Az előző bejegyzésben talán túl sok időt eltöltöttünk a Prága képek helyének meghatározásával, de mivel a nagyméretű Prága /130 x 180 cm/ egyik fő műnek tekinthető, ezért indokolt volt a részletesebb vizsgálódás. Ha nem is olyan látványos ez a feltáró munka, a célom akkor is a meglévő forrás értékű művekben előforduló tárgyi tévedések helyreigazítása. Fontosnak tartom azért, mert Fischer Ernő alkotásainak nagy része ma már nem hozzáférhető még a kutatók számára sem, mivel ismeretlen külföldi és hazai magán gyűjteményekben vannak, így a múzeumokban és a magángyűjtőknél elérhető anyagot, csak a fotódokumentációval lehet kiegészíteni. Sajnos még a könyvekben megjelent fotók sem mindig jó minőségűek, és az eddig még nem publikáltak, régi analóg felvételek, amelyek elöregedtek. Ennek ellenére a fentebb említett okok miatt, ezek is nélkülözhetetlenek az életmű feldolgozása szempontjából.
E rövid indoklás után folytassuk Szuromi Pál : Fischer Ernő kismonográfiájának a 25. oldalától, a könyv hátralevő részében előforduló tévedések feltárását. Azt azért itt még előre jelzem, hogy a továbbiakban nem fogom elméleti magyarázatokkal megindokolni ezek szakmai szükségességét, mert általában ugyanazokra az alap problémákra vezethetők vissza, mint amit az első és második bejegyzésemben felvetettem. Fischer Ernő sajátos alkotói módszeréből adódott, hogy a képek többszöri átfestése, és egy-egy téma ikonografikus megoldásának gyakori felhasználásával haladt előre festői látásmódja, és így időről-időre a megszerzett tapasztalatoknak megfelelően módosította, és átértékelte a művekről kialakult elképzeléseit. Ebből adódnak azok a művészettörténetben nem szokványos kérdések, hogy egy kép lehet e több mű, és mikor lehet befejezettnek tekinteni egy alkotást, vagy egyáltalán mikor és miként van befejezve a mű?
A mester és tanítvány viszony esetében tovább bonyolódnak ezek a művészetelméletet is érintő kérdések, ha bizonyos szempontokból nézve a dolgot, közös műalkotások jönnek létre. Mert kérdés lehet az is, hogy a közös műhelymunkában létrehozott alkotások esetében, milyen kölcsönös függőség jön létre mester és tanítvány között a szerzőség viszonylatában. A tanítvány alkotása kit illet, ha a mester korrigálása lényegileg átformálja azt, vagy ha a mester a tanítvány képi felvetéseit önálló saját művé fejleszti? Hol húzódik határ egy festői probléma továbbgondolása és az epigonizmus között? Van e még létjogosultsága a művészetben a tradíciónak, az egymásra épülő és egymásból következő életműveknek? Lehet e még hosszú távon gondolkodni, vagy csak a napi aktualitásokra adott válaszok érvényesek?
Az utóbb felsorolt kérdések inkább az 1997-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó által megjelentetett, Fischer Ernő - Szuromi Pál : Utánzástól a szimbolikus formaképzésig, és 2012-ben Nátyi Róbert által írt A belső katedrális című tanulmánya esetében vetődnek fel.
Ha visszatérünk az 1989-es könyvhöz meg kell állapítanunk, hogy a 14.kép /25. oldal/, Korpusz I. 1968. datálás nem jó, mert itt a nyolcvanas években átfestett változatot mutatja a reprodukció. A tartalomból kitűnik, hogy Szuromi Pál az utóbbi változatról ír. Viszont ha már szóba került az 1968-as állapot, akkor nézzük meg az 1971-es és az 1984-es változatot is. Láthatjuk, hogy az utóbbi esetben tartalmilag itt is lényeges változás történt. A kereszt és a háttér geometrikus osztása, valamint az egész felület apró ornamentális díszítése későbbi hozzáadás a képhez. Szerintem nyugodtan beszélhetünk itt is két műről, és mondhatjuk, hogy az első változat, minimális módosítással "élt tizenkét évet", mivel ez idő alatt tizennégy kiállításon lett bemutatva. Az új változat, 1984-ben a Vigadó Galériában rendezett tárlaton volt először kiállítva.
Mielőtt a Tengeri vitorlások című képpel kapcsolatos tévedéseket részletezném, rövid személyes megjegyzést fűzök ehhez a témához. Fischer Ernő vitorlásainak különösen jó ismerője vagyok, egyrészt azért mert nagyon közel állnak hozzám, másrészt ebből következően a vitorlások egyik legjelentősebb darabja, több mint harminc éve az én tulajdonomban van. Ez azt jeleni, hogy nap mint nap láthatom, és így magamon mérhetem le egy jelentős műalkotással kapcsolatban a műbefogadás hosszútávú változásait. A későbbi bejegyzéseimben vissza fogok térni a szubjektív élmények elemzésére, és ezzel a képpel való több évtizedes együttélés tapasztalatait is leírom majd.
Nézzük a konkrét esetet. Szuromi Pál a 42. oldalon képelemzést ír a XV. képről, de az illusztráció és a szöveg alapján, még nekem sem válik világossá, hogy melyik műről van szó. A kép mellett ugyanis a műleírás a következő: " XV. Tengeri vitorlások. 1981. Olaj, 79 x 111 cm. Magán tulajdon.". A képet alaposabban megnézők számára fel kell tűnjön, hogy a reprodukció a megadott mérettel nem lehet azonos, mert az ott látott forma egy nyújtottabb téglalap, mint amit a számadatok jeleznek. A problémát tovább bonyolítja, hogy 79 x 111 cm. méretű Tengeri vitorlás tényleg létezik és sokban hasonlít a XV. képhez. Mivel a tartalmi azonosság a két mű esetében közel áll egymáshoz, ezért bizonytalanodon el, hogy melyikkel is azonosítsam.
A következő a helyzet ezzel kapcsolatban: a XV. kép Tengeri vitorlások, olaj, vegyes technika, mérete 30 x 49 cm, 1979. A 79 x 111 cm-es Tengeri vitorlás pedig az itt közölt kép, amely 1981-ben készült.
Itt is hangsúlyozom, hogy ez nem a szerző, Szuromi Pál hibája, vagy tévedése, hanem a Fischer könyvek és katalógusok rendszeresen visszatérő problémája. Adódott ez abból, hogy általában külön instrukciók alapján történt a szöveg írása, másik szálon futott a fotózás, vagy csak az épp rendelkezésre álló fotók összeszedése, és ez sose lett egyeztetve a könyv és kép szerkesztéssel. Sajnos Tanár úr gyenge pontja volt az ilyen gyakorlatias feladatok összehangolása, és ezért egyetlen olyan kiadvány sincs, amely minden tekintetben és egyértelműen pontos információkat adna a konkrét művekről. Az adás-vételi szerződések, a bizományba átadott képek jegyzéke, és a lektorátusi határozatokban feltüntetett adatok lehetnek talán a legmegbízhatóbbak, legalább is az adott időpontra vonatkozólag. Egy kis példányszámú /10 db./ könyv jelent meg erről 2011-ben Szigyártó Gyöngyi szerkesztésében, amelyben megpróbálta rendezni az általam összegyűjtött, ez irányú dokumentumokat. Ezt a kiadványt is közölni fogom a későbbiekben lapozható formában, de a felhasznált dokumentumok a Fischer Alapítvány honlapján most is elérhetők és megtekinthetők.
Befejezésül még bemutatom azokat a műveket, amelyek Szuromi Pál könyvében közölve lettek, de a könyv megjelenése után, a kilencvenes években átfestésre kerültek.
A 10. oldalon a 4. kép, Cirkusz. 1963. A 12. oldalon a 6. kép, Prága I. 1963. A VII.kép Hommage a Rubjov. 1978
.
Ezzel a bejegyzéssel a könyvvel kapcsolatos tárgyi és ténybeli észrevételeimet befejeztem, és ezután a tartalmi rész elemzésével fogom folytatni.
E rövid indoklás után folytassuk Szuromi Pál : Fischer Ernő kismonográfiájának a 25. oldalától, a könyv hátralevő részében előforduló tévedések feltárását. Azt azért itt még előre jelzem, hogy a továbbiakban nem fogom elméleti magyarázatokkal megindokolni ezek szakmai szükségességét, mert általában ugyanazokra az alap problémákra vezethetők vissza, mint amit az első és második bejegyzésemben felvetettem. Fischer Ernő sajátos alkotói módszeréből adódott, hogy a képek többszöri átfestése, és egy-egy téma ikonografikus megoldásának gyakori felhasználásával haladt előre festői látásmódja, és így időről-időre a megszerzett tapasztalatoknak megfelelően módosította, és átértékelte a művekről kialakult elképzeléseit. Ebből adódnak azok a művészettörténetben nem szokványos kérdések, hogy egy kép lehet e több mű, és mikor lehet befejezettnek tekinteni egy alkotást, vagy egyáltalán mikor és miként van befejezve a mű?
A mester és tanítvány viszony esetében tovább bonyolódnak ezek a művészetelméletet is érintő kérdések, ha bizonyos szempontokból nézve a dolgot, közös műalkotások jönnek létre. Mert kérdés lehet az is, hogy a közös műhelymunkában létrehozott alkotások esetében, milyen kölcsönös függőség jön létre mester és tanítvány között a szerzőség viszonylatában. A tanítvány alkotása kit illet, ha a mester korrigálása lényegileg átformálja azt, vagy ha a mester a tanítvány képi felvetéseit önálló saját művé fejleszti? Hol húzódik határ egy festői probléma továbbgondolása és az epigonizmus között? Van e még létjogosultsága a művészetben a tradíciónak, az egymásra épülő és egymásból következő életműveknek? Lehet e még hosszú távon gondolkodni, vagy csak a napi aktualitásokra adott válaszok érvényesek?
Az utóbb felsorolt kérdések inkább az 1997-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó által megjelentetett, Fischer Ernő - Szuromi Pál : Utánzástól a szimbolikus formaképzésig, és 2012-ben Nátyi Róbert által írt A belső katedrális című tanulmánya esetében vetődnek fel.
Ha visszatérünk az 1989-es könyvhöz meg kell állapítanunk, hogy a 14.kép /25. oldal/, Korpusz I. 1968. datálás nem jó, mert itt a nyolcvanas években átfestett változatot mutatja a reprodukció. A tartalomból kitűnik, hogy Szuromi Pál az utóbbi változatról ír. Viszont ha már szóba került az 1968-as állapot, akkor nézzük meg az 1971-es és az 1984-es változatot is. Láthatjuk, hogy az utóbbi esetben tartalmilag itt is lényeges változás történt. A kereszt és a háttér geometrikus osztása, valamint az egész felület apró ornamentális díszítése későbbi hozzáadás a képhez. Szerintem nyugodtan beszélhetünk itt is két műről, és mondhatjuk, hogy az első változat, minimális módosítással "élt tizenkét évet", mivel ez idő alatt tizennégy kiállításon lett bemutatva. Az új változat, 1984-ben a Vigadó Galériában rendezett tárlaton volt először kiállítva.
Mielőtt a Tengeri vitorlások című képpel kapcsolatos tévedéseket részletezném, rövid személyes megjegyzést fűzök ehhez a témához. Fischer Ernő vitorlásainak különösen jó ismerője vagyok, egyrészt azért mert nagyon közel állnak hozzám, másrészt ebből következően a vitorlások egyik legjelentősebb darabja, több mint harminc éve az én tulajdonomban van. Ez azt jeleni, hogy nap mint nap láthatom, és így magamon mérhetem le egy jelentős műalkotással kapcsolatban a műbefogadás hosszútávú változásait. A későbbi bejegyzéseimben vissza fogok térni a szubjektív élmények elemzésére, és ezzel a képpel való több évtizedes együttélés tapasztalatait is leírom majd.
Nézzük a konkrét esetet. Szuromi Pál a 42. oldalon képelemzést ír a XV. képről, de az illusztráció és a szöveg alapján, még nekem sem válik világossá, hogy melyik műről van szó. A kép mellett ugyanis a műleírás a következő: " XV. Tengeri vitorlások. 1981. Olaj, 79 x 111 cm. Magán tulajdon.". A képet alaposabban megnézők számára fel kell tűnjön, hogy a reprodukció a megadott mérettel nem lehet azonos, mert az ott látott forma egy nyújtottabb téglalap, mint amit a számadatok jeleznek. A problémát tovább bonyolítja, hogy 79 x 111 cm. méretű Tengeri vitorlás tényleg létezik és sokban hasonlít a XV. képhez. Mivel a tartalmi azonosság a két mű esetében közel áll egymáshoz, ezért bizonytalanodon el, hogy melyikkel is azonosítsam.
A következő a helyzet ezzel kapcsolatban: a XV. kép Tengeri vitorlások, olaj, vegyes technika, mérete 30 x 49 cm, 1979. A 79 x 111 cm-es Tengeri vitorlás pedig az itt közölt kép, amely 1981-ben készült.
Itt is hangsúlyozom, hogy ez nem a szerző, Szuromi Pál hibája, vagy tévedése, hanem a Fischer könyvek és katalógusok rendszeresen visszatérő problémája. Adódott ez abból, hogy általában külön instrukciók alapján történt a szöveg írása, másik szálon futott a fotózás, vagy csak az épp rendelkezésre álló fotók összeszedése, és ez sose lett egyeztetve a könyv és kép szerkesztéssel. Sajnos Tanár úr gyenge pontja volt az ilyen gyakorlatias feladatok összehangolása, és ezért egyetlen olyan kiadvány sincs, amely minden tekintetben és egyértelműen pontos információkat adna a konkrét művekről. Az adás-vételi szerződések, a bizományba átadott képek jegyzéke, és a lektorátusi határozatokban feltüntetett adatok lehetnek talán a legmegbízhatóbbak, legalább is az adott időpontra vonatkozólag. Egy kis példányszámú /10 db./ könyv jelent meg erről 2011-ben Szigyártó Gyöngyi szerkesztésében, amelyben megpróbálta rendezni az általam összegyűjtött, ez irányú dokumentumokat. Ezt a kiadványt is közölni fogom a későbbiekben lapozható formában, de a felhasznált dokumentumok a Fischer Alapítvány honlapján most is elérhetők és megtekinthetők.
Befejezésül még bemutatom azokat a műveket, amelyek Szuromi Pál könyvében közölve lettek, de a könyv megjelenése után, a kilencvenes években átfestésre kerültek.
A 10. oldalon a 4. kép, Cirkusz. 1963. A 12. oldalon a 6. kép, Prága I. 1963. A VII.kép Hommage a Rubjov. 1978
Ezzel a bejegyzéssel a könyvvel kapcsolatos tárgyi és ténybeli észrevételeimet befejeztem, és ezután a tartalmi rész elemzésével fogom folytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése