Visszatekintés (XX.) 2017. augusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállításomra.

Alföldi László: Befalazott labirintus III., 50 x 50 cm, vegyes technika, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs), 

A kiállítás huszadik hármas képcsoportja, nem a kerengő paravánjain, hanem a vele szemben levő záró falon.

Facebook hozzászólások 2017. szeptember 12.

Erzsebet Lieber Ez egy kedvenc falam.

Erzsebet Lieber Nagyon szépek.

Géza Stremeny Megnéztelek, nagyon jó a kiállítás. Egy kérdés: Netán maga Ariadne volt a kőmíves? (Befalazott... V.) Mert úgy néz!

András László Alföldi Először is köszönöm, hogy megnézted a kiállításomat. Másodszor, köszönöm az elismerést. Harmadszor pedig jó kérdést tettél fel, mert nekem ez nem jutott eszembe. De egy ilyen értelmezés tovább gondolása, érdekes összefüggéseket vet fel. Még lehet, hogy felhasználom az ötletedet, mert ebből az anyagból, van egy lezáratlan sorozatom, amelyben talán jól használható lesz az általad észrevett tekintet.

Tetszik

Imádom

Vicces

Hű

SzomorDühítő

János Erdei Géza Stremeny, ugye az alábbi képre gondol?
András László Alföldi, jól dereng, hogy ugyanezt (az alábbi képen látható) arcot láttam egy másik képén Madonnának?
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1411470122305214&set=a.466411883477714.1073741827.100003267185028&type=3&theater

András László Alföldi János Erdei Bár a kérdést Géza Stremenynek tetted fel, de annak második felére csak én tudom a feleletet, ezért kotyogok bele. Az én "Madonnáim" a kétezres év elején a Hricsovinyi Galériában megrendezett kiállításomon bemutatott "Borítólányok"-ból nőttek ki. Ez alatt azt értem, hogy amint a képek technikai leírásánál szükségesnek érzem - azt a cirkalmazott és körülményes körülírást - amelyben megjelölöm, hogy itt mindig újrahasznosított, "nyomtatott papíralapú papírnyomatról" van szó. Tehát, nehezen megismételhető, efemer kiadványok, színes magazinlapjai képezik a kiinduló alapot. Ebből következően, hétről-hétre változik a képanyag, és gyakorlatilag szinte kizárt, hogy ugyanazt a modellt kétszer feltudnám használni egy képen. Elméletileg persze lehetséges lenne akár tízszer, százszor, vagy ezerszer is alkalmazni, ha lenne annyi pénzem, hogy egy adott lapszámból felvásárolnák ilyen mennyiséget. De mivel erre nincs módom, így mindig változnak a "modellek", azaz a képanyag, amit felhasználok egy-egy kép elkészítésénél. Azért írtam le ilyen részletesen ezt a "műhelytitkot", technikai hátteret, mert ebben is benne rejlik az a tartalmi másság, ami a tabula rasa használata esetében más ontológiai alapot képez.

János Erdei András László Alföldi, köszönöm! - a kérdést, amire válaszoltál (noha nem jelöltem, de) természetesen Neked tettem fel.


Ami a bezárást illeti: tökéletes bezárás nincs. Mintha még a Tartaroszból :-) is nemcsak lennének, hanem a múlt század óta szignifikáns módon sokasodnának a szökevények...
Kivéve - de csak a labirintus esetében! - két módot:
Az egyik a lerombolása, mert akkor senki sem tévedhet be.
A másik Ariadnéé. Ugyanis a fonállal a labirintus megszűnt labirintus lenni...

Az űrlap alja

Alföldi László: Befalazott labirintus II., 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs)2017. június-július.

Alföldi László: Befalazott labirintus (IV.), 50 x 50 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs), 2017. június-július.