Egy megírandó blog bejegyzés emlékeztető képanyaga, az "okkazionalitás" jegyében.

 

Török Bernadett rajza: Kő Krisztzs

Így töredékesen , felvetésként is Török Bernadettnek, valamikori Fischer Ernő tanítványnak ajánlva.

     Ezt a szép Krisztus fejet ábrázoló rajzot kaptam Húsvéti üdvözletként messengeren, privát üzenetben Török Bernadettől, amely felidézte bennem a nyolcvanas években Fischer Ernővel való beszélgetéseimet az "okkazionális" problémájáról, amely részben hangszallagon is rögzítve van. De mivel ezek a rögzített beszélgetések életének otolsó tizenöt évében összesen háromszáz órás terjedelműek, arra most nem vállalkozom, hogy kikeressem és  pontosan idézzek belőle, ezért csak szabadon visszaemlékezve utalok rá. Azt is csak a képanyag összeválogatásával, amely az "okkazionális" jegyében zajlott, amit mi nem elsősorban vallási, hanem filozófiai értelemben értelmeztünk, Heidegger és Hans-Georg művei alapján. Gadamer Igazság  és módszer könyvében leszűkítve a témát a 113. oldaltól 123. oldalig tartó fejezetre gondolok, amely persze az egészből kiragadva nem nagyon értelmezhető. Ennek a fejezetnek a címe: Az okkazionális és a dekoratív ontológiai alapja. Lényegében itt a mű alkalmi, alkalomszerű mivoltáról volt, van szó. Mivel Húsvét van, és így vetődött fel ennek a képanyagnak az összeválogatása, mert most van az "alkalom", "alkalomszerűség" amikor aktuális a dolog, a téma felvetése. 

          A másik aktualitást az adja, hogy most jelent meg Fischer Ernő: A "KÉP" mint komplex modell című írása, amely nagyrészt ebből a szellemi háttérből fogalmazódott. Sajnos az első megjelenése óta, huszonöt év alatt egyetlen recenzíó sem íródott, és olyan talán sosem fog íródni, amíg nem születik meg egy nagy monográfia, amely tartalmi mélységében ez alapján elemezné, elemezhetné Tanár úr "Testamentumát". Ezzel én is adós vagyok, mert azon kívűl, hogy kötetlen beszélgetések formájában többször kitértem már egy-egy rész fejtegetésére, írásban nem rögzítettem. Valószínűleg nem én rám vár már ez a feladat, nálam felkészűltebb szakember kell ehhez, de az sem sokat tud kezdeni vele, amíg az életmű nincs teljes egésszében feldolgozva. Így még a műveit sem lehet hermeneutikai szempontból megérteni, csak esztétikai alapon csodálni és gyönyörködni benne. Ez sem kevés persze. 

Fischer Ernő: Északi Krisztus fej

 Fischer Ernő: Peta vázlat, az 1974-ben megfestett Pietához (I.)

Fischer Ernő: Peta vázlat, az 1974-ben megfestett Pietához (II.)

Fischer Ernő: Peta vázlat, az 1974-ben megfestett Pietához (III.)

Fischer Ernő: Peta vázlat, az 1974-ben megfestett Pietához (IV.)

Fischer Ernő: Pieta, 1974.

Fischer Ernő: Pieta, 1985.

Fischer Ernő: Pieta, vázlat az 1985-ös változathoz (I.)

Fischer Ernő: Pieta, vázlat az 1985-ös változathoz (II.)

Fischer Ernő: Pieta, vázlat az 1985-ös változathoz (III.)

Fischer Ernő: Pieta, vázlat az 1985-ös változathoz (IV.)

Fischer Ernő: Keresztlevétel és a Pieta kombinációja (I.), vázlat.

Fischer Ernő: Keresztlevétel és a Pieta kombinációja (II.), vázlat

Fischer Ernő: Keresztlevétel, 1972.

Fischer Ernő: Keresztlevétel, 1986.

Fischer Ernő: Keresztlevétel, 1994.

Fischer Ernő: Pieta, vázlat (V.)

Fischer Ernő: Pieta, vázlat (VI.) az 1985-ös megfestett Pietához. Dedikálva 1992. Alatta, újságpapír szélén vázlat a vázlathoz, Tanár úr gyakorlata és szokása szerint.

Balatongyöröki Szent Mihály dombon levő elhagyott temető Pietája (I.)

Balatongyöröki Szent Mihály dombon levő elhagyott temető Pietája (II.)

Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer, Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. című könyvének egy lapja, Fischer Ernő példánya, saját aláhúzásaival és kiemeléseivel.

Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer, Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. című könyvének egy lapja, Fischer Ernő példánya, saját aláhúzásaival és kiemeléseivel.

Martin Heidegger: A műalkotás eredete. A bevezetőt írta Hans-Georg Gadamer, Európa Kiadó, 1988. Fischer Ernő példánya, saját aláhúzásaival és kiemeléseivel.

Martin Heidegger: A műalkotás eredete. A bevezetőt írta Hans-Georg Gadamer, Európa Kiadó, 1988. Fischer Ernő példánya, saját aláhúzásaival és kiemeléseivel.

Alföldi László András: Golgota, 70 x 100 cm, olaj, papír, 1988.

Fischer Ernő írásaival visszatért a rajztanszékre

 

https://szeged.hu/cikk/fischer-erno-irasaival-visszatert-a-rajztanszekre

KULTÚRA

Fischer Ernő írásaival visszatért a rajztanszékre

Sinkó István mutatta be csütörtök délután az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Rajz-Művészettörténet Tanszékén az egykori legendás tanszékvezető, a 2002-ben elhunyt Fischer Ernő festőművész A „kép” mint komplex modell – Képelemzések című módszertani füzetsorozatának első részét.

HOLLÓSI ZSOLT

2023. március 31. 07:37

Házigazdaként Gál Lehel József festőművész, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Rajz-Művészettörténet Tanszékének főiskolai docense köszöntötte a könyvpremier résztvevőit a tanszék Brüsszeli körúti épületének földszintjén, ahol többnyire mai hallgatók és Fischer Ernő régi tanítványai alkották a közönséget. A kiadványt szerkesztő és az előszót jegyző Szigyártó Gyöngyi – szintén egykori Fischer-tanítvány – elmondta, a 2002-ben elhunyt művész hagyatékával immár húsz éve foglalkozó alapítvány az életmű bemutatására módszertani füzetek kiadását határozta el. 

 

Gál Lehel József, Aranyi Sándor, Szigyártó Gyöngyi és Sinkó István beszéltek Fischer Ernő szellemi örökségéről. 

 

A tervezett sorozattal Fischer Ernő munkásságára, művészeti felfogására alapozva a művészet iránt érdeklődők és a képzőművészet oktatását hivatásszerűen művelők számára kívánnak útmutatást adni. A sorozat célja egyúttal ébren tartani, bemutatni Fischer művészetét, nézeteinek fő mozzanatait, annak máig tartó tanulságait, mert művészete különösképpen alkalmas segítség az absztrakt művészet jobb megértésére. 

 

Az ingyenes kiadványsorozat elindítását több évforduló is indokolta: épp 60 éve vette át Fischer Ernő a Vinkler László által 75 évvel ezelőtt alapított rajztanszék vezetését, valamint 150 éves a szegedi tanárképzés.

 

A sorozatot indító A „kép” mint komplex modell – Képelemzések című kiadványt Sinkó István képzőművész, művészeti író, a Fischer Ernő Alapítvány Kuratóriumának elnöke mutatta be, aki egykori mesteréről úgy fogalmazott: „Mint képzőművész (festő és grafikus) a modern magyar művészet hagyományaiból táplálkozó személyes, lírai és drámai elemekkel egyaránt tarkított festészeti világot jelenített meg életművében. 

 

Mester volt azonban nemcsak a festészetben, hanem második választott hivatásában, a művészetpedagógiában is. 

 

Mestere tanítványainak, akik a tőle elsajátított tudással felvértezve haladhattak tovább saját művészi pályájukon. Olyan pedagógiai útmutatót kaptak Fischer Ernőtől, melyben a művészeti praxis és filozófia, a tudás elsajátítása és átadása egyaránt megjelent. Fischer Ernő univerzális műveltségű és emberileg, szakmailag példaértékű alkotó és továbbadó volt. Írásaiban ez a fajta teljesség tükröződik. Hasznos és fontos olvasmány úgy a hallgatóknak, mint a tanároknak egyaránt.”

 

A módszertani füzetsorozat első része nemcsak a címadó nagy tanulmányt közli Fischer Ernőtől, hanem öt festménye – Alföld (1985), Katedrális (1985), Golgota (1989), Vörös napnyugta (1977), Pankrátor szentekkel (1990) – részletes, autentikus elemzését is magától a művésztől.

 

Gál Lehel József és Aranyi Sándor festőművész a füzet bemutatóján

 

A füzet bemutatóján elhangzott, aki érdeklődik Fischer életműve iránt, annak érdemes a róla elnevezett alapítvány által létrehozott és működtetett honlapon – https://fischererno.hu – barangolnia, ahol folyamatosan frissülő anyagok, információk találhatók. 

Gál Lehel József azt is bejelentette: közös kiállítás megszervezését tervezik a két legendás, egykori tanszékvezető, Vinkler László és Fischer Ernő alkotásaiból.

 

 

 

NÉVJEGY: Fischer Ernő (1914–2002)

 

A magyar lírai absztrakt festészet egyik legkiválóbb hazai képviselője. Szülővárosában, Losoncon érettségizett, felsőfokú tanulmányait 1936 és 1938 közt Prágában végezte a Rajztanárképző Főiskolán. 

Fischer Ernő

1938-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Aba-Novák Vilmos irányításával, de anyagi nehézségek és a háborús körülmények miatt megszakította tanulmányait, majd 1946-tól folytatta és 1949-ben szerzett középiskolai rajztanári diplomát Kmetty János növendékeként. 1951 és 1958 közt a Népművelési Intézet Képzőművészeti Osztályát vezette, megindította és szerkesztette a Művészeti kiskönyvtár című sorozatot. A József Attila Művelődési Ház Képzőművészeti Szakkörét 25 éven át vezette, megalapította a Tokaji Művésztelepet, amely ma is működik. 1959-től 1974-ig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén tanított, 1963-1974 között tanszékvezető volt. A művészetszervezés, majd a tanszékvezetés állt munkája előterében, de az 1960-as évek elején már kiállításokon jelentkezett alkotásaival, s hamar meg tudta mutatni a saját egyéni tematikáját és stílusát. Mitológiai, bibliai témák, tájképi és tengeri víziók foglalkoztatták, számot adott cirkuszt idéző látomásokról is. A Kmetty Jánostól tanult konstruktív képépítés nagy szerepet játszott művészetében, ugyanekkor színkezelése oldott, expresszív jellegű. Témáiból adódóan is mágikus hatásra törekedett. Látókörét, technikai tudását tovább bővítették külföldi tanulmányútjai, 1963-ban Olaszországban, 1967-ben Svájcban, 1969-ben Bulgáriában, 1974-ben Ausztriában, 1979-ben Németországban járt. 1974-ben vonult nyugdíjba, hogy még többet alkothasson, és segíthesse a fiatal művészeket. A Rajzpedagógusok Stúdiójának vezetője és a szegedi SZÖG-ART Művészeti Egyesület egyik alapító tagja volt. 2014-ben szülővárosa, a szlovákiai Losonc rendezte meg centenáriumi emlékkiállítását. Fia, Fischer Péter hozta létre a Fischer Ernő Alapítványt, amely munkásságát hivatott feldolgozni, emlékkiállításokat rendeznek a tiszteletére, kerekasztal beszélgetéseken is elemzik műveit.

 

Fischer Ernő egyik festményével

Fischer Ernő és Alexander Tolnai az 1980-as években Tanár úr műtermében (Fotó: Alföldi László András Fischer Archívumából)

Fischer Ernő és Alexander Tolnai felesége a Mennybemenetel kép előtt, Tanár úr műtermében a nyolcvanas években (Fotó: Alföldi László András Fischer Archívumából)

Nem panaszként hozom fel ezt a példát, és a cikk szerzőjét sem vádolom a közzétételért, sőt inkább köszönöm neki, hogy láthatóvá tette a képet, és így széles körben propagálja Tanár úr munkásságát. Beleértve magamat is, a Fischer életművet gondozóknak szánom példának, hogy megítélésem szerint az érték nyilvánosságra hozása kevés, mert aktív módon újra és újra láthatóvá kell tenni, hogy ne csak a múzeumok és archívumok mélyén porosodjon, hanem  aktív szellemi valósággá váljon. 

tanár

pedagógus

festőművész

SZTE JGYPK rajz-művészettörténet tanszék

kortárs képzőművészet

Szög-Art

Fischer Ernő

Fischer Ernő: A "KÉP" mint komplex modell.

