Hátsóudvar - Ötlettől a koncepcióig - Hogyan lesz egy hagyományos vegyes technikával készült kép, konceptuális műalkotás?

Alföldi László András: Hátsóudvar (I.), 30 x 50 cm, vegyes technika (papír, papírnyomat, újságpapír, tusrajz, és kollázs), 2004.

2026. január 31-én a facebookon automatikusan megjelent, emlék újra megosztási ajánlat.

Mivel nagyon régen nem volt kéznél ez a 8-10 képből álló kollázs sorozat, nem is emlékesztem rá, illetve nagyon ritkán jutott eszembe, mert el van raktározva és azóta nem volt szükség rá. Pedig lehetett volna, mert 2004-es megszületésük után nem lettek kiállítva, és azóta sem volt nyilvánosan bemutatva, így a munkásságomnak a lappangó darabjai közé tartozik. Sok ilyen alkotásom van, - sőt a többségük ilyen - mert a kényszerneurotikus alkatomnál fogva sokszorosan túltermelő vagyok. Általában egy-egy kiállításra szánt anyag minimum két-háromszorosát készítem el annak, ami végül bemutatásra kerül.

Az utóbbi egy-két évtizedben annyi változott azért, hogy a számítógépen történő archiválás, megkönnyíti a képek felidézését és visszakereshetőségét. Ezért néha más alkotások keresése közben, váratlanul és meglepetésszerűen a szemem elé kerülnek régóta elfelejtett, és az emlékezetemből kieső képek. Valószínűleg egy évvel ezelőtt is ez történt, mert azon túl, hogy posztoltam a facebookon, újra megfeledkeztem róla. Az viszont, hogy a sorozat 8-10 darabjából akkor ezt a kettőt tettem láthatóvá a közösségi portálokon (facebook, instagram és a bloggon), talán nem csupán véletlen. Így, utólag azt jelzi, hogy rangsoroltam a látottakat, és ezeket tartottam - azt nem mondhatom, hogy a legjobbnak - de legalább még ma is elfogadhatónak. Ennek ellenére annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, hogy alkotó módon kezdjek vele valamit, és továbbra is a feledés homályába kerültek.

A számítógép algoritmusa és keverőmotorja kellett ahhoz, hogy egy év múlva újra láthatóvá tegye, és felhívja a figyelmemet, hogy kezdjek vele már valamit. Nem hiszem, hogy a képek minősége keltette volna fel a gép figyelmét, - mert az csak mennyiségi tényezőkkel foglalkozik  - de én felfigyeltem a két elfelejtett alkotás minőségére. Megállapítottam, hogy esztétikailag nem is olyan rossz ez, hogy nem lehetett volna valamikor egyéni vagy csoportos kiállításon, szakszerű körülmények között bemutatni. Egy évvel ezelőtt már felülbíráltam a húsz évvel ezelőtti nézetemet, és régi képek között válogatva címszó alatt - ha nem is kimondottan az alkotást megillető helyen - nyilvánosan is láthatóvá tettem az interneten. Nem váltott ki nagy érdeklődést, - bár a mostani megosztáshoz képest talán még azt is lehet mondani, hogy sikeres volt - mivel akkor 19-en nézték meg és 4-en hozzászóltak és egy megosztás volt. Most egy nap alatt összesen 7 megnézettség van (a képen a posztolás utáni egy órai nézettség látható), amely valószínűleg nem fogja elérni az egy évvel ezelőttit. 

Persze itt az alkotás minősége és minősítése szempontjából nem a mennyiség számít, hanem  legalább annyira értékmérő lehet az is, hogy kik látták. Az alábbi táblázat az egy évvel ezelőtti, 2025-ös nézettséget mutatja. 

A fenti táblázaton láthatjuk azt, hogy most egy évvel később, 2026-ban egy nap alatt hányan és kik látták ezt a két képet. Túl korai lenne az itt bemutatott két táblázatot összevetni, mert azért az egy év és az egy nap között azért óriási időbeli távolság van. Azt a következtetést viszont a magam szempontjából le tudom vonni, hogy bennem ezalatt az egy év alatt, mi változott a saját alkotásomhoz való viszonyomban. Ahogy akkor csak annyiban szólított meg a két kép, hogy kiemeltem a sorozatból, bemutattam és aztán megint magukra hagytam. Most pedig spontán módon cselekvésre ösztönzött. Egyenlőre nem úgy, hogy ezzel kapcsolatban manuális munkába is fogjak, és újabb alkotás elkészítésére inspirálna vagy ennek a megváltoztatásába, kiigazításába fognék, hanem felrázta a képi emlékezetemet. 

Ez a Budaörsi anziksz fotósorozat több szempontból is különösen alkalmas arra, hogy életmű összegzés szempontjából alkotáslélektanilag, alaposabban szemügyre vagyem, elemezzem és megvizsgáljam újra. Tudatos szándékom, hogy lépésről-lépésre felidézzem a két alkotás ürügyén a huszonöt évvel ezelőtti kiállítást, amely már a konceptuális felé vezető úton fog vezetni. Majd visszább megyek, és megpróbálom rekonstruálni az alkotás folyamatának, amely a kiállítás előtt egy-két aktív évet és időszakott jelentett. De itt sem lesz vége, mert ez a téma számomra épp azért nagyon érdekes, mert időbelileg visszavisz a gyerekkorba. Én itt születtem majd nyolcvan évvel ezelőtt, és azóta folyamatosan ma is abban a házban és lakásban élek, ahol megszülettem. Valószínúleg hosszú lesz ez az út, és több nekirugaszkodással fogom csak végig járni, ha tudom. Mint ahogy 2015-től kezdve többször hozzá fogtam ahhoz a tervemhez is, - ami részben a covid miat és más egyéb dolog közbejöttéért nem valósulhatott meg - hogy 2020-an rendezek egy újabb kiállítást a Budaörsi anzikszból. De nem csak retrospektív bemutatóként a régi képek bemutatásával, hanem ugyanazokat a helyszíneket újra fényképezve, és így rámutatva a külső és a belső változásokra. A külső változásokat részben annak idején műholdfelvételekkel körbejártam és rögzítettem, a bennem történt szemléletbeli változásokat pedig talán most fogom feltárni, a téma konceptuális leírásával. 

Visszatérve a képekhez, bemutatom majd a megtalált 1999-ben készített felvételeket is, amelyre hivatkoztam tegnap az alább olvasható "modellt" illetően.  De előbb itt is láthatóvá teszem a facebookon posztolt és bemutatott előzményeket.

 Nem a jobb oldalon a kollázsok fölött látható fotók voltak a "modellek", mert több mint húsz év van a kollázsok és a fotók között, a kollázsok javára. A fotó 2020 után készült. Úgy látszik kísért az ilyen

téma.

Megvan a kollázsoknak 1999-ből a Budaörsi anziksz fotó sorozatban a konkrét előzménye. Ha megtalálom azt is össze párosítom. Először viszont azt mondom el, hogy miért ezt a képösszeállítást mutatom be.

Ebben benne rejlik az alkotói módszeremnek egyik lényeges eleme, ugyanis a véletlent szeretem megragadni, és arra azonnal reagálni és reflektálni. Így történik most is. Baloldalon látható két 2004-ben készült alkotásom, amelyet a facebook most mint egy évvel ezelőtti emléket tálalta elém, hogy osszam meg, újra felszólítással. Több mint húsz év után, látva a két régi alkotásomat, azonnal eszembe jutott egy pár éve készített hasonló fotósorozatom, amivel most összepárosítottam. De mint fent látható feliratból kiderül, hogy az igazi “modellek”, ez esetben a fényképek, amelyek az eredeti ihletet adták, azok 1999-ben a Budaörsi anziksz fotósorozatomból valók. Ezek 2000-ben Budaörsön a Zichy Majorban ki lettek állítva. Öt évvel később, 2004-ben újra előszedtem a fotókat, és ezek alapján újra gondoltam az egészet, és vegyes technikával készítettem belőle 8-10 képből álló kollázs sorozatot.

 A kétezer előtti képek nem voltak kéznél, ezért ezekkel a 2020 után készített fényképekkel tettem újra közzé. Tehát 1999-ben fotó, 2000-ben kiállítva, 2004-ben egy többszörös egymásra rétegzett vegyes technikával újabb alkotás születik belőle. Majd egy évvel ezelőtt, 2025-ben a közösségi portálon bemutatásra került, és most 2026-ban újabb fényképekkel párosítva, más kontextusban megint tovább lett gondolva és posztolva.

Teszem fel a kérdést, mikor van befejezve ez a két alkotás? Amikor elkészült? Vagy már konceptuálisan készen volt, amikor a párdarabjai 2000-ben ki lettek állítva? Vagy 2025-ben vagy 2026-ban, amikor a facebookon bemutatásra került két változó körülmények között és összetételben?

Idáig tartott egy lapra összesűrítve a három különálló posztot, és a kép alatt olvasható magyarázó szöveg, majd az MI/AI-vel megosztott hosszabb írás, a kérdések felvezetéséhez. 

Most, a jó láthatóság végett, az alábbiakban bemutatom szétbontva, egyenként is a három különálló facebook posztot.

Ezt követően pedig azok a képek következnek, amelyek a több száz felvételből kiválogatva, abból a kisebb csoportból, konkrétan azt a pár képet mutatom be, amelyek 1999-ben készültek, és emlékeim szerint 2004-ben készült kollázsok ihletői voltak. 

 

Érdekes módon függnek össze ezek a régebbi képek a 2004-ben készített kollázsokkal, mint a húsz évvel késöbbiek. Ahhoz, hogy lássuk a különbséget, ebből is készítettem kép párokat. Alább ezek következnek.

Ennyit igértem mára, talán többet is lehetett volna, de majd folytatom. Úgy ézem, hogy itt van keresnivalóm. Egész véletlenül ez volt az első önálló kiállításom, aminek kisebbik része nem fénykép volt, hanem azokról készített papírnyomatok.