Hat kép - Hat évtized (I.)

 Bal oldalon látható csendéletet 1966-ban készítettem, 18 éves koromban. Az általános iskola elvégzése után apám halála miatt nem mehettem képzőművészeti gimnáziumba, ezért kertész lettem. Édesanyám kérése volt, hogy előbb kenyérkereső szakma legyen a kezembe, aztán azt csinálhatok amit akarok és jónak látok. Így kerültem szakmunkásképző iskolába és lettem disznövénytermesztő és kertépítő. 

 Mivel ezt az iskolát három év után országos tanulmányi verseny első helyezettjeként be fejeztem, 18 éves koromban érettségi nélkül is, tovább tanulhattam a keszthelyi Felsőfokú Technikum Növényvégő Szakán. De ezzel egyidőben Amgyalföldön a József Attila Művelődési Ház rajzszakkörében, Fischer Ernő írányításával megkezdet a rajzi felkészülésemet is a festői pályára. Tanár úr személyéban nem csak szakmai írányítóra találtam, hanem a megismerése kezdetétől mint szellemi pótapára is tekintettem. Ahogy Anyámnak eleget akartam tenni az egzisztenciális létet biztosító szakma megszerzésével, úgy akartam megfelelni Fischer Ernő szellemi elvárásainak is. Így történt, hogy a stúdiumi munka megkezdésének első évében, már komoly rajzi feladatokat kaptam, mint ami a fenti képösszeállítás bal oldalán és alant a jobb oldalon látható kollázs csendélet elkészítése. 

Alig voltam túl a látvány ceruzarajzos leképzésén, és a különbözö technikai eszközök kipróbálásán (tus, akvarelll, szénrajz) rövidesen a kollázs készítésre is sor került. A fentebb látható szénrajzos csendélethez hasonló beállítás urán azt kérte Tanár úr, hogy készítsek ebből egy geometrimus elemekből mozaikszerűen összerakott kollázst. Így sikerült. Ez volt az első ilyen jellegű és ezzel a technikával létrehozott alkotásom. Mondhatnám így utólag, hogy kisikeredett valami, mert amikor ezzel kész voltma tovább rajzoltam a tanyulmányokat, és akkor nem sok időt töltöttem ezzel a technikánál. Az alább látható kavics és levélrajz, a gipszfejek rajzolása után a műterem részletek következtek, majd a drapériák, de közben mindig csináltam valami meglepőt is. Ilyen az utolsó csendélet átírás az első évi rajzszakköri munkáimból.  

És ha most végig nézem azt a kevés megmaradt korai tanulmányokat, illetve a későbbiekből válogatok olyanokat amelyek erre reflektálnak, akkor megint csak meglepődök, hogy ezek a korai munkák mennyire megelőlegezik a későbbieket. 

  

A két kollázs a hetvenes és a nyolcvanas évek készültek.

Ez a ritka nagy méretű (3 x 4 m) nagy angyal 1997-ben a nepacki művésztelepen készült, huszonegy évvel késbőbb az 1966-ban készült kis kollázsra (40 x 30 cm) emlékeztet.