Technikatörténeti áttekintés 1980-2025

Sopron látképe a nyolcvanas évekből.

Ha egészen visszakarok menni az "őskorig", akkor valahol a nyolcvanas évek második felénél kell kezdeni, mert oda nyúlnak vissza azok a kezdeményezések, amelyek csak jó egy évtizeddel később, a kilencvenes évek közepétől válnak tudatos programmá. Itt együtt van már Fischer Ernő városképeinek és Ország Lili nyomtatott áramkörös labirintusainak a hatása és tudatos vállalása. Nyáklap hiányában ekkor dolgozom ki azt a magas dúcos nyomtatási eljárást, amellyel kézi frottázs szerű átdörzsöléssel egy nyomólapról több kisszámú sokszorositást lenyomatot lehet készíteni, és azt manuális módon tovább festeni és kollázsozni. 

Sopron látképe a nyolvanas évekből

Mint látható, azért ez még távol áll a nyomtatott áramkör imitációtol, mivel az írókával sűrű műgyantával felrajzolt nyomoduc oldottabb rajziságot eredmányezett. Viszont ez a technikai eljárás hozta azt az újdonságott, ami ismeretlen volt a klasszikus műfajú, présgépen átnyomott sokszorosított grafikában, hogy a mélyedésekben megülő hígabb nyomdafesték, a fizikai törvényszerűségnek megfelelően, természetesen szétfolyva és elterülve, az egész lapnak adott egy organikus foltrendszert, amelyet kőzetszerű mintázatnak is lehetett tekinteni. Tehát ez az archaikus romok fragmentált pusztulását megelőző fizikai mélységig hatolt az anyag őselemi viselkedésébe. Itt az anyag keletkezéstörténete tárult fel. Ezért a hagyományos módon felrajzolt városkép (Sopron látképe) üledékszerűvé vált, és esetlegessé téve megtörte az ábrázolás klasszikus formáját. Ezáltal sajátos forma-tartalom jött létre. 

Ikon a kilencvenes évek első feléből. Balra a írókával sűrű műgyantával szabadkézzel felrajzolt nyomódúc, jobbra az arról készült nyers nyomat, amely manuális módon sok esetben tovább lett dolgozva és festve.

Fejek2000. 

Ezután jött már a sokszorosító nyomdai présgéppel való papírnyomat készítés, amelyből kinőt az  általam kidolgozott paratípia eljárás. Itt sem tisztán csak monotípia szerű sokszorosított nyomatokról van szó, henem önkollázzsal tovább rétegzett és épített egyedi alkotásokról. Itt más módon mint a kézi frottázsszerű átdörszöléssel létrejött kisszériás sokszorosítás esetében, ugyancsak jelen van az a peradox helyzet, hogy a sokszorosítás és az egyedi manuális munka keveredik, és ezáltal, minden sokszorosított lap egyedivé válik.

Ugyanaz és más sorozat, 2002.

Az új évezred első éveiben visszatérek a saját fotoimhoz és a nyomdai uton sokszorosított reprodukciókhoz. És itt lép be tudatosan és célirányosan, Walter Benjamin klasszikus írása és problémafelvetése, valamit a paratípia alaklamazása. Ezek a képek, nagyszériában gyártott és sokszorosított újság és színes magazinlapokból készült egyedi művek. Mindhárom kép ugyanannaka színes magazinlapnak a nyomata. Balra még felismerhető az ábrázolt női fehérnemű reklám, jobbra annak negatívja, és középen az elerodált absztrat változat. Ezáltal visszanyeri a sokszorosított kép az egyediségét és ez által az egyszeri és megismételhetettlen sajátos auráját, miközben megőrzi a reprodukció és a sokszorosítás széria jellegét is. Így lesz "Ugyanaz és más".

  

Ugyanaz és más, 2003.

Ez a sorozat nagy lehetőséget adott a motívum anyag válogatására, de egyben  korlátja is voltak a kézbevehető újság és magazinlapok mérete mistt. Viszont itt naprakészen abszolút módon jelen lehetett lenni a jelenbe, a napi aktualitásokban. Ezzel a múlt és a jövő be volt fogva pár hét, pár hónap, esetleg pár év távlatába. Így a kétezres év első évtizedének nagy része, technikatörténetileg és tartalmilag,az aktualitás jegyéban zajlott. A formát illetően pedig főleg a partípia legkülönfélébb kombinációkban és ötvözésekben való kísérletezést jelentette.

Eredeti eredet, 2004.

Méretnövelést úgy lehetett elérni, hogy az újságlapokon látható képeket megkellett törni, hogy az ábrázolásnak az eredeti léptékét elveszítse, és így létre jöjjenek nagyobb üres vagy absztrakt felületek. Így össze lehetett állítani több lepból álló nagyobb méreteket is. 

Újságképek, 2006-2007.

Az igazi problémát az évtized második felében az jelentette, hogy kikísérletezve és körbejárva a technikai kérdéseknek tárházát, hogy megtaláljak valami autentikus és a technikáhból eredő és hozzá illő adekvát témát. Az Újságlépek sorozat ennek előkészülete volt, amely sokat segített abban, hogy eltávolodjak a jelenből és a múlt nagyobb mélységei felé kutakodjak. Először kollázs kombinációkkal léptem tovább, mígnem az évtized végére eljutottam a Pompeji vázlatok sorozathoz. 

  Pompeji vázlatok - Glamour, 20 x 90 cm, vegyes technika (vékony műnyomópapírra nyomtatott színes magazinlap, paratípia és pszeudokollázs), 2012.

A következő öt év 2010-től 2015-ig ezzel telt el, mert itt olyan gazdag és kimeríthetetlen motívum és műfaji sokszínűség kínálkozott, hogy végül öt egyéni kiállításon több mint száz képet mutatttam be a több százból. A Glamour a popos változatot képviseli. Ebből volt talán a legtöbb, mert az eredeti képanyag is erre volt leginkább alaklmas. 

 Pompeji vázlatok - Falak (I.), 20 x 70 cm, vegyes technika ( újságpapír, színes, fényes műnyomó papírra nyomtatott magazin lap, paratípia és kollázs) 2010-2012.  

Viszont, ha áttételesen is, de a Falak sorozat kötődött az Ország Lili életműből származó inspirációhoz. Itt egyértelműen épített és komponált kompozíciókról volt szó, és az eredeti újság és magaznin kép csak töredékesen volt jelen. Sőt itt még a nyomtatott áramkör sem szerepelt nyomat formában, csak egy-két beragasztott kollázs felület idézte fel ezt a technikai lehetőséget. Ez akkor tudatos szándék volt, hogy minél távolabb kerülni az ihlető forrástól, hogy a látszatát is elkerüljem, az egyszerű másolásnak. Sikerült is letudni ezzel a többszáz kisméretű kompozícióval az a nyomást, amit az a nagyszerű és leleményes megoldás jelentett, amit Ország Lili a nyáklap rajzi és mgrafikai megjelenésével szimbolikusá tudott teni, főleg a Labirintus sorozatánál. 

Pompeji vázlatok - Újságképek a múltból, 2014.

Volt egy teljesen absztrakt vonal is, amely segítet a következő ciklus elindításéhoz. A lecsupaszított tiszta felületeket megint meg kellett töltsem valamiféle új tartalommal, amely a tecnika adta lehetőségekból és az anyagból adódott. Ezt követően részben formát váltottam és az eddig dominánsan horizontális képeket verkitálisan építetettem tovább, illetve a kvadrátos 50 x 50 cm méretű képek kerültek előtérbe.

Átírás - Katedrális nélkül - Katedrális I.-III., 2017.

A függőleges főleg Fischer Ernő 1960-as években festett Katedrális sorozatára utal, szemben az általa akkor írókával felrajzolt formával és technikai megoldással, itt már a nyomtatott áramköré lett a főszerep. Ezzel megőrizve a tematikai azonosságot, tudtam adni egy új tartalmi jelentést. Ez a címekkel is megtetéztem, mert ebben az időben, 2015-től digitális kollázsokat is készítettem és azok félig-meddig már konceptuális módon készültek. Itt csak a címben jelent meg, egy állító és egy tagadó cím párral.

Átírás - Labirintus nélkül - Feszület I.-II., 2017.

A kvadrátos formánál is a tematikai és tartalmi rész Fischer Ernőtől származott, míg a kiállításe egész anyagát lefedte Ország Lilitől származó nyomtatott áramkör hálózata. Ezzel végérvényesen lezártam a két elődtől származott közvetlen hozadékot, és ezután csak áttételesen jelentek meg kisebb utalások a saját magam által kialakított és kiérlelt koncepcióban.

Balra 2010-ben készült Hommage é O. L. és jobbra Pantokrátor 2020-ból 

Egy képpel kibővítve az előzőeket, a jobb oldali Pantokratorral, oda jutottunk, ahol elkezdtük ezt a beszélgetést. Az Ország Lili Hommage egy kezdő lépést jelentett a nyomtatott áramkör használatának irányába, a Pantokrátor pedi búcsú és tisztelgés mesterem Fischer Ernő munkásságától, amely több évtizeden át kísérte az alkotó munkámat. De ez a búcsú és kezdett 2020 után technika történetileg is össze lett kötve, és egy sajátos ötvözetet alkotva, - ha nem is mindig közvetlenűl látható módon, - ma is jelen vannak munkáimba. 

Emlékeztetőül és összegzésként ide teszem az eddig tárgyalt képeket is.