2014. augusztus 17., vasárnap

I. Újságcikkek és folyóiratokban megjelent írások Fischer Ernő munkásságáról



Fischer Ernő: Ecce homo, 26 x 34 cm., vegyes technika, 1962.


                   Nehéz feladat lesz majd Fischer Ernő életművével kapcsolatban oeuvre-katalógust és bibliográfiát összeállítani, mert Tanár úr nem gyűjtötte rendszerező módon a róla megjelenő írásokat, és saját munkáiról sem csinált leltárt, de még az eladott, és a tőle elkerült képeket sem tartotta számon. Persze maradtak fenn különféle feljegyzések és adatok, de ezek esetlegesek. Én magam sem voltam és vagyok az a nagyon rendszerező alkat. A meglévő anyagoknak sokáig nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, mindig a célnak megfelelő módon használtam fel, és csak az utóbbi egy-két évtizedben próbáltam odafigyelni ezek jelentőségére. Így nálam is csak töredékesen vannak összegyűjtve a róla megjelent írások és újságcikkek, és jelenleg különösebb további kutatási célom sincs ilyen irányba, csupán a meglévő anyagot próbálom most rendezni. Viszont, hogy kedvet csináljak ezeknek a szövegeknek az újra olvasásához, megpróbálom a nálam fellelhető dokumentációból mindig kikeresni azt a képanyagot, amit éppen az adott írás megemlít. Ez is sokat segíthet a további kutatásoknak, de még az életmű megértésében is, mert általában kevés illusztrációval, vagy anélkül megjelent írások ezek. 

                 Vagyok olyan szerencsés, hogy a háború után megjelent Művészet, majd Új Művészet - a rendszerváltásig egyetlen - szakmai folyóirat majd minden száma megvan nekem, és így különösebb könyvtározás nélkül, csak le kell vegyem a polcról, hogy Fischer Ernő első kiállításáról írt szöveget bemutathassam. Fontos ez az írás, amely Dér Endre tollából született, mert hajlamosak vagyunk ezeket a korai kiállításokat is úgy visszaidézni magunkban, hogy a ma ismert Fischer képek alapján próbáljuk rekonstruálni emlékezetünkben azokat a műveket, amelyek egykor ott láthatók voltak. Veszélyes csapda ez a Tanár úr életművét megismerni akarók előtt,  de még a beavatott szakembereket is megtévesztheti, mert általában egy-egy korai téma, képi felvetés, számtalan variációban tér vissza évtizedek múlva is. A vázlatok és rajzok is ezt mutatják. Ha nincs egy hasonló mű esetében méretbeli és aránybeli eltérés, akkor az is megtévesztő lehet, - még Fischer Ernő  alkotásmódját jól ismerők számára is - hogy az alap készítés módszere előtt a korai időszakban, sok esetben pauszpapíron átmásolt motívumok, ismétlődnek egy-egy művön.  




               A fenti példán is látható, hogy két különböző pauszpapíron szereplő rajzból van összemontírozva a középen látható, Pantokrátort ábrázoló üvegablak terv. 


               A következő példa már éppen ennek ellenkezőjét mutatja. Még engem is sokáig megtévesztett az 1985-ben készült Kötéltáncos című kép, és a korai időszakból való - az alább bemutatásra kerülő első dokumentumban megemlített - 1962-ben festett, Cirkusz című kép motívumbeli azonossága. Első látásra észrevehető a két képen szereplő figura hasonlósága. De ha alaposabban is szemügyre vesszük a műveket, akkor feltűnhetnek olyan részletek is, amelyek kísértetiesen azonosnak tűnnek, de csak így egymás mellé állítva láthatók a különbségek. Mivel a korai kép számomra is csak dia felvételről ismert, és nem tudom az eredeti méretét sem, ezért hajlamos voltam feltételezni, hogy a későbbi kép átfestett változatáról van szó. Amikor külön-külön vetítve egymás után láttam a vetítő vásznon, az sem tűnt fel, hogy itt aránybeli különbségek is vannak. Ez pedig kizárja az átfestett változat feltételezését.   


I. Fischer Ernő: Cirkusz (Kötéltáncos motívummal), mérete ismeretlen, vegyes technika, 1962. II. Fischer Ernő: kötéltáncos, 80 x 90 cm., olaj és vegyes technika, 1985.






1. dokumentum: A Művészet című folyóiratban megjelent cikk, Fischer Ernő 1962-es első önálló kiállításáról, amely a szegedi Képcsarnok Galériájában volt megrendezve. A szöveget Dér Endre (1922-2004., József Attila-díjas író, evangélikus lelkész) írta, aki hosszú évtizedekig, baráti kapcsolatban állt Fischer Ernővel. 






 A cikkben megemlített képek közül a következők találhatók még nálam diafelvételen, a címlapként szereplő Ecce homon kívül. 



Fischer Ernő: Cirkusz (Kötéltáncos motívummal), mérete ismeretlen, vegyes technika,1962.




Fischer Ernő: Budapest, 60 x 80 cm. (kb.), gouache (valószínűsíthető), 1962. előtt.




Fischer Ernő: Dunakanyar, 70 x 100 cm (kb.), olaj vagy gouache, 1962. előtt.





Fischer Ernő: Katedrális, vegyes technika, 60 x 45 cm. (kb.), 1962.



2. dokumentum: A Művészet című folyóiratban megjelent cikk, Fischer Ernő 1963-as, első budapesti kiállításáról, amely a  Derkovits Teremben volt megrendezve. A cikk szerzője V.I. monogrammal, ismeretlen. (Az egész lap alatt levő színes kép után, kinagyított részletben is olvasható.)






Fischer Ernő: Prága I. elöregedett, színes diafelvétel a cikkben közölt fekete-fehér illusztrációval azonos.







A Művészetben közölt Prága I. kép előzménye annak a 70 x 100 cm-es Prága képnek, amely 1965-ben készült és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Ez utóbbi lett az alapja a ma Arany Prágának nevezett nagy (130 x 180 cm.) képnek, ami alább látható.







Nagy valószínűséggel ez a Prága kép is szerepelt már a Derkovits Teremben 1963-ban, amelyről két elöregedett dia maradt ránk, és nehezen eldönthető, hogy melyik áll közelebb a valósághoz. Ezért lenne fontos felkutatni az eredeti műveket, mert sok esetben a fennmaradt fényképek már csak a képek azonosítására alkalmasak, de arra nem, hogy megítéljük a minőségüket. A következő két kép ugyan arról a műről készült, más alapanyagra, és ilyen differencia van közöttük ötven év után. Itt az "örökké valóságról" nem nagyon lehet beszélni, de mégis jó, hogy legalább ma még ennyit tudunk róla. Ki tudja, hogy a következő ötven év mit hoz, és a digitális felvételek mit őriznek meg, vagy az eredeti mű egyáltalán hogy fog tovább öregedni. Mert minden kép ki van téve az elmúlásnak, még a legmaradandóbb technikával készültek is. De a mű igazi maradandóságát nem is csupán az anyagisága adja, hanem a szellemi megőrzése, és életben tartása, ami még az ilyen "roncs" állapotban is mutat valamit magából. Az életmű egésze itt kap jelentőséget, hogy az az értelem egész, amelyet  már többször emlegettem az előző bejegyzésekben, és részletes kifejtése még mindig várat magára, miért fontos a hozzáférhető művek megítélése szempontjából is.    






                 És, hogy lássuk előzetesen is összefűzve a szálakat az értelem egész szempontjából , most tovább bonyolítom az összefüggéseket, mert ahogy fentebb leírtam a Művészetben közölt Prága I. kép következményeit, a MNG-ben levő mű és az Arany Prága születésének előzményeként, itt is utalhatunk az 1975-ben készült Prága képre, amely az utóbb bemutatott alapján készült.





Fischer Ernő: Prága, 100 x 100 cm. olaj, 1975. 


                Érdekességként megemlítem még azt, hogy ezzel a művel kapcsolatban éppen a visszájára fordul az eddig leírt elmarasztalás a reprodukció időtállóságáról, és értéket megőrző szerepéről. Itt éppen a fordítottja történik, mert ezt a képet Fischer Ernő a kilencvenes évek végén átfestette, és sajnos ezt követően lényegesen romlott a mű minősége.  Tehát itt a fennmaradt diafelvétel alapján tudunk következtetni a valamikori mű, magasabb szellemi értékeire. Az alább bemutatott kép a mai állapotot tükrözi, viszonylag jó minőségű digitális felvételen.


   

A továbbiakban bemutatom még a cikkben megemlített műveket





Fischer Ernő: Harlekin, méret ismeretlen, olaj, 1963. előtt.




Fischer Ernő: Harlekin, méret ismeretlen, valószínűsíthetőleg gouache, 1963. előtt.





Fischer Ernő: Harlekin, 100 x 60 cm. (kb.), olaj, 1963. 





Fischer Ernő: Ágnes ("Egy családtag"-ként van említve a cikkben, mivel Ági nénit ábrázolja a kép, aki Fischer Ernő felesége volt). gouache, 45 x 45 cm., 1956.  Alább a színes felvételen látható a kép törzskönyvi lapja is, mivel Tanár úr ezzel a képpel szerepelt az 1956-os őszi tárlaton, ahol a mű aknaszilánktól sérült.







Fischer Ernő: Hegyoldal, gouache, mérete ismeretlen, ötvenes évek.





Fischer Ernő: Tokaji táj, akvarell, mérete ismeretlen, az ötvenes években készült.





Fischer Ernő: Dombos táj, mérete ismeretlen, gouache, az ötvenes évek második fele.





Fischer Ernő: Hegyoldal, akvarell, mérete ismeretlen, ötvenes évek.




Fischer Ernő. Csendélet, gouache, mérete ismeretlen, ötvenes évek.



Fischer Ernő: Csendélet, olaj, mérete ismeretlen, valószínűsíthetően szerepelt a Derkovits termi kiállításon.





Fischer Ernő: Balatoni vitorlások I., gouache, mérete ismeretlen, 1963. előtt.




Fischer Ernő: Balatoni vitorlások II., gouache, mérete ismeretlen, 1963. előttről.





Fischer Ernő: Tokaj (talán?!), méret ismeretlen, gouache, az ötvenes évekből.




Fischer Ernő: Katedrális, gouache, mérete ismeretlen, 1963.





Fischer Ernő: Városkép (valószínűleg ez is Prága), gouache, mérete ismeretlen, 1963 előtt.




Fischer Ernő: Városkép, gouache, mérete ismeretlen, 1963.



3. dokumentum: Ismeretlen újságból még mindig az 1963-as pesti kiállításról. A P.I. monogram itt is számomra ismeretlen szerzőt takar. 




              Ennek a cikknek a jelentősége abban van, hogy némi eligazítást kapunk a művek méretéről, és technikájáról. Sőt itt az is kiderül, ami az előző írásból nem vált nyilvánvalóvá, hogy rajzok is szerepeltek ezen a tárlaton. Tehát tényleg összegzés volt ez a kiállítás, az addigi törekvésekről, és jelzés szerűen fel van sorakoztatva minden, ami addig Fischer Ernővel történt a festészet területén. 
                  A Művészet című folyóiratban közölt írás alapján az ott megadott kiállításon szereplő huszonöt képből, nagyjából tizennyolcat sikerült rekonstruálnunk, ezért itt most csak a rajzokra térnék ki. A cikk illusztrációjaként látható Balaton című grafika, számomra is csak innen ismert, valószínűleg elkelt annak idején, mert ismereteim szerint sem a családnál, sem nálam nem található. A rajzoknak a döntő többsége az én tulajdonomban van - öt-hatszáz darab, attól függ, hogy milyen szigorral szelektáljuk, mert darabszámra meghaladja a hétszázat is - ezért ehhez hasonló minőségűből bemutatok párat. 




Ez még az újságcikkben közölt rajz nagyított változata, amelyhez legközelebb áll az alatta levő kép.


























      Ezzel az öt-hat rajzzal kiegészítve az anyagot, gyakorlatilag teljes egészében rekonstruálni tudtuk az 1963-as Derkovits termi budapesti bemutatkozó első kiállítást. Lehet, hogy pár darab kép esetében tévedtünk, de gyakorlatilag csereszabatos művekről van szó,  így a szellemi összképen lényegileg nem változtat semmit. Mivel én 1967-ben Budapesten az Építők Műszaki Klubjában láttam az első Fischer Ernő kiállítást, most így visszatekintve is megállapíthatom, hogy az öt évvel későbbi tárlat, nekem ehhez az anyaghoz képest, már egy sokkal érettebb, kiforrottabb összképet hagyott az emlékezetemben. Ezzel nem becsülöm alá az itt bemutatott műveket, mert ez az anyag az előző bő évtized termésének az összegzése volt, és itt még csak alig van jelen az a félreismerhetetlen Fischer-i stílus, amely a 67-es tárlatot már kezdte jellemezni. Az útkeresést, a mindent kipróbálást mutatta a Derkovits teremben bemutatott anyag, ezért kicsit eklektikus, de magában rejtette azért az eljövendő lehetőségeket is. Vigyázni kell azonban a visszaemlékezések sokszor csalóka voltára, mert hajlamosak vagyunk megszépíteni az emlékeinket, mint ahogy később Fischer Ernő is tette. A most bemutatott 1962-es szegedi és az 1963-as pesti kiállításról a kilencvenes években Tanár úr úgy tudott mesélni, önmagának és nekünk is meggyőző és elhitető módon, hogy egy pillanatig sem volt kétséges számunkra, hogy ott akkor valami nagy dolog történt. És ez bizonyára így igaz ma is, ha az életmű egészét nézzük, de mást állapíthatunk meg, ha az akkori magyar kortárs képzőművészet szempontjából vizsgáljuk a dolgot. Ebben az esetben be kell látnunk, hogy 3.számú dokumentumban bemutatott újságcikk írójának el kell fogadjuk a véleményét, hogy a "..kiállítás sikerét joggal sorolhatjuk pedagógus-művészeink újabb eredményei közé." Ez a látszólagos dicséret azonban a szakmai körökben azt is jelenthette, hogy nem mérhető még ez a teljesítmény a profi festők mércéjével. De a pedagógus művészek körében is ekkor még csak a középmezőnybe kapott helyet, mert Tanár úr véleménye szerint is sok kollégája - pl. Xantus Gyula, Tamás Ervin, Zilahy György -  ekkor már sokkal előrébb tartottak egy önálló festői világ kialakításában és a szakmai elismertségben. Tehát majd ötven évesen, pályakezdőként ezzel a két kiállítással elismert eredményeket ért el, és csak az ezt követő évtizedekben fog kibontakozni az egyéni hangvétel, és festői minőség, amely messze magasan főlébe kerül az átlagos pedagógus festők világszemléletének. Mert az érzékenység és a szakmai felkészültség már megvolt, de filozófiai értelemben a világlátás emelkedettsége még hiányzott.     




Fischer Ernő: Napraforgók, gouache, mérete ismeretlen, 1963 előtt.



                 Mint ahogy ez a Napraforgókat ábrázoló kép is mutatja - amit a Művészetben megjelent írás nem említ, ezért került ide záró képként - ezzel a témával utoljára Van Gogh-nak sikerült a világ figyelmét felhívni a festészetre. Persze tudjuk, hogy nem a témán múlik a festői minőség, de a világról való gondolkodás mindig az adott helyzet problémáiból indul ki, és ez a kissé átírt, de mégiscsak naturális szemlélet erre már a hatvanas években még Magyarországon sem volt elég. 


4. dokumentum: Ismeretlen újságból és a datálása is nehezen beazonosítható. Az -art- aláírás meg végképpen nem eligazító információ a szerzőt illetően. 







               A rajz és a rövid szöveg arra utal, hogy a hatvanas évek valamelyik bemutatkozására reflektál a cikk, és az is valószínűsíthető, hogy az eddig tárgyalt két kiállítás után, inkább a hatvanas évek második feléhez köthető. Ezt a feltételezést erősíti meg az a felsorolás is amely a választott témákra utal, mint a "...nagy korok, az antik, a középkor ..." ami az első két tárlaton még nem jelent meg. Az ezt követő négy hazai és egy külföldi bemutatkozás a csendes további előre haladást jelenti Fischer Ernő életében, és az igazi áttörés majd a következő bejegyzésben tárgyalt, 1973-as Műcsarnoki kiállításon következik be.














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése