János Erdei
megtisztelő módon tovább gondolta egy régebbi beszélgetésünket, és mivel itt a hagyomány újraértelmezéséről van szó, amely a saját alkotásaimon túl, több Fischer kép párhuzamát is bemutatja, valamint értelmezi, ezért helyénvalónak érzem itt is a megosztását. A nyitó kép fölött látható TOVÁBB-ra kattintva olvasható a teljes szöveg az összes bejegyzéssel együtt. A képeket külön mellékelem, amely a következő linken érhető el: https://www.facebook.com/photo?fbid=3618158194969718...2021.01.27.
Kísérlet egy összegző monológ beszélgetéssé való visszaoldására
egy évvel ezelőtt az alább idézett (a képnél zajló beszélgetést összegző) bejegyzést írta.
Az akkori szövegéhez (a válaszolást megkönnyítő) számozott megjegyzéseket fűzök.
I.
: "Balról az első kép az én alkotásom, "Katedrális nélkül - Katedrális II. címmel, majd középen egy megkopott kézzel szőtt szőnyeg részlete, majd jobb oldalon ugyancsak az én alkotásom, "Katedrális nélkül - Katedrális III. címmel. A három kép együtt még mindig nem kapott címet. Valószínűleg csak akkor kap, ha tovább gondolom, hogy a képek keresgélése közben felötlött spontán párosítás a továbbiakban miként működik. Amit János Erdei javasol, illetve feltételez, hogy ez egy " Mesterséges intelligencia által létrehozott triptychon" csak félig igaz."
I/1
: Félig sem (igaz az akkori felvetésem), amit éppen ezért most úgy módosítok, "Mesterséges intelligenciával "talált kép"-pel kiegészített triptych".
II.
: "A számítógépes rendszer csak vizuális hasonlóságok alapján kínál fel párhuzamokat, verbálisan megfogalmazott tartalmi tekintett nélkül. Így kerülhet egymás mellé egy műalkotásnak szánt síkművészeti alkotás, egy használati tárgyként funkcionáló megkopott szőnyeg, térképek, felhőkarcolók stb. Tehát itt csak formai analógiák lehetségesek, ami nem jelenti azt, hogy ezeket fogalmilag nem lehet megnevezni - mint ahogy az előbbi felsorolásban meg is neveztem - de ez nem használható a műalkotással kapcsolatban."
II/1
: nemcsak analógia és nemcsak lehetséges, hanem (a triptych) által a forma vált (nem láthatóvá, de ahogyan a síkművészeti - és valóban - alkotások esetében) láthatóbbá.
III.
: "Ugyanis Heidegger azt mondja, hogy a műalkotás nem dolog, hanem valami más. Pontosabban a dologiságán túl, még valami más is. Hogy mi ez a "más is" azt már részben a művész szándéka határozza meg, és ez realizálódik a címadásban is."
III/1
: "valami más", azaz a dolgiságában láthatónál láthatóbb (módon) forma.
IV.
: "Azért problémás Erdei János javaslata, mert Ő mit befogadó és értelmező, érthető módon abból tud kiindulni amit lát, és amit részben a hármas kép egységének keletkezéséről tud. Maga a Pinterest.com számítógépes rendszer tény, hogy egy mesterséges intelligenciának felel meg, amikor különböző algoritmusok alkalmazásának eredményeként egymás mellé tesz képeket, de emellett tág teret ad a szabad választásnak is. Így a sok lehetőség közül én választottam ki a középső képet, hogy párhuzamba állítsam saját alkotásaimmal."
IV/1
: Tehát a ready-made mintájára (nem talált tárgy, hanem) talált kép, ami egy kompozíciónak válik részévé. A megtalálás módját, hogy mesterséges intelligencia segítségével történt, másodlagosnak vélem, így arra most nem térek ki, hiszen erről
Béla oldalán folyik eszmecsere (ha nem is épp ebből, hanem általánosabb szempontból).
V.
:"Tehát legjobb esetben is azt mondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia és az alkotói szabadság együttműködése által létrehozott hármas képegységről beszélhetünk. Én a triptichon megjelölést mindenképpen mellőzném, mert szakrális tartalmat nem látok bennük."
V/1 Részben egyetértek Veled, a képforma nevét az ezen a linken át elérhető bejegyzésben foglaltak okán triptychre módosítom (a saját használatomban): https://www.facebook.com/groups/400510380352301/permalink/423593974710608/
VI.
: "A furcsa kettős címadás is jelzi, hogy itt közelebb állunk a dologisághoz, mint a hagyományos értelemben vett műalkotáshoz. Ezt érzékeltei István Török Czene megjegyzése is, aki mint befogadó és értelmező, a képet csupán a nyáklap ábrázolásának tekinti, ami valószínűleg az Ő megítélése szerint nem is lehet műalkotás.
kíváncsiságához is kis türelmet kérek, mert a leírtakból kitűnhet, hogy egy alkotónak a saját produktumát sem olyan egyszerű megnevezni, legalább is, ha olyan bonyolult módon teszi, mint én. De ha tovább gondolom, és még csinálok hasonló képen pár darabot, akkor közelebb kerülök a címadáshoz is. Ezzel befejezetté válhat ez a hármas képegység, vagy többszörös-kép, mint ahogy egyenként befejezettek.
A második hármaskép összeállításával megszületett ennek az első többszörös képnek is a címe: Párhuzamok a hagyomány újragondolására (I.).
VI/1
: milyen "második hármaskép"-ről van szó?
VI/2
: a "párhuzamok a hagyomány újragondolására" - nem kis részben ennek (és a másokkal folytatott beszélgetésnek https://www.facebook.com/groups/400510380352301/permalink/839343189802349/) köszönhetően - egy új funkció (és reményeim szerint képtípus) körvonalazódik: https://www.facebook.com/groups/400510380352301/permalink/821722044897797/
VII.
Mint egyedi cím, nem éppen a legfrappánsabb, mert hosszú és magyarázkodó. De mivel itt sorozatban gondolkodom, munkacímként mégis csak elfogadható. Remélem, hogy az ezt követő összeállítások igazolják majd a szándékomat, és a befogadókban és értelmezőkben is összeáll a kép egy nagyobb egységként is, amit a sorozat felvetésével elkezdtem.
Láthatóság: Nyilvános
: Balról az első kép az én alkotásom, "Katedrális nélkül - Katedrális II. címmel, majd középen egy megkopott kézzel szőtt szőnyeg részlete, majd jobb oldalon ugyancsak az én alkotásom, "Katedrális nélkül - Katedrális III. címmel. A három kép együtt még mindig nem kapott címet. Valószínűleg csak akkor kap, ha tovább gondolom, hogy a képek keresgélése közben felötlött spontán párosítás a továbbiakban miként működik. Amit János Erdei javasol, illetve feltételez, hogy ez egy " Mesterséges intelligencia által létrehozott triptychon" csak félig igaz. A számítógépes rendszer csak vizuális hasonlóságok alapján kínál fel párhuzamokat, verbálisan megfogalmazott tartalmi tekintett nélkül. Így kerülhet egymás mellé egy műalkotásnak szánt síkművészeti alkotás, egy használati tárgyként funkcionáló megkopott szőnyeg, térképek, felhőkarcolók stb. Tehát itt csak formai analógiák lehetségesek, ami nem jelenti azt, hogy ezeket fogalmilag nem lehet megnevezni - mint ahogy az előbbi felsorolásban meg is neveztem - de ez nem használható a műalkotással kapcsolatban. Ugyanis Heidegger azt mondja, hogy a műalkotás nem dolog, hanem valami más. Pontosabban a dologiságán túl, még valami más is. Hogy mi ez a "más is" azt már részben a művész szándéka határozza meg, és ez realizálódik a címadásban is. Azért problémás Erdei János javaslata, mert Ő mit befogadó és értelmező, érthető módon abból tud kiindulni amit lát, és amit részben a hármas kép egységének keletkezéséről tud. Maga a Pinterest.com számítógépes rendszer tény, hogy egy mesterséges intelligenciának felel meg, amikor különböző algoritmusok alkalmazásának eredményeként egymás mellé tesz képeket, de emellett tág teret ad a szabad választásnak is. Így a sok lehetőség közül én választottam ki a középső képet, hogy párhuzamba állítsam saját alkotásaimmal. Tehát legjobb esetben is azt mondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia és az alkotói szabadság együttműködése által létrehozott hármas képegységről beszélhetünk. Én a triptichon megjelölést mindenképpen mellőzném, mert szakrális tartalmat nem látok bennük. A furcsa kettős címadás is jelzi, hogy itt közelebb állunk a dologisághoz, mint a hagyományos értelemben vett műalkotáshoz. Ezt érzékeltei
megjegyzése is, aki mint befogadó és értelmező, a képet csupán a nyáklap ábrázolásának tekinti, ami valószínűleg az Ő megítélése szerint nem is lehet műalkotás.
kíváncsiságához is kis türelmet kérek, mert a leírtakból kitűnhet, hogy egy alkotónak a saját produktumát sem olyan egyszerű megnevezni, legalább is, ha olyan bonyolult módon teszi, mint én. De ha tovább gondolom, és még csinálok hasonló képen pár darabot, akkor közelebb kerülök a címadáshoz is. Ezzel befejezetté válhat ez a hármas képegység, vagy többszörös kép, mint ahogy egyenként befejezettek.
A második hármaskép összeállításával megszületett ennek az első többszörös képnek is a címe: Párhuzamok a hagyomány újragondolására (I.). Mint egyedi cím, nem éppen a legfrappánsabb, mert hosszú és magyarázkodó. De mivel itt sorozatban gondolkodom, munkacímként mégis csak elfogadható. Remélem, hogy az ezt követő összeállítások igazolják majd a szándékomat, és a befogadókban és értelmezőkben is összeáll a kép egy nagyobb egységként is, amit a sorozat felvetésével elkezdtem.
12Te, Erik Lux, János Erdei és további 9 ember
24 hozzászólás
1 megosztás
Hozzászólások
Köszönöm a 2018-ban a RaM-ban rendezett kiállításom felidézését, és a kép párhuzamok újragondolását. Elolvasva saját szövegemet is, látom, hogy elfelejtettem annak idején a hivatkozott második hármas képet mellékelni. Ma már nem emlékszem, hogy melyik volt az, de visszanézve a mappákat, találtam egy kiegészítő kettős képet, "diptichet", amely továbbgondolásra érdemes számomra is. A hagyomány újragondolásának feladata a legnehezebb a mester és tanítvány között, és a kortársak viszonylatában. Ennek egy példája a mellékelt kép. Fischer Ernő (1914-2002) Kereszt című képe a hetvenes évekből, és Alföldi László Párhuzamok a hagyomány újragondolására" munka címmel, 2018-ból. Több mint negyven év távolság a két munka között. (Egyébként talán egy teljes önálló kiállítás anyagának az utolsó simításain és összegzésén dolgozom, amely úgy néz ki, hogy a csoportos Föld című kiállításra szánt munkákból nőtt ki. Február 6-án lesz a kiállítás, utána, elképzelhető, hogy újra továbbgondolom az itt leírtakat.)
Azt hiszem, hogy a hagyománynak a mester tanítvány kapcsolatra szűkítése az egyik oka az újragondolás szükségességének.
Igen (vannak akik nem mernek túllépni a mesterükön. Ki azért mert nem tud, ki azért mert nem lát túl rajta..).
Igazatok van, talán én is ide tartozom, mert túl későn szántam rá magam a leválásra.
, sosem késő.
Legyen mentségemre, hogy a fenti hármas kép jobb oldali Fischer képnek és még sok másikénak az alapját én készítettem, és egy saját sorozatom is kikerekedett belőle. Ez a szellemi együtt munkálkodás sokat kárpótolt, a kimaradt évekért. De azért ma is jól elvagyok, hogy csinálhatom azt, amit tudok.
, nem hiszem, hogy mentségre lenne szükséged!
Köszönöm, nem mentegetőzöm, csupán szeretem tisztán látni az adott helyzetem.
,
val beszélgetve (ami ezen a linken át érhető el: https://www.facebook.com/.../43546621.../537027687124942/...) jutott eszembe, hogy Fischer Ernő emlékét, azaz szellemi és festői hagyatékát ápolva nem annyira az ő útját folytatod, hanem talán Ország Lili labirintusában jársz. A még a dadával, majd az absztrakt expresszionizmusban megnövekedett (festői) szabadság által elérhető formák (talán nem túlzás azt mondani, hogy) bűvöletében (talán azt sem túlzás mondani, hogy) tobzódsz...
Ps: az oldalamról a visszhangtalanságig lájkolt/beszélt bejegyzéseket évekkel vissza szoktam rakni addig, amíg a FB újra fel nem hozza, tehát a fentieket rajtad kívül aligha látja más. Legalább egy évig...
, akár igaz is lehet...
Számomra a szabadságot és a tobzódást az adja, hogy nem lehettem festő. Ennek kifejtése megint hosszabb írást igényelne, de ezt most elhagyom. Tény, hogy felszabadító hatású a dada megtörténte, és egy időben tényleg elbűvölt az absztrakt expresszionizmus, de magamat mindig igyekeztem távol tartani tőle - sajnos nem mindig sikerült - és elkerülni ennek gyakorlását. Mondhatom úgy, hogy a bűvölet mellett szellemi tériszonyom is volt tőle. Valószínűleg alkatilag más vagyok, sokkal statikusabb, konstruktívabb, konzervatívabb, de attól sem riadok vissza amikor sokkal pejoratívabb jelzőkkel illetnek ez ügyben. Ilyen vagyok. Úgy érzem, hetven év felett már megengedhetem magamnak, hogy ezt ne is titkoljam. Na és hogy Ország Lili labirintusára is reflektáljak, ma már itt is megengedem magamnak, ha nem is a járást, hanem a kóválygást, botorkálás, amíg orra nem esek. Talán ez volt az igazi bűvkör, és nem az absztrakt expresszionizmus. De Fischer miatt ettől is távol tartottam magamat. Valószínűleg előbb kellett volna leválnom ahhoz, hogy járni tudjak ebben a labirintusban. Belehalni soha sem akartam, mint szegény Ország Lili. A bejegyzések láthatóságára vonatkozóan meg csak annyit, hogy bárki, bármikor láthatja, mert amit leírok azért vállalom a felelősséget még ha tévedek akkor is. Amit most írtam, az persze csak az utolsó hozzászólásodra adandó válaszom, mert ami előtte van az számomra sokkal alaposabb kifejtést igényel. Ezért maradt el eddig is, és még talán egy kis ideig továbbra is várat magára az "adósságom" törlesztése.
I.
"... a szabadságot és a tobzódást az adja, hogy nem lehettem festő. Ennek kifejtése megint hosszabb írást igényelne..." Hosszabb kifejtés sem hitelesítené tévedésed, hogy nem lettél festő, szerintem (ennek kifejtését) hagyd a csudába!
II.
A dada és az absztrakt expresszionizmus hatását abban vélem felfedezni, hogy alkotás közben mintha el-elhinnéd, hogy mennyi mindent szabad, így - csak olykor-olykor! - a művel való kínlódás helyett variációkat készítesz (majdnem) ugyanarra a témára... Ezért gondolom, hogy "Ország Lili" labirintusában (nem botorkálsz! - hanem) jársz.
Köszönöm bátorításodat a festősségemet illetően, és hogy úgy látod, nem "botorkálok", hanem járok a labirintusban. Majd egyszer megpróbálom elhitetni magammal is.
, ha nem vagy festő, akkor mit keresnek a képeid a kiállításokon?
Jó kérdés! De ez nem csak a kiállításra vonatkoztatható, hanem ide a facebook-ra is. Ha megtalálom rá az egyértelmű választ, akkor megírom. De épp most dolgozom azon, hogy a facebook-on novemberben látható Műterem I-XXV. képsorozatomat értelmezzem, újra rendezzem, és újabb "többszörös képeket" készítsek belőlük, hogy megtalálják a leghatékonyabb helyüket.
Megelőlegezve egy példával.
. az 1914-es kinek a munkája?
Ps: nem akarok pszicholgizálni, de túlságosan kézenfekvő, hogy a tudattalanod (szerencsére sikerrel) "lázad" az (indokolatlan) önlebecsülésed ellen.
Richard Polak (1870-1957).
köszönöm!
A "2019-es" képtáblán egy remek "Toulouse-Lautrec kép" van a festőállványon!
!!!
De, hogy ne csak én legyek téma, kora reggeli kedvcsinálóként küldök egy linket, amelyen érdemes megnézni
új alkotásait. Igazán nektek való látvány és "feladvány", vagy inkább "feldobott labda". https://www.youtube.com/watch?v=A36Dgnjw-Fw&t=222s
Köszönöm, (de a képek - nem mondom, hogy java - már szerepel a
Erre szoktam azt mondani, Böringert idézve, hogy a "...a jó értesültek mindig későn érkeznek."
Tény, hogy mostanában ritkán nézem a Többszörös képcsoport bejegyzéseit, de most hiába kutakodom az oldaltokon, egyik bejegyzésben sem látom Kemény Zoltán képeit. Illetve csak egy 2018-as találok.
' xlink:href='%23b'/%3e%3cuse fill='black' filter='url(%23c)' xlink:href='%23b'/%3e%3cpath fill='white' d='M12.162 7.338c.176.123.338.245.338.674 0 .43-.229.604-.474.725a.73.73 0 01.089.546c-.077.344-.392.611-.672.69.121.194.159.385.015.62-.185.295-.346.407-1.058.407H7.5c-.988 0-1.5-.546-1.5-1V7.665c0-1.23 1.467-2.275 1.467-3.13L7.361 3.47c-.005-.065.008-.224.058-.27.08-.079.301-.2.635-.2.218 0 .363.041.534.123.581.277.732.978.732 1.542 0 .271-.414 1.083-.47 1.364 0 0 .867-.192 1.879-.199 1.061-.006 1.749.19 1.749.842 0 .261-.219.523-.316.666zM3.6 7h.8a.6.6 0 01.6.6v3.8a.6.6 0 01-.6.6h-.8a.6.6 0 01-.6-.6V7.6a.6.6 0 01.6-.6z'/%3e%3c/g%3e%3c/svg%3e){kind=small}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése