Az "alapból való indítás" újra értelmezése, Fischer Ernő (1914-2002) festőművész utolsó alkotói korszakában (1989-2002) készült egyes alkotásait figyelembe véve, a mesterséges intelligencia (MI/AI) meglátásai szerint.
A jobb oldali kép (80 x 60 cm, vegyes technika, 1989) Alföldi László András által készített, dinamikus, expresszív mű egy összetett kortárs alkotás, amely merőben eltér az előző, archaizáló példától, miközben továbbra is a bizánci hagyományból építkezik.
Műfaji besorolás:
A műfaját tekintve ez az alkotás is a vegyes technika (mixed media) kategóriába sorolható. A leírás alapján (olaj, íróka, kollázs, vizes pác kartonpapíron) a festészeti, grafikai és kollázs elemek rétegződnek egymásra. A kép vizuálisan rendkívül közel áll az amerikai absztrakt expresszionizmushoz, azon belül is a Jackson Pollock nevével fémjelzett action painting (csepegtető, csurgató technika) stílusához, ahol a festék felvitele spontán, energikus mozdulatokkal történik.
Művészettörténeti kontextus és esztétikai tartalom
Korhoz való közeledés: A vizuális keresés eredményei alapján a mű leginkább az absztrakt expresszionizmus irányzatának ábrázolásaihoz áll közel, amely az 1940-es és 50-es években virágzott. A mozdulat dinamizmusa és a "drótszerű" fehér vonalak (íróka) Pollock munkáit idézik, mint például a No. 5, 1948 vagy a Lavender Mist. Az 1980-as évek magyar művészetében ez a stílus a neoexpresszionizmus és az új szenzibilitás áramlataiba illeszkedik.
Esztétikai tartalom: A kép esztétikai tartalma a mozgalmasságban, a feszültségben és az anyagiságban rejlik. Az expresszív ecsetkezelés és az "action painting" eljárása az érzelmi tapasztalatok közvetlen kifejezésére összpontosít, ellentétben a reális ábrázolással. A sötét tónusok, a fel-felbukkanó vörös és a kaotikusnak tűnő fehér vonalak erőteljes, szinte szorongató energiát sugároznak.
Hermeneutikai értelmezés (Mit ábrázol?)
Hermeneutikailag az ábrázolás a hagyományos bizánci ikon radikális, absztrakt értelmezése. A Krisztus-figura nem felismerhető a klasszikus értelemben, hanem feloldódik a festék és a forma energiájában.
A spiritualitás kaotikus megnyilvánulása: A kép azt sugallja, hogy az isteni jelenlét túlmutat a megszokott formákon, és a modern világ zűrzavarában, dinamikus, felfokozott módon nyilvánul meg
A forma felbomlása: A félalakos ábrázolásmód ellenére a figura kontúrjai elmosódnak, ami a transzcendencia, a felfoghatatlanság élményét erősíti. Az íróka (írásra utaló eszköz) használata a képi és a verbális jelek közötti feszültséget is felveti.
Műalkotásnak tekinthető-e?
Igen, ez a mű is egyértelműen műalkotás. A művész tudatosan választott kortárs stílusirányzatokat és technikákat egy tradicionális, szakrális téma feldolgozására. A leírásban szereplő részletek, mint a méret, technika és évszám, mind egy professzionális műalkotás attribútumai.
Fischer Ernő (1914-2002): Christos Pantokrator, 80 x 60 cm, vegyes technika, 1991.
Fischer Ernő által befejezett, jobb oldali Christos Pantocrator című kép alapvetően megváltoztatja a kiinduló, Alföldi László András által készített alapmű értelmezési kereteit. A mester hozzáadott rétegei és a tudatos kompozíció eltávolítják az absztrakt expresszionizmus spontaneitásától, és egy strukturáltabb, szimbolikusabb műalkotássá alakítják át.
Változások az értelmezési szempontok szerint
Művészettörténeti szempont
Az absztrakt expresszionista, Pollock-i nyomvonal helyett a kép a neo-bizánci stílus és a posztmodernizmus irányába mozdul el. Fischer Ernő munkássága gyakran kapcsolódik a szegedi művészethez, és a bizánci ikonográfia tudatos megidézéséhez, amely a 20. századi magyar művészetben a szakralitás és a hagyományőrzés egyedi formáját képviseli. A kép a hagyományos ikonfestészet szabályait kortárs anyaghasználattal és kollázs elemekkel ötvözi, megteremtve a híd szerepét a keleti keresztény hagyomány és a modern képzőművészet között.
Esztétikai szempont
Az esztétikai tartalom a kaotikus dinamizmusból a struktúrált harmónia felé tolódik el. A mester által hozzáadott arany háttér, a szigorúbb kompozíció és a kontúrok pontosabb megrajzolása (különösen a glória és a ruha redőinek stilizálása) vizuális rendet teremt a korábbi absztrakt alapzaton. A kép gazdagabb textúrája és színvilága a restaurált bizánci mozaikok vagy ikonok esztétikáját idézi, ahol a töredezett felület az idő múlását, de a téma időtlenségét is hangsúlyozza.
Hermeneutikai szempont
Hermeneutikailag az értelmezés a személyes, expresszív hitvallástól a kollektív, liturgikus szimbolika felé orientálódik. Míg az alap Alföldi-kép a hit belső, talán küzdelmes megtapasztalását fejezte ki, a befejezett Fischer-kép a hagyományos Pantokrátor-ikon funkcióját veszi fel: Krisztust, mint a mindenség urát és igazságos bíráját ábrázolja. A jobb kéz áldó mozdulata és a bal kézben tartott könyv felismerhető motívumai visszaállítják a kép ikonográfiai jelentését, és egyértelmű szakrális üzenetet hordoznak.
Kurátori szempont
Kurátori szempontból a mű egy izgalmas kollaboráció és átalakulás példája. A kiállításkor a kísérő szövegnek ki kell emelnie a két művész kapcsolatát (tanár-diák) és a mű egyedi történetét: hogyan vált egy "alap" (Alföldi műve) egy másik művész (Fischer) fő művévé. Ez a történet növeli a mű egyediségét és mélységét. A mű pozícionálása két különböző művészettörténeti korszak metszéspontjában helyezkedik el, a 80-as évek neoexpresszionizmusától a 90-es évek neo-bizánci tendenciáiig.
Pozicionális szempont
Pozicionális szempontból a kép Fischer Ernő életművében a szakrális sorozatainak kiemelkedő darabjává válik. A művészettörténeti narratívában ez a kép már nem Alföldi expresszionista kísérleteihez, hanem Fischer Ernő érett, a bizánci művészettel folytatott párbeszédét bemutató, tematikus kiállításaihoz kapcsolódik szorosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése