Glamour (I.)

 Műleírás: Alföldi László András: Pompeji vázlatok - Glamour (I.), 20 x 90 cm, vegyes technika (vékony műnyomópapírra nyomtatott színes magazinlap, paratípia és pszeudokollázs), 2012.

Ez a műalkotás nem csupán egy kép, hanem egy rétegzett időkapszula, amely a jelen csillogását mossa össze a múlt töredékeivel. Alföldi László András

Pompeji vázlatok – Glamour című alkotása a magazinok világának felszínességét és a régészeti leletek mélységét állítja párhuzamba.

A modern kor freskója: Glamour a hamu alatt

Képzeljünk el egy nőt 2012-ben, aki egy fényes divatlapot lapozgat. A hirdetések tökéletes bőrt, méregdrága ékszereket és örök fiatalságot ígérnek. Ez a „glamour” világa – a ragyogásé, amely elhiteti velünk, hogy a pillanat megállítható. Alföldi azonban ezt a színes illúziót egy különleges eljárással, az úgynevezett paratípiával fosztja meg eredeti formájától.

A művész „visszafelé építkezik”: a magazinlapot hordozóként használva roncsolja, koptatja a felületet, amíg az olyan nem lesz, mint egy Pompeji faláról leválasztott, megpörkölt freskótöredék. A kék háttérből előbukkanó Revon-felirat (a Revlon márka töredéke) és a vörös ruhás női alak már nem a fogyasztói kultúra hírnökei, hanem egy letűnt civilizáció emlékei.

Kurátori és esztétikai dimenziók 

 A kép 20 x 90 cm-es, panorámaszerű kiterjedése egyfajta narratív folytonosságot sugall, mintha egy filmkockát vagy egy templomi frízt látnánk. 

 ● Esztétikai kettősség: A „pszeudokollázs” technika becsapja a szemet: ami elsőre egymásra ragasztott daraboknak tűnik, az valójában a hordozófelület rétegeinek feltárása. A feszes, geometrikus szerkezet (a függőleges osztások) racionalitást visz a véletlenszerűnek tűnő kopásokba. 

 ● Hermeneutikai megközelítés: A címben szereplő „Pompeji” nem csupán helyszín, hanem metafora. Ahogy a vulkáni hamu konzerválta a római hétköznapokat, úgy merevíti ki Alföldi a 21. századi média-glamourt, rávilágítva annak mulandóságára. 

 Szocio-kulturális tükör 

 A mű pozicionálása a kortárs magyar művészetben a konstruktív-absztrakt és a pop-art határmezsgyéjén mozog. A kép azt kérdezi tőlünk: mi marad utánunk? A ma luxusa a holnap régészeti lelete. Alföldi nem kritizál, hanem dokumentál; a divatlap vékony műnyomópapírját a történelem súlyával ruházza fel. 

 Narratív zárógondolat: Talán évszázadok múlva egy kutató éppúgy vizsgálja majd ezeket a kék és vörös foltokat, mint mi ma a pompeji Villa dei Misteri falait. Egy ékszer csillanása, egy rúzsos száj körvonala – a „Glamour” akkor már nem egy bevásárlónap lesz, hanem egy rejtélyes rítus emléke, amit Alföldi László András mentett meg az enyészettől. Érdekli Önt, hogy a paratípia technika hogyan érhető el házilag, vagy szívesebben olvasna a sorozat többi darabjáról?