Milyen címet adnál ennek a képnek? Milyen tartalom olvasható ki belőle? Milyen művészettörténeti értéke van egy ilyen képnek?
Ez a kép
Alföldi László András kortárs magyar képzőművész egyik alkotása. A triptichon (három részből álló mű) szerkezetű kép az alkotó azon sorozatába illeszkedik, amelyben technológiai elemeket és absztrakt formákat ötvöz.
Cím és tartalom
Bár a művész számos hasonló munkájának ad olyan címeket, mint például a „Velence” sorozat darabjai vagy az „Átírás”, a kép konkrét tartalma a technológia és az absztrakció határterületén mozog. ● Vizuális elemek: A képen látható formák erősen emlékeztetnek mikroprocesszorok belső szerkezetére, nyomtatott áramkörökre (nyák-lapokra) vagy alaplapokra. ● Technika: A művész gyakran használ kísérleti technikákat, amelyekkel a digitális világ precizitását és a festészeti gesztusok véletlenszerűségét állítja párhuzamba.
Művészettörténeti érték
Egy ilyen jellegű alkotás több szempontból is jelentős művészettörténeti értékkel bír:
1. Technológia és művészet kapcsolata: A kép kiváló példája annak, hogyan válik a modern technológia (informatikai eszközök, mikrocsipek világa) az esztétikai reflexió tárgyává.
2. Stílusbeli párhuzamok: A mű rokonságot mutat olyan jelentős magyar művészek örökségével, mint Ország Lili, aki szintén labirintusszerű, rétegzett, „fal-szerű” struktúrákat épített be képeibe. Alföldinél azonban ezek a struktúrák már nem szakrális vagy történelmi, hanem technológiai eredetűek.
3. Strukturális absztrakció: A triptichon forma alkalmazása hagyományosan vallási vagy történelmi jelentőséget hordoz; itt ez a forma a modern, „digitális ikonográfiát” emeli a magas művészet szintjére.
Szeretnél többet megtudni Alföldi László András más műveiről vagy a kortárs magyar grafika hasonló irányzatairól?
Maradnék még ennél a képnél, és köszönöm az eddigi információkat, amelyek meglepőek számomra, mert igaz nem adtam műleírást, és abból a kevés interneten elérhető helyről, ahol szerepelnek munkáim, ilyen pontosan tudta azonosítani. Műleírás. Alföldi László András: Cím nélkül, egyenként 60 x 30 cm, vegyes technika (papír, papírnyomat, pszeudo-mobil-kollázs), 2020. Nézzük meg először, hogy mit jelent ez a technikai megnevezés, hogy pszeudo-mobil-kollázs? Az az anyag használatból kitűnik, hogy ez nem digitálisan összemontírozott virtuális kép, hanem mondhatnám saját munkáimra használt kifejezéssel, hogy anyagba rögzült alkotás, ha az lenne? Mert igaz anyagi valósága van, de nem rögzített ezért mobil. De nem is kollázs, épp azért mert nem összeragaszott, hanem mozgatható elemekből áll, tehát variálható. Pszeudonak pedig azért pszeudo, mert a formák illesztése szinte észrevehetetlen, mivel a faktúrája és a textúrája esztétikailag festői módon összehangolt, és geometrikus foltszerű építkezésre utal. Mind ezt azért írtam le ilyen részletesen, mert ez egy időleges, efemer alkotás, bármikor módosítható, és nem irreverzibilis, tehát visszaállítható a kiindulási állapotába. Így lehetne technikai játéknak is minősíteni, de annál komolyabb képalkotói és alkotás filozófiai lehetőségeket is látok benne, amit ki kéne teoretikusan is fejteni. Ez összefügg a címadással is, de előbb át kellene gondolni az itt leírt technikai feltételeket, hogy a formából kibontakozó adekvát tartalmat először meg tudjuk határozni. Tudnál ebben segíteni?
Something went wrong and an AI response wasn't generated.
Sajnos mindig ilyenkor nem kapok választ, amikor egy kicsit bonyolultabb kérdést, kérést teszek fel. Kérlek, hogy a PDF-ben leírtakat tudjuk-e folytatni, és az utoljára feltett kérdésre tudsz-e választ adni?
Természetesen ,
folytassuk a gondolatmenetet a pszeudo-mobil-kollázs technikai és elméleti vetületeiről, a PDF-ben leírtak alapján. A kifejezés valóban komoly képalkotói és alkotás filozófiai lehetőségeket rejt magában A „pszeudo-mobil-kollázs” fogalma A felhasználó által adott műleírás pontosan körülhatárolja ezt az egyedi technikát:
● Anyagi valóság, de nem rögzített: Az alkotás anyagi valósága megkérdőjelezhetetlen, kézzel fogható elemekből áll (papír, papírnyomat), de a mobil jelleg miatt nincsenek összeragasztva. Ez teszi lehetővé a variálhatóságot és az irreverzibilis jelleg hiányát; bármikor módosítható vagy visszaállítható a kiindulási állapotába.
● Nem kollázs, hanem variálható: A hagyományos értelemben vett kollázs ragasztott, rögzített állapotával ellentétben ez a mű mozgatható elemekből áll.
● Pszeudo jelleg: A „pszeudo” előtag a formák illesztésének észrevehetetlenségére utal, amelyet a faktúra és a textúra esztétikailag festői összehangoltsága, valamint a geometrikus, foltszerű építkezés eredményez.
Elméleti és tartalmi vetületek
Ez a technika messze túlmutat egy egyszerű technikai játékon. Az anyagi, de efemer (időleges) jelleg mélyebb filozófiai kérdéseket vet fel:
● Az állandóság illúziója: A „pszeudo” jelleg megteremti a rögzített, statikus kép illúzióját, miközben a valóságban egy dinamikus, folyamatosan változó rendszerről van szó. Ez a modern, digitális világra is jellemző, ahol a virtuális képek anyagi valósága van, de a tartalmuk (az adatok) folyamatosan változhatnak.
● A műalkotás lényege: Ez a módszer megkérdőjelezi a hagyományos, egyszeri és megváltoztathatatlan műalkotás fogalmát. A hangsúly a végtermékről a folyamatra és a lehetőségekre tevődik át. Az alkotás maga a variációk sokasága, nem csupán egyetlen, rögzített állapot.
● A digitális és anyagi világ kapcsolata: A mikroprocesszorokra emlékeztető formák és az anyagi, de mobil jelleg párhuzamba állítja a digitális, virtuális teret a fizikai valósággal. A mű mintha azt a folyamatot modellezné, ahogy az adatok anyaggá válnak, majd újra adatokká rendeződhetnek.
A formából kibontakozó adekvát tartalom tehát az állandó változás, a folyamat és a lehetőségek fogalmai köré csoportosítható.
Most, hogy átgondoltuk a technikai feltételeket és a lehetséges tartalmi vetületeket, hogyan segíthet ez a gondolatmenet a műalkotás megfelelő címének kiválasztásában?
Köszönöm ez nagyon precízen megértett és levezetett megfogalmazás volt, és segít a tovább gondolásban. Már az előző válasznál felfigyeltem a "Strukturális absztraktció" kifejezésre, mert ez a két szó nagyjából magában foglalja a most bővebben kifejtett tartalmi lehetőségeket. Arra hajlok, hogy munkacímnek fogadjuk el, mert ez már valamilyen irányt szab és behatárolja jobban a gondolati mozgásteret, és kizár egy csomó ábrázoló, illusztratív lehetőséget. Én próbáltam tájékozódni Polányi Mihály irányában, mer valamikor olvastam a magyarul is megjelent könyvét, és próbáltam megfejteni az általa felvázolt tudomány és művészet kapcsolatára vonatkozó elképzeléseit, de akkor nem sokra jutottam. Most újra ezirányba tapogatózom és ez a tanulmány egy kicsit közelebb visz a dolog megértéséhez : ABSZTRAKCIÓ, STRUKTÚRA ÉS FESTÉK PÖTTYÖK Az absztrakt művészetek szerepe Polányi Mihály Személyes Tudás című művében. Mi a véleményed erről?
A mikroprocesszoros és nyák-lapos megoldás központi kérdés a sorozatban, de nem kizárólagos. Ugyanis azt vizsgálom, hogy Ország Lili munkásságának utolsó korszakában megjelenő technikai újdonság, miként vihető tovább az alkotói gyakorlatban úgy, hogy az ne csupán külsőség legyen. Ezért a további képek kötődni fognak Ország Lili munkásságához, keverve a hosszú évek óta általam készített alkotásokkal, amelyek ezt a problémát járják körül. Azért is foglalkoztat ez a gondolati háttér, mert az ösztönös alkotói periódusban felhalmozódott egy nagy anyag, amelynek látom az összefüggéseit, de explicit módon nehezen tudom megfogalmazni, körülírni, mások számára is érthetővé tenni.
Szokás szerint tegnap este megint úgy jártam, hogy ezt a beszélgetést nem tudtam folytatni, mert a PDF-ben feltett utolsó kérdésre már nem kaptam választ. Kérlek, hogy értelmezd újra a mellékletben folytatott beszélgetést, és ennek függvényében ad meg a választ arra vonatkozóan, hogy Polányi Mihály munkássága irányában látsz-e megoldást a címadás tekintetében?
Igen ,
Polányi Mihály munkássága és a Személyes Tudás című művében tárgyalt koncepciók megoldást kínálhatnak Alföldi László András művének címadására. A PDF-ben már elfogadott "Strukturális absztrakció" munkacím kiválóan rezonál Polányi elméleteivel.
Polányi és a „Strukturális absztrakció” kapcsolata
● Személyes tudás és az absztrakció: Polányi az objektivitás illúziójával szemben a személyes részvételt és a hallgatólagos tudást hangsúlyozta a tudományos felfedezésben és a megismerésben. Az absztrakt művészet (és a konkrét tanulmány) esetében a néző vagy az alkotó személyes, intuitív megértése ("hallgatólagos tudása") az, ami értelmezi a formákat, struktúrákat és a mögöttes tartalmat.
● Struktúra és a jelentés: A festmény mikroprocesszorokra emlékeztető struktúrái és a "pszeudo-mobil-kollázs" anyagisága anyagi valóság, de nem rögzített) párhuzamba állítható Polányi azon gondolatával, hogy a tudás nem csupán explicit szabályokból áll, hanem a háttérben meghúzódó, személyes keretrendszer integrálásából. A néző a mű anyagi, strukturális elemeiből (részletek) jut el a mű átfogó jelentéséhez (egész) a személyes tudása révén.
● A műalkotás lényege mint folyamat: A mű efemer (időleges), változtatható jellege megerősíti a Polányi-féle szemléletet, miszerint a hangsúly a végtermékről a folyamatra és a lehetőségekre tevődik át. A tudományos kutatás és a művészeti alkotás is egyfajta elkötelezett folyamat, nem pedig egy statikus, objektív végállapot e.
Összességében a "Strukturális absztrakció" cím tökéletesen illeszkedik Polányi gondolatiságához, mivel a képet nem csupán formai játéknak tekinti, hanem egy mélyebb, a technológia és az emberi megismerés határterületeit kutató filozófiai folyamat lenyomatának.
Érdekelne, hogyan lehetne a "hallgatólagos tudás" fogalmát alkalmazni a kép változtatható elemeinek elrendezésére?
Igen, ez határozottan érdekes lehet, erre nem is gondoltam.
Ez valóban izgalmas irány, hiszen
Polányi Mihály „hallgatólagos tudás” (tacit knowledge) fogalma pont azt a réteget ragadja meg, ami túlmutat a puszta látványon vagy a technikai leíráson.
A pszeudo-mobil-kollázs esetében a hallgatólagos tudás a következőképpen nyilvánulhat meg az elemek elrendezésekor:
1. Az „integráló látás” és a struktúra
Polányi szerint a megismerés során a részletektől (szubszidiáris tudatosság) az egész felé (fókuszális tudatosság) haladunk.
● Alkalmazás: Amikor a mobil elemeket mozgatod, a „kezedben van” a technológiai struktúra (nyák-lap részletek), de a döntésedet, hogy hova kerüljenek, nem patikamérlegen kiszámolt szabályok, hanem egy belső, esztétikai megérzés (hallgatólagos tudás) irányítja. A néző pedig, bár látja az illesztéseket, az egységes „festői faktúrát” érzékeli egészként.
2. A „személyes elköteleződés” az efemeritásban
Mivel a mű nem rögzített és bármikor visszaállítható, minden egyes variáció egy adott pillanat személyes igazsága.
● Alkalmazás: Polányi szerint a tudás nem objektív, hanem a megismerő személyes elköteleződése. Az elemek aktuális elrendezése nem „a” megoldás, hanem egyfajta válasz egy adott szituációra. A variálhatóság így a polányi-i értelemben vett „folyamatos keresés” és „felfedezés” metaforája lesz.
3. A test mint eszköz (In-dwelling)
Polányi egyik kulcsfogalma az „ott-lakozás” (in-dwelling): ahogy a vak ember botja a teste meghosszabbításává válik.
● Alkalmazás: Az alkotás során a papírnyomatok és technológiai formák a gondolkodásod eszközeivé válnak. Nem kívülről szemléled a technológiát, hanem „belakod” azt, és a manuális rendezgetéssel (a mobil jelleggel) a digitális világ hideg struktúráit egy mélyen emberi, testi és intuitív folyamattá szelídíted.
Összegezve: A címadásnál vagy a mű elméleti kifejtésénél a „Strukturális absztrakció” mellé beemelhető lenne a „Hallgatólagos rend” vagy az „Integrált struktúrák” gondolata is.
Mit gondolsz, a „hallgatólagos tudás” kifejezés megjelenhetne-e alcímként, vagy inkább maradjon meg a mű elméleti háttereként a leírásban?
Köszönöm, ez jó iránynak látszik. Még nem tudok egyértelmű választ adni, mivel az itt bemutatott hármas kép egy egész alkotói periódusnak a reprezentása, és ezért utána kell nézzek, hogy ezt a többi hasonló logikával készült lap, miként fogadja. Ha ezzel megleszek, visszatérek és konkrét alkotásokkal próbálom majd alátámasztani ezt a megközelítést. Nálam a praxis és a teoria egy.
Ez egy rendkívül tudatos és következetes alkotói hozzáállás:
a praxis és teória egysége (a praxis elméleti megalapozottsága) pont az a terület, ahol Polányi Mihály gondolatai a legtermékenyebbek.
Polányi szerint a tudás nem választható el a cselekvéstől; az alkotás folyamata maga a megismerés. Ha a teljes alkotói periódust ezen a „strukturális absztrakció” és a hallgatólagos tudás szemüvegén keresztül vizsgálod meg, valószínűleg egy olyan belső logikára bukkansz majd, amely az egyes lapokat (legyenek azok bármennyire is variálhatóak vagy efemerek) egyetlen összefüggő gondolati ívvé fűzi össze.
Várom a visszatérésedet a konkrét alkotásokkal! Érdekes lesz látni, hogy a többi műnél is megjelenik-e ez a technológiai struktúra és a festői érzékenység közötti feszültség, és hogy a mobil-jelleg miként formálja az egész sorozat karakterét.
Amíg a kutatást végzed, felmerült bennem: a sorozat többi darabjánál is a mikroprocesszorok/nyák-lapok vizuális világa a domináns, vagy megjelennek más típusú (esetleg organikusabb) struktúrák is?
A mikroprocesszoros és nyák-lapos megoldás központi kérdés a sorozatban, de nem kizárólagos. Ugyanis azt vizsgálom, hogy Ország Lili munkásságának utolsó korszakában megjelenő technikai újdonság, miként vihető tovább az alkotói gyakorlatban úgy, hogy az ne csupán külsőség legyen. Ezért a további képek kötődni fognak Ország Lili munkásságához, keverve a hosszú évek óta általam készített alkotásokkal, amelyek ezt a problémát járják körül. Azért is foglalkoztat ez a gondolati háttér, mert az ösztönös alkotói periódusban felhalmozódott egy nagy anyag, amelynek látom az összefüggéseit, de explicit módon nehezen tudom megfogalmazni, körülírni, mások számára is érthetővé tenni.
Ez egy rendkívül mély és érvényes művészeti kutatás, hiszen
Ország Lili kései korszaka – különösen a „nyomtatott áramkörös” képei – a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb határterülete.
Amikor azt vizsgálod, hogy ez miként vihető tovább „nem csupán külsőségként”, Polányi hallgatólagos tudása és az in-dwelling (ott-lakozás) fogalma pontosan a megoldást kínálja:
Ország Lili és a technológiai transzcendencia
Ország Lilinél a nyák-lapok és mikrocsipek nem csupán modern dekorációk voltak, hanem a labirintus-élmény és az ősi írások (rovásírás, héber betűk) 20. századi megfelelői.
● A te megoldásod: A pszeudo-mobil-kollázs technika éppen azt a rögzítettséget oldja fel, ami a hagyományos táblaképnél még megvolt. Nálad a technológia nem egy lezárt „fal”, hanem egy alakítható rendszer.
Az összefüggések explicit megfogalmazása Polányi szerint a „hallgatólagos tudás” lényege, hogy „többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani”.
Az ösztönös alkotói periódusban felhalmozódott anyag az a szubszidiáris (járulékos) tudás, aminek az összefüggéseit te már „érzed”, de még nem emelted át a fókuszális tudatosságba (a szavak szintjére).
A „Strukturális absztrakció” és a Polányi-tanulmány segíthet abban, hogy:
1. Összekösd az időrétegeket: Ország Lili történelmi/szakrális mélységeit és a te kortárs technológiai reflexióidat.
2. Igazold a folyamatot: Hogy a kép variálhatósága nem bizonytalanság, hanem a világ állandó változásának és a megismerés dinamizmusának leképezése.
Ez a megközelítés a néző számára is érthetővé teszi, hogy miért nem „csak” áramköröket lát: egy olyan vizuális nyelvet alkottál, ahol a technológiai elemek az emberi gondolkodás és emlékezet építőköveivé válnak.
Várom a konkrét alkotásokat, hogy lássuk, miként fonódik össze a „liliországi” örökség és a te saját, mozgatható struktúráid világa!
Hogyan látod, a variálhatóság (a mobil jelleg) segít-e abban, hogy az Ország Lili-féle „fal” (a lezártság) nálad egy nyitottabb, dialógusra alkalmasabb felületté váljon?
A mellékelt PDF-ben leírtak egy 2016. november 16-án a saját blogomban
(https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com)
publikált
https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2016/12/muhelymunkak-muhelynaplo-7.html
https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2016/12/muhelymunkak-muhelynaplo-7.html
írásom erről a témáról. Mint látható a Műhelymunkák - Műhelynapló 6-os sorszámmal való jelölésből, hogy nem az első írásom ez erről a problémáról. Azért választottam ezt a bejegyzést, mert itt már általánosított módon is össze van foglalva az “Anyagban rögzült kép fizikája és metafizikája” címszó alatt, és így innen majd tovább lehet lépni a más témáknál alkalmazottak tárgyalásához. De, hogy a kérdésre is választ adjak, igen úgy látom, hogy a variálhatóság és a mobil-jelleg lehetőséget ad a képpel való nyitottabb dialógusra. Akár úgy, hogy kiállításon sorozatként van bemutatva, vagy itt a virtuális térben verbális szöveggel ellátva és alátámasztva jelenik meg. Ezért kérem, hogy valami “kézzelfogható” eredménye is legyen az eddigi beszélgetésünknek, hogy tudományos megalapozottsággal művészettörténeti, esztétikai, hermeneutikai, kurátori, pozicionális és szociokulturális szempontokat figyelembe véve, a hármas “Cím nélkül” című képről írjál egy tanulmányt, majd annak felhasználásával egy közérthetőbb esszét szépirodalmi stílusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése