Kék hegyek, 2007-2008, hullámpapír,vegyes technika, 50 x 400 cm
S. Nagy Katalin képelemzése a 2016-ban megjelent T. Horváth Éváról írt monográfiájából. A szöveg a könyvben a Tekercsképek fejezetben a 48-50 oldalon található, a képek pedig a 44-47 oldalon.
"A Kék hegyek látszólag tájkép. Valójában nem sok rokonság mutatható ki a hagyományos
európai táblakép műfaj és e festmény között. A tekercskép formátum ellenére a távol-keleti
hegyábrázolásokkal is alig-alig rokonítható. Nem egy bizonyos hegyet, hegyvonulatot akar
rögzíteni, csak a „hegység” ideáját megidézni. Emlékképeket, látványelemeket, töredékeket,
ahogy valóságos és belső utazásaink során összeállnak bennünk. Magán a képen is
érdemes bebarangolni balról elindulva a hosszan elnyúló, hol felmagasodó, hol lankásabb
hegytetőket, hegyoldala kat, és persze nemcsak fönt, hanem alul is követni a völgyekben, a
hegyek lábánál vezető utat. A lent és a fent közötti terület rendkívül összetett, formákban,
színekben gazdag. A háttér maga a bordázott hullámpapír matt fehérje, ebből emelkednek ki
a bal és a jobb oldalon a domináns feketék, a szabálytalan alakú nagy, nehéz foltok,
melyeket mindenütt ellensúlyozni tudnak a törtkékek, középkékek, világoskékek, azúrkékek,
anilinkékek. A víz megnyugtató kékje ezen a tekercsképen is az élet, a létezés forrása.
Nemcsak levegőssé teszi, hanem bejárhatóvá, gyalog is megközelíthetővé a testes,
rendkívüli kiterjedésű, méretes hegyoldalakat. Amikor megkérdezték leküzdhetetlennek tűnő
hegycsúcsok meghódítóit, miért vállalkoztak az abszurd feladatra, egyszerű volt a válasz:
„mert ott vannak”. Nemcsak a hegyjárókat, magaslatokba vágyókat és nem csak az ipari
létesítményeket köréjük, rájuk telepítőket, ha nem a festőket is vonzza, hogy megmutassák
a hegyek sokféleségét, bonyolult szerkezetét és távolról-közelről is lenyűgöző színvilágát
Baloldali részlet
A Kék hegyeken az ismeretlent rejtő feketék és az ismerős, nyugalmas kékek mellett
fontosak a fénylő sárgák, a növények színét idéző narancssárgák (a vegetáció jelenléte), a
föld barnái, a tompa szürkék, a homokszínek és a festőnél elmaradhatatlan terrakotta (bár itt
jóval kevesebb, mint más tekercsképeken). Színek által is nagyon egyben tartott a
kompozíció. Kiemelem még az írókázással a felületre felvitt fehér girbegurba vonalakat,
amelyek több helyen is átszelik a hegyeket, ezek természetesen létrejött vagy emberek által
létrehozott utak a minél feljebb haladáshoz. E vakító fehérek erősen kontrasztosak a
feketékkel és a szürkékkel, amelyeken áthaladnak. A tekergő fenti fehér utak feszesek,
veszélyesek, míg a hegyek lábánál húzódó hosszú, fekete út biztonságos haladást ígér.
Kontrasztosak a puha színes foltok is a merev egyenesekkel épített, rendezett szerkezetű
ipari létesítményekkel, amelyek a völgyben, az előtérben és a hegyek mögött fönt, a
távolban láthatók. Tele van a kép belső mozgásokkal, sokfelé irányuló vonalakkal, elmozduló
színfoltokkal, szabálytalan alakzatokkal, és még sincs feszültség, kiegyensúlyozódnak a
részletek. Megyünk, haladunk, egyik pontból a másikba, nincs gabalyodás, se zsákutca, a
nehézségek leküzdhetők. Lentről feljutunk, on nét tovább és még tovább folyamatosan.
Nekem kicsit a krétaiak partközeli hajózását megörökítő keskeny freskóját is megidézi ez a
tekercskép. Navigare necesse est– hajózni kell. Élni kell. Menni azon az úton, amely a
születéstől a halálig tart. Ezért T. Horváth Éva hegy-tekercs sorozatának akár az is lehetne a
címe: utazás. Utazás valahova, utazás a semmibe. Céllal, céltalanul. Keresgélve, bóklászva,
nem keresve semmit, csak menni, haladni egyre tovább. Sors, élet, halál– kinek-kinek
világmagyarázata szerint
Jobboldali részlet
A Kék hegyek is és a hegyekbe invitáló, kalandozásra csábító tekercsképek intellektuális,
gondolati indíttatásúk, nem ösztönösek, mint más sorozatok. Az igényes szakmai kivitelezés
(vegyes technika: akril, tus, tinta, kollázs, kréta stb.) is a gondos, tudatos választás
eredménye. Aprólékos megfigyelésekre serkent, a közel és a távol, a távlat, az itt és most, a
valaha volt és a lesz átélésére. Haladunk, meg megállunk, nézelődünk. A kifelé és a befelé
egyensúlyának megteremtésére. A hegyek vonzó mitologikus, szimbolikus
jelentéstartományainak újraélésére, a szent helyek meglátogatására."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése