Tíz évvel ezelőtt a fenti képpel nyitottam meg a blogot, és a lejebb található idézet szöveggel vezettem be. Mint már jeleztem párnappal ezelőtt, hogy visszaemlékezés képpen 2024-ben időrendi sorrendben megismétlem a bejegyzéseket, de nem az eredeti formájukban, hanem kibővített és módosított változatban. Megváltoztatom a képanyagot (ezért már érdemes végignézni), hozzá írom a mai észrevételeimet és eltöprengek azon, hogy mi értelme volt ezeknek az írásoknak, amely akkor egy évet elvett saját alkotói életemből és munkámból. Nehezen hangolódok rá, mert újra azelőtt a kérdés előtt álok a jövőt illetően, mint amit a múltbéli visszatekintés is felvet. Ami mégis írásra ösztönöz, az az általam mottóként sokszor használt Hans Georg Gadamer kérdésfeltevés és figyelmeztetés magam számára, amely így hangzik: "Igazi szándékom azonban filozófiai: a kérdés nem az, hogy mit teszünk, és mit kellene tennünk, hanem az, hogy akarásunkon és tevékenységünkön túl (megértsük) mi történik velünk."

    Hát nézzük, mi történt valünk! Nézzük?

   Azért használom itt a többesszámot, mert ez nem csak az alkotóra vonatkozik, hanem a befogadóra is. Lássuk, hogy mire mentünk együtt. Mert a mű, az alkotó és a befogadó az egy. Egymást legitimáló hermeneutikai kört alkotnak, egyik sincs a másik nélkül, és külön-külön nem ugyanazt jelentik, mint együtt, egymásra utaltan és egymást feltételezve. Ezzel a gondolattal már Heideggernél vagyunk, akinek tanítványa volt Gadamer, de mondhatjuk talán azt is, hogy mestere. Lényegében az elkövetkező majd száz bejegyzés, ha nem is Heideggel és Gadamer viszonylatában, hanem áttételesen Fischer Ernő festőművész és Alföldi László tanítvány kapcsolatában, a Mester és Tanítvány kérdéskörét járja körül és tárja fe. 

A kezdő idézet:

     "2014. Fischer Ernő születésének századik évfordulója. Bár a huszadik század második felében több mint öt évtizedig jelen volt a magyar képzőművészeti életben, ennek ellenére életműve csak töredékesen ismert. Élete során festett nyolc-kilencszáz alkotása közül kétszáz körül van azok száma, ami ma hozzáférhető helyen van, és kb. száz van publikálva különböző kiadványokban. Az életművet - 1965-től 2002-ig - végig követve fényképeztem az alkotásokat és így, dia felvételeken nálam található a legteljesebb anyag, ami a nagyközönség számára teljesen ismeretlen. Mivel arra semmi esélyt nem látok, hogy az én életemben ebből monográfiát csináljunk, ezért elhatároztam, hogy a centenáriumi év keretében interneten láthatóvá teszem a teljes anyagot. Későbbi kutatások számára kiinduló pont lehet az általam sem dokumentált művek feltárására. Negyven évi ez irányú munkálkodásom után, ma is hiszem, hogy jelentős életműről van szó és idővel lesz aki felkarolja és tovább kutatja."

     A képválogatás új, nem egyezik a tízévvel ezelőtti bejegyzés képeivel. Nincs benne semmi tudatosság, spontán módon elémkerülő művek felsorolása.