A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-Művészettörténet tanszék 2009-ben , Művészet és pedagógia Fischer Ernő életművében címmel, konferenciát és kiállítást rendezett a tanszék Galériájában. A konferenciáról a Fischer Ernő Alapítvány teljes videó felvételt készített, a Tanszék pedig a honlapján fénykép anyaggal mutatta be a kiállítás megnyitóját, de a kiállítás tartalmi részéről ismereteim szerint nem készült dokumentáció. Ezt pótolva, most több részletben közzé teszem az ott kiállított képanyag reprodukcióit, a hozzá tartozó magyarázó szövegeket és néhány fényképet a helyszínről.
Utószó a kiállításhoz és előszó a dokumentációs anyaghoz
Ezt a kiállítást azzal a céllal hoztam létre, hogy az egyetemen tanuló diákok, betekintést kaphassanak egy teljes alkotói pályát átívelő rajzi folyamatról, valamint a művek és a vázlatok kapcsolatáról. Próbáltam megmutatni egy-egy mű motívumainak összegyűjtését az ábrázoló leképzéstől, az elvonatkoztatások különböző fázisain keresztül, a szimbolikus forma létrejöttéig. Ezért a rajzok és vázlatok sorozata mellett, mindig ott van egy-két kész mű is, amely az előkészítő folyamatot lezárja, befejezetté teszi. Ezzel láthatóvá válik az alkotó folyamat szerves egysége, és eloszlathatja azt a közhelyszerű elképzelést, hogy a remekmű csupán az ihlet pillanatában, minden előzmény nélkül, a semmiből jön létre.
Míg a vázlat a maga folyamatszerűségében, sorozattá alakulásában, a motívum azonosságainak a különbségeit keresi és mutatja fel, addig az egyedi alkotás a különbségek azonosságait igyekszik magába sűríteni és homogenizált egységként bemutatni. Így a kész mű látszólag leválik az előzményekről és önálló entitásként saját identitással rendelkező képpé alakul, amely önmagát legitimálja. De a megértéshez, mélyebb összefüggések meglátásához, továbbra is nagy segítséget adhat a befogadóknak a vázlatok és a művet megelőző rajzok ismerete. Különösen fontos itt ennek az elméleti háttérnek a hangsúlyozása, mert a bemutatott több mint kétszáz alkotás, átmenetet képez az egyszerű firkától, a rajzi és technikai ötletektől, a témát körül járó vázlatokon keresztül, az önálló grafikai lapokon át, az érett alkotásokig.
Mivel a kiállítás elsősorban metodikai, módzsetani szempontból kívánt egységet képezni, így a művek esztétikai kvalitásai a legkülönbözőbb minőségűek. Ezért itt együtt látható a kezdetleges rajzi próbálkozástól, a remekművekig mindenféle szemléleti fázis, hogy láthatóvá váljon az alkotás teljes folyamata.
Lényegében nem dolgozom át a 2009-ben bemutatott anyagot, csupán néhány helyen minimális korrekciót hajtok végre, mivel ezt a bejegyzést a későbbiekben az issuu-ban, lapozható formában is szeretném bemutatni. Egy füzetté átszerkesztett változatban fogom összegezni az e tárgykörben, a blogon több részletben bemutatott anyagot, amely utólag dokumentálni kívánja a kiállítás egészét. Ezért bemutatom a helyszínen készült fényképeket, majd a vázlatok, rajzok és művek reprodukcióit. Mivel a kiállítások terjedelme, a bemutatható képek mennyisége, mindig az adott helyhez kell hogy igazodjon, ezért az életmű teljes anyagát - a kész műveket és a hozzá készült vázlatokat - tematikus füzetekbe rendezve, a későbbiek folyamán, szintén közzé teszem majd. Így a szegedi tárlaton bemutatott rajzok is csak kisebb részét képzik a majd hatszáz lapból álló grafikai gyűjteménynek.
Innentől a kiállításon a képcsoportokat összefoglaló magyarázó szövegek, rajzok reprodukciói és a helyszínt bemutató fényképek következnek.
A kép keletkezése és a keletkezés képei
"A mű felszíne alatt genezisként él a
teremtés."
(Paul Klee)
"A kép igazi izgalmát a művek genezise
adja."
(Fischer Ernő)
Fischer Ernő halála évében, 2002-ben Budapesten a Vigadó Galériában megrendezett kiállítás, és ezt követően négy (ma (2014.) már összesen kilenc) reprezentatív bemutató foglalkozott az életművel. Az alkotások jelentős része az elmúlt évtizedekben külföldre került, vagy nehezen hozzáférhető és a közönség számára láthatatlan helyen, múzeumok raktárában (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Kiscelli Múzeum, Budapest, Móra Ferenc Múzeum, Szeged, Keresztény Múzeum, Esztergom, Nógrádi Múzeum és Galéria, Losonc, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, Damjanich Múzeum, Szolnok) illetve ismeretlen magángyűjtőknél lappang. Ezért még az 1994-ben, a Mester nyolcvanadik születésnapjára rendezett budapesti, szegedi és losonci kiállításokon is ugyanazt a száz-százötven képet láthattuk, mert nem lehetett egy retrospekív kiállításra anyagot összegyűjteni. Ezért ez csak az utolsó alkotói korszakra nyújt viszonylag átfogó betekintést, és töredékét képviseli, reprezentálja a majd ezer alkotást magába foglaló életműnek. Vállalva ennek a kiállításnak rendhagyó jellegét és voltát, arra törekedtünk, hogy olyan rajzokat, vázlatokat és érett, befejezett műveket mutassunk be, amelyeket eddig ritkán, vagy egyáltalán nem látott még a nagyközönség, de még a szűk szakmai körökben sem ismertek.
Hogy mennyire nem idegen az ilyen típusú tárlat Fischer Ernő szellemétől és szellemiségétől, bizonyítja ezt, hogy 1991-ben és 1992-ben vele együtt közösen rendezett három hasonló tematikájú kamara kiállítás volt Budapesten és Budaörsön.
Bízunk benne, hogy a vázlat és a mű kapcsolata, illetve a hetven évet átívelő kronologikus áttekintés, mélyebben feltárja ezt a munkásságot. Esetleg felkeltheti az érdeklődést a fiatal művészettörténészek körében, hogy akár kutatási témának válasszák a felvetett problémát, illetve az életmű részletesebb megismerését. 1962-ben (!) Balázs József akkori hallgató "Néhány gondolat az absztrakt irányzatról, Fischer Ernő művészetéről" címmel - itt, Tanár úr által vezetett tanszéken, az akkor még szegedi főiskolán - már szakdolgozatot írt a most kiállított rajzi anyag egy részének felhasználásával. Remélem követőkre talál majd fél évszázad elteltével is.
Balázs József diplomamunkájának borítója és két reprodukció, valamint az első és a két utolsó lap.
Fischer Ernőnél az alsó és középfokú iskolában a rajzi érdeklődés felkeltését és a tehetség korai megnyilatkozását semmi sem motiválta. Tizennyolc éves korában Losoncon egy cipőüzletben eladóként kezdett dolgozni, ahol árcédulák írásával, valamint egyéb dekorációs feladatokkal is megbízták, és itt figyeltek fel rajzkészségére. Innen javasolták továbbtanulásra kirakatrendező iskolába, majd 1936-ban jelentkezett a prágai képzőművészeti főiskolára.
A történelmi események miatt 1938-39-es tanévben már Budapesten Aba-Novák Vilmos osztályában folytatja tanulmányait. A háborús évek kitérője után - miközben elvégzi a vasúttiszti főiskolát és a frontszolgálat helyett, különböző városok pályaudvarain forgalmistaként szolgál - 1946-49 között Kmetty János növendékeként Budapesten befejezi a Képzőművészeti Főiskolát.
A korai rajzi próbálkozásokat az 1930-as évek elejéről való Színész című újságból másolt portré, Prágából egy férfi alakot ábrázoló rajz, az Aba-Novák időszakból Édesapját ábrázoló tusrajz, az 1946-os újrakezdést egy gipsz fejről készült stúdium dokumentálja.
A nehezen induló és körülményesen alakuló tanulóévek a rajzi felkészülés időszaka, amit ezen a kiállításon az 1946-48 között készült főiskolai műtermi vázlatok és tanulmányrajzok tükrözik. Ezeket egészítik ki a különböző nyári művésztelepeken készült kültéri munkák. 1947-ben Badacsonytomajban, 1948-ban pedig Szigligeten a táj ábrázolása és leképzése a fő feladat, de az önarcképek és portrék által a figurális ábrázolás gyakorlása is folyamatban marad.
A főiskola befejezését követően sem egyenes vonalú Fischer Ernő festői pályája, mert a Népművelési Intézetben eltöltött tíz évi hivatalnoki munka után, 1959-ben kerül csak Szegedre a rajz tanszékre. A tanítással, a kulturális szervező munkánál már közelebb van az alkotói létformához, de hivatását tekintve még mindig kettős életet él. Sőt hármas életet, mert a hét első felében tanít a szegedi főiskolán, majd a második felében Budapesten az Angyalföldi József Attila Művelődésiház rajz szakkörében, és a hét végén és a nyári iskola szünetben fest. Így kiemelt helyet kap az alkotó munka szempontjából az 1950-60-as évek tokaji és az 1970-es évek soproni művésztelepen töltött idő. Ezért a festői kibontakozás éveiben, és azt követően is az élmény rajzi rögzítése mindig fontos marad számára. Lehet ez a látvány utáni külső indíttatás, vagy belső élményből fakadó absztrakt képek felvázolása.
Az 1950-60-as évek vázlatai alapján jól nyomon követhető a táj ábrázolásától, a kép mélyebb struktúrája felé való fordulás. A látvány szabadabb megfogalmazásától eljut a kép konstruktívabb megfogalmazásáig, majd a teljes absztraktcióig.
A kalligrafikus letét szabad, lendületes dinamikája még felidézi a japán írásra való hasonlatosságot, de a felszabadult firkák már semmi külső utalást nem tartalmaznak. Itt már csak a felület grafikai megmunkálása és látványa a kép tárgya.
A festői felkészülés a különböző technikák kipróbálásával, és a különféle anyagok megtapasztalásával folytatódik, az akvarelltől a gouache-on, monotípián, olajfestésen és a kollázson át az önkollázsig. A téma tekintetében a modelltől, az önarcképeken, csendéleteken, tájképeken keresztül az absztrakt ábrázolásig.
Ezzel a bejegyzéssel a kiállítás bemutatásának negyedéig jutottunk el, a földszinti kiállítótér feléig. Ebből adódóan valószínűleg négy részre kell tagolni a teljes anyag dokumentálását. De akit érdekelnek a didaktikai összefüggések és a módszertani előrelépések, azoknak érdemes lesz végig követni majd mind a négy részt. Az eddigi pár blog bejegyzésben már elemzett, az utolsó alkotói korszak alkotásainak sajátosságai csak ezeknek az összefüggéseknek a függvényében lesz teljesen érthető.
Befejezésül megelőlegezve az összképet, pár fényképet mutatok még a kiállítótérről.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés