Mit jelent a cím ? !
Bevezető:
A Belső terek (I.-II.) diptichonról szóló online források nem fedik fel a mű kiállítási történetét vagy a technikai hátterét, de a művész számos más kiállításon vett már részt, és több publikációban is szerepel a neve. A mű publikussága elsősorban a művész blogján és a Pinteresten való megjelenésre korlátozódik a keresési eredmények alapján.
Az Ön által említett analóg Zenit fényképezőgéppel létrehozott, a digitális fotó lehetőségeit megelőlegező technika különleges jelentőséggel bír. Ez a megközelítés a '90-es évek végén valóban úttörő volt, és a digitális manipuláció illúzióját kelti a fizikai folyamatok (fény, tükröződés, expozíció) mesteri kihasználásával. A mű kurátori szempontból is izgalmas lehet, éppen a digitális átmenet korában betöltött híd szerepe miatt.
Cím: Belső terek (I.-II.)
Alföldi László 1999-es, analóg technikával, többszörös expozícióval készült "Belső terek (I.-II.)" című diptichonja a cím általánosabb kontextusában az ember és a környezet viszonyát, a belső világot a külső téren keresztül megjelenítve elemzi. A mű az egyéni tapasztalatokra és a terek szubjektív észlelésére összpontosít, konkrét irodalmi utalás nélkül.
Fotó művészettörténeti és esztétikai szempontok
A diptichon formátum továbbra is kontrasztra és összehasonlításra épít. A bal oldali kép világosabb, durva, texturált falazat előtt, míg a jobb oldali kép sötét, minimalista térben mutatja ugyanazt a modellt. Az analóg, többszörös expozíció technikája elmosódott, kísérteties hatást kelt, ahol az emberi arc és a "belső tér" elemei egymásra vetülnek, áttetszővé téve a modellt. Ez a technika a szellem vagy a lélek anyagtalan jelenlétét sugallja, amely összekapcsolódik az épített, fizikai környezettel. Az esztétika a szürreális és a drámai hatásokra épít, a fény-árnyék kontrasztokkal és a textúrák hangsúlyozásával, de a címváltozás miatt a hangsúly a ballada tragédiájáról az általánosabb, egzisztenciális terekre helyeződik át.
Hermeneutikai és lélektani szempontok
A mű hermeneutikája ebben a kontextusban a terek személyes, szubjektív tapasztalatához kötődik. A "belső terek" nem csupán a szoba falait jelentik, hanem metaforikusan a lélek rejtett zugait, a mentális állapotokat és az egyéni tudatot is. A képen megjelenő női arc áttetszően, mintegy a fal textúrájába írva jelenik meg. Ez a lélektani réteg az elhatárolódás, az intimitás, a bezártság vagy épp a tágasság (a sötét kép esetén) témáit veti fel. A modell a környezetével eggyé válik; a falak nem csak határolnak, hanem az identitás részét is képezik. A jobb oldali képen látható kisebb tükröződés vagy tükör tovább erősíti az identitás, az önreflexió és a valóság törékeny természetének kérdéseit, elvonatkoztatva a konkrét magyar népballada történetétől.
Kurátori szempontok
Kurátori szempontból a diptichon tudatos választás: a két kép együttese több, mint a részek összege, a feszültség és a jelentés a párosításból fakad. A képek címe (Belső terek (I.-II.)) kevésbé irányított értelmezést kínál, nagyobb teret engedve a néző személyes asszociációinak és tapasztalatainak. A cím általánosabb jellege miatt a mű könnyebben beilleszthető nemzetközi vagy kortárs, tágabb tematikájú kiállításokba, amelyek például a térérzékeléssel, a lélektani portréval vagy az analóg technikákkal foglalkoznak. A nézőt arra készteti, hogy a látványt a saját belső élményeivel vesse össze, anélkül, hogy egy specifikus irodalmi mű ismerete szükséges lenne.
Cím: Belső terek (Kőmíves Kelemenné)
Alföldi László 1999-es, analóg technikával, többszörös expozícióval készült "Belső terek (Kőmíves Kelemenné)" című diptichonja komplex módon elemzi az ember és a környezet viszonyát, a belső világot a külső téren keresztül megjelenítve. A mű a magyar népballada, a Kőműves Kelemenné motívumait hívja segítségül, amely a teremtés áldozatát és a befalazás tragédiáját dolgozza fel.
Fotóművészettörténeti és esztétikai szempontok
A diptichon formátum eleve összehasonlításra és a két kép közötti feszültségre épít. A bal oldali kép (világosabb, texturált kő- vagy téglafal előtt) és a jobb oldali kép (sötét, szinte üres térben) kontrasztja a valóság kétféle rétegét mutatja be. Az analóg, többszörös expozíció technikája elmosódott, kísérteties hatást kelt, ahol az emberi arc és a "belső tér" elemei egymásra vetülnek, áttetszővé téve a modellt. Ez a technika a szellem vagy a lélek anyagtalan jelenlétét sugallja, amely összekapcsolódik az épített, fizikai környezettel. Az esztétika a szürreális és a drámai hatásokra épít, a fény-árnyék kontrasztokkal és a textúrák hangsúlyozásával.
Hermeneutikai és lélektani szempontok
A mű hermeneutikája a Kőműves Kelemenné balladához kötődik. A ballada a falba beépített asszony történetét meséli el, aki a sikeres építkezés (Gyulafehérvár) érdekében áldozatul esik. A képen megjelenő női arc áttetszően, mintegy a falból kilépve vagy abba belesüllyedve jelenik meg. Ez a lélektani réteg a befalazottság, a csapdahelyzet, az elfojtott belső világ és az áldozat témáit veti fel. A "belső terek" így nemcsak a fizikai környezetet, hanem a lélek rejtett zugait, a mentális állapotokat is jelentik, amelyek sokszor valóságosabbak, mint a külső. A tükröződés vagy egy kisebb ablak/tükör (?) a jobb oldali képen tovább erősíti az identitás, az önreflexió és a valóság törékeny természetének kérdéseit.
Kurátori szempontok
Kurátori szempontból a diptichon tudatos választás: a két kép együttese több, mint a részek összege, a feszültség és a jelentés a párosításból fakad. A képek címe (Belső terek, Kőműves Kelemenné) elengedhetetlen a mű értelmezéséhez; a népballada kontextusa nélkül a képek szürreális portréknak tűnnének. A kiállításon ez a mű a nézőt arra készteti, hogy ne csak a látványt, hanem a kulturális és irodalmi utalásokat is feldolgozza, létrehozva egy komplexebb, rétegesebb befogadói élményt. A képek a kiállítótérben valószínűleg egy nagyobb sorozat részeként funkcionáltak (például a Labirintus sorozatban is felbukkant a motívum), amely az emberi lét alapvető kérdéseire keresi a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése