Visszatekintés (XIII.) 2017. augusztus 24-én a RaM Colosseumben rendezett kiállításomra.

A tizenhármas paravánon látható képek.

facebook hozzászólások 2017.szeptember 5-én.

András László Alföldi: Madonna nélkül - Divatlap I., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, papratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

András László Alföldi: Madonna nélkül - Divatlap III., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

András László Alföldi: Madonna nélkül - Divatlap II., 75 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

17Laszlo Ladany, Edit Csovelák és 15 további ember

30 hozzászólás2 megosztás

Tetszik

Imádom

Hozzászólások

Susanna Lakner Egyik kedvenc falam. Tökéletes trió.

Erik Lux Az.

Az űrlap teteje

 

Az űrlap alja

János Erdei Sajnos leragadtam, mert elakadtam.
Napok óta hiába keresem az oldalamon egy régebbi madonnás képed és az ahhoz kapcsolódó beszélgetésünket... :-(
Ott arról beszélgetünk, hogy azon a képeden még (? - vagy csak számomra?) nem volt egyértelmű, hogy a Madonna el-, vagy feltűnik. Ezeken (de ez nem értékítélet!) a hiánya egyértelmű.
Annál is kevésbé a képekre vonatkozó értékítélet, amit az előző bekezdésben írtam, mert nemcsak gyönyörűen hozod vissza a középső táblán (az előzőről hiá- nem esztétikailag, hanem csak szó szerint - hiányzó és) a jobboldalin kihalványuló kéket, de azon a keze(munkája) megjelenik...

Erik Lux Kár, hogy nem találod, :-( de annak hiányában (noha - de csak - halványan dereng valami) végképp jónak és helyesnek találom, hogy kiállításán András László Alföldiparavánt szentel :-) a/ a Madonnának, és még helyesebbnek, hogy b/ a megváltás (hiányát ábrázoló paravánok) után és c/ a hiányának.

a/-b/ Nemcsak a képzőművészetben a reneszánsszal kezdődően (ugyan az apadó kereszténységen belül, de) erősödik ugyan a Madonna kultusz, de
c/ ábrázolása részben kiüresedik és giccsbe hajlik (erről az alábbi 1/sel jelölt linken át elérhető bejegyzésnél), részben pedig
d/ nem szakrális tartalmakkal nemcsak feltöltődik, hanem ezek részben portrékká, részben családi képekké át is formálják.
Az alábbi 2/-sel jelölt linken át látható Fra Filippo Lippi után tulajdonképpen már Leonardónál önállóan csak átdereng (az elsődlegesen portrékon, vagy családi képek felé oldódik) a Madonna ábrázolása.

1/https://www.facebook.com/LuxandLux/posts/1739835822723155...

2/ https://www.facebook.com/LuxandLux/posts/1526546194052120...

András László Alföldi Erik LuxKöszönöm a hozzászólást, délután vagy este visszatérek rá.

András László Alföldi Erik Lux Nem emlékszem, hogy láttam volna valaha ezt a Velázquez képet. Köszönök, hogy megmutattad. Tanulságos! Amit viszont leírsz a Madonna képek átváltozásáról, azzal minden tekintetben egyetértek.

János Erdei Az anya aspektus ábrázolása pedig (amiként a reneszánsszal a Madonnáé) nem csupán giccsbe hajlott, de - rendkívül édi-bédi, azaz giccses módon, de - vissza is állatiasodott (illusztrációként messze nem a legjobb Renoir képet választottam, hanem művészetének egyik (ha nem is művészeten kívüli) végpontját ( de olyat, ami a nemcsak a sajkát művészete határát "sikerrel" feszegeti): http://c300221.r21.cf1.rackcdn.com/girl-with-cat-pierre...

János Erdei A giccstől távolodni (olykor csak) akaró, de ezáltal a pornográfiához közelítő (Gustav Klimt után az említett két véglet, a giccs és a pornó közé redukálódó) ábrázolás határát a legnagyobb erővel (mert a legpontosabban talán) Egon Schiele térképezte fel. http://www.egon-schiele.com/.../the-reclining-woman.jpg

András László Alföldi János ErdeiErik Lux jól beindította a képtörténeti visszaemlékezést.

János Erdei András László Alföldi. :-) a legiccsesedés szóvá tételével egy (ha akarom) hagyománytiszteletből (ha akarom, sznobériából észre sem vett, így) nem tárgyalt szempont bevezetésével jóval átláthatóbbá tette a "terepet".

A nőiségnek az ábrázolásban szinte kizárólagossá váló, ám elgiccsesedő (és a valóságban és a pszichológiává szűkülő hagyományban is maximum "elég jóvá" gyöngülő) anyasággá, illetve szajhává züllő redukciója nagyrészt tudattalanná és az ábrázolásban absztrakttá redukálta a (nem is csak az ezektől eltérő) tartalmakat. https://www.weewado.com/.../Leinwandbild-Paul-Klee-Mutter...

János Erdei Madonna ábrázolásod újdonsága és egyedisége nemcsak abban áll (és remélem nemcsak számomra), hogy az elvesző(tartalma)t nem csupán hiányával (vagy a vizuálisan azzal egyenértékű újra feltűnésével), hanem ·

András László Alföldi János ErdeiNem akarlak megzavarni, de az eddig felhozott példák így egyben is nagyon tanulságosak.

János Erdei András László Alföldi, :-D (A lájkommal nem azt akarom jelezni, hogy vicces az összeállításod, hanem azt, hogy mekkora örömöm telt benne).
Két képet viszont hiányolok az összeállításodból. A másik, ahonnan a(z eddig tartó felívelés után) a hanyatlás (már Leonardo képein!) elkezdődött, Lippi remeke(i): https://www.facebook.com/.../a.141569.../229293737276387/...

János Erdei Visszatérve azonban a Te (nemcsak a fenti sorba illesztendő, hanem) illő Madonnáidhoz!
Ha csak annyi lenne, amennyit fentebb írtam, hogy a legteljesebben Fra Filippo lipp képein megjelenő (nem anyai és nem pornográf) tartalmak eltűnése (és/vagy újra megjelenése) a témájuk, szinte számtalan alkotó szinte számtalan képre igaz lehetne, amit írtam (és nyilván a téma megformálása teremtene kisebb-nagyobb különbséget a képek között). 
Ha a téma eltűnő felbukkanása technikai(ra utaló "konstruktivista") kontextusban kerül megformálásra, akkor a képek értelmezése a legmagasabb szinten a múlt század közepén tudatosodó (de azótanagyrészt a környezetvédelem aprópénzére felváltott és zöldségeire cserélt) lételméleti probléma vizuális megfelelője lenne: https://vendegszovegek.wordpress.com/.../martin.../

VENDEGSZOVEGEK.WORDPRESS.COM

Martin Heidegger:…

Martin Heidegger: KÉRDÉS A TECHNIKA NYOMÁN

András László Alföldi János ErdeiElvileg ismerem Heidegger írását, de régen olvastam, ezért arra nem mernék most vállalkozni, hogy újra az olvasása nélkül összekapcsoljam ezzel a probléma felvetéssel. Minden esetre köszönöm, hogy feltetted, ahogy időt tudok szakítani visszatérek rá. Addig is elküldöm a kérésednek megfelelő módon a kibővített kép összeállítást.

András László Alföldi Lehetne persze a sort bővíteni, de egyenlőre ez is nagyon szemléletesen mutatja azt a gondolat sort, amit Erik Luxal felvetetettetek.

János Erdei András László Alföldi, (a képed szempontjából!) egy mondatban összefoglalható a fenti Heidegger írás lényege: a technika(i) elborít és annyira -takar bennünket (és így a Madonnát is), hogy bele is fulladunk (először szellemileg).
A Te sorozatod azonban ennél is pontosabb! - és erről kezdem írni fentebb.
Nemcsak és általában a (mára konstruktivizmussal kezdődően vizuálisan fel- és alaposan kihasznált) technikai borít el bennünket, hanem pontosan az, amelyik, és amelyet a(z alábbi linken át elérhető) Deák Csillag remek írásával éppen elkezdett dialógus precizíroz. https://www.facebook.com/andras.../posts/1405472126238347...

János Erdei A fentebb közzétett Velázquez Madonna másolatnál említett elgiccsesedés mintha jóval korábban kezdődnék! Az alábbi linken át látható nagyszerű (talán valóban még :-) nem összetett képed, hanem) képösszetételed :-) tette számomra észrevehetővé a megfeszített ábrázolásának (némiképp) illetlen elkecsesedését... 
Ez valószínűleg csak egyik oldala az ábrázolás növekvő szabadságával (nem szükségképpen) együtt járó elszabadulásnak...
A másik (fő?)irány az üzenetet - egészen Mel Gibson Passiójáig :-) - a legnagyobb erővel Grünewald oltárán borzalommal, ha nem is fedi el, de jelentős mértékben takarja...

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1413806662071560&set=a.466411883477714.1073741827.100003267185028&type=3&theater

János Erdei Az elgiccsesedésről és az elgiccsesedéshez (nem a képen, hanem az alábbi linken át!).: https://www.facebook.com/permalink.php...

János Erdei Megtaláltam! A(z előző kommentemben említett) bejegyzésem, amelyik András László Alföldi egy korábbi Madonna ábrázolásával foglalkozik.

Ps: azért nem találtam (eddig), mert nem annyira a képre, sokkal inkább annak témájára emlékeztem, és mivel a képhármas annyira a Madonna eltűnésének és/vagy felbukkanásának az utolsó(hoz) és/vagy első(hoz nagyon közeli) pillanatát ábrázolja, a szemem egyszerűen háromszor is átugrott a képen, mert direktebben látható Madonnát kerestem...

https://www.facebook.com/permalink.php...

András László Alföldi Ide teszem nagyobban és a részleteket is, hogy ne okozzon félreértést.

János Erdei András László Alföldi, :) köszönöm!
Ps: a Madonnák kicsiben kicsit jobban tetszettek, így kicsit visszahajlanak a divatlapba, de csak annyira, mint amennyire a fenti Velásquez kép giccsbe!

András László Alföldi Erik Luxnak írtam már, hogy délután vagy este visszatérek rá.

András László Alföldi János ErdeiAzt hiszem joggal jutott eszedbe ez a korábbi képhármas. Tulajdonképpen a tél folyamán más technikával csinált sorozatokban jól elő volt már készítve ez a téma. Úgy emlékszem, hogy én első megközelítésben nem neveztem Madonnának. Te adtad ezt a címet, amit elfogadtam, és azóta én is így nevezem, illetve ezzel a címmel jegyzem.

Laszlo Ladany szeretem a személyiségedre szabódott alkotói technológiád: "pszeudo önkollázs" Általad manifesztálódik de nem kívánod birtokolni Tao bölcselet van benned Béke és empátia Szép munkák ! (Y)

András László Alföldi Köszönöm az elismerést. De amennyi béke és empátia van bennem, annyi kétely is. Azt hiszem ez a kiállítás anyagából kiderül.

A kiállítás előzetes szövege.

A kiállítótér belső udvara.

Visszatekintés (XII.) 2017. augusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállításomra.

A tizenkettedik paravánon látható képek.

Facebook hozzászólások 2017. szeptember 4-én.

Erik Lux Ez is "tűpontos": (szó szerint is, és átvitt értelemben is) az ablaktól (is, annak hatásától is és a kilátástól is) változik a katedrális

András László Alföldi Köszönöm az elismerést.

Alföldi László: Hely nélkül - Katedrális I., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

Alföldi László: Hely nélkül - Üvegablak, 75 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

Alföldi László: Hely nélkül - Katedrális II., 80 x 35 cm, vegyes technika ( papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

A kiállítás előzetes ismertetője.

A kiállítótér belső udvara.

Visszatekintés (XI.) 2017. augusztus 24-én a RaM Colosseumban rendezett kiállításomra.

A tizenegyedik paravánon látható képek.

Facebook hozzászólások 2017. szeptember 3-án.

András László Alföldi

2017. szeptember 3. · 

Az űrlap teteje

15Tibor Balogh, Edit Csovelák és 13 további ember

28 hozzászólás1 megosztás

Hozzászólások

János Erdei Jól 1/ látom és 2/ gondolom/értem, hogy:
1/ a Más nélkül című tábla van van középen, és:
2/ talán a két szélső táblán a más hiányának (a némileg vizuálisan eltérő) aspektusa az üzenet (I. illetve II.)?

Ps: és netán a (kép)más (hiánya lenne) az üzenet (vizuális megközelítése)?

András László Alföldi Odáig egyértelmű, hogy középen a "Más nélkül - Ez, illetve két oldalt padig az "Üzenet nélkül - Üzenet I-II. című képek láthatók. Ezt azért erősítem meg, mert a lekicsinyítés miatt eléggé homályosan látszanak. Viszont az általad leírt cím összefüggéseket és értelmezéseket akár így is felfoghatjuk, bár nekem nem voltak ilyen elképzeléseim erről. Itt a három kép a rendezés szempontjából a vizuális párba állítás alapján kerültek egymásmellé. Van olyan persze, ahol a címek is rájátszanak a képegység összetartozására, de itt nem volt tudatos. Ez a szorosan követett vizuális látvány és verbális értelmezés, hol fellazul, hol szorosan összezár a kiállításon, de minden esetben elsősorban a látvány alapján kerültek egymás mellé a képek. Összességében pedig a címadás egységes koncepciója szándékom szerint alapvetően sugallja a többértelműséget, a többféle értelmezés lehetőségét. Egyszerre irányt szab, de minden esetben kettős irányt mutat a további interpretáció lehetőségének. Így aztán ki-ki a maga elképzelése szerint indulhat útnak az értelmezésben.

János Erdei A megerősítést köszönöm nem voltam (teljesen) biztos...


Azt írod (igaz, kihagyásokkal sarkítva): "a címadás ... ...kettős irányt mutat a további interpretáció lehetőségének."
Feltéve (de nem megengedve), :-)hogy az egyik (csak lehetséges) irányt körvonalaztam, hogyan verbalizálnád (nagyjából) a másikat?

Túl azon, hogy érdekel, azért kérdezek rá, mert azt hiszem, hogy Te a tudatosításnak jóval inkább a képi, én sokkal inkább a verbális útján járok, illetve jársz, de a kettő - legalább is beszélgetéseink számomra ezt valószínűsítik - közelíthető, de itt rám férne egy kis (nemcsak képi) segítség...

András László Alföldi János Erdei Ahhoz, hogy a címadás "rejtelmeibe" bevezesselek, vagy legalább is valamennyire érthetővé tegyem, de inkább azt mondanám, hogy áttekinthetővé, előre kell szaladjak egy kicsit. Az már látszik és jeleztem is, hogy a kettős cím végig következetesen van használva, és az első fele a sorozatot jelöli és a második a konkrét kép címe. Így az itt látható "Üzenet nélkül - Üzenet I-II." után jön majd még a IV-V. is. De ezzel sincs még kézben a megfejtés kulcsa, mert lesz még olyan cím is, hogy "Üzenet nélkül - Elveszett", és "Üzenet nélkül - Észvesztő". Tehát a sorozat (ezt jelöli az első cím) hat tagból áll, és mind azt állítja, hogy nincs üzenet. Ebből négy csak absztrakt módon utal valamire, de a sorozat címmel ellentétesen a kép konkrét címe mégis azt állítja, hogy "Üzent I-II.), tehát van valamilyen üzenet. A dolog kulcsát majd a XIX. paravánon kapod meg, ahol az "Üzenet nélkül - Elveszett" és az Üzenet nélkül - Észvesztő" című képeket látod. Ugyanis, a sorozat cím továbbra is ugyan arra az absztrakt vizuális alapra vonatkozik mint az első négynél, de itt már olyan szimbolikus forma (Pantokrátor) segít a megértésben, amely visszautal az előző négyre is. Mint látod, elég nyakatekert és bonyolult megoldást választottam a címadással, ezért, hogy érthető legyen amit itt verbálisan próbálok körülírni, alább mellékelem a sorozat két záró képét, majd folytatom a magyarázkodásomat.

András László Alföldi Ez lesz az 55. bemutatott kép.

Az űrlap alja

Erik Lux András László Alföldi, nagyon rendes vagy! :-) - és nem szereted a focit. ;-) (Épp magyar portugál meccs van.)

András László Alföldi Ez pedig a paravánokon az utolsó, az 57. kép. Ezt követően jön egy külön falon a Befalazott labirintus I-VII. záróképsor.

András László Alföldi Erik Lux Itt Gödön TV sincs, de egyébként is leszoktam a fociról már vagy ötven éve.

András László Alföldi De mint látod, megpróbálom János Erdeiérdeklődését előre szaladva is követni. Csak meg ne bánja, hogy kérdez, mert mint látod válaszolok is, és az olyan hosszú, hogy általában aztán megszokták unni a magyarázkodásaimat. De hát én ilyen vagyok.

Erik Lux András László Alföldi. kikaptunk, de nem nagyon. :-)
Jó éjt, holnap folytatjuk. :-)

András László Alföldi Erik Lux Köszönöm az információt, ez nem szokott leverni, de a győzelem se feldobni.

András László Alföldi János Erdei Erik Lux által beiktatott fociról szóló közjáték után folytatom a címekről szóló magyarázkodásomat. Mint látható a két képből, itt már jól összekeverednek a dolgok, de fokozatosan jutok el ide, illetve a kiállítás látogatója is. Vizuálisan fel van vezetve, fokozatosan elő van készítve. Ezért a dolgok még alaposabb átlátásához az összes előtte levő képet be kéne mutatnom, amitől most eltekintek. Az emögött rejlő szubjektív szándékom csupán annyi, hogy a saját hitevesztettségemet és valamikori hívő voltomat szembesítsem, és vizuálisan képi eszközökkel láthatóvá tegyem. Gondolva azt, hogy ezzel az életérzéssel nem vagyok egyedül, és így másokkal is megoszthatom. A "Más nélkül - Ez" cím magyarázatát majd holnap leírom, ha ezzel nem fárasztottalak nagyon.

János Erdei András László Alföldi, de hogy fárasztasz! Nagyon-nagyon köszönöm!
Ps: azért nem azonnal felelek, mert értem (vagy legalább is érteni vélem), amit írsz, és kíváncsian várom a folytatást - és addig nem akarom (tovább bonyolítani, pontosabban) nehezíteni a válaszod befejezését.
Azt hiszem nincs köztünk vita, csak kölcsönös (de erősen csökkenő mértékű) félreértés, ami azonban nemcsak szükségszerű, hanem helyénvaló, lévén én nem festek (ha festésnek nevezzük a képalkotást).
Még egyszer köszönöm, amit írtál, és külön azt, ha folytatod!

András László Alföldi János Erdei Én köszönöm (Erik Lux, Erzsebet Lieber) nektek a munkáimra való odafigyelést és a részletek iránti érdeklődést. De ez olyan ritka jelenség - legalább is az én esetemben - hogy kicsit zavarba hoz. Számomra is fontosak az általatok felvetett kérdések, és sokat segítenek a magam megértésében. Mint láthatjátok, elég tervszerűen és egymásra építetten araszolgatok valamerre - azt nem mertem mondani, hogy előre - amelynek az eredményeit én is csak utólag, visszafelé tekintve láthatom. Ezért aztán, hogy merre van az előre és a hátra, csak egy távolabbi perspektívából, mások munkáival egybevetve, több oldalról átgondolva lehet esetleg megsejteni. Ebben vagytok nagy segítségemre, odafigyelő érdeklődésetekkel. A címekkel kapcsolatban még mindig egy kis türelmet kérek, mert nem jutottam a végére, de megpróbálom azért röviden vázolni az egészet egy összesített címjegyzékben, és akkor áttekinthetőbb lesz, hogy mi volt a szándékom. Aztán, hogy ebből mi megy át, és miként értelmezik a befogadók, az majd kiderül. Minden esetre, aki meg akarja érteni, annak biztosan fog mondani valamit, és ha nem ért egyet vele, az is a megértés lényeges részévé válik, legalább is nekem.

Erik Lux Sokat (inkább) emlegettétek (mint emlegettük), az ikonfestészetből a reneszánszba való átmenetet, ahová (mintegy Fischer Ernő és Ország Lili életművén keresztül, mert életművükre való visszautalásokkal) András László Alföldi képei (nemcsak) visszatérnek (de erről a "nemcsak"-ról majd később (csak részben) a következő bekezdésben: :-)

A Befalazott labirintus I-VII. záróképsor -
hogy milyen erővel azt a(z általam még elektronikus másolatban sem látott) képek döntik el - (nem az ikon festészet és a reneszánszba való átmenethez térnek és vezetnek vissza, hanem (az inkább már csak képeken - és nem szavakban - létező európai kultúra másik, nem zsidó-keresztény gyökérzetéhez) oda, ahol ez a befalazás (még a görögség kezdeténél) Tartaroszként először megtörtént...

Erik Lux A fenti kérdésre (miszerint "Azt írod (igaz, kihagyásokkal sarkíva): "a címadás ... ...kettős irányt mutat a további interpretáció lehetőségének."
Feltéve (de nem megengedve), :-)hogy az egyik (csak lehetséges) irányt körvonalaztam, hogyan verbalizálnád (nagyjából) a másikat?") adott válaszaiddal a címadástól egészen a Tartaroszig bonyolódtunk, ami kivezet az eredeti (nagyjából az ikonfestészettől napjainkig terjedő) keretből, és azon a szálon az alábbi kommenttel indultunk el.

Én először odakanyarodnék vissza, hogy közben azt írtad, "a saját hitevesztettségemet és valamikori hívő voltomat szembesítsem, és vizuálisan képi eszközökkel láthatóvá tegyem".
A szembesítőt vívódónak nevezném szívem szerint, de bárhogy is nevezzük - hívhatjuk képalkotónak is, :-) és talán még ez a legpontosabb! :-D - számomra elég nyilvánvaló, hogy a képalkotó nem azonos sem a valamikori hívővel, sem a hitvesztővel.

Az előző bekezdésben írottak vezettek annak a hipotézisnek a megfogalmazásához (és vezetnek most annak leírásához), hogy amit láthatóvá teszel a kiállításoddal az visszabillenés. Nem a valamikori hívő voltodhoz, de abba az irányba.
Mert a képeid az ikonoktól az oltárképeken át Ország Lili labirintusába vezető folyamathoz való viszonyuk alapján nemcsak értelmezhetőek, de (eddig nagyjából) erről beszéltünk.
A másik "interpretációs irány" (az első bekezdésben idézettet idézve újra) a címadás módjáról való beszélgetésen keresztül kivezet ebből a keretből (nem feltétlenül a görögség Tartaroszához, hiszen az csak ötletként merült fel), de változatlanul aktuális a kérdés, ha nem oda, akkor hová, azaz) mi a másik interpretációs irány (már a boszorkányszombatozáson túl és kívül)?

János Erdei Erik Lux, hit és hitetlenség kettőssége olyan emberi :-) alaphelyzet, amin kívül csak (olyan) képmutatás van (ami szóra sem érdemes).

Az űrlap alja

János Erdei Erik Luxnak az előző kommentemhez írt válasza, (amely keresgélés nélkül az alábbi 1/-sel jelölt linken át érhető el) át is lépi András László Alföldi képei értelmezésének eddigi keretét, és ezzel ki is vezet onnan, ezért reflektálok rá (nem az addigi beszélgetés részeként, hanem ebben a) külön kommentben.
(Erik azt állítja, hogy a kiállítás záróképei az olimposzi görögség kezdetéhez, pontosabban annak közvetlen előzményéhez, a titánokkal vívott harc lezárásához vezetnek vissza. Oda, ahová az olimposziak uralmát támadókat Zeusz - az általa a Tartaroszból kiszabadítottak segítségével az általa kiszabadítottak addigi helyére - a Tartaroszba zárja).

Amennyire úgy van, ahogy Erik írja, annyira előzménye és folytatása András László Alföldi képvilága értelmezési keretének (nemcsak Ország Lili és Fischer Ernő életműve, hanem) Éva THorváth, illetve Erzsebet Liebermunkásságának (legalább) egy-egy aspektusa.

Nemcsak "a nagy Pán", az olimposzi istenvilág is - ha eltekintünk agóniájának Nietzsche és Kerényi Károly (de még akár Jean Shinoda Bolen) életművében is tapasztalható) rángásaitól - halott. A Tartarosz őrzése pedig (minimum az őrségváltás következtében, ha ugyan van egyáltalán őrsége) legalább is lazább lett.
Így jutunk vissza nemcsak ahhoz a kezdethez, amihez az eddigiekkel közelítettünk, de a mi beszélgetésünk (szinte) kezdetéhez - és Éva T Horváth képvilágához.
Az alábbi 2/-sel jelölt linken át elérhető beszélgetésünket most (a fentiek fényében sokkal inkább) úgy összegezném (semmint kiegészíteném), hogy Éva T Horváth képvilágában (az addig Tartaroszba elzárt (szó szerint, mert ember nélküli) embertelen nem csupán látható, de (megtévesztően) emberi formát ölt.

Erzsebet Lieber alább 3/-sal jelölt linken át elérhető sorozatában pedig nemcsak Tartaroszba zárt(mondjuk azt, hogy) erők embert (mert emberi formát) pusztító (szó szerint) volta, de képalkotó (kompozíciós) erővé való átalakulása (és nemcsak szublimálódása!) történik. Itt mos nem ismétlem meg, amit az említett sorozat kommentjében már (talán túlságosan is) részleteztem.

1/ https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1402743859844507...

2/ https://www.facebook.com/permalink.php...

3/ https://www.facebook.com/erzsebet.lieber/media_set...

András László Alföldi Nem akarlak megzavarni a tovább gondolkodásban és írásban, de ha már Tartarosz és így az alvilág is felemlítésre került, akkor megelőlegezek két képet a Befalazott labirintusból.

András László Alföldi A kiállítás két záró képe, az utolsó hármas egységből.

János Erdei Izgalommal - de türelemmel - várom a harmadik képét a záró paravánnak, azoknak a képeknek sorrendjét - és főként, hogy az egészet eredetiben lássam.

Tartaroszként a fentiek közül számomra az első a "tartaroszosabb" (az arról alkotott eddigi - nagyon halvány - elképzelésemnek megfelelőbb), de (nemcsak ezért) a másodiknak feltett az izgalmasabb, hanem főként azért mert a bezárás/befalazás módjáról "árulkodóbb" (azaz informatívabb).

A (Tartaroszba való) bezárást és a (labirintus) befalazását nem véletlenül használtam mintegy egymás szinonimájaként:
Az olimposzi istenvilág uralma a gigászok háborújának befejezésével és a Tartaroszba való bezárással kezdődött.
Te pedig a modern (Ország Lili által láthatóvá tett) labirintust (és ezzel az eltévedés és így a tévelygés lehetőségeit) falazod be (és ha nem is elzárod, de csökkented)...

 (Az alábbi rész 2018.decemberi kiegészítés !!!!)

András László Alföldi Lassan lejár a nyári alkotói szabadság, és újra a hétköznapi élet egyéb dolgaival megosztva kell tovább gondoljam az eddig elkészített produktumomat. Alkotásnak még nem nevezném a nyári munkáimat, mert ebben a három hónapban a manuális tevékenységet helyeztem előtérbe, és csak most jön az alaposabb átgondolása annak, hogy mit is csinálhatok belőle. Ezért szemügyre vettem az egy éve megrendezett kiállításom anyagát és annak folytatásaként újra olvasva a hozzászólásokat, kritikákat és egyéb ezzel összefüggő írásokat, keresem a tovább lépés lehetőségeit. Így jutottam megint a címadás kérdéséhez, amely mindig döntő pontot jelent az összegzéshez. Ilyenkor megpróbálok kívül kerülni az alkotói lázból, és más szemszögből szemügyre venni a meglévő anyagot. Most már kicsit a befogadó oldalára kerülök én is, és elkerülhetetlenül igyekeznem kell legalább magam számára egységgé rendezni, valamint értelmezhetővé tenni az elért eredményeket. Tavaly sokat segítettek az ilyesféle önértelmezésben a fentebb olvasható János Erdeivel és Erik Luxal folytatott közös elmélkedések, ezért tértem vissza ide. Kicsit megkésve, egy év elmúltával János Erdeinek és a magam emlékezetének felidézésére, ide teszem most az "Izgalommal - de türelemmel" várt "harmadik képet" is. Persze a teljesség kedvéért felidézem a hármas egységekben való elrendezésüket is.

A középső kép.

Erzsebet Lieber Nagyon szépek.