Fischer Ernő írásaival visszatért a rajztanszékre
2023. március 31. 07:37
Házigazdaként Gál Lehel József festőművész, az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Rajz-Művészettörténet Tanszékének főiskolai docense köszöntötte a könyvpremier résztvevőit a tanszék Brüsszeli körúti épületének földszintjén, ahol többnyire mai hallgatók és Fischer Ernő régi tanítványai alkották a közönséget. A kiadványt szerkesztő és az előszót jegyző Szigyártó Gyöngyi – szintén egykori Fischer-tanítvány – elmondta, a 2002-ben elhunyt művész hagyatékával immár húsz éve foglalkozó alapítvány az életmű bemutatására módszertani füzetek kiadását határozta el.
Az ingyenes kiadványsorozat elindítását több évforduló is indokolta: épp 60 éve vette át Fischer Ernő a Vinkler László által 75 évvel ezelőtt alapított rajztanszék vezetését, valamint 150 éves a szegedi tanárképzés.
A sorozatot indító A „kép” mint komplex modell – Képelemzések című kiadványt Sinkó István képzőművész, művészeti író, a Fischer Ernő Alapítvány Kuratóriumának elnöke mutatta be, aki egykori mesteréről úgy fogalmazott: „Mint képzőművész (festő és grafikus) a modern magyar művészet hagyományaiból táplálkozó személyes, lírai és drámai elemekkel egyaránt tarkított festészeti világot jelenített meg életművében.
Mester volt azonban nemcsak a festészetben, hanem második választott hivatásában, a művészetpedagógiában is.
Mestere tanítványainak, akik a tőle elsajátított tudással felvértezve haladhattak tovább saját művészi pályájukon. Olyan pedagógiai útmutatót kaptak Fischer Ernőtől, melyben a művészeti praxis és filozófia, a tudás elsajátítása és átadása egyaránt megjelent. Fischer Ernő univerzális műveltségű és emberileg, szakmailag példaértékű alkotó és továbbadó volt. Írásaiban ez a fajta teljesség tükröződik. Hasznos és fontos olvasmány úgy a hallgatóknak, mint a tanároknak egyaránt.”
A módszertani füzetsorozat első része nemcsak a címadó nagy tanulmányt közli Fischer Ernőtől, hanem öt festménye – Alföld (1985), Katedrális (1985), Golgota (1989), Vörös napnyugta (1977), Pankrátor szentekkel (1990) – részletes, autentikus elemzését is magától a művésztől.
A füzet bemutatóján elhangzott, aki érdeklődik Fischer életműve iránt, annak érdemes a róla elnevezett alapítvány által létrehozott és működtetett honlapon – https://fischererno.hu – barangolnia, ahol folyamatosan frissülő anyagok, információk találhatók.
Gál Lehel József azt is bejelentette: közös kiállítás megszervezését tervezik a két legendás, egykori tanszékvezető, Vinkler László és Fischer Ernő alkotásaiból.
NÉVJEGY: Fischer Ernő (1914–2002)
A magyar lírai absztrakt festészet egyik legkiválóbb hazai képviselője. Szülővárosában, Losoncon érettségizett, felsőfokú tanulmányait 1936 és 1938 közt Prágában végezte a Rajztanárképző Főiskolán.
1938-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Aba-Novák Vilmos irányításával, de anyagi nehézségek és a háborús körülmények miatt megszakította tanulmányait, majd 1946-tól folytatta és 1949-ben szerzett középiskolai rajztanári diplomát Kmetty János növendékeként. 1951 és 1958 közt a Népművelési Intézet Képzőművészeti Osztályát vezette, megindította és szerkesztette a Művészeti kiskönyvtár című sorozatot. A József Attila Művelődési Ház Képzőművészeti Szakkörét 25 éven át vezette, megalapította a Tokaji Művésztelepet, amely ma is működik. 1959-től 1974-ig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén tanított, 1963-1974 között tanszékvezető volt. A művészetszervezés, majd a tanszékvezetés állt munkája előterében, de az 1960-as évek elején már kiállításokon jelentkezett alkotásaival, s hamar meg tudta mutatni a saját egyéni tematikáját és stílusát. Mitológiai, bibliai témák, tájképi és tengeri víziók foglalkoztatták, számot adott cirkuszt idéző látomásokról is. A Kmetty Jánostól tanult konstruktív képépítés nagy szerepet játszott művészetében, ugyanekkor színkezelése oldott, expresszív jellegű. Témáiból adódóan is mágikus hatásra törekedett. Látókörét, technikai tudását tovább bővítették külföldi tanulmányútjai, 1963-ban Olaszországban, 1967-ben Svájcban, 1969-ben Bulgáriában, 1974-ben Ausztriában, 1979-ben Németországban járt. 1974-ben vonult nyugdíjba, hogy még többet alkothasson, és segíthesse a fiatal művészeket. A Rajzpedagógusok Stúdiójának vezetője és a szegedi SZÖG-ART Művészeti Egyesület egyik alapító tagja volt. 2014-ben szülővárosa, a szlovákiai Losonc rendezte meg centenáriumi emlékkiállítását. Fia, Fischer Péter hozta létre a Fischer Ernő Alapítványt, amely munkásságát hivatott feldolgozni, emlékkiállításokat rendeznek a tiszteletére, kerekasztal beszélgetéseken is elemzik műveit.
Fischer Ernő és Alexander Tolnai felesége a Mennybemenetel kép előtt, Tanár úr műtermében a nyolcvanas években (Fotó: Alföldi László András Fischer Archívumából)
%20m%C3%A1solata.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése