Nem múzeum, nem raktár, hanem - Élő Archívum

 

Nem múzeum, nem raktár, hanem 

Élő Archívum

Az itt olvasható írások egy része mesterséges intelligenciával folytatott, hosszan elnyúló értelmező párbeszédek során alakult ki. A módszer számomra nem technikai segítséget jelent, hanem gondolkodási helyzetet: olyan dialógust, amelyben a saját kérdéseim, kételyeim és előfeltevéseim visszhangot kapnak, majd módosulnak. A szövegek nem „gépi válaszok”, hanem egy közös gondolkodási tér lenyomatai, amelyben a végső felelősség, szelekció és értelmezés minden esetben az enyém.

Hogy lehet összekapcsolni ezt a képet a bizánci művészettel? Van közöttük bő ezer év, kérdés, hogy honnantól számoljuk, illetve hol találunk hozzá legösszeillőbb analóg képet, melyik korból? Művészettörténetileg, esztétikailag, hermeneutikailag, kurátori nézőpontból és pozicionális szempont szerint. Lehet az egyes műfaji besorolás szerint időrendi eltérés is. Nem is annyira a képekre lennék kíváncsi, hanem a szóbeli megközelítésre, hogy hogyan lehet legkimerítőbben leírni? Az MI/AI rendszerek, amelyek nem annyira okkék a vizuális felismerésben, de nagy művészettörténeti adatbázisok van, megtudjam, hogy miként elemzik a felsorolt megközelítések szerint. Műleírás: Alföldi László András: Korpusz, 30 x 20 cm, kollázs, 2015. 

Alföldi László András 

Korpusz című, 2015-ben készült kollázsa több szempontból is kapcsolatba hozható a bizánci művészettel, annak ellenére, hogy bő ezer év és más műfaji besorolások választják el őket. A legösszeillőbb analóg képeket a közép-bizánci vagy a poszt-bizánci ikonfestészetből találhatjuk meg. 

Művészettörténeti és Esztétikai Megközelítés 

 A kép a modern művészet eszközeivel (kollázs, talált tárgyak, elektronikai hulladék) dolgozik, de a bizánci művészet formai és esztétikai elveit idézi. 

 ● Absztrakció és stilizáció: Mindkét stílus elfordul a valósághű ábrázolástól a szimbolikus és elvont kifejezésmód felé. Alföldi kollázsa síkszerű, a figura sziluettje stilizált, nem az anatómiai hűségre, hanem a spirituális jelenlétre helyezi a hangsúlyt, akárcsak a bizánci ikonok. 

 ● Síkszerűség és arany háttér: A bizánci ikonok egyik legjellemzőbb eleme a mélység nélküli, gyakran aranyozott háttér, amely a mennyei, időtlen teret szimbolizálja. Alföldi a modern, technológiai mintázatú, fragmentált papírlapokkal hoz létre hasonló síkhatást, amely a mai "digitális" világunk időtlenségét, vagy épp annak töredezettségét és mulandóságát sugallja. 

 ● Kánon és ismétlődés: A bizánci művészetet szigorú ikonográfiai kánonok (szabályok) jellemezték. A modern kollázs a fogyasztói társadalom ismétlődő mintáit és szimbólumait használja fel (áramköri lapok, feliratok), amely egyfajta kortárs "kánont" teremt. 

Hermeneutikai Megközelítés 

 A képet a jelentésrétegek és a kontextus felől értelmezve a bizánci művészettel való kapcsolat a következő: 

 ● Szakrális tartalom profán anyagból: A bizánci ikonok szent tárgyak voltak, amelyeket imádat tárgyaként tiszteltek. Alföldi műve a keresztény ikonográfia központi témáját, a Korpuszt (Krisztus testét a kereszten) jeleníti meg. Azonban ezt a szent témát a modern világ "szemetