A Nagy merítés (Áttesző) művészköny 9., 10., és 11. lapjának felhasználásával összeállított Mennyből az angyal alászállása című sorozatot alkotó, három önállan is értelmezhető képe.
Műleírás:
Budaörsi Műhely - T. Horváth Éva: Mennyből az angyal alászállása (I-III.). A teljes könyv: Nagy merítés főcímmel és Áttetsző alcímmel ellátott, leporelló szerűen összehajtható, 1, 2, 3, vagy 4 lapos, szétnyitható egységeket képző, összesen 15 tagból álló művészkönyv. Mérete: teljesen szétnyitva 20 x 160 cm, laponként 30 x 20 cm. Technikája: vegyes technika (áttetsző selyempapír, filctoll, golyóstoll, tustoll, ceruza, pasztell, akvarell, kollázs). Készítés időpontja: 2020 és 2025 között, vissza-visszatérő folytonossággal, a bekötés és külső borító elkészítéséig, illetve a kiállításon való bemutatásig.
Ahogy ebből a körülményes és bonyolúlt műleírásból kitűnhet, nem lesz egyszerű ennek a könyvnek a bemutatása és áttekintése. A nyitó kép már egy összeollózott részlet, Erdei János által elnevezett "többszörös kép"-nek is mondható kollázs, amely jelzi, hogy a 72 képet tartalmazó összeállításból számtalan variáció és önállóan megálló kompozíció alkotható. Ez adódik a lapozás által a többszörös (1, 2, 3, 4,) lapok különböző módon történő összehajtásából, amely a befogadó kreativitásán és fantáziáján múlik, hogy miként és milyen kontextusban szemléli az egyes lapokat. A teljesen szétnyitott állapot tükrözi az alkotó elsődleges elképzelését a kompozíció összeállítását illetően, de vissza-vissza hajtva egyes részeket másodlagosan és harmadlagosan ő is módosít rajta, és összehangolja az egyes lapokat. Ez a "szimultán" alkotó módszer és formai megoldás szüli azt a forma-tartalmat, amely ugyanbból a képből több narratív tartalmat is létrehozhat. Így a tartalom és forma tekintetében többszörösen is nyitott műről beszélhetünk, mivel a befogadón múlik, hogy milyen módon és mit tud kiolvasni ebből a bonyolúlt összetételű alkotásból. A fent látható nyitó kép, - a Mennyből az angyal alászállása - ilyen módon nem látható egybe az egyszerű végig lapozás során, a teljesen nyitott lapok esetében, mert ott az alkotó elsődleges kompozíciós szándéka érvényesül. Az alább látható két képen a Nagy merítés című művészkönyv teljes terjedelmében kinyitott 10. lapján, a 19. oldalán, az a, b, c, és d, kép, illetve a másik oldalán a 10. lapon, a 20. oldalon, az a, b, c, és d kép látható. Ebből az egy lapból (10. lap) és annak két oldalán (19. és 20. oldal) látható, kétszer a, b, c, és d, képekből lett összehajtogatva, összerakva három önálló kompozíció, amelyek formai és tartalmi kapcsolatban vannak egymással és így egy variációs sorozatot alkotnak. Ha az alkotó elsődleges kompozíciós megoldását egyenként önálló képnek tekintjük, akkor mindkét esetben egyértelmű irányba, - először balról jobra, majd a másik oldalon jobbról barla - tartó áramlást látunk. Nem véletlen az egész könyv alcím se, - az "Áttetsző" - mert a papír átteszőségéből adódóan a rajzi érték nagyjából ugyanaz mindkét oldalon, fordított állásban, némi kiegészítéssel és átírással. Tehát önálló alkotásként, a két képen látható narratív tartalom nagyjából hasonló módon értelmezhető, mivel a formai hasonlóság is ezt sugalja. A két kép együtt értelmezése esetében, a mozgás dinamikájának irányából következtetheünk arra, hogy az első képen alászállást látunk, a másodikon pedig ellenkező irányba a visszaszállást. Mivel a könyvben egyenként a 72 rajznak nincs önálló címe, ezért összességében kell értelmezzük a fő és alcímben szereplő Nagy merítés (Átteteszés) megnevezést. Ebből adódik, hogy csak a kompozíció körülírásával és a lap számok megadásával tudunk utalni az egyes képekre. A harmadik változatban, - amaly már saját összeállításom - ahol a három kép már sorozatot alkotva, dramaturgiai szempontból, drámai fordulatot vesz, az általam megadott cím szerepel.
Fent látható T. Horváth Éva: Nagy merítés (Áttetszés) című művészkönyvének a 9., 10., és 11. oldalának az elölnézete, alatta pedig ugyanannak a lapnak a hátoldala.
A Nagy merítés (Áttesző) művészköny 9., 10., és 11. lapjának felhasználásával összeállított Mennyből az angyal alászállása című sorozatot alkotó, három önállan is értelmezhető képe, az általam megadott címmel.
De nézzük meg először egyenként az általam összeállított képeket, mert ott már másképpen néz ki ugyanazoknak a rajzoknak a jelentése. A bal oldali első képen, ahhol a 10. lapon a 19. oldalon található négy kép közül itt már csak az a és b szerepel, formai okokból megváltozik a mondanivaló. Mig a felső képen a négy kép együtt látása esetében a három lap - a, c, és d, - rajzi értéke egyértelműen jobbra tartó mozgást mutat, szemben a b lap ellenkező irányultságával, a két kép - a és b - esetében már szembe kerülnek egymásal és konfrontálódnak. Kérdés, hogy a jobb oldalon levő két repülő csészealj szerű képződményen utazó, jobbró balra tartó, űrhajósokra emlékeztető figurák, meg tudják-e állítani az angyal elenkező irányba tartó mozgását, az alászállást.
Mennyből az angyal alászállása: a Nagy merítés című művészkönyv 10. lap, 19. oldal a, és b, képe.
Így, kiemelve a két képet, a fent látható teljesen szétnyitott sorozatból, önmagában mintha módosítaná az angyal lefelé tartó diagonális mozgását, mivel az előtte haladó, milétét nehezen megfejthető kisérő lény, inkább felfelé mutatja az utat. Talán figyelmeztető jel, hogy az alászállás veszélyes is lehet, és inkább eltéríteni akarja az angyalt, mint lefele vezetni. Itt már alapvetően megkérdőjeleződik a kiindulás alapját képező két eredeti kép kompoziciós felépítése, ahol nyugodtan gondolhatunk inkább leereszkedésre, mint sokkal inkább ellenkező irányú mozgásra. Láthatjuk, hogy az alakok bravurosan megrajzolt formai megoldása, a filctollal megerősített kontúrok hangsúllozása, és a pausz papír áttetszőségéből adodó elmosódott vonalháló festőisége, mennyire másodlagos tényező a tartalmat illetően, a kép alapszerkezetéhez képest. Mert, hogy mi történik a képen, azt elsődlegesen a kompozicó határozza meg.
Mennyből az angyal alászállása: a Nagy merítés című művészkönyv 10. lap, 19. oldal a, és c, képe.
Nem volt alaptalan a gyanunk az alapvető tartalmi változást eredményező képi átrendeződés tekintetében, azt a lent látható harmadik kép mutatja. A képet önmagában szemlélve is újabb ütközés történik a figurák között, de ha a hármat együtt látjuk, akkor teljes egésszében felborul az eredeti rend, és megváltozik a történet elmesélésének formája. A közismert Mennyből az angyal karácsonyi ének békés megérkezése, drámai ütközetté válik, és ki tudja miért, de ellenkező szándékot tükröz. A bal oldali lapon látható angyal mindegyik képen ugyan az, sem rajzi értékben, sem az áttetszőség tekintetében nem változott. Persze a jobb oldalon megjelenő figurákban sincs ilyen tekintetben változás, csupán a helyük változott meg, és így kerültek összeütközésbe az alkotó eredeti elsődleges szándékával. De mint már fentebb utaltam rá, itt rejtőzködve vannak másodlagos és harmadlagos elképzelések is az alkotó fantáziájában. Kérdés, hogy a befogadó él-e ennek a felfedezésével és élménnyé tételével, vagy csupán hagyományos módon, önnálló grafikai lapként szemléli az egyes képeket. Ezzel elérkeztünk ennek a szőrszál hasogató, képelemzésnek a tanulságához, amely rávilágíthat arra az alapvető szándékomra, hogy megfejtsem a művészkönyv műfajából és formájából adódó sajátosságokat.
Mennyből az angyal alászállása: a Nagy merítés című művészkönyv 10. lap, 19. oldal, a, és a 10. lap, 20. oldal, b, képe.
A kérdés az, hogy miért művészkönyv, és nem is egyszerűen könyv, hanem a leporelló és a könyv ötvözete, áttetsző papíron, mindkét oldalon átrajzolva, összecsukható és szétnyitható formában, amely kissé nehézkessé teszi a műfaji besorolást, és egy kiállításon való bemutatatását is. Mint jeleztem, itt nem a hagyományos művészettörténeti és esztétikai szempontok szerint nézem és vizsgálom a képeket, hanem kimondottan az optimális funkcionális módját keresem a bemutatásának. Alapvetően a művészkönyv egy intim forma, kézbe vehető, lapozható, tapintható, anyagi mivoltában is érzékelhető, nehezen megosztható, egyszemélyes kapcsolatra teremtődött. Bemutatása nem egyszerű, és csak rész értékeit felmutató módon megvalósítható a kiállítása. Éva ezideig utolsó kiállításán, a 2018-ban Befele címmel, az Újlipótvárosi Klub-Galériában rendezett tárlatán a művészkönyvek kerültek előtérbe, és úgy-ahogy megoldottuk ezt a feladatot. Posztamensen elhelyezett speciális könyv állvályokat készítettünk, és azon lapozható módon helyeztük el a még hagyományosnak mondható, könyv formában összehajható rövidebb leporelló lapokat, amelyek nem áttetsző papíron voltak megalkotva. Elmozdítani, kézbe venni itt sem lehetett, de teljes terjedelmében átlapozva, az epikusan szétterülő narratív tartalma, valamilyen szinten kiolvasható és élménnyé tehteő volt. A most bemutatásra kerülő Nagy merítés (Áttetsző) című müvészkönyv, méreténél, terjedelménél, és sajátos technikai kivitelezésénél fogva ennél bonyolúltabb feladatot jelent. 15 hosszabb-rövidebb összehajtható lapon (tagon), 36 A/4-es méreten, kétoldalt 72 önálló grafikának is minősíthető rajz található. Ezzel a meghatározással persze óvatosnak kell lenni, mert az igaz, hogy a 36 lapon, ha mindkét felén van rajz, 72 oldalnak tekinthető, amennyiben nem áttetsző a papír. Mert itt az egymásra lapozhatóságból adódik, hogy minimum egy, de van ahol a rajz kontrasztosságától függően több réteg részben átlátszik, és módosítja a felső oldalon ábrázolt rajzi értéket. Az egy tagból álló lapoknál is van egy jobb és bal oldali nézet, de a leghosszabbak, - és ez van többségben - négy tagból álnak, amelyek többszörösen egymásra hajthatók. Így, számtalan módosulás látható, a lapozástól függően, amely a grafikák speciális sajátossága, és amelytől eltekinteni nem lehet. Teljesen szétnyitva mindkét oldalt, a hosszúsága 160 cm, és ez már kiállításon, könyvállványon egy nézetből nem át tekinthető. De még az itt történő bemutatásánál is annyira lekicsinyítődnek az egyes képek, hogy részleteiben nem láthatók és értékelhetők. Szemléltetésként azért itt bemutatom.
Nagy merítés című művészkönyv 9., 10., és 11. lap teljesen szétnyitva. A 8-8 egyenként A/4-es lap hossza 160 cm.
A Mennyből az angyal alászállása, a fenti képen a felső sorban jobb oldalon látható a 10. lap 19. oldalán, alatta átlapozva baloldalra kerül a 10. lap 20. oldalra. A 8-8 képnek, így teljesen szétnyitva csak laza kompozíciós egysége van, nics olyan szintan összhengolva és összdolgozva mint a 4-es egységeknél. Adódik ez abból, hogy a munkasztalon a 4-es egység 30 x 80 cm méret még áttekinthető. Ritka alkalom az, hogy az alkotó a teljesen szétnyitott (30 x 160 cm) állapotban dolgozott a képeken. A befogadói szempontból is érdemes a négyes egységeket alapul venni. Ennek optimális néző távolsága egy és két méter között van. Éva egyébként korábban készített 10 métert meghaladó tekercsképeket is, ahol szintén meg kellett keresni a nézhetőség legmegfelelőbb formáját. Nem véletlen, hogy a távol-keleti tekercsképeket is, asztalnál vagy a földön ülve ilyen méretre széttekercselve részletekben nézegették. Fent már bemutattam ezt, de most nézzük meg még egyszer a négyes egységeket a leírtak tükrében.
Nagy merítés (Áttesző) című művészköny 10. lap 19. oldal, a, b, c, és d, képe
Nagy merítés (Áttesző) című művészköny 10. lap 20. oldal, a, b, c, és d, képe
Az eddig leírtakból kitűnik, hogy egy ilyen formátumú művészkönyv kiállításon való bemutatása nagyon körülményes, és mindenképpen csak részleges lehet. Bizonyára számított erre az alkotó már a mű készítése során is. Úgy nyilatkozik erről, hogy ezeket elsősorban nem bemutatásra szánta, hanem amolyan vázlatfélének tekintette. Az alkotás folyamata során az egymásra rajzolt rétegeket tanulmányozta, hogy miként formálódik a kép az átrajzolások során, és azt igyekezett követni az időnkénti újabb és újabb felülírással. Nem véletlen a keletkezés dátumának megadása is, amely utal erre a vissza-vissza térő folyamatos munkamórszerre, amely ez esetben öt évet foglal magában. Mint ahogy egy életműben a meglévő és fennmaradó vázlatok sem lényegtelek egy elkszült mű vonatkozásában és esetében, itt fokozottan érvényes ez a tényező. Mert ez, és az utóbbi időben több hasonló módon készült pauszpapíros művészkönyve, idők során önálló művé nőtte ki magát. Hol úgy, hogy az egyes lapok egyre inkább finomodtak és önállósodtak, és így egyedi képpé váltak, még akkor is, ha könyv formába vannak zárva. Vagy úgy, hogy megőrizve sorozat jellegükől adódó összetartozásukak - mint az itt elemzettnél - és ezért sajátos interpretációt igényel. Ebből adódóan körülményes és egyedi a befogadás lehetősége, de nem lehetetlen. Az igaz, hogy nem kimondottan kiállítási darab, de kézbevéve, és egy asztallapon kiterítve kényelmesen át lapozható. A különböző hajtogatási lehetőségekkel bizonyos fokig a befogadó is részese lehet az alkotásnak, mert a különféle átfedések sajátos képi módosulásokat eredményeznek. Az itt bemutatott és elemzett tizedik oldal ezt példázza. Számtalan változat, variációs lehetőség és módosulás rejlik a félig nyitott, vagy egyenként összehajtogatott lapok egymást átfedő és lefedő voltában. Ennek illusztrálására bemutatom a 10. lapon a Mennyből az angyal főszereplőjeként előlépett figurának az egyszerű, szétnyitás nélküli lapozásnál történő elfedetségét, majd a tovább nyitásnál az angyal előkerülését és az első megjelenését. Mint ahogy majd az alábbi képpár mutatja, jobb oldalon először a legszelídebb mellékszereplő jelenik meg, és csak ha lehajtjuk ezt a lapot, akkor láthatjuk a főszereplőt, most már nem "tükör által homályosan", hanem "szinről szinre".
Korinthus 13:12
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten."
Ha kissé profanizálom az idézetet és az alkotás lélektanára vonatkoztatom az alkotó és a befogadó viszonyát illetően, akkor elfogadom a művész eredeti szándékát, és itt még a lap teljes szétnyitásával nem fedem fel az alkotás titkát.
Nagy merítés (Áttetsző) művészkönyv egyszerű lapozás közben feltáruló 9. és 10. oldala összecsukott állapotban. Bal oldalt a 9. lap, 18. oldal, d, képe, jobb oldalt a 10. lap, 19. oldal, c, képe látható.
Követve a művészkönyv formájából adódó logikát és a alkotó által meghatározott sorrendbet, összecsukot formában tovább lapozva, haladunk előre, illetve tovább. Nehéz előrét mondani, mivel itt több lehetőség előtt állunk. Lapozás közben kezünben érezzük egy-egy lap súlyát, ami azt selyteti, hogy itt több lap simul egymáshoz. A türelmetlen és kíváncsi befogadó már az első alkalommal szétnyitja a lapokat, és így egészen mást lát, mint az, aki követi a szokásos könyv lapozás módját, és egyszerre csak egy lappárral szembesül. Amennyiben csupán az ismert könyv formában valósult volna meg ez a művészkönyv, akkor mondhatnánk, hogy a vége felé előre haladunk - bár eléggé paradoxnak tűnik - de tény, mivel így van, és ha végéhez érünk, kezdhetjük újra előről. A műleírásból viszont tudhatjuk, hogy ez nem csupán egy ismert, hagyományos könyv forma, hanem valmiféle hibrid jelenség, amely a műleírásban így van meghatározva: leporelló szerűen összehajtható, 1, 2, 3, vagy 4 lapos, szétnyitható egységeket képző, összesen 15 tagból (lapból) álló művészkönyv. Mondhatnánk, hogy ez a technikai leírás nem esztétikai kérdés, és nem befolyásolja a tartalmat, még akkor sem, ha nem kihagyható az alkotás létrejötténél. Pedig itt döntő a szerepe, mert ebből a szerkezeti megoldásból adódik az, hogy nem lehet ezeket a rajzokat önálló grafikai lapokként szemlélni. Sorrendbe vannak rendezve, több tagból (1, 2, 3, és 4,) álló lapok össze van hajogatva úgy, hogy a befogadó akár szét nyithatja, de lapozhatja összecsukot formában, hagyományos módon is, és borítóval el van látva és be van kötve. Ezzel a szekezeti megoldással, - ha a művész ezt a formai és technikai megoldást választotta - a tartalom szempontjából nem másodlagos tényező. Szükségszerűvé teszi, hogy átlépje azt a szokványos művészettörténeti és esztétikai értelmezést, ahol a tartalom van az első helyen, a forma a másodikon és a technika a harmadikon. Itt olyan együtthatóvá és egyenrangúvá válik mind a három szempont, hogy szétválaszthatatlanok egymástól. A művel szemben itt maga a dologiság lesz elsődlegesen a meghatározó, ami nem csak esztétikai értelmezést von magaután, - hanem ha negyképűen akarunk fogalmazni - akkor mondhatjuk azt, hogy ontológiait, ami már a hermeneutikai kérdéssé vállik. Évától nem idegen a műfaji határok feszegetése, ami nem csak a műre vonatkozik, hanem magára a művészetre is. 2008-ban az Újlipótvárosi Klub-Galériában, Paravánok és nórák című tárlatán, egy egész kiállítást szentelt ennek a kifejtéséhez, ahol már nehezen lehetett meghatározni, hogy hol van a mű és a dolg határa. Mert maga a kiállítás dologisága lépett a mű helyébe, és a művek alárendelődtek ennek az értelmezésnek. Most itt tart újra a Nagy merítés (Átlátszó) és több hasonló munkájával, hogy nem tudja és mi befogadók sem tudjuk, szó szerint, hogy hol a határ? Könyvként, művészkönyvként, leporellóként, grafikai lapokként szemléljük és értékeljük ezet az egészet, és így az értelem egésszét keressük, vagy az egész értelmét fejtsük meg. Az első megközelítés az intuicióra utal, a második a racionális megértésre. Mivel művészetről van szó, az átlag néző jobbhíján elfogadja az csupán az intuiciót, de ezzel nem jut túl az asztétikai szemléleten, és az érzéki befogadásnál marad. A művészettörténészé a nehezebb feladat, mert ő a tudomány felől szemléli az alkotást, de az intuiciót sem hagyhatja figyelmen kívül. A teljesen absztrakt képek megitélésénél jelent ez nehezebb feladatot, amire most nem térünk ki, mert ezek a rajzok nem csupán absztraktok, hanem sok ábrázolás jellegű motívumot is tartalmaznak. Tehát itt is a két határ között billegünk a megítélés és értelmezés tekintetében. Amennyiben a tartalmat helyezzük előtérbe és arra akarunk elsősorban reflektálni, akkor szép történeteket és meséket találhatunk ki, az ábrázolásból adódó valamire való hasonlóság és utalás alapján. Ha a formai oldalról próbáljuk értelmezni, akkor a festészet és grafika absztrak elemeinek figyelembevételével kell mondanunk valamit. De mindkét megközelítés ki hagy valamit, ami a művészköny szerkezeti felépítésében van elrejtve. Ez pedig elsősorban technikai és formai kérdés. Tehát a mélyebb tartalom is innen kell származzon. Ezért haladjunk tovább a példák bemutatásával ezen az úton.
A Nagy merítés (Áttesző) művészköny lappárjai, az egyszerű lapozás formájában. Bal oldalon: a 9. lap, 18. oldal, d, kép és a 10. lap, 19. oldal, c, kép. Középen: a 10. lap, 19. oldal, d, kép és a10. lap, 20. oldal, c, kép. Jobb oldalon: a 10. lap, 20. oldal, d, kép és a 11. lap, 21. oldal, c, kép látható
A hármas egység első képét fentebb már kinagyítva bemutattuk és értelmeztük. Ha a középső képet kinagyítva nézzük, a lap alatt átviláglik, már az angyal alakja, de elmosódott és felismerhetetlen formában. Ez csak visszafelé lapozva fedezhető fel és lesz jelentős tényező, ha láttuk már az eredeti rajzolt alakját elölnézetből is. Itt csak grafikai háttér zajként van jelen, amely megint nem elhanyagolható tényező. Amikor a sorozatban megnyiló lapok láttán kibomlik a teljes mondanivaló, - a Mennyből az angyal alászállása, - akkor a kép keletkezéstörténetéből adódó szabad asszociációk, fontos szerepet játszanak a kép komplexitásának megértésében. Az angyal rejtőzködő formája csak akkor tárul fel teljes egésszében, és még akkor is először fordított alakban, ha visszafelé lapozva, felfejtjük a sorozatból kibontakozó teljes tartalmat.
Mennyből az angyal alászállása: 10. lap, 19. oldal, d, kép és a 10. lap, 20 oldal, c, képe.
Mennyből az angyal alászállása: 10. lap, 20. oldal, d, és a 11. lap, 21. oldal, c, kép.
A fentebb látható kinagyított harmadik kép már nem csak sejteti az angyal alakját, hanem meg is jelenik. Igaz, - mint már utaltunk rá - "háttal", hátulnézetből, fordított alakban, és ellenkező mozgás iránnyal, - jobbról balra - míg elölnézetből eredetileg balról jobbra tart. Bár a lappáronként szemlélő befogadó előtt még rejtve van ez a lappangó felismerés, amely tartalmi szempontból lényeges momentum, hogy miért éppen a harmadik lapon látjuk először a főszereplő angyalt. Nagy titkot nem árulunk el, mert didaktikai szempontból már kétszer is bemutattuk, az elemzés tárgyáúl szolgáló Nagy merítés (Áttetszés) című művészkönyv 10. lapjának mindkét oldalát teljesen szétnyitott állapotban, ahol látható az a diagonális irány, amerre az angyal mindkét esetben halad. Ebből tudhatjuk, hogy itt a harmadik képen visszafelé megy, és ezért érdemes nekünk is most vele tertva visszalapozni az első összehajtogatott lappárhoz.
Fentebb már láttuk, hogy az összecsukot változatnál a jobb oldalon, amikor elérkezünk a vizsgált tizedik laphoz, először 10. lap 19. old c, képe tűnik fel, amellyen a nyolc lap közül a legszelidebb lény látható. Nem tudjuk mi ez, ki ez, bár sokmindenre hasonlíthat, kinek-kinek milyen a fantáziája asszerint asszociálhat valamire, de az megállípítható, hogy nem egy agresszív figura. Kezdjük el innen szétnyitni a leporelló szerűen összehajtogatott négy lapot tartalmazó 10. lapot. Először ha felhajtjuk a szelíd lényt ábrázoló lapot, még nem nyitva ki az összesset, akkor ez a hármas egység tűnik fel előttünk. Alább látható középen az angyal, most már nem tükör által homályossan, henem színről, színre. Mondhatnánk, hogy heuréka, mert előkerült az általunk átszerkesztett Mennyből az angyal alászállás című három képből álló sorozat főszereplőjének, az angyalnak az eredeti változata. De ezzel megvan a sorozat első képe is, amely inspirációul szolgált a másik két kép összeállítására. Ha kitakarjuk a bal oldali képet, amaly a 9. olda utolsó képe, és most már tovább nyitjuk és bontogatjuk csak a 10. lapot, akkor ott már minden megtalálható , amiből összált a mi mennyből az angyalunk alászállása. Anélkül, hogy valamelyik képen is változás történt volna, csupán az átrendezéssel új tartalmat hoztunk létre, egy négyes egységet képző lap mindkét oldalán található rajzokból. Mint többször utaltunk rá, itt elsősorban szerkezeti, technikai és kompozíciós szempontok szerint igyekeztünk feltárni ebbe a könyvbe összesűrített tartalmat, elhagyva a szokványos egyenkénti képelemzéseket.
A Nagy merítés (Áttesző) művészköny: balra a 9. lap 18. oldal, d, képe, középen: 10. lap 19. oldal, a, képe, jobbra: a 10. lap, 19. oldal, b, képe látható.
Ezzel tulajdonképpen az eredeti szándékom végére értünk volna, ha nem lenne Éva művészkönyvének számtalan más olvasata is. Én ezzel csak egy példát szándékoztam bemutatni a sok lehetőség közül, amely természetesen az én olvasatom, és az is csak egyetlen lap, két oldalának bemutatásával. Így a Mennyből az angyal alászállása is az én általam történő hajtogatás során létrejött kép sorozat, amely a nyitóképen látható. Mint potenciális lehetőség benne rejlik a könyv lapjaiban, de az alkotó által ílyen formában nincs bemutatva, illetve nincs egyértelműen kifejtve. Adódik ez abból, hogy az egyes lapok hajtogatásának módja több esetben változó, és így még az egyszerű átlapozás esetében is módosul a kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése