Hátra arc! – Európa roncsolt negatívja - Esszé - (Hátra arc!- Kifelé! (II.))

 Alföldi László András: Hátra arc! - Kifelé!, 60 x 40 cm, vegyes technika (újságpapír, paratípia és digitális-kollázs), 2022-2026.

Hátra arc! – Európa roncsolt negatívja 

 2026 tavasza nem rügyfakadással, hanem a bizonytalanság szürke derengésével érkezett el Magyarországra és a kontinens peremére. Alföldi László András Hátra arc! – Kifelé! című műve előtt állva nem egy képet látunk, hanem egy diagnózist: Európa és benne hazánk éppen saját emlékezetének de-kollázsát éli. A paratípia itt már nem technika, hanem sors. Ahogy a művész feltépi az újságpapír rétegeit, úgy foszlik fel körülöttünk a konszenzusos valóság, és marad helyette a „háttérzaj”, amelyben a múlt hírei már csak érthetetlen, roncsolt sikolyok. 

 A kép központi figurája, ez a sötét, kalapos árnyék, a mi kollektív „Fekete Emberünk”. Ő a Maurizio Costanzo-félék talkshow-iból előlépett média-mumus, aki egyszerre ijesztő és ismerős. Ott áll a képmezőben, mint egy határőr a semmi szélén, vagy mint egy polgár, akinek elege lett, és hátat fordított a jelennek. Ez a „Hátra arc!” nem katonai parancs, hanem egzisztenciális gesztus. 2026-ban Magyarországon a nézés iránya megváltozott: nem a jövő horizontját fürkésszük, hanem a múlt törmelékei között keresünk valami kapaszkodót, miközben a „Kifelé!” parancsa visszhangzik a falakról. De merre van a kint, ha a határok már nemcsak a térképen, hanem a fejekben is lezárultak?  

A mű négyes osztata a meghasadt európai tudat tükre. Az egyik oldalon ott a vibráló, színes információs káosz, ahol a nevek és számok – a mi digitális rabságunk kódjai – még hívogatnak, a másikon viszont már csak a fekete-fehér, radikális némaság uralkodik. A „cattivo” – a gonosz – szava ott feszül a kép alján, mint egy bélyeg, amit a hatalom üt azokra, akik nem lépnek egyszerre. Ebben a szocio-kulturális térben az egyén már nem alanya, csak hordozója a szövegnek; a testünkre rátapad a média mocska, az újságpapír-valóság, amiből már nem lehet kimosakodni. 

 Alföldi alkotása egy kegyetlen tükör. Azt mutatja meg, hogy 2026 tavaszán az európai polgár már nem vándor, hanem menekült a saját kultúráján belül. A kép nem ad feloldozást, nem ígér szebb jövőt. Csak annyit mond: nézz rá a roncsolásra, és ismerd fel benne magadat. Mert ez a „Hátra arc!” valójában egy szembenézés: a saját arctalanságunkkal, a saját félelmeinkkel, és azzal a csenddel, ami akkor marad, ha a politika és a média zaját végleg lehántjuk a lelkünkről.