 

     A Fischer Ernő Alapítvány által most megjelentetett és bemutatott "Módszertani füzetek 1." címe azt jelzi, hogy ezzel a kötettel egy sorozatot indítanak, amelynek folytatása lesz. Ismereteim szerint ezt követően évente szeretnék ezt egy-egy újabb kötettel gyarapítani, és ebben közreadni Fischer Ernő pedagógiai módszerét. Megítélésem szerint nehéz feladatra vállalkozik ezzel az alapítvány, amit az is jelez, hogy ennek a alig húsz lapot tartalmazó, pontosan 43 oldalt magába foglaló kis füzetnek az előkészítéséhez és megszületéséhez négy évre volt szükség. 2019. májusában vetődött fel ennek megvalósítása, és kuratóriumi határozat szerint 2020-ban már meg kellett volna jelennie. Tény, hogy közbe jött a Covid-19 megjelenése, de ennek szerintem nem hátránynak kellett volna lenni, hanem inkább nem várt előnynek, a bezártságunk miatt. Így idő hiányára nem nagyon lehet hivatkozni, ezért az okok valahol máshol vannak elrejtve. Ennek tovább boncolgatására már nem vagyok hivatott, mert a kezdeti próbálkozás után, amelynek én is részese voltam, feladtam a kísérletezgetést. Megítélésem szerint ez már indulásnál hamvába holt ötletnek tűnt, aminek akkor hangot is adtam, de ezt nem vette komolyan senki. Az alapul szolgáló blog bejegyzéseim 2014 óta egymásra épülő, egymást kiegészítő és alátámasztó írástöredékek Fischer Ernő munkásságáról, amely csak vázlatként szolgálhat egy átfogó egységes szerkezetben kiegészített több száz oldalas kötetnek. Ha nagyképűen akarom megfogalmazni, akkor mondhatnám, hogy akár egy nagymonogáfiának is. De ez csak akkor lenne igaz, ha további anyaggyűjtéssel, tudományos kutatással kiegészülne, amelyre én már nem vállalkozom. Úgy kiragadva egy-egy bejegyzést és képelemzést, amely az eredeti elképzelést megalapozta, végképp értelmetlennek látszott, és ezen a beveztőként írt kiegészítés sem segített. Az eredeti szöveg túl konkrét volt, és a hozzá írt rész pedig nagyon általános, amely semmit sem magyarázott meg az előzményekről és a következményekről sem. Mivel itt a képelemzések nem hagyományos értelemben vett egy-egy műre épültek, hanem az egész módszertannak a megfordítottját reprezentálták, és voltak hivatottak magát a metodikát felmutatni. Fischer Ernő festészetének és pedagógiájának megítélésem szerint ez a lényege, hogy nem analitikusan közelített az egész felé, hanem mindig az egészből indult ki - az Ő szavajárása szerint a totalitásból - és ez alapján bontotta ki a részleteket. Ezért volt fából vaskarika már maga az ötlet is, hogy mi ennek tudatában és ennek ellenére megpróbáltunk fából vaskarikát fabrikálni. Engem is terhel a felelőség abban, hogy erről már induláskor nem sikerült meggyőznöm a kurátorokat, és felvállaltam a feladat egy részét. Ez annyi volt, hogy a szövegből elhagyom a név szerinti megnevezéseket, és kihagyom az utalásokat, amelyek más bejegyzésekre hivatkozva tették és teszik most is a szöveg egybeolvasásával a használhatóságukat. Egy bevezető szövegnek kellett volna ez utóbbit áthidalni, és valamennyire is érthetővé tenni az egész értelmét. Ez az írás sajnos nem született meg, mert hiába hivatkozott az elemzés sajátos voltára, ahhoz túl általános volt, hogy értelmet adjon az egésznek. Pedig nem teljesen értelmetlen amit írtam, csak a hagyományos módszertant a feje tetejéről a talpára kellett volna állítani, épp azért, hogy rámutassunk Fischer Ernő sajátos módszertanára és pedagógiai munkásságára.

    Nem ünneprontásként és az ügy feladásaként írom mind ezt, hanem épp azért, hogy a jövőbe mutatóan tudjak segíteni a sorozat megindításánál,  hogy ne essen kétszer ugyanabba a csapdába az alapítvány. Igaz két éve már nem veszek részt a kuratóriumi munkában, és személyesen nem vagyok jelen az üléseken, így nem ismerem a kötetlen formában kifejtett háttér beszélgetéseket a felvetett problémákról, de a hozott határozatokat és szakmai beszámolókat írásos formában ismerem. Ez az alapítvány honlapján mindenki számára elérhető és nyilvános, bár kissé megkéset formában, mivel itt 2019-ig követhető. De gondolom, hogy más érdeklődők számára is hozzáférhető, mint ahogy én kérésemre minden évben megkapom. Ezt csak azért hoztam szóba, mert illetlenségnek tartanám, hogy az utóbbi években a honlapon nem közölt beszámolókból idézzek, az én személyes érdeklődésem alapján hozzáfért dokumentumokból. Ezért csak a tartalmára utalok, hogy a tervek szépek, de hogy megint mi fog megvalósulni belőle, azt majd csak a jövő igazolja. Viszont az már most kiolvasható belőle, hogy továbbra is a részek összerakosgatásából és az esetleges lehetőségekből próbál az alapítvány tovább lépni, vagy folytatni az eddigi munkáját. Szándékát sem látom annak, hogy a fellelhető életmű keresztmetszetét áttekintő teljesség irányából határozódnának meg a megvalósítandó célok, és főleg az, hogy a módszertani füzetek sorozat milyen és miféle XXI. századi művészetpedagógiát fog kihámozni a töredékesen ismert életműből. 

    Befejezésül a most megjelent "Módszertani füzetek 1." kiadványból, Szigyártó Gyöngyi által írt előszóból idézek: "Legcélszerűbbnek azt tartjuk, ha a füzetsorozat nyitányaként magához Fischer Ernőhöz forduljunk. Vallomását "Az utánzástól a szimbolikus formaképzésig" címmel megjelent a Nemzeti Tankönyvkiadó által (szerkesztő: D. Kovács Júlia) 1997-ben kiadott könyv "A KÉP mint komplex modell" fejezete tartalmazza, melyet az ezt követő fejezetben további öt saját mű elemzése követ. A művész ekkor 83 éves! Műveinek szellemi, filozófiai megalapozottsága az általa vallott művészeti felfogás és megvalósítás egy XX. században élő, a nagy kulturális hagyományokat magába ötvöző festőművész, pedagógus felelősségteljes válasza a kor szellemi tartalmaihoz."

     Egyet értve Szigyártó Gyöngyivel, kiegészíteném azzal, hogy a továbblépésnél a majd huszonöt évvel korábbi, 1973-as műcsarnoki kiállítási katalógusában írt, és sokat idézett ars poétikáját se felejtsük el: "A festő hívatását alapvetően határozza meg az építőmesteri vonás. Mindig az új szellemi alaprajznak megfelelően kell állványozni és építeni. Új formákat, új módszereket, eszközöket kell keresni, hogy értelmezni tudjuk az új tartalmakat, mindig új megoldásokat keresve azokra a kérdésekre, melyeket az örök mozgásban levő emberi világ felvet."

  Alábbiakban az 1997-ben megjelent "ősnyomtatvány" formájában teszem újra olvashatóvá, a módszertani füzetekben megjelent fejezet szövegét. Ezt követően egy másik bejegyzésben, képanyaggal bővített formában láthatóvá teszem a füzetet is, mivel a mai körülmények között már nagy példányszámúnak mondható a 400 példány, de mivel nem kerül nyilvános terjesztésre, így csak szűk szakmai körökben lesz olvasható. Érthető módon, ez most a tanárok és a diákok kezébe fog kerülni, oktatási céllal.