A Fischer Ernő Alapítvány által most megjelentetett és bemutatott "Módszertani füzetek 1." címe azt jelzi, hogy ezzel a kötettel egy sorozatot indítanak, amelynek folytatása lesz. Ismereteim szerint ezt követően évente szeretnék ezt egy-egy újabb kötettel gyarapítani, és ebben közreadni Fischer Ernő pedagógiai módszerét. Megítélésem szerint nehéz feladatra vállalkozik ezzel az alapítvány, amit az is jelez, hogy ennek a alig húsz lapot tartalmazó, pontosan 43 oldalt magába foglaló kis füzetnek az előkészítéséhez és megszületéséhez négy évre volt szükség. 2019. májusában vetődött fel ennek megvalósítása, és kuratóriumi határozat szerint 2020-ban már meg kellett volna jelennie. Tény, hogy közbe jött a Covid-19 megjelenése, de ennek szerintem nem hátránynak kellett volna lenni, hanem inkább nem várt előnynek, a bezártságunk miatt. Így idő hiányára nem nagyon lehet hivatkozni, ezért az okok valahol máshol vannak elrejtve. Ennek tovább boncolgatására már nem vagyok hivatott, mert a kezdeti próbálkozás után, amelynek én is részese voltam, feladtam a kísérletezgetést. Megítélésem szerint ez már indulásnál hamvába holt ötletnek tűnt, aminek akkor hangot is adtam, de ezt nem vette komolyan senki. Az alapul szolgáló blog bejegyzéseim 2014 óta egymásra épülő, egymást kiegészítő és alátámasztó írástöredékek Fischer Ernő munkásságáról, amely csak vázlatként szolgálhat egy átfogó egységes szerkezetben kiegészített több száz oldalas kötetnek. Ha nagyképűen akarom megfogalmazni, akkor mondhatnám, hogy akár egy nagymonogáfiának is. De ez csak akkor lenne igaz, ha további anyaggyűjtéssel, tudományos kutatással kiegészülne, amelyre én már nem vállalkozom. Úgy kiragadva egy-egy bejegyzést és képelemzést, amely az eredeti elképzelést megalapozta, végképp értelmetlennek látszott, és ezen a beveztőként írt kiegészítés sem segített. Az eredeti szöveg túl konkrét volt, és a hozzá írt rész pedig nagyon általános, amely semmit sem magyarázott meg az előzményekről és a következményekről sem. Mivel itt a képelemzések nem hagyományos értelemben vett egy-egy műre épültek, hanem az egész módszertannak a megfordítottját reprezentálták, és voltak hivatottak magát a metodikát felmutatni. Fischer Ernő festészetének és pedagógiájának megítélésem szerint ez a lényege, hogy nem analitikusan közelített az egész felé, hanem mindig az egészből indult ki - az Ő szavajárása szerint a totalitásból - és ez alapján bontotta ki a részleteket. Ezért volt fából vaskarika már maga az ötlet is, hogy mi ennek tudatában és ennek ellenére megpróbáltunk fából vaskarikát fabrikálni. Engem is terhel a felelőség abban, hogy erről már induláskor nem sikerült meggyőznöm a kurátorokat, és felvállaltam a feladat egy részét. Ez annyi volt, hogy a szövegből elhagyom a név szerinti megnevezéseket, és kihagyom az utalásokat, amelyek más bejegyzésekre hivatkozva tették és teszik most is a szöveg egybeolvasásával a használhatóságukat. Egy bevezető szövegnek kellett volna ez utóbbit áthidalni, és valamennyire is érthetővé tenni az egész értelmét. Ez az írás sajnos nem született meg, mert hiába hivatkozott az elemzés sajátos voltára, ahhoz túl általános volt, hogy értelmet adjon az egésznek. Pedig nem teljesen értelmetlen amit írtam, csak a hagyományos módszertant a feje tetejéről a talpára kellett volna állítani, épp azért, hogy rámutassunk Fischer Ernő sajátos módszertanára és pedagógiai munkásságára.
Nem ünneprontásként és az ügy feladásaként írom mind ezt, hanem épp azért, hogy a jövőbe mutatóan tudjak segíteni a sorozat megindításánál, hogy ne essen kétszer ugyanabba a csapdába az alapítvány. Igaz két éve már nem veszek részt a kuratóriumi munkában, és személyesen nem vagyok jelen az üléseken, így nem ismerem a kötetlen formában kifejtett háttér beszélgetéseket a felvetett problémákról, de a hozott határozatokat és szakmai beszámolókat írásos formában ismerem. Ez az alapítvány honlapján mindenki számára elérhető és nyilvános, bár kissé megkéset formában, mivel itt 2019-ig követhető. De gondolom, hogy más érdeklődők számára is hozzáférhető, mint ahogy én kérésemre minden évben megkapom. Ezt csak azért hoztam szóba, mert illetlenségnek tartanám, hogy az utóbbi években a honlapon nem közölt beszámolókból idézzek, az én személyes érdeklődésem alapján hozzáfért dokumentumokból. Ezért csak a tartalmára utalok, hogy a tervek szépek, de hogy megint mi fog megvalósulni belőle, azt majd csak a jövő igazolja. Viszont az már most kiolvasható belőle, hogy továbbra is a részek összerakosgatásából és az esetleges lehetőségekből próbál az alapítvány tovább lépni, vagy folytatni az eddigi munkáját. Szándékát sem látom annak, hogy a fellelhető életmű keresztmetszetét áttekintő teljesség irányából határozódnának meg a megvalósítandó célok, és főleg az, hogy a módszertani füzetek sorozat milyen és miféle XXI. századi művészetpedagógiát fog kihámozni a töredékesen ismert életműből.
Befejezésül a most megjelent "Módszertani füzetek 1." kiadványból, Szigyártó Gyöngyi által írt előszóból idézek: "Legcélszerűbbnek azt tartjuk, ha a füzetsorozat nyitányaként magához Fischer Ernőhöz forduljunk. Vallomását "Az utánzástól a szimbolikus formaképzésig" címmel megjelent a Nemzeti Tankönyvkiadó által (szerkesztő: D. Kovács Júlia) 1997-ben kiadott könyv "A KÉP mint komplex modell" fejezete tartalmazza, melyet az ezt követő fejezetben további öt saját mű elemzése követ. A művész ekkor 83 éves! Műveinek szellemi, filozófiai megalapozottsága az általa vallott művészeti felfogás és megvalósítás egy XX. században élő, a nagy kulturális hagyományokat magába ötvöző festőművész, pedagógus felelősségteljes válasza a kor szellemi tartalmaihoz."
Egyet értve Szigyártó Gyöngyivel, kiegészíteném azzal, hogy a továbblépésnél a majd huszonöt évvel korábbi, 1973-as műcsarnoki kiállítási katalógusában írt, és sokat idézett ars poétikáját se felejtsük el: "A festő hívatását alapvetően határozza meg az építőmesteri vonás. Mindig az új szellemi alaprajznak megfelelően kell állványozni és építeni. Új formákat, új módszereket, eszközöket kell keresni, hogy értelmezni tudjuk az új tartalmakat, mindig új megoldásokat keresve azokra a kérdésekre, melyeket az örök mozgásban levő emberi világ felvet."
Alábbiakban az 1997-ben megjelent "ősnyomtatvány" formájában teszem újra olvashatóvá, a módszertani füzetekben megjelent fejezet szövegét. Ezt követően egy másik bejegyzésben, képanyaggal bővített formában láthatóvá teszem a füzetet is, mivel a mai körülmények között már nagy példányszámúnak mondható a 400 példány, de mivel nem kerül nyilvános terjesztésre, így csak szűk szakmai körökben lesz olvasható. Érthető módon, ez most a tanárok és a diákok kezébe fog kerülni, oktatási céllal.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése