Alföldi László András: Visszatekintés (XV.) 2017. agusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállításomra.

A tizenötödik paravánon látható képek.

Facebook hozzászólások 2017. szeptember 7-én

András László Alföldi: Katedrális nélkül - Otthontalan I., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

Erik Lux A kiállításon ugye találhatóak a képcímek? - csak azért kérdezem, mert itt nem látom nyomukat, de nagyon sokat segítenek (mármint a címek) a képek megértésében és ezzel befogadásuknak.

András László Alföldi Természetesen ugyanezek a kettős címek ott is olvashatók. Az itt látható kép összeállítások nem a helyszínen készültek, hanem a fotók alapján rekonstruált látványa annak. A helyszínen még nem készítettem felvételeket, de jövő héten valószínűleg már azzal is szolgálhatok. A család által készített amatőr felvételek csak sejtetik ezt. Azért keresek egy párat, amelyen látható talán valami. De János Erdeinek megígértem, hogy elküldöm a teljes címjegyzéket sorszám szerinti és csoportosított formában is, csak közben elfelejtettem, illetve át kellene írni, hogy képként is fel lehessen tenni a facebook-ra.

András László Alföldi Ezen a felvételen úgy-ahogy látszanak a címek elhelyezése a jobb alsó sarokban.

András László Alföldi Most János Erdeinek e-mailben átküldtem a teljes címjegyzéket. Ha érdekel kérd meg, hogy továbbítsa neked, mert a Te e-mail

János Erdei András László Alföldi, hányas paraván képei láthatóak a fényképen? Tanulságos lesz összevetni a virtuális paraván kínálta látvánnyal a fényképet...

András László Alföldi János ErdeiEz esetben a XIX. paravánról van szó, amely az utolsó, de nem a kiállítás befejezése, mert van még egy falrész, ahol a Befalazott labirintus zárja a sort. Minden esetre a paravánok közül ez az utolsó, és mivel végére értünk a körnek, ha tovább megy valaki, akkor a paravánokon kezdődik elölről, jobb kéz felől viszont látható az említett falrész.

Erik Lux András László Alföldi, köszönöm!

János Erdei Azóta megkaptam András László Alfölditől (és kérésének megfelelően elküldtem Eriknek, és gondolom nem neheztel, hogy Erzsebetnek is megmutattam) a most kiállított kép címjegyzékét is, és a képek által alkotott (a képeken "főcímként" látható) sorozatok jegyzékét is. (Csak hogy érthetőbb legyen, a fenti bejegyzésnél látható képnél a jobboldali "Katedrális nélkül - Otthontalan II" címe azt jelenti, hogy a Katedrális nélkül sorozat képei közül az Otthontalan címűek közül a második.)

Elsőre az jutott eszembe, hogy a képcímek az értelmezés tengerében mintegy a bóják szerepét töltik be: megakadályozzák, hogy a képek (értelmezései) kisodródjanak a félreértések óceánjára.
az újrakezdésnél.

Másodikként pedig az, hogy mintegy térképül szolgál(hatná)nak a képek befogadásához, annak elmélyítéséhez. Ha az ember (nem bejárta, de már végigfutotta) a kiállítást, akkor az újrakezdésnél és elmélyítésnél, ez a jegyzék mutatja, hogy melyik képhez, még mit érdemes hozzánézni.

Harmadjára pedig azt, hogy a képelhelyezés és a címek együttese azt a folyamatot mutatja (nem leképezi, nem szimbolizálja, hanem megjeleníti), ami (nem annyira az ikonosztáztól, hanem inkább) a freskó( sorai)ól a szárnyas oltárig vezetett.
Nevezetesen: a jegyzések alapján (csak mászkálással , de) látható a sorozat (mert a sorozatok képei láthatóak ugyan, de nem sorozat tagjaiként hármas egységek tagjaiként szét vannak szórva), és jegyzék nélkül is láthatóak a sorozat képeiből készült hármas egységek, amelyek azonban időlegesek: összeállításukat még közös cím sem őrzi (majd a kiállítás bezárása után).

András László Alföldi Sok érdekes észrevételt vetsz fel, de erre sajnos most nem tudok válaszolni, mert ma megyünk be Gödről Pestre és csomagolni kell. Délután visszatérek rá.

Erik Lux János Erdei, hogy jön az ikonosztázhoz a freskó és azokhoz a szárnyas oltár? - köszönném,ha picit ha részleteznéd, mert számomra még nem kristálytiszta...

János Erdei Az ikonok szakrális rendje először ikonosztázokként manifesztálódott.
Az egyházszakadáshoz vezető, és az azt követően gyorsulva növekvő (mert a szakadástól is katalizált) különbségek következtében a reneszánsz (szó szerinti) kezdetén Giotto templomaiban az ikonosztáz képei egyrészt:
a/ (eleinte változatlanul) sorokba rendezve mintegy kiterjedtek a templomok oltárfalára, másrészt:
b/ a "maradék" (a vélt lényegük) oltárképpé "sűrűsödött.

Mivel lényegül csak vélt (Keleten inkább preferált inkarnáció, és a Nyugaton inkább preferált keresztre feszítés között ingadozó) a későbbiekben az oltárkép előbb szárnyas oltárrá bővült, majd előbb az oldalképek, majd maga az oltárképek is fokozatosan eltűntek a nem ortodox templomokból (hogy a kiállítótérben, pontosabban András László Alföldi kiállításának terében rendeződjenek újra). :-)
Így már érthetőbb? - remélem igen, mert gondolatmenetemben nagyban támaszkodik az általad írottakra...

András László Alföldi Több kérdés is felvetődik a fenti két hozzászólásodban, ezért megpróbálom sorba venni és úgy válaszolni. Az, hogy Erzsebet Lieberrel is megosztottad a kiállításom címjegyzékét, az természetes, és nekem megtiszteltetés, hogy érdeklődik iránta. Azt is köszönöm ezzel kapcsolatban, hogy Erik Luxnak továbbítottad e-mailban. A rövid képcím magyarázatot is köszönöm, ami majd csak akkor lesz teljességében átlátható és érthető, ha végére jutottam a képek bemutatásának is. Mert ez a "főcím", "alcím", "sorozat cím", "képcím" tudom, hogy nem szokványos, de visszafelé nézve, azaz másodszor végigmenve a paravánok során, verbálisan és vizuálisan követhető, egybe látható és érthető. (Legalább is én azt feltételezem.) Ezért nagyon szemléletes a bója és térkép hasonlatod, mert tényleg így lehet használni a képnézés során. Ezután anélkül, hogy láttad volna a kiállítást, nagyon szemléletesen és pontosan leírod a képek elrendezésének a helyhez és az alkalomhoz illeszkedő voltát. Ez fontos visszajelzés számomra, hogy a virtuális bemutatás esetében is követhető a logikája. Többször említettem már, hogy nagyon nem akartam ezt a kiállítást a hely alkalmatlansága miatt, de végül ez kényszerített bele, hogy megkíséreljem a lehetetlent, és ennek ellenére egy ide "komponált" anyaggal álljak elő. Emiatt félre tettem a tél folyamán készített két félig kész sorozatomat, és a nyár elején egy harmadikba fogtam, ami most ki van állítva. Viszont ebbe előre bele kalkuláltam azt is, amit most napról-napra teszek, hogy elkészítem ennek az internetes változatát. Sőt, azt is elárulom, hogy a kiállítás bezárása után, a blogomon elindított Műhelymunkák - Műhelynapló sorozatban, kitérek majd a képek készítésének módjára, a technikai eljárások bemutatására, az újra értelmezés és másféleképpen rendezés lehetőségeire is. Ezt jól megérzed, amikor utalsz a kiállítás bezárása utáni más lehetőségekre. És itt érkezünk majd el megint a többszörös kép lehetőségeihez, az általad most nagy vonalakban felvázolt művészettörténeti összefüggésekhez. Nem tudom, hogy szerénységből, vagy álszerénységből, de én magamat és a kiállításomat nem tudom közvetlenül ebbe a sorba illeszteni. Lehet, hogy ezt megint csak az örökös kishitűségem mondatja velem, mert lényegében mégiscsak ezekkel a nagy elődökkel is polemizálok valamilyen formában. Ha festészeti és esztétikai minőségben nem is, de probléma felvetésekben vannak közös szálak. Ezért amit Erik Luxnak kiegészítő magyarázatként leírtál, az én is átgondoltam, és minden anyaggyűjtés és előkészület nélkül, rögtönöztem magam számára egy vizuális emlékeztetőt. Ezt mellékletként ide teszem. Sőt, ez az összeállítás eszembe juttatta azt, hogy Éva és saját munkáimból, és a kiállítás rendezéseimből évtizedekre visszamenően össze tudok állítani analóg lehetőségeket. Ehhez persze össze kéne szedni az anyagot.

András László Alföldi Persze ezt a rögtönzött művészettörténeti összeállítást sem ártana átgondoltabban, jobban előkészítetten összeállítani.

János Erdei András László Alföldi, az első válaszodra: :-)
A másodikra, a kép összeállítás(aid?)ra: ha jól sejtem, ez tulajdonképpen hat.
Ha kérhetem (és ha jól értem, és az tdkp hat, akkor egyenként is legyél szíves tedd fel őket, és akár egy, akár hat, írj róluk) írj róla néhány magyarázó sort, mert így első ránézésre nekem kicsit (a megértésükhöz) túl sűrű(ek)... :-) - de gyönyörűek. :-D
Pontosabban a hatból négy(-öt) :-)első ránézésre is gyönyörű.

András László Alföldi János Erdei A kép összeállítással csak az általad fentebb felsorolt történeti képi formációkra próbáltam minden előkészület nélkül, egy-egy vizuális példát keresni. 1. Ikonok, 2. ikonosztáz, 3. Giotto, 4. Duccio, 5. szárnyas oltár, 6. oltárkép.

András László Alföldi "Könyvjelző" ez nekem, mert így vizuálisan jobban megragad az emlékezetemben, hogy ide vissza kell térni - mármint az általad fentebb leírtakhoz - hogy jobban átgondoljam.

Erik Lux András László Alföldi, elképesztően szépek, sőt gyönyörűek a - rögtönzött kompozícióid! :-DMármint a fenti hat! :-)

András László Alföldi Erik LuxFélreértés ne essék, ezt nem többszörös képnek szántam a Ti értelmezésetek szerint. Csupán a saját kiállításommal kapcsolatban előtte leírtakhoz kapcsolva vetődött fel bennem, mint analógia. Hogy kerülök én a kiállításommal ebbe az összefüggésbe? mert valami ilyesmit írt a hozzászólása végén János Erdei.

Erik Lux András László Alföldi, szerintem a kompozícióddal (és az ezeket létre segítő tehetségeddel), de ezt vitasd meg Jánossal! :-P - mert az ilyesfajta (ál?)szerénységre azt szoktam válaszolni, ha nem, hát nem. :-)

János Erdei Egyrészt: http://magyar-irodalom.elte.hu/.../portrek/jozsefa/ars.htm.
Másrészt még a képzőművészet egészének a története sem a mindenség maga, de képe annak...

András László Alföldi Maradjunk abban amit Erik Lux mond, és egyrészt Te is egyet értesz vele: "ha nem, hát nem". Másrészt pedig a gyakorlatban elég magabiztos szoktam lenni, és a vak ló bátorságával belevágok sokszor nagy feladványokba. Erre szokta volt mondani mesterem, Fischer Ernő, hogy "Lacikám nagy alma ez neked, vigyázz, nehogy ne tudd becsukni és nyitva maradjon a szád." Aztán ebből nőtt ki az együtt dolgozás mester és tanítványok között,, amelyről már részben értesültetek a blog bejegyzésekből

Erik Lux András László Alföldi, kár.

János Erdei Erik Lux, az, de "ha nem, hát nem".

András László Alföldi Nem akarom most tovább bonyolítani ezt a kérdést, de épp ezen a kiállításmegnyitón, nyilvánosan attól is elhatároltam magam, hogy festő vagy képzőművész lennék egyáltalán. Albert Kováts is mindig fenn van akadva ezen a kijelentésemen, és épp ő neheztelt megint érte. Ennek ellenére "jelentős" képzőművészeti teljesítménynek nevezte a kiállításomat. Ami persze jól esett. Hosszú története van ennek, egyenlőre fogadjátok el így. Majd ha egyszer "felnövök" lehet, hogy megváltozik erről a véleményem. Köszönöm a megértéseteket.

Erik Lux András László Alföldi, megértem Albert Kovács fennakadását, :-) mert így sajnos a beszélgetés tárgyával együtt az értelme is elenyészik...
Egy lezáratlan szál maradt a beszélgetésünkben (pontosabban a Jánossal elkezdettben). Javaslom (ha a folyatásához van kedved), hogy térjünk vissza oda (az alábbi link odavezet, ahol megpróbáltam folytatni), mert ez így tényleg nem vezet sehová (pontosabban értelmetlen vitához. Ha ugyanis szerinted Te a Fischer Ernő által elkezdett utat folytatod, akkor ostobaság lenne, ha arról győzködnélek tovább, hogy nem azt csinálod, amit csinálsz)...

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1402743859844507&set=pcb.1402745029844390&type=3&theater

János Erdei Erik Lux, azt hiszem, nem(csak, nem elsősorban) a választott) útról van szó (mert annak legfeljebb Isten a megmondhatója. Az alkotónál ugyanis csak az értelmezők tévedhetnek nagyobbat, vagy fordítva).
Sokkal inkább (még csak nem is az értelmezési keretről, hanem) viszonyítási pontokról (a keret csak ennek a következménye).
Az ikonokkal - és azok folytatódásával - való összevetés egyrészt számomra is jóval érdekesebb, másrészt ennek természetes része a közvetlen elődökhöz fűződő kapcsolat, míg a beszélgetés tárgyának a közvetlen elődökhöz való kapcsolatra való szűkítés (nemcsak) gondolati zűrzavarhoz vezet.

András László Alföldi Erik Lux és János Erdei két utóbbi hozzászólásotokon napok óta gondolkodom, hogy milyen választ adjak, de nehezen tudom kihámozni, hogy mi okozhatta a félreértést. Bizonyára én fogalmaztam rosszul, amikor elhatárolódtam a nagyobb ívű összevetésektől, illetve annak minősítő jellegétől. Még mindig töprengek rajta, hogy mi lenne a helyes válasz, amely nem újabb félreértések felé viszi a beszélgetést, hanem árnyalt módon kifejthetem ezzel kapcsolatban a saját álláspontomat. Ha eredményre jutok magammal, akkor visszatérek erre a problémára.

János Erdei Nehéz kérdés(eket vetnek fel a képeid) -. így igazán nem sürgetlek, hanem türelemmel várok)! :-)

Erik Lux János Erdei, András László Alföldi, nem is biztos, hogy most (azonnal) kell válaszolni, mert nem biztos, hogy most és aztonnal lehet felelni...
A kiállítás egy adott helyzet és állapot megjelenése és megjelenítése, amit János meglehetősen pontosan írt le "(a kiállítás hármasképekbe hajló elrendezése és az eredeti sorozatok közötti) növekvő feszültség"-ként...

János Erdei Erik Lux, :-)
Ps: és az sem is biztos, hogy a helyes válasz verbális...

András László Alföldi János Erdei Sőt, épp ez okozza a problémát, mert nekem képben megvan már a válaszom, legalább is az elképzelésem, amihez idő kellene, hogy "kihordjam" és ezt követően kivitelezzem.

János Erdei András László Alföldi, akkor jó úton vagy! :-) A szavak lényegtelenebbek... :-)

Trón nélkül - Pantokrátor, 75 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

András László Alföldi: Katedrális nélkül - Otthontalan II., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.