2013. november elején határoztam el, hogy blogot hozok létre, amin keresztül megosztom az összes olyan információmat, amely közérdekű lehet Fischer Ernő festői életművének jobb és alaposabb megismerése érdekében. Ezt a célt már első bejegyzésemben leírtam, de az ezt követő két hónapot a felkészülés időszakának szántam. Addig még nem voltak tapasztalataim az ilyen jellegű közösségi oldalak hasznosságáról, vagy akár haszontalanságáról. Technikai ismereteim is minimálisak voltak még ahhoz, hogy igényeim szerint tudjam összeállítani Tanár úr munkásságára vonatkozó képi és írásos dokumentumokat, illetve a hozzá fűzött kommentálásokat. Ezért először saját képeimmel kísérleteztem, szerkesztgettem, és mindenféle segítség nélkül, a magam elképzeléseit követve igyekeztem kiismerni a számítógép adta lehetőségeket. December végére úgy-ahogy rendelkeztem már annyi műszaki ismerettel, hogy ha botladozva is, de eltudtam kezdeni a célul kitűzött munkát.
Tehát 2013.novemberében írt első bejegyzésemben említett szándék bejelentését követően, 2013. december 31-én elsőként tettem közzé az ISSUU program használatával lapozható formában, Szuromi Pál, Fischer Ernőről írt kismonográfiáját, amelyet a Képzőművészeti Kiadó 1989-ben jelentetett meg. Majd sorra vettem az életművel kapcsolatos könyveket, katalógusokat és egyéb kiadványokat, hogy ezzel hozzáférhetővé tegyem mindenki számára az addig megjelent írásokat. Természetesem magam is újra olvastam ezeket, és első bejegyzéseimben kifejtettem a kritikai észrevételeimet. Itt mindjárt olyan problémába keveredtem, amely elvileg fennállt, de gyakorlatilag nem számítottam rá, hogy ebből szerzői jogi bonyodalmaim lesznek. Ismerve ezeknek a kiadványoknak a sorsát, és az irántuk tapasztalható érdektelenséget, úgy gondoltam, hogy az újra elérhetővé tételükkel csak szolgálhatom az ügyet. De mint említem, nem így történt.
Részben jogos érvek is amellett szóltak, hogy 2014. február 11-én visszavontam a blogról a kiadványokat. Ez persze szellemi koncepció váltásra is kényszerített, mert ezután el kellett tekintsek attól, hogy didaktikus módon egymásra építsem az újabb információkat, ezért fejest kellett ugrani a mélybe, és számítani arra, hogy így sokak számára részben érthetetlen lesz az, amit írok. Sőt, azzal kellett szembesüljek, hogy Fischer Ernő munkásságában jobban tájékozott szakemberek számára is sokszor nehezen követhető a mondanivalóm. Ez sem térített el eredeti szándékomtól, tudomásul vettem, hogy ezután főleg magamnak írom, amit írok. De bíztam a képek meggyőző erejében, hogy legalább azok hozzáférhetősége felkelti majd egyesek érdeklődését, akik eddig egyáltalán nem ismerték Tanár úr munkáit. Így is történt, mert a blog nézettségének statisztikai adatai azt mutatják, hogy az érdeklődők kétharmada nem magyar anyanyelvű, tehát nem magyarok, hanem a világ legkülönbözőbb részeiből keresik fel a blogot.
Most, itt az év végén kissé elszomorodva újra mérlegelem , hogy mi értelme volt ennek a munkának, és hogyan tovább, ha egyáltalán tovább fogom folytatni a bejegyzéseket. Igaz a centenáriumi év befejeződött, így itt abba is hagyhatnám, de akkor végképp mi értelme volt annak, amit eddig is csináltam, mivel az életművel kapcsolatos mondanivalóm nagyobbik része még mindig leíratlan. De nem csak a személyes hozzáfűznivalóval vagyok még bőviben, hanem sok eddig még sehol sem publikált kép közzétételével is adós maradtam.
Egy évvel ezelőtt azt terveztem, hogy a 2014-es évben a Mester műveit mutatom be, a 2015-ös évet pedig majd a Tanítványok munkáinak megismertetésével folytatom, ezért is terveztem azt, hogy az általam rendezett utolsó kiállítás decemberre essen, ami átkötés kívánt lenni a következő év kiállításainak programjához. Ezt a tervet annyiban követem is, hogy a következő első félévre öt tanítványi tárlat megrendezésére vállalkoztam. A 2015. január 7-én nyíló Kölűs Judit kiállításának megnyitásával el is kezdődik a sorozat, ami februárban T.Horváth Éva, márciusban Csengery Béla, áprilisban a magam anyagának bemutatásával folytatódik, és májusban egy rendhagyó Fischer Ernő válogatott grafikai tárlattal zárul. Mivel mindez még mindig szorosan összefügg Tanár úr munkásságával is, nem véletlen, hogy összefoglalóként a Hommage a Fischer Ernő címet kapta. További hasonló elképzeléseim vannak még az év második felére is, de ezt most egyenlőre nem részletezem.
Tehát vállalt munkám van elég, ezért itt jelenleg számomra csupán az a kérdés, hogy mindezt a Fischer Centenáriumi blog keretén belül folytassam-e, vagy indítsak egy ettől független blogot, és kezdjem a munkát megint előröl. Sok érv szól az egyik megoldás mellett is, és a másik mellett is. Egyenlőre magam számára nyitottan hagyom ezt a kérdést, és a blog iránt eddig érdeklődők előtt is, ezért azzal a zárom ezt az évet, hogy le is zárom, meg nem is.
Ennek az írásnak a befejezéséül pedig újra felidézem azt a bejegyzést, amit Zsubori Ervin tett közzé az Arnolfini Archivumban, 2014. július 18-án, Fischer Ernő születésnapján. Az abban idézett blogot indító véleményemet pedig újra csak megerősíteni tudom, hogy remélem lesz aki valamikor folytatni fogja ezt a munkát.
Ez pedig egy meglepetés, kattints rá a linkre, és olvasd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése