Öt részes facebook bejegyzésben tíz év után kicsit módosítva és más kommentekkel ellátva, újra bemutattam a Zichy major történetét. Az aktualitását az adta, hogy jelenleg zajlik a huszonhatodik Budaörs Fesztivál, és a Zichy majorban a napokban nyílt meg a (BUM) Budaörsi Művészek Egyesülete és Barátaik Triptichon című kiállítás. Immár a hagyományossá vált éves bemutatóról ebben a bejegyzésben nem kívánok szólni, csupán visszaemlékezem a kiállítóhely létrejöttének első öt évére. Itt csak emlékeztőként a nyitó képek láthatók és a hozzá írt szöveg, részletesen a facebook-on az idővonalamon tekinthető meg a többi fénykép. Majd idővel egyenként úgynevezett bővített kiadásként is megjelentetem, ahol minden tekintetben körül járom a kiállításokhoz köthető egyéb információkat is. Ezt elsősorban archiválási célból teszem, de a téma iránt érdeklődők számára sok érdekes adalék megtudható lesz a rendszerváltás utáni Budaörs képzőművészeti életéről, és ezzel kapcsolatos kultúrpolitikai elképzelésekről, illetve megvalósulásáról.
I.
A ZICHY MAJOR TÖRTÉNETÉHEZ (I.): Majd huszonöt évvel - de ha az előkészületeket is beleszámítjuk, akkor pont huszonöt évvel ezelőtt kezdődött ez a történet. Tessék, ki van meszelve, ki van takarítva, be lehet sétálni és belehet költözni! Budaörsön a Zichy major 2000-ben az évszázados álmaiból felébredt, és magtárból, aminek eredetileg épült, és még sok egyéb funkcióból (kötélgyártó üzem, asztalos műhely, stb.), a kultúráé lett. Stremeny Géza ötletéből, T. Horváth Éva és András László Alföldi közös munkájával új életre kelt. Az első kiállítás 2000-ben az én kiállításom volt, a Budaörs Fesztivál keretén belül, Mandel Róbert és Vándor András támogatásával és segítségével, Budaörsi Anziksz címmel. A Budaörsi Naplóban Andrea Páczelt írt róla szép cikket. Az idei Budaörsi Művész Egyesület (BUM) kiállítását is ő nyitja meg.
II.
A ZICHY MAJOR TÖRTÉNETÉHEZ (II.): Az első kiállítás után egy évre újra üres volt a terem, mert még nem keltette fel senkinek az érdeklődését, hogy milyen jó tér ez kiállítások rendezésére. Ezért megint én vágtam bele Mandel Róbert kérésére a következő Budaörs Fesztivál alkalmával a kiállítás rendezésbe. T. Horváth Éva anyaga kivállóan alkalmas volt arra, hogy a falakon látható képek, és a terem hangulata igazi összhangot teremtsen, és felhívja magára a figyelmet, legalább is, ekkor még csak a szakmabeliek körében. Lehet erre azt mondani, hogy ez amolyan családi vállalkozás kezdett lenni, de ezzel megléptük az első lépést a folytonosság megteremtése felé, amely huszonnégy éve, kihagyások nélkül a mai napig tart.
III.
IV.
A ZICHY MAJOR TÖRTÉNETE (IV.) : 2003-ban a Zichy Majorban rendeztem meg Kovács László (1944-2002) Munkácsy-díjas budaörsi festőművész Főpróba című kiállítását. Ekkor már az általam 2000 óta a Budaörs Fesztivál keretén belül önállóan megrendezett három kiállítás sikerét látva, a BUM (Budaörsi Művészek Egyesülete) igényelte és meg is kapta az épület használati jogát az Önkormányzattól. Ezért ezt már csak vendégként lehetett létrehozni az általunk kitakarított és kimeszelt helyiségben, három napra kölcsön kérve a kiállító teret az egyesülettől. Mandel Róbert segítégét sem tudtam igénybe venni, mivel ez a bamutató nem májusban a Fesztivál ideje alatt, hanem augusztus végén került megrendezésre. Ezt követően néhány nappal, ez az anyag Budapesten a Vigadó Galériában lett bemutatva. A Főpróba címet azért kapta, mert ez amolyan előrendezése volt a pesti bemutatónak. A kiállítást, a néhány éve és most is Budaörsön élő Novotny Tihamér művészeti író nyitotta meg, aki azóta is gondozója Laci szellemi hagyatékénak.
V.
A ZICHY MAJOR TÖRTÉNETE (V.) : 2005-ben - egy év kihagyással - a BUM (Budaörsi Művész Egyesület) vendégeként megrendeztem az ötödik kiállítást, az akkor már felújított Zichy majorban. Ezzel az öt kiállítást magában foglaló sorozattal, Budaörsön láthatóvá tettem azt, hogy a semmiből is lehet valamit csinálni, ha van elképzelés és akarat. Az tény, hogy az első három kiállítást, "családi" vállalkozásként, feleségemmel T. Horváth Évával hoztuk létre, akivel először ketten kitakarítottuk és kimeszeltük a helységet, majd megrendeztük benne a magunk tárlatait. Ezt követően - mivel továbbra sem volt érdeklődés az épület iránt - Éva testvérének, Horváth Zoltánnak a HVG plakátjait mutattuk ben. Ezzel megszünt a családi "kisajátítás", és bővítettük a bemutatkozók körét a baráti körrel. Először a helyi legelismertebb festőművészt, Kovács László (1944-2006) Munkácsy-díjas alkotó munkáit mutattuk be. Ezt követően figyelt fel az épületre a BUM (Budaörsi Művész Egyesület), és az önkormányzattól igényelte a használati jogt az egyesület részére. Ezt megkapták, és az önkormányzat felújította először a kiállító teret, majd idővel a további helységeket és az egész épület együttest. Így, az ötödik kiállításként a felújított kiállító térben, a BUM vendégeként - ekkor már nem voltam tagja az egyesületnek - a Magyar Festők Társaságának megbízásából megrendeztem az első nemzetközi tárlatot a Zicgy majorban. Azóta itt, az eltelt 19 év alatt egyetlen tárlatot sem rendeztem. Visszavonulva a budaörsi könyvtárba, ahol 1990-óta, szintén önerőből és "családi" vállalkozásként, első feleségen Kölűs Judit (1950-1994) tárlatával indítva, majd megint a baráti kör alkotásainak sorozatos bemutatásával alapztam meg, István Filipszky könyvtárigazgató kérésére 1996-ban létrejött Könyvtár Galériát. Az Igazgató Úr nyugdíjba vonulásáig, 2015-ig több mint másfélszáz kiállítást rendeztem itt is a helyi művészeknek és a Budaörsre látogató országos ismertségű vendég művészeknek. Azóta újabb visszavonulást csináltam, és Budaörsön nyaranta, csak a saját családi házam kertjében - ahol születtem és élek 76 éve -, rendezek úgynevezett kerti tárlatokat magunknak, és megint csak a saját alkotói és baráti körünknek. Így van ez, amikor valakit a "...mozdony füstje megcsapott", ha agyon ütik, akkor sem tudja abbahagyni azt, amit szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése