2017. december 16., szombat

Műhelymunkák - Műhelynapló XI. - Linearitás vagy mátrix?



Lieber Erzsébet It's snow again. I love it című képsorozatának egyik kiemelkedő darabja



               Erdei Jánossal, és Erik Luxszal az elmúlt hetekben a többszörös kép problémáiról beszélgetve több érdekes megállapításra jutottunk, amelynek egyik kiinduló pontja Lieber Erzsébet It's snow again. I love it. című képsorozata is témája volt. Mivel a facebook-on folytatott beszélgetés nagyon szerteágazó és több helyen, különböző bejegyzésekben van felvetve, ezért összefoglaló módon megpróbálok itt hozzászólni az eddig elhangzottakhoz. 

                    Először röviden idézem és ide másolom azt az egyik hozzászólásomat, amely számomra 
továbbgondolandóvá tette a sorozat és a többeskép kérdését.


Mátrixba rendezve a képeket csak huszonnyolc fért el, mivel még egy sor megnyitásával nagyon kicsik lennének. De a sorozat utolsó képének kihagyása szerintem nem jelent tartalmi változást. Abban sem vagyok biztost, hogy a bemozdulásos életlenség ott szándékos-e, vagy csupán véletlen. 




Így, egyszerre látva a sorozatot láthatjuk, hogy az általam feltett kérdések magukban foglalják azt a problémát, amit a lineáris szemlélet magában rejt. Egyenként látva és "olvasva" a képeket a sorozatban jellé válnak, és elsősorban a tartalmi narratívát juttatják érvényre. Ha kiállításon láthatnánk ugyanezt, akkor is más mutatnának. Egy térben szinte megkívánnák, hogy részegységekre bontsuk az egészet, és kisebb csoportokba rendezve, mutassuk be. Ezzel nem veszítené el az eredeti célját és szándékát, hogy egy képi történést meséljen el, de kiegyensúlyozottabbá válna a tartalmi és formai egysége.
Most még anélkül, hogy többszörös képnek nevezném a bemutatott egységeket, nézzük meg az eredeti sorrendben, illetve az ötödik és hetedik egységben minimális változtatással az egészet.





I.










II.










III.













IV.














V.












VI.












VII.



Egyben látva az alábbi módon egységesíteném. Ez is egy elrendezési lehetőség, a képek egyediségének megváltoztatása nélkül. De a kiállítóhelység méretétől, alaprajzától függően még számtalan lehetőség elképzelhető. Lehet maradni a lineáris sorban való elrendezésnél, és akkor maradunk legközelebb az alkotó eredeti elképzelésénél. De ha mátrixban rakjuk fel,  akkor már közelítünk a formai megoldás kihangsúlyozása felé. Minden esetben és minden olvasatban módosul a képek egyedi jelentése.








Figyelembe véve és tiszteletben tartva az alkotó, Lieber Erzsébet eredeti szándékát, ezt követően megpróbáltam a többszörös kép felé elmozdulni a sorozatot. Az alább következő képeknél már kreatívabb módon, de a képek egyediségét figyelembe véve és azokat nem változtatva, kisebb-nagyobb módosításokkal próbáltam elmozdulni a többszörös képösszeállítások felé. Itt csupán sorrend változtatást, elforgatást, tükörfordítást és párosítást alkalmaztam.




























































Ezt követően következnek a tényleges többszörös képösszeállítások, ahol már képkivágásokat módosítottam és méretet is változtattam. Ezzel sérül az egyedi műalkotás, és új képalkotó elemmé válik. Itt vetődik fel számomra, a többszörös kép és a digitális kollázs megnevezés alkalmazása.







































































 
















Eddig egymástól elválasztva mutattam be a képösszeállításokat, de hogy a kérdést még kiélezettebben vessem fel, összevontan is láthatóvá teszem a fenti két utolsó megoldást.

























Befejezésül vissza térek a címben kérdésként megfogalmazott problémához, hogy linearitás vagy mátrix? Mind ezt persze most a virtuális megjelenítés médium által adott lehetősége felől kérdezem. Mit látunk és mit láthatunk a képernyőn? Miként változnak a képnézési szokásaink az adott keretek között? Mert ha jól értelmeztem az eddig folytatott beszélgetéseket a többszörös kép tekintetében, akkor számomra most ez az aktuálisan megválaszolandó feladat.



















Ezt a bejegyzést azért tettem a Műhelymunkák - Műhelynapló sorozatomba, mert igaz most Lieber Erzsébet munkáit analizáltam - mivel ebből indultunk ki - de megtehettem volna a saját munkáimmal kapcsolatban is. Legközelebb érdemes mind ezt átgondolni nem csak a homogén, egy alkotótól származó képsorozatok esetében, hanem különböző összetételekben is. Sőt, elsősorban Erdei János által felvetett "Párhuzamok, mint (képzőművészeti) hagyomány alapjai, és párhuzamtípusok: előkép és utánzat" szempontjából is. Ezzel még adósa vagyok neki, mivel volt olyan kedves és ezt az írását nekem ajánlotta. De ha nem tartja nagy szemtelenségnek Erzsébet a sorozatának itt végrehajtott élve boncolását, akkor ezt a bejegyzést nagy tisztelettel, a munkái elismerésének jeléül, neki ajánlom.


































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése