2021. január 30., szombat

Bővített kiadás (I.) - ÉLET ÉS IRODALOM 2021.01.29.



Feketén - Fehéren és Színesben. 


Tegnapelőtt, 2021. január 29-én megjelent ÉLET ÉS IRODALOM  LXV. évfolyam, 4. számában az én munkáim láthatók, Sinkó István Az átértelmező című írásával. Aki teheti és akit érdekel nem csak az én munkáim, hanem a többi írás is, az vásárolja meg a lapot és olvassa és nézze meg ott a képeket. De az  interneten is elérhető, viszont ott - érthető módon - végig kell nézni az előtte levő teljes reklámot, és csak azután lehet elolvasni a szöveget, majd a képgalériában megnézni egyenként is a képeket. Sokaknak ez kicsit bonyolult művelet és erre nem vállalkoznak, ezért összefoglaló módon itt a blogon is láthatóvá teszem a szöveget és azokat az újságlapokat, amelyeken képeim szerepelnek, hogy látható legyen a tipográfiai elhelyezésük is. Majd egyenként bemutatom a képeket feketén-fehéren, pontosabban szürkeárnyalatos formában, ahogy az újságban nyomtatva vannak, majd utána az eredeti színes felvételeket is. 

Ebben a Bővített kiadás (I.) című bejegyzésben csak ennyi lesz látható egyenlőre, de ahogy a zárójelbe tett római egyes szám is jelzi, tovább fogom bővíteni és Bővített kiadás (II.) címmel, egy következő blog bejegyzésben folytatom az anyaggal kapcsolatos vizsgálódásaimat. E-mellett követem majd azt a gyakorlatot, amelyet 2017-ben  az Átírás című, RAM Colosseumban rendezett kiállításom alkalmával már csináltam, hogy amíg aktuális az esemény - a következő szám megjelenéséig - a facebook-on minden nap bemutatok az anyaggal összefüggő képeket rövid magyarázó szöveggel. Az alaposabban érdeklődők és a háttérmunkára is kíváncsiak számára érdekes kiegészítés lesz ez, mert ott már olyan képek is szerepelni fognak, amelyek elsősorban ehhez az anyaghoz tartoznak, de az újságba nem fértek bele, vagy nem közvetlenül a sorozathoz tartoznak, de valamilyen oknál fogva fontos részletekre világítanak rá, amelyek segítik és mélyítik a többi megértését is. Ezt a látszólag didaktikus módszert azért találtam ki, mert keresem a kép helyét a mai világunkban, mivel a hagyományos megjelenési formák egyre kevésbé működnek, miközben olyan képáradat és képdömping áraszt el naponta bennünket, hogy ki sem látszunk belőle. 

Az elkövetkező napok programjának felvázolása után, most visszatérek ugyan ennek az események, a rövid - mindössze két napos - történetére. Pénteken reggel vettem meg én is a frissen napvilágot látott ÉS-t az újságosnál, és délkörül tettem fel a rövid hírt a megjelenésről az interneten a facebook-ra, először a saját idővonalamon, aztán megosztottam az ugyancsak általam vezetett Fischer Centenárium csoportban. Itt az egyik posztban csak a címlap azon fele látszik, ahol az újság ismert emblematikus címe és az én egyik képem látható. A másikban pedig Sinkó István képekhez írt rövid ajánló szövege. Legnagyobb meglepetésemre, aznap már az idővonalamon majd száz lájkolója volt és kb. fele ennyi hozzászólás, pontosabban gratuláció. Ha a Fischer Csoportban és a telefonon történt megosztásban szereplő kisebb számú nézettségből kiemelem azokat, akik nem az idővonalamon, hanem ott látták a képeket, akkor az összes "látogató" száma meghaladja a százötven főt. És itt már szándékosan írtam "látogatót", mert nem szeretnék csak lájk-gyűjtő facebook őrültként és bolondként feltűnni, mivel éppen a tényleges kiállítás látogatás gyakorlatával próbálom összevetni ezt a vizsgálódásomat. Az átlagos kiállításokon a megnyitókon jelen levők száma, ha a húsz-harminc főt meghaladja, akkor a kisebb galériákban már telt házról beszélnek. De nagyobb kiállító termekben is ritkán haladja meg a száz főt a megnyitókon jelenlevők száma. Azt követően pedig általában elenyésző az érdeklődés a további nyitva tartás idején. Természetesen az más kérdés, hogy mit lehet látni egy ténylegesen létező kiállításon, az eredeti művek közelségében, és mit a virtuális térben. Itt most erre nem térek ki, de nem vitatom a lényeges különbséget, viszont keseregni sem akarok csupán, hanem megpróbálok a hátrányból előnyt csinálni, és keresem azokat a lehetőségeket, amelyek ebből a helyzetből adódnak, és pozitívumként kínálkoznak. A  következő napokban, a fentebb vázolt program szerint, útkereső vándorlásról fognak szólni a bejegyzéseim, és aki velem tart, lehet, hogy talál valami mást is, mint amit eddig a hagyományos kiállításokon látott. 



Pénteken feltett első poszt, vasárnap délben.




Pénteken feltett második poszt, vasárnap délben.


Akik ismerik és kitapasztalták valamennyire a ma funkcionáló facebook algoritmusok tulajdonságait és a kereső keverő motorok működését, azok tudhatják, hogy az idővonalra egy időben közvetlenül egymás után feltett képek sorrendisége fontos, mert az emelkedő számossággal arányosan csökken a láttatás és ennek következtében a láthatóság gyakorisága. Megfigyelhető mindkét kép tetején, hogy mindössze két perc választja el a két posztot, és ennek arányában a nézettség is csökken. E-mellett itt lényegesen közrejátszik az is, hogy az első az kép, a második pedig szöveg, amelynek az ilyen rövid olvasására is már lényegesen kevesebben vállalkoznak.   



Ezután azok az újságlapok következnek, amelyeken az én munkáim is láthatók. Ez összesen 12 lap, a teljes újság 24 oldalának a fele. Itt a tipográfiai elhelyezésük látható, de egyes lapoknál érdekes a cikkek címének, és részben még a tartalmának is a véletlenszerű összejátszása és összecsengése. Ez a szerkesztőket és a képszerkesztőt dicséri, az ajánló írásért pedig Sinkó Istvánnak jár egy fél jó pont, illetve köszönöm és nagy dícséret.

   
















Fekete-fehér és alattuk a színes képek következnek.










 














 























































Az alább következő három kép eredetiben is fekete-fehér, illetve szürke árnyalatos.























































A következő kép is eredetileg is fekete-fehér, illetve szürke árnyalatos.



























































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése