Mivel mesterem volt Fischer Ernő és 1989-től haláláig (2002) sok alkotásának az előmunkálatait én végezetem, ezért a továbbiakban összekötném ezt a beszélgetést az előző Ujságképek V. (Átirás I.), 2006. című fentebb elemzett képnél felvetett egyes problémákkal. Nevezetesen most a szerző halálának posztstrukturalista téziseivel (Roland Barthes / Michel Foucault) az ott felmerülő "ki a szerző", mi a "szerző", tehát a szerzőség kérdésével a XXI. században.
Mint a képaláírásnál is látható, az 1. számú "alkotás", "alap", az én ötletem és az én kezem által elkészített kiinduló kép, amelyet Tanár úr tovább festett és ő is fejezte be. Az utómunkálatokban csak a paszpartozás és keretezés volt már a feladatom. Halálá után az örökösök átkereteztették, tehát ma már ez az munkám nyomtalanul eltünt.1992-ben a Hodmezővásárhelyen volt először kiállítva, amikor Szuromi Pál művészeti író - egykori Fischer tanítvány - írt róla ebben az évben az Új Művészetben egy recenziót.
2-es képen látható Fischer Ernő átfestésének egy középső fázisa, amikor az áttala megalkotott festői alapot, a hátteret már kialakította, amely körülhatárolja és kiemeli a félalakos Pantokrátort, de még az expressziv letétű pantokrátor figurát kollázzsal és pszeudo kollázzsal nem dolgozta ki.
A 3-as kép a befejezett kész alkotás, Fischer Ernő munkája.
A 4-es kép pedig megint az én alkotásom, az első digitális kollázs próbálkozások közül, a virtuális képpel való ismerkedés, ötvözve az előző három képet. Majd huszonöt év múlva, 2015-ben megint fordított módon rávetül a mester két alkotására a saját munkám, ahogy annak idején az én munkámra vetült rá a mester alkotása. Ez mutatja, hogy a sokszorosítás, a reprodukció, a variáció az "Ugyanaz és más" - amely a húsz önnálló kiállításomból 15-nek az alcíme volt - miként valósul meg manuálisan és virtuálisan is.
%20m%C3%A1solata.jpg)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése