2014. január 4., szombat

1. Szuromi Pál : Fischer Ernő kismonográfiájának újraolvasása kapcsán felvetődő gondolatok I.






     Azzal, hogy a centenáriumi évet Fischer Ernő munkásságának megismertetésére létrehozott blogon és a facebook-on indított Fischer Centenárium csoport bejegyzéseit 2014. elején Szuromi Pál kismonográfiájával indítom, azt mutatja, hogy lényegesnek és fontosnak tartom ezt a művet az életmű megismerése szempontjából. Ezt hangsúlyozva, most mégis inkább a kritikai észrevételeimet szeretném előtérbe helyezni, mert úgy gondolom, hogy az eddigieknél mélyebbre ásva, az elérhető anyagokat jobban megismerve, lehet csak újszerű kérdéseket feltenni és remélhetőleg aktuális újszerű válaszokat is adni Tanár úr munkásságával kapcsolatban.

     Először a szóban forgó mű újra olvasásával kapcsolatban felvetődő gondolataimat szeretném megosztani, feltételezve azt, hogy az eddig megjelent és hozzáférhető anyagokat ismerik, illetve az általam itt közzétett dokumentumokból megismerik, és így a hozzáfűzött kommentárok érthetőek lesznek, minden érdeklődő számára. Bár azt előrebocsátom, hogy csak a következetes, kitartó olvasók számára áll össze az a kép, amely az eddigiektől eltérő, más és szokatlan nézőpontból mutatja az egyes alkotásokat és az életmű egészét. Ennek ellenére igyekszem az egyes bejegyzéseimet úgy fogalmazni, hogy részismeretként is tanulságosak legyenek. 
     Ebben az első bejegyzésemben a könyv 15. oldaláig jutunk el, és először a szöveghez kapcsolódó, de eddig még nem publikált képekkel igyekszem szemléletesebbé tenni a leírtakat. / Ezek a képek mellékletként a szöveg végén találhatók./ Majd az első látásra esetleg lényegtelennek tűnő, a tárgyszerűséget érintő kérdéseket teszem fel, amit az egész életmű interpretálásával kapcsolatos alapproblémának látok más írásokban is.

     1989-ben a Képzőművészeti Kiadó Mai Magyar Művészet könyvsorozatában megjelent, Szuromi Pál által írt, Fischer Ernő kismonográfia, még ma is kikerülhetetlen forrásértékű mű, az életművet továbbkutatók számára. Az azóta eltelt évtizedekben jelentek meg különböző írások, - főleg katalógus előszók, kritikák, pedagógiai összefoglalók és recenziók - de az egész munkásságát áttekintő mű nem. Az 1997-ben a Nemzeti Tankönyv kiadónál megjelent Fischer Ernő - Szuromi Pál szerző páros Az utánzástól a szimbolikus formaképzésig című könyv, és Nátyi Róbert művészettörténész 2012-ben A belső katedrális címmel írt hosszabb katalógus előszava nem helyettesíti az alaposabb kutatómunkát, a tényleges tárgyi és szellemi örökség feltárásában. Ezért Szuromi Pál könyvének fontosságát az is növeli, hogy ugyanúgy, mint az 1997-es közös mű, a Mester életében jelent meg, és így első kézből származnak az információk. Kritikai szempontból nézve persze itt kezdődnek a problémák is. 
      Ha alaposabban utánanézünk, a konkrét művek alapján, akkor akadnak olyan tárgyi tévedések a könyvben, amelyek pontosításai esetleg módosíthatják a végkövetkeztetéseket is. Mert sok esetben nem mindegy az, valami valaminek a következménye-e, vagy pedig az előzménye. Itt nem a tyúk volt előbb vagy a tojás kérdését akarom felvetni, - bár néhol ez is fontos lehet - hanem a képi tartalmat módosító nézőpont megválasztására kívánom felhívni a figyelmet. Minden újabb interpretációnál fontos, hogy jól gazdálkodjunk a szubjektív és objektív tényezőkkel. Mint már fentebb említettem, Szuromi Pál könyvének az ad különös jelentőséget, hogy Fischer Ernő kontrollálta a leírtakat, de egyben a személyes emlékezetének pontatlansága miatt, többször félretájékoztatta őt. Így a tárgyszerűséggel szemben, nagyobb hangsúlyt kapott a szubjektív vélemény, ami sokszor nem esik egybe a képi anyag tényszerűségével. Több helyen nem is a megfogalmazás tartalmával van baj, hanem a művek beazonosíthatóságából származik több félreértés. Főleg az évszámok, képméretek és képcímek következetlen használatából adódnak problémák. E tekintetben a szerzőnek, Fischer Ernő személyes közlésére kellett hagyatkozni, mert akkor is sok művet már csak fotók alapján volt módjában látni, mivel az eredeti képek ismeretlen magángyűjteményekben voltak. Ismert volt viszont az, hogy Tanár úr festői módszeréből, gondolkodásának logikájából és az alkotói habitusából adódóan, a címek, méretek és évszámok átírásának és megváltoztatásának, nem tulajdonított különösebb jelentőséget.De miután ma már személyes közlésre nem számíthatunk, a konkrét művekből kell visszaolvassuk a keletkezésük körülményeit, mondandójuk lényegét és az életműben elfoglalt helyét. 
     Az itt felvetett problémára egy konkrét példa kiemelésével szeretnék rámutatni. Látszólag jelentéktelennek tűnhet a könyvben bemutatott 1959-ben festett Műterem című képnek /lásd lentebb, illetve a könyvben a 9. oldal, 3. kép/ a pontos datálása, mivel minőségéből nem von le semmit az, hogy esetleg nem akkor, hanem a hatvanas évek közepe felé keletkezett. Viszont később problémát fog jelenteni, amikor az 1963-ban a Derkovits Teremben megrendezett első budapesti kiállítását próbáljuk majd konkrét képekkel beazonosítva rekonstruálni, mert kiderül, hogy ez a korszakhatárt jelző mű még nincs, vagy már nincs sehol. Sajnos ez a kép lappang valahol, nem tudunk hollétéről, és ezért nem tudjuk eredetiben tanulmányozni, a fennmaradt fotók alapján pedig a datálás nem beazonosítható. Viszont itt lehet jelentősége annak a több mint félezer rajznak és vázlatnak, amely hozzásegíthet bennünket egy alaposabb vizsgálódás során ilyen problémák pontosításához. Persze én sem tudom konkrétan bebizonyítani, hogy a kép nem keletkezhetett 1959-ben, de a vázlatok ismeretében fel kell tennem azt a kérdést, hogy akkor milyen szerepe és jelentősége van annak a több mint féltucat, időrendileg pontosan beazonosítható rajznak, amelyek 1963-ban készültek. Ez az életmű szempontjából már fontos lehet, mert nem mindegy, hogy egy festőileg megoldott, érett, kész alkotás másolásáról, újragondolásáról, variációjáról van szó, vagy pedig a motívumkeresés kezdő fázisát látjuk.


     
     A fenti mű a könyvben fekete-fehér képként a 9. oldalon, a 3. képként látható. Műleírás: Műterem, 1959. vegyes technika, 23,5 x 30,5 cm. A könyvben a Művész tulajdonának van feltüntetve, de már feltehetően, akkor is ismeretlen magángyűjtő tulajdonában volt.




     Ez a rajz áll legközelebb a festményhez, majdnem egy az egyben át van téve, vagy át van véve. Mint látható, a datálás a rajzzal egy időben történt, majd a szignó a nyolcvanas években került rá, amikor az én tulajdonomba került. Műleírás: Műterem, 1963. technikája tus, 8 x 14 cm.   
      Ugyanebben az időben, ehhez a sorozathoz tartozó további hét kép a szöveg végén, mellékletként található. Méretük a fenti rajzhoz hasonlóak, technikájuk vegyes, toll, tus, ceruza, készültek 1963-ban.


     Különös hangsúlyt kaphat ez a kérdés az 1989-es időszak után, hogy mi-miből keletkezett, mert itt már az egyes művek megítélésénél az esztétikai és minőségi értékítélet függ tőle. Sőt, a kép filozófiai háttere is módosulhat a különböző interpretációknál, és ez alapján könnyen melléfoghatunk a tartalmi tekintetben is. 
      Megelőlegezve a későbbi vizsgálódásaimat, egy másik példával megpróbálom világossá tenni, hogy miért tulajdonítok jelentőséget az eddig felvetett kérdéseknek. Fischer Ernő 1995-ben festett Angyali üdvözlet /olaj, vegyes technika, 180 x 130 cm./ című képe az 1981-ben készült Angyali üdvözlet /olaj, vegyes technika, 46 x 34,5 cm./ alapján készült, annak felnagyított változata kívánt lenni. Az általam előkészített közbülső fázisban még jól beazonosítható az Angyal és Mária eredeti képen levő méretaránya, amely az új mű esetében, a nyújtottabb képformátumhoz igazodva a munka előrehaladtával megváltozott, és a kész képen lényegesen magasabbak lettek a figurák, hogy kitölthessék a képtér felső részét is. Itt a két mű megítélésében már nemcsak filológiai szőrszálhasogatás, hogy az 1981-ben készült alkotást vázlatnak tekintjük-e az 1995-ben készült műhöz, vagy az utóbbit az előző kissé modoros vázlataként szemléljük és helyezzük el az életműben. 




     Fischer Ernő: Angyali üdvözlet, 1981. olaj, vegyes technika, 46 x 34,5 cm. 1989. óta az Esztergomi Keresztény Múzeum tulajdona. 





           Az általam előkészített alap, 1994. olaj, vegyes technika, 180 x 130 cm. A felrajzolás előtt festett és fröcskölt felület, majd a motívum felrajzolása után, újra átfröcskölve a felület. 




         Fischer Ernő: Angyali üdvözlet, 1995., olaj, vegyes technika, 180 x 130 cm. a Fischer család tulajdona.


       A példák után visszatérve a könyvhöz, amelynek megjelenési időpontja 1989., a művész életének 75. éve, amely egy korszakot lezáró és egyben új alkotói korszakot nyitó év is. Az én megítélésem szerint, nagy vonalakban három fő periódusra osztható Tanár úr életműve: a felkészülés viszonylag hosszúra nyúlt időszaka, 1936-tól a hatvanas évek elejéig, majd a kiteljesedés évtizedei 1989-ig, és a pályát lezáró szakasz 2002-ig. Szuromi Pál művében felvázolja a kezdeteket is, de terjedelmi okok miatt ennek részletezésére nem térhetett ki, így a középső szakaszt ismerhetjük meg az írásából, mivel az utolsó korszak a könyv megjelenése után kezdődik. A kérdés azonban az, hogy ma 2014-ben, Fischer Ernő születésének századik évfordulóján, a Centenáriumi évben, megelégedhetünk-e ezzel, és figyelmen kívül hagyhatjuk-e a több mint hatvan évet átölelő alkotói munkából azt a harminc évet, amit a kezdet és a lezárás időszaka jelent. Az tény, hogy a középső korszakban jöttek létre az életművet meghatározó alkotások, de épp ezek elmélyültebb megismerését, megértését és újraértékelését segítené az előzmények és a következmények pontosabb feltárása. De véleményem szerint ideje lenne azokat a tárgyi tévedéseket is helyre igazítani, amelyeket a konkrét művek tanulmányozása feltár. 
     Részben a kezdetek jobb megismerése érdekében 2009-ben Szigyártó Gyöngyi és Aranyi Sándor segítségével, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Kar, Rajz és Művészettörténeti Tanszék kiállító termeiben rendeztem egy kiállítást, a tulajdonomban levő grafikákból és vázlatokból. De mivel erről nem jelent meg semmi dokumentáció, ezért nagyon kisszámú közönség ismerheti. Az utolsó korszak pontosabb megismertetése érdekében, ebben az évben készülök egy Fischer Ernő és a Budaörsi Műhely kapcsolatát bemutató kiállítással is. A blogomon főleg ennek a két időszaknak a feltárására szeretnék hiányt pótló helyet adni, és ezzel lehetővé tenni egy eddiginél reálisabb Fischer kép kialakítását. 

        Befejezésül itt térnék még egyszer vissza Szuromi Pál Fischer Ernőről írt kismonográfiájához, amelynek egyik fő jelentőségét abban látom ma is, hogy az első összefoglaló mű, amely az alkotót is hozzá segítette egy tudatosabb festői önkép kialakításához, és az életmű továbbgondolásához. A könyv megjelenésének évében volt még Budapesten a Csontváry Teremben Tanár úr 75. évi születésnapi kiállítása és a Budaörsi Műhely megalakulás is. Ennek a három tényezőnek az egybeesése bizonyára közrejátszott abban, hogy az ekkor már időskorú Mester új alkotói lendületet vett, és még ezután tizenhárom évet aktívan dolgozott. 
    De ne szaladjunk előre, olvassuk tovább Szuromi Pál könyvét a 15. oldaltól és tegyük meg észrevételeinket a következő bejegyzésben, illetve kérem fűzzenek véleményt a most leírtakhoz. Igyekszem majd minden felvetődő kérdésre választ adni, ha aktív olvasótársakra találok. 
         Köszönöm érdeklődésüket és figyelmüket, tisztelettel  A.L.A.          
       

     
 Képmelléklet:  Először az 1963-ban készült Műterem vázlatok és rajzok, majd  Szuromi Pál könyvének a 15. oldalig megemlített, de ott nem illusztrált időszakhoz néhány kiegészítő kép.



































       



     












.

      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése