2017. december 1. Élet és Irodalom
SINKÓ ISTVÁN: Rétegek, tört töredékek
Az utolsó öt év terméséből válogatott T. Horváth Éva Fúga-beli bemutatkozására. Festmények, plasztikus képek, néhány leporelló látható a két teremben. Erős felütéssel indítja a fekete terem bejárati két oldalfalát fehér, belülről is fényt idéző kollázsa, festék-, szén- vagy ceruzavonalak bontanak ki egy megfoghatatlan, érzéki csoportképet. T. Horváth az anyagok mestere, olyan alkotó, aki a kép témáját az anyagon keresztül választja ki, ha nem is a „mire hasonlít" leegyszerűsítő módszerrel, de a megfogalmazás módjának intenzitása befolyással bír a képtéma formálódásához. T. Horváth gyűrt, töredezett, hulladék anyagokkal dolgozik leginkább. Kartonlapok, pizzásdobozok, repedezett faanyagok adják munkáinak fő elemeit. Már a kiválasztás módja is determinálja a majdani képet. Arte povera, art brut, ezek a művészeti irányok nem állnak távol T. Horváthtól, ugyanakkor nincs egyetlen olyan munkája sem, mely a brutalitást, a szennyet, a pusztulást ábrázolná.
Inkább felfokozza, nemesíti a repedezett, töredezett anyagokat. Nyomdafestékkel, fekete akrillal, tussal szövi át a gipszes, ragasztott rongyokat, arany foltokkal „nemesíti” a látványt. Pszeudoikonok, népi szentképek világa idéződik meg, még akkor is, ha kollázsaiban újságok, képeslapok elemeit helyezi el.
Artisztikus - mondanánk, de ezzel élét vennénk T. Horváth eredeti szándékának, a festői nyelv egy sajátos megnyilvánulásának. Kígyózó, szecessziós vonal ágbogai, díszítményszerű színes foltjai, montázselemei nem az artisztikum, hanem a totális anyaghasználat irányába mutatnak. Egykori mestere, Fischer Ernő is hajlamos volt a „teljesség felé” törekvés jegyében a rétegről rétegre, anyagról felületre halmozás „bűnébe” esni. T. Horváth már rég nem Fischer nyomdokain halad, de néha Tàpies anyaghasználatát idézve szinte barokkosan túlozza a kitűnő spanyol mester módszerét. Ugyanakkor egy másik remek művész, a belga Alechinsky (a Cobra csoport egykori tagjának) erőteljes folt-vonal világát is felidézik T. Horváth munkái.
Erős szociális érzékenysége, kritikai szemlélete és iróniája azonban T. Horváthot megkíméli a „követői” attitűdtől. Sokkal fegyelmezettebb és sokkal energikusabb is az ő művészete annál, mintsem hogy irányok mögé álljon. A Fuga falain látható néhány sorozat - mert T. Horváth sorozatokban gondolkodva alkot - leginkább az Anyagképekre épül, de sorozatokon kívüli munkák is szép számmal jelennek meg a kiállításon.
„A közép-európai létezés megtanított a barkácsolásra" -mondja a művész ironikusan. Valóban, a drága, nemes anyagokat pótló kartonok, lomtalanításból előbukkanó asztalfiókok, pizzásdobozok eleve determinálják a „semmi mibenlétét”(S. Nagy Katalin) feszegető léthelyzet-analíziseket. Mivel egy-egy szó, mondattöredék is felbukkan a kollázsképeken vagy épp az azok alapjául szolgáló dobozokon, így a korszak beazonosítása azonnal megtörténik. Igen a huszadik-huszonegyedik század határmezsgyéjének jobb-rosszabb közérzete válik képelemmé, képtartalommá, képformává. T. Horváth kiállítása rámutat arra a dilemmára, hogy alkotó és alkotás milyen mértékben fonódik össze korával, milyen feltételrendszerek alapján jön létre egy mű, műsorozat. T. Horváth szegényes anyagai, gazdag eszközrendszere és hol lírai, hol kritikai felfogású témái egy komplex világlátást és annak adekvát anyaghasználatát mutatják meg. T. Horváth nem szegényes művészetet hoz elénk, s nem is a szegények művészetét. Ő a század művészetét mintegy a maga tökéletes kihívásában érzékeli, a szakrálist, a világit, szociálist és a lírait. Mindez itt, e falakon műről műre megtalálható, felfedezhető és töredékességében teljes totális alkotói magatartásként kiolvasható. Ilyen módon az absztrakciótól a figurativitásig, a technikai bravúrtól a gesztusig mindent megtalálhat a néző T. Horváth Éva válogatott munkáinak kiállításán. És mindezt egy egységes, konzekvens festői magatartás elemeiként.
Sinkó István 2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése