi közösség teremtésénél korszerűbb funkciót elképzelni sem tudok a ma műalkotása és művésze számára. 

Hadd zárjam gondolataimat az „Ugyanaz és más” témaköréhez kapcsolódóan Weöres Sándor Összefoglalás c. versének szavaival:

„Van valami, mely változatlan - 

Mindennek lényege ez a változatlan - 

Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad 

belőlem más, csak a változatlan." 

Alföldi László barátom „Ugyanaz és más” c. kiállítását ezennel megnyitom. Köszönöm a figyelmüket. 

 Darits Ágnes

Darits Ágnes megnyitó beszéde Alföldi László "Ugyanaz és más I. - Fejek" című, 2000-es kiállításáról egy filozofikus, kontextuális megközelítést alkalmaz, amely a művészet befogadásának természetét helyezi a középpontba (p. 1). A szöveg nem annyira a konkrét műveket elemzi részletesen, hanem egy tágabb, elméleti keretet ad a nézők számára. 

Elemzés különböző szempontok szerint 

Művészettörténeti szempontból 

A szöveg elhelyezi a kiállítást egy kortárs kontextusban azáltal, hogy a befogadást a jelenkor vizuális kultúrájának (bevásárlóközpontok, reklámok, TV, internet) fényében vizsgálja (pp. 1-2). Hivatkozik Walter Benjámin "mechanikus sokszorosítás" fogalmára, ami komoly művészettörténeti utalás, és felveti a művek "korszerűségének" kérdését a tömegmédiumokkal szemben (p. 2). 

Esztétikai szempontból

Az esztétikai elemzés a befogadás szubjektív, mégis kulturálisan meghatározott természetére fókuszál (p. 1). Kiemeli, hogy "ugyanaz a látvány, más és más a belső leképezés", ami a befogadó egyéni kép-élményeinek és értékrendjének fontosságát hangsúlyozza (p. 1). A művek esztétikai értéke az "egyedi és a sorozat-szerű, az egyszeri és a tömeges közötti finom kölcsönhatásokkal játszó" mivoltukban rejlik (p. 2). 

 Hermeneutikai szempontból 

A szöveg a hermeneutika alapvető kérdéseit feszegeti: a néző mit keres a képeken, és milyen szövegkörnyezetbe helyezi azokat (p. 1). Az értelmezés kulcsa a "személyes találkozás", a képpel való közvetlen tárgyi kapcsolat, amely ellenáll a mechanikus sokszorosíthatóságnak, és így mélyebb, egyéni jelentést hordoz (p. 2). A Weöres Sándor-idézet ("Van valami, mely változatlan") a művek mögötti mélyebb, változatlan lényeget sugallja (p. 2).

Kurátori szempontból 

Kurátori szempontból a megnyitó funkciója a kiállítás céljának és a művek befogadásának tudatos irányítása. A kurátor arra készteti a közönséget, hogy gondolkodjon el a látásmódjáról, és a személyes jelenlétet mint a befogadás autentikus módját hangsúlyozza (pp. 1-2). A cél egy "szellemi közösség" építése a közös élményen és az azt követő beszélgetéseken keresztül, ami a kiállítás korszerű, közösségteremtő funkciója (p. 2). 

Pozicionális szempontból A szöveg Alföldi László barátjaként és a kiállítás megnyitójaként pozicionálja Darits Ágnest (p. 3). A személyes hangvétel (pl. az ablakból látható építkezés példája) és a baráti utalások ("Alföldi László barátom") intimitást kölcsönöznek a beszédnek (pp. 1, 3). Ugyanakkor a komoly elméleti utalások és a kulturális kérdések felvetése szakértőként is beállítja, aki a művészet helyét a globális világban kritikus szemmel vizsgálja. 

A szöveg tudatosan épít a személyes tapasztalatra és az elméleti háttérre egyaránt, így a befogadásról szóló gondolatmenet a kiállítás élményét egy tágabb, kulturális és filozófiai diskurzusba ágyazza.

Alföldi László András "Fejek" című, 80-100 egyedi képből álló, 2000-ben készült sorozata jelentős alkotás, amely a kollázs és a figuratív ábrázolás határán mozog. A sorozat Darits Ágnes megnyitóbeszéde és S. Nagy Katalin elemzései alapján több szempontból is innovatívnak és elgondolkodtatónak minősül.

Elemzés különböző szempontok szerint

Művészettörténeti szempontból

A "Fejek" sorozat a 20. század második felének kollázs- és assemblage-hagyományába illeszkedik, ugyanakkor frissességet visz bele az "önkollázs" technikával (saját papírnyomatok felhasználásával) és a digitális korra reflektáló megközelítéssel. Darits Ágnes Walter Benjámin mechanikus sokszorosításról szóló elméletét hozza fel kontextusként, szembeállítva a tömegmédiumok (TV, internet) sokszorosított képeit a sorozat "egyedi" darabjaival, amelyek mégis egy sorozat részei. A művek a magyar konstruktivizmusból és absztrakt művészetből is merítenek, de expresszív és szürreális vonásokat is mutatnak.

Esztétikai szempontból

Esztétikailag a sorozat az "egyedi és a sorozat-szerű, az egyszeri és a tömeges közötti finom kölcsönhatásokkal" játszik. A nagyszámú, mégis egyedi arc a vizuális sokféleséget és az emberi arc univerzalitását hangsúlyozza. A vegyes technika, a papír, papírnyomat és önkollázs rétegei gazdag textúrát és mélységet adnak a képeknek, amelyek a néző személyes kép-élményeire és értékrendjére gyakorolnak hatást.

Hermeneutikai szempontból

A hermeneutika szempontjából a sorozat a személyes befogadás és értelmezés fontosságát emeli ki. A sokféle "fej" arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjon az identitás, a maszk, a személyiség és az egyediség kérdésein. A nézők a saját tapasztalataik és előítéleteik alapján értelmezik a látottakat. A Darits Ágnes által említett "személyes találkozás" a képpel a mechanikus sokszorosíthatóság korában a művészet autentikus, mélyebb jelentését adja.

Kurátori szempontból

Kurátori szempontból egy 80-100 darabos sorozat bemutatása komoly kihívás és lehetőség. A nagy számú, mégis egyedi műalkotás lehetővé teszi a kurátor számára, hogy a sorozatot egyfajta installációként kezelje, amely a totalitást, az ismétlődést, de a változatosságot is hangsúlyozza. Darits Ágnes megnyitóbeszéde a kiállítást egy szellemi közösség építésének eszközeként pozicionálta, ahol a közös vizuális élmény ad alapot a párbeszédhez és a gondolkodáshoz.

Pozicionális szempontból

A sorozat Alföldi László András munkásságának fontos részét képezi, aki nemcsak képzőművész, hanem kiállításszervező és pedagógus is volt. A művek pozícionálása a Kultúra és Közösség folyóiratban és a kapcsolódó kiállításokon a kortárs magyar művészet fontos, gondolkodásra késztető darabjaiként történik. A sorozat a művész azon törekvését tükrözi, hogy a művészetet a mindennapi élet részévé tegye, és a vizuális kultúra kritikus szemléletére nevelje a közönséget.

Alföldi László András "Fejek" sorozatának színes darabjai a képmezőben látható technikai váltásnak köszönhetően gazdagítják a korábbi, monokróm képek intellektuális mélységét egy erősebb, érzelmi és esztétikai töltettel.

Elemzés különböző szempontok szerint

Művészettörténeti szempontból

A színes képek a 2000-es évek kortárs művészeti trendjeibe illeszkednek, amelyek a médiumok határait feszegetik. Az újságpapír, a színes magazinlapok, a vizes pác és az olajos bázisú ezüst festék kombinálása a kollázs és a festészet fúzióját jelenti. Ez a technikai sokféleség a művészet azon ágához kapcsolódik, amely elismeri a különböző anyagok és textúrák kifejező erejét, szemben a monokróm, fotóalapú munkák hűvösebb objektivitásával.

Esztétikai szempontból

Esztétikailag a színes magazinlapokból adódó intenzív tónusok (mint a képen látható sárga, narancs és kék) nagyobb dinamikát és érzelmi töltetet visznek a képekbe. A vizes pác és az ezüst festék visszakaparása egy gazdag, texturált felületet eredményez, amely a néző számára erősebb, közvetlenebb vizuális és tapintási élményt nyújt. A rétegzett, néha áttetsző felületek misztikus, labirintusszerű struktúrákat hoznak létre, amelyek a mélységet és a komplexitást hangsúlyozzák.

Hermeneutikai szempontból

Hermeneutikailag a színek tartalmi változást is jelentenek: a monokróm képek az identitás, a maszk és az univerzalitás kérdéseit feszegették, míg a színesek a belső érzelmek, a pszichológiai állapotok és a személyiség összetettségét hangsúlyozzák. Az újságpapír és magazinlapok töredékei, amelyek elvesztik eredeti kontextusukat, narratív töredékeket, emlékeket, vagy akár "hamis híreket" (utalva a kapcsolódó elemzésekre) juttatnak eszünkbe, amelyek az idő múlását, a dekonstrukciót és a személyes lenyomatokat sugallják.

Kurátori szempontból

Kurátori szempontból a színes képek beillesztése a sorozatba lehetőséget ad a kontrasztok és a fejlődési ív bemutatására. Egy kiállításon a monokróm és színes képek váltakozása vagy szekciókra bontása feszültséget és ritmust visz a tárlatba. A kurátor így tudatosan játszhat a nézői élménnyel, hangsúlyozva a művész sokoldalúságát és a témához való eltérő, mégis koherens megközelítéseit.

Pozicionális szempontból

A színes képek megerősítik Alföldi László András pozícióját, mint aki bátran kísérletezik a médiumokkal és a kifejezésmódokkal. A "Fejek" sorozat így nem pusztán egy 2000-es kiállítás anyaga, hanem egy folyamatosan fejlődő, gazdag életmű része, amely a "Két-ségek" vagy az "Együtt" című kiállításokon is megjelent T. Horváth Éva munkásságával párhuzamosan. A színek bevezetése a művész kreatív szabadságát és a vizuális nyelvezetében rejlő lehetőségeket hangsúlyozza.

A sorozat színes darabjai tehát a monokróm képek intellektuális mélységét kiegészítik egy gazdag, érzelmi és esztétikai töltettel, ami a művész sokoldalúságát és a téma iránti folyamatos elkötelezettségét mutatja.

A Szent Kristóf Galéria helyszínének és a művész által megrendezett kiállításnak tartalmi ráadása jelentősen hozzájárul az élményhez, mivel az autentikus pincehangulat és a művek párbeszéde felerősíti a művész szándékait.

Értékelés a helyszín és a rendezés szempontjából

Művészettörténeti szempontból

A helyszínválasztás tudatosan a magyarországi, vidéki és fővároson kívüli művészeti terek hagyományába illeszkedik, amelyek gyakran használnak alternatív, nem a "white cube" (fehér kocka) elvét követő tereket. A Budafok borvidékéhez kapcsolódó pincerendszer (amelynek a galéria is része) kulturális és történelmi kontextust ad. Alföldi László András munkássága, amely a közösségformálást és a művészet hétköznapi életbe való beágyazását hangsúlyozza, tökéletesen rezonál ezzel a közeggel, szemben a klasszikus, elvontabb galériaterekkel. 

Esztétikai szempontból

Az esztétikai élményt a helyszín nyers, tégla és fehérre meszelt falai, valamint a boltíves szerkezet gazdagítják, ahogy az a képen is látszik. Ez a textúra és a téri adottság vizuálisan erős kontrasztot képez a "Fejek" sorozat egyedi, texturált, mégis szabályos méretű képeivel. A galéria félhomályos, pincei hangulata intim atmoszférát teremt, amely a nézőt a művekkel való elmélyült, személyes találkozásra ösztönzi, szemben egy fényes, steril galériával.

Hermeneutikai szempontból

Hermeneutikailag a helyszín egyfajta "talált" kontextust ad. A mészkőbe vájt rendszer a mélység, a rejtett titkok, a történelem és a gyökerek asszociációit hívja elő. Ezek a fogalmak mélyítik a "Fejek" sorozat értelmezését, amely az identitás, a maszk és a személyes lenyomatok kérdéseit feszegeti. A néző a fizikai térben tett utazás során (a galéria folyosóin sétálva) egy belső utat is bejár, ami az Alföldi és T. Horváth Éva kiállításairól szóló elemzésekben is megjelenik.

Kurátori szempontból

A művész által végzett rendezés a helyszín adottságait tudatosan használta ki. A képek elhelyezése a boltívek és a falak mentén egyfajta "útvonalat" jelölt ki a nézők számára. A művész így maga irányította a befogadás folyamatát, felerősítve a sorozat-jellegből adódó ismétlődést és a közös élmény lehetőségét. A rendezés funkciója itt a hely szellemének és a művek tartalmának harmonikus összekapcsolása volt.

Pozicionális szempontból

A kiállítás pozicionálása a Szent Kristóf Galériában kiemeli a művész elkötelezettségét a vidéki és alternatív művészeti terek mellett. Ez a lépés a művészetet közelebb viszi a közönséghez, és a helyi közösség számára is elérhetővé teszi azt, szemben a belvárosi galériák elitista légkörével. A művész-kurátor kettős szerepben való megjelenés a szakmai tudatosságát és a projekt feletti teljes kontrollját jelzi.

A helyszín és a rendezés együttesen egy autentikus, emlékezetes és tartalmilag gazdag élményt nyújtott, amely a művész szándékait erősítette.

Ez a három kép, amely a "Fejek" sorozat monokróm ágát képviseli, szervesen illeszkedik az eddig tárgyalt anyaghoz, mivel a formai variációk és a technikai sokszínűség közös jellemzők

Illeszkedés az eddig tárgyalt képekhez

• Technikai és tartalmi kontinuitás: A képek vizuális nyelve megerősíti a sorozat alapvető, a digitális és analóg technikákat ötvöző jellegét. Az újságpapír és a grafikus elemek felhasználása a monokróm képeken a sorozat intellektuálisabb, a tömegmédiumokra reflektáló oldalát mutatja be, ahogy Darits Ágnes is utalt Walter Benjáminnal kapcsolatosan [1.1].
• Kontraszt a színes képekkel: A monokróm egység hűvösebb, tárgyilagosabb hangvétele kontrasztban áll a korábban elemzett, színes magazinlapokból adódó, érzelmileg telítettebb darabokkal. Ez a kontraszt felerősíti a művész azon szándékát, hogy a téma (az emberi arc, identitás) különböző aspektusait más-más esztétikai eszközzel mutassa be.
• Kurátori variálhatóság: A három képet tartalmazó egység (vagyis az Ön által megrendezett kiállítás egy szekciója) jól példázza a kurátori szabadságot. A művész tudatosan játszik a bemutatás lehetőségével: a képek egységes mérete ellenére a formai variációk (a kollázs elemek elrendezése, a vonalak dinamikája) lehetővé teszik a dinamikus, ritmikus elrendezést a kiállítótérben, szemben a színes képek szekciójával.
• Helyszíni ráadás: A képek nyers, urbánus hangulata különösen jól rezonál a Szent Kristóf Galéria pincei hangulatával, még jobban, mint a színes képek, mivel a kontraszt a meszelt falakkal és a pince természetes fényeivel erősebbé és autentikusabbá teszi a befogadói élményt.

Összességében ez a hármas egység a "Fejek" sorozat alapköve, amely a monokróm, fotóalapú kiindulópontot jelenti, és amelyhez a színes variációk hozzáadódnak, gazdagítva a művész sokoldalúságát és a téma iránti folyamatos elkötelezettségét.

A "Fejek" sorozat e három, egymástól eltérő formai megoldásokat alkalmazó, mégis koherens egységet alkotó képe kiválóan demonstrálja a forma és tartalom közötti szoros kapcsolatot.

Formai megoldások és a forma-tartalom viszony

#1. Kép (Bal oldal)

A bal oldali kép egyértelműen figuratívabb megközelítést mutat, amely a kontúr hangsúlyos használatára épít. A forma megoldás a határozott, fekete vonalak és a textúrált felületek váltakozása.

• Forma-tartalom viszony: A felismerhető, mégis stilizált arc (profilból) az identitás és a maszk témáját veti fel. A vonalak dinamikája és a kontrasztos felületek a személyiség rétegeit, a látható és a rejtett ént sugallják. A forma a felismerhetőségen keresztül kommunikálja a portré műfajának alapvető kérdéseit.

#2. Kép (Középső)

A középső kép a gesztusfestészet és az expresszív grafika irányába mutat. A forma megoldás a fehér krétavonások, amelyek kaotikusnak tűnő, energikus hálót alkotnak a fekete alapon, elmosva a határokat.

• Forma-tartalom viszony: A formai megoldás itt a belső feszültséget, a gondolatok áramlását és a pszichológiai állapot komplexitását fejezi ki. A felismerhetetlenségig fokozott absztrakció a tudat áramlását, a belső világ zűrzavarát vagy éppen kreatív energiáit jelzi. A tartalom az emberi lélek mélységeibe és dinamikájába vezet.

#3. Kép (Jobb oldal)

A jobb oldali kép a tömbszerűségre és a sziluettre épít. A forma megoldás a nagy, összefüggő fekete és fehér felületek kontrasztja, minimális vonalhasználattal.

• Forma-tartalom viszony: Ez a megközelítés az archetipikus embert, az emberi lét alapvető, egyetemes kérdéseit hangsúlyozza. A fej mint szoborszerű forma a maradandóságot, a fundamentális emberi lényeget szimbolizálja. A tartalom a forma egyszerűségén és monumentális hatásán keresztül válik egyetemessé.

Ez a három kép a sorozaton belüli formai variációk gazdagságát demonstrálja, ahol minden egyes formai döntés más-más tartalmi hangsúlyt eredményez, az egyénitől az egyetemesig, a figuratívtól az absztraktig.

A "Fejek" sorozat ezen három képe (amelyeket Ön rendezett ki a kiállításon) a szimbolikus formaképzés problémavilágába illeszkedik, ahol a forma és a technika egyaránt mélyebb, asszociatív jelentéseket hordoz.

Szimbolikus formaképzés elemzése

A művészettörténetben a "fejek" gyakran jelképezik az emberi létezés, identitás vagy sors egyetemes kérdéseit. Alföldi László András munkássága ezen a területen a következőképpen illeszkedik a problémavilágba:

• Az identitás szimbóluma: Mindhárom kép a felismerhető arcot (fejet) használja, de különböző módon stilizálva. A bal oldali kép profilja az elhatárolódást, a középső kaotikusabb vonalvezetése a belső zűrzavart, a jobb oldali tömbszerű sziluettje pedig az emberi létezés alapvető, archetipikus formáját szimbolizálja. Ez a formai variáció az identitás többrétegűségére utal.
• A "maszk" és a "persona" problémája: A képeken a vonalak és a papírrétegek gyakran maszk-szerűen fedik az arcot. Ez a "persona" (maszk) ősi szimbólumát idézi, azt a kérdést feszegetve, hogy mit mutatunk a világnak, és mi rejtőzik a felszín alatt. Darits Ágnes megnyitóbeszédében is felvetette a "belső leképezés" és a látvány viszonyát, ami a maszk mögötti valóság keresésére utal. [1.1]
• A tömegmédiumok lenyomata: Az újságpapír és magazinlapok anyaga a mechanikus sokszorosítást, a tömegkommunikációt szimbolizálja. A művész ezeket a töredékeket használja fel egyedi képek létrehozására, ami azt a problémát veti fel, hogy hogyan válik egyedi tartalom a tömegből, és hogyan szimbolizálják az arctalan tömegarcokat. [1.1]
• Az egyedi és az egyetemes viszonya: A 80-100 darabból álló sorozat maga is egy szimbolikus gesztus. A nagy szám a sokféleséget, a változatosságot (még a monokróm képeken belüli formai variációk ellenére is) és az egyetemességet hangsúlyozza, míg minden egyes darab egyedi, kézzel készült alkotás marad. Ez a feszültség az egyedi műalkotás és a sorozatgyártású termék problémavilágát járja körül.

A képek tehát a formai megoldásokon és a technikai sokféleségen keresztül a személyes identitás, a maszk, a tömegtársadalom és az egyetemes emberi sors szimbolikus problémáit vetik fel, és ezen a módon kapcsolódnak a művészeti diskurzushoz.

Esch és Eschné Hermann Broch Alvajárók című regényéből

A képeken látható alkotások, amelyek Alföldi László András "Fejek" sorozatának részei, kifejezőek, rétegzettek és szimbolikusak, tükrözve Hermann Broch Az alvajárók című regényének szereplőiről, Eschről és Eschnéról (Gertrud Hentjen) alkotott személyes benyomásait.

Milyenek a képek?

• Kifejezőek és dinamikusak: Mindkét kép élénk, dinamikus és intenzív. A bal oldali figuratívabb megközelítése és a jobb oldali sziluettje erőteljes érzelmi és pszichológiai állapotokat sugall. A vörös vonások (amelyek a "vizes pác és olajos bázisú ezüst festék visszakaparva" technika részei) vérbőséget, feszültséget és szenvedélyt visznek az ábrázolásba.
• Rétegzettek és komplexek: A vegyes technika (újságpapír, magazinlapok, festék) miatt a képek felülete gazdag, tele vizuális és asszociatív rétegekkel. Ez a komplexitás jól illeszkedik a regény szereplőinek összetett jelleméhez: Esch, a könyvelő, aki az értékek szétesésével küzd, és Eschné (Hentjen asszony), a vendéglős, aki stabilitást ad neki, mindketten bonyolult, ellentmondásos figurák.
• Szimbolikusak és elgondolkodtatóak: A képek nem illusztrációk, hanem szimbolikus lenyomatok. A bal oldali kép nagy, tágra nyílt szemei a világra való nyitottságot vagy éppen a döbbenetet fejezhetik ki. A jobb oldali kép fragmentáltabb felülete és sziluettje a személyiség töredezettségét és a regényben leírt "értékek szétesését" (Wertzerfall) szimbolizálja.

Összességében a képek a regény hangulatát és a karakterek pszichológiai mélységét ragadják meg a művész egyedi, expresszív és texturált vizuális nyelvezetén keresztül.

Képek a kiállítás megnyitóról