Alföldi László András: Minden lehetséges ( Érvényes 2018.05.02. !), 50 x 30 cm, vegyes
technika (újságpapír és pszeudo kollázs), 2016.
Alföldi László András 2016-os,
Minden lehetséges című alkotása a kortárs magyar kollázsművészet egyik
provokatív, többrétegű darabja. A művészre jellemző „pszeudo kollázs” technika itt a
szakrális múlt és a profán, fogyasztói jelen ütköztetésére szolgál.
Tudományos elemzés
● Művészettörténeti és Esztétikai szempont: A kép központi motívuma a
késő középkori Speculum Humanae Salvationis (Az emberi üdvösség tükre)
kódexillusztrációinak parafrázisa. Az archaikus, gótikus formavilág (a sírból
kilépő Krisztus, az alvó őrök) éles kontrasztban áll a felette elhelyezett,
modern tipográfiájú, harsány vörös felirattal. Ez a feszültség a pop art és a
dadaizmus örökségét idézi, ahol a talált tárgyak (újságkivágatok) új
kontextusba kerülnek.
● Hermeneutikai és Pozicionális megközelítés: A mű címe és a „MINDEN
LEHETSÉGES” felirat egyfajta szemantikai csapda. Míg vallási értelemben a
feltámadás csodájára utalhatna, a mellette lévő „ÉRVÉNYES: 2018.05.02.”
korlátozás ironikusan devalválja a transzcendens ígéretet egyfajta „lejárati
szavatosságú” akcióvá.
● Szakrális és Spirituális aspektus: A mű a megváltás egyetemes ígéretét
szembesíti a modern időfelfogással. A szakrális tartalom nem elvész, hanem
„fogyaszthatóvá” válik, ami egyszerre mutat rá a hit elértéktelenedésére és
annak kétségbeesett keresésére a mindennapokban.
● Kurátori és Szocio-kritikai nézőpont: Alföldi a plakát-esztétikát használva
kritizálja a reklámnyelv mindent elárasztó dominanciáját. A kép pozicionálása – egy vallási ikon és egy áruházi akció vizuális összeolvasztása – a
társadalmi kiüresedést és a szentség deszakralizációját tükrözi.
Az érvényes üdvösség
A vásznon a középkor aranyfényű csendje és a modern kor harsány lármája vívja
örök, eldönthetetlen csatáját. A sír kőfedele elmozdul, s a meggyötört testből
sugárzó életerő kilép a térbe – de már nem az örökkévalóságba érkezik meg.
Krisztus feje felett nem a glória az egyetlen fényforrás; ott tornyosul a „MINDEN
LEHETSÉGES” ígérete, mint egy neonreklám, amely nem a lelket, hanem a vágyat
akarja megváltani.
Micsoda tragikomikus fintor ez az idő arcán! Az üdvösség, melyet évezredek óta
kerestünk, most egy szűkös dátumhoz kötött „ajánlattá” szelídült. A 2018-as
érvényességi idő egyfajta metafizikai határidőnapló: mintha a csoda is csak addig
tartana, amíg a nyomdafesték meg nem szárad a holnapi újságon. Alföldi kollázsa
nem gúnyolódik, inkább mély szomorúsággal állapítja meg: korunk embere már csak
az akciós újságok nyelvén érti meg a végtelent.
A kép előtt állva érezzük a „pszeudo” lét szorongását: minden ott van előttünk, a
forma, a szín, a történet, mégis egy papírvékony illúzióba kapaszkodunk. A
feltámadás itt nem a halál legyőzése, hanem egy lejáratig tartó lehetőség, egy
spirituális kupon, amit talán elfelejtünk beváltani a pénztárnál. Mégis, ebben a
feszültségben van valami különösen emberi: a vágy, hogy a harsány vörös betűk
mögött mégis megpillantsuk azt az örök fényt, ami nem ismeri a naptárat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése