Az előző két bejegyzéshez hasonlóan itt is a Szegedi Tudományegyetem Rajz-Művészettörténet Tanszékén 2009-ben, Művészet és pedagógia Fischer Ernő életművében címmel rendezett kiállítás dokumentálását folytatom.
Az Angyali üdvözlet gyakran választott téma volt Fischer Ernő művészetében, de fentebb láthatóan az Ikonosztázzal és az 1999-ben festett Katedrális képpel párosítva arra lehet példa, hogy a kép önmagán túlmutató dimenziója nem elsősorban az ábrázolt tárgytól függ. Bár itt még mindkét téma kötődik a szakralitáshoz, és ugyanaz az éteri tisztaság hatja át, mint ami, az Angyali üdvözletek sajátja. De ez a szellemiség megjelenthet akár egy tájképben vagy tengeri vitorlásban is.
A Mária gyermekével című kép esetében megfigyelhető, hogy a művész feleségét glóriával ábrázoló rajzból miként alakul át, és hogyan lesz szakrális témájú művé. De a mellette látható többi kép is arra hívja fel a figyelmet, hogy nem a téma, hanem a belső tartalom adja az egységes, autentikus festői látás lényegét, és önmagán túlmutató dimenzióit.
A művek létrejöttét gyakran megelőzte a rajz, a vázlat és az úgynevezett "képterv", amely kis méretben, teljes képi tartalommal felidézi már a későbbi megoldásokat.
Az Achilles és Hektor kis vázlatának fénymásolással felnagyított, és a Mester által filctollal újrarajzolt változata azt példázza, hogy a kép monumentalitása nem a mondanivalótól, hanem a rajzi pontosságtól függ. Ha a kép energiatere a vonalak által jól strukturált, akkor a nagy méret is kitöltődik tartalommal. Minden további festői feldolgozás és variáció erre a kis vázlatra épül.
Középen látható az Achilles és Hektor felnagyított vázlata (100 x 120 cm) a jobb szélen levő kisméretű (8 x 10 cm) képről, közte két másik variációja a témának, ball szélen pedig a Sárkányölő Szent György című kép vázlata.
A Krisztus szentekkel képen mutatkozik meg legjobban, hogy a festői látásnak mennyire nélkülözhetetlen része a sok rajzolás, a vázlatokban felgyülemlett tapasztalat és az így kiérlelt festői gondolkodás. Ha megpróbáljuk magunkban egybelátni az itt kiállított összes rajzot, akkor érzékelhetjük a kép keletkezését, ahogy a vonalak által vázlatszerűségében kibomlik a csupáin időlegesen a mindenkori szemlélőben stabilizálódó örök forma.
Európa és Ázsia 1984-es változata.
A Golgota és Pieta sorozat megmutatja azt a széles festői skálát, hogy egy eredendően tragikus eseményt, hogyan lehet líraian és drámaian egyaránt feldolgozni.
A Porlódi Nike gazdag festői letétje nem feledteti a nézővel a rajzokban analitikusan kiemelt erővonalak dinamikus mozgását. A befejezett kész képen egymásra rétegzetten itt is együtt látható minden vázlatszerű előzmény.
Rövidesen a befejező, negyedik rész következik. Ott kitérek majd arra is, hogy miként látom ma - öt évvel később - ezt az anyagot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése