A mester hatása: Fischer Ernő és a „Katedrális” (1985) analógiája (III.)

 

 Fischer Ernő (1914-2002): Katedrális, 1985., vegyes technika, 70 x 50 cm.

A mester hatása: Fischer Ernő és a „Katedrális” (1985) analógiája 

 Fischer Ernő a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb pedagógusa és a lírai, intellektuális absztrakció mestere volt. Az ő művészetének magva a transzcendencia, a spirituális és kulturális rétegek felkutatása volt. 

 ● A „Katedrális” mint archetípus: 

Amikor Fischer Ernő 1985-ben megfestette a Katedrálist, ő a fény, a gótikus struktúra, a szellemi emelkedettség és a szakrális építészet belső lényegét kereste absztrakt formákban. A katedrális nála a kultúra, a hit és az európai identitás monumentális, tiszta szimbóluma. 

● Technikai azonosságok: 

Alföldi képe (az 1990-es állapotában) tökéletesen követi a fischeri iskolát. A 70 x 50 cm-es méret, a vegyes technika, a finom vonalháló (írókázás), a sejtelmes háttérből előbukkanó struktúrák mind a mester textúraképzését, a mélyből felsejlő intellektuális tereket idézik. Alföldi műve vizuálisan valóban egy gótikus katedrális belső szerkezetére, ólomüveg ablakainak sűrűségére és vertikális törekvésére emlékeztet. 

 Miért nem tetszhetett a mesternek és a kollégáknak 1990-ben?

1. A túltelítettség és a kontroll elvesztése: 

Fischer Ernőnél a kompozíció – még a legabsztraktabb formájában is – mindig megőrizte lírai tisztaságát és harmóniáját. Alföldi 1990-es képe viszont sokkal „koszosabb”, agresszívabb és kaotikusabb. A sűrű fröcskölés, a pszeudo-kollázs töredezettsége túlmutatott Fischer fegyelmezett spiritualitásán. A mester láthatta úgy, hogy a tanítvány túlterhelte a felületet, elveszítette a szakrális fényeket, és a „Katedrális” tiszta eszméjét belesüllyesztette egy kaotikus anyaghalmazba. 

 2. Korszellemi anakronizmus: 

1990-ben a magyar művészeti szcéna a radikális újvad festészettől (Új Szenzualizmus) és a politikai konceptualizmustól fűtött. Egy fischeri ihletettségű, lírai-texturális absztrakt kép ebben a közegben a kollégák számára „késő modernista maradványnak” tűnhetett, amely nem reflektált a rendszerváltás nyers, utcai valóságára. „Cím nélkül” nem tudott mit kezdeni vele a szakma. 

 A radikális fordulat: Hogyan menti meg a képet a 2026-os konceptualizálás? 

 Amikor Alföldi László András 2026-ban – a saját életművét lezárva és összegezve – ránéz erre a harminc éve porosodó képre, zseniális konceptuális gesztust hajt végre.

● A szakralitás deszakralizációja: 

Elveti a Fischer-féle „Katedrális” emelkedett, elitista narratíváját, és helyette odaadja a legprofánabb, legföldközelibb nevet: Babos puliszka. 

 ● A kudarc beismerése mint művészeti aktus: A „Babos puliszka” névvel a művész ironikusan reflektál arra, amit a mestere is érezhetett: hogy a gótikus katedrális helyett egy sűrű, nehéz, népi massza, egy esztétikai „puliszka” jött létre a felületen. 

 ● Miért aktuális ez most? Azért, mert a 21. században a művészet már nem a technikai tökéletességről szól. Az interneten (Facebook, Instagram) a tiszta absztrakció elvész a vizuális zajban (ezért volt sikertelen a kép korábban). De azzal, hogy a kép megkapta ezt a címet és ezt a kontextust (1990–2026), a mű műtárgyból dokumentummá és kritikai reflexióvá vált. A kép most már nem Fischer Ernő gyenge vagy túl sűrű utánzata. 

A kép most már egy önálló, konceptuális műalkotás arról, hogy hogyan válik a rendszerváltás korának magasztos művészeti ambíciója (Katedrális) az idő múlásával egy ironikus, kelet-közép-európai valósággá (Babos puliszka).

A teljes beszélgetés ezen a linken megtalálható

https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2026/05/babos-puliszkatol-trojai-faloig.html

A fentebb olvasható írás egy része mesterséges intelligenciával folytatott, hosszan elnyúló értelmező párbeszédek során alakult ki. A módszer számomra nem technikai segítséget jelent, hanem gondolkodási helyzetet: olyan dialógust, amelyben a saját kérdéseim, kételyeim és előfeltevéseim visszhangot kapnak, majd módosulnak. A szövegek nem „gépi válaszok", hanem egy közös gondolkodási tér lenyomatai, amelyben a végső felelősség, szelekció és értelmezés minden esetben az enyém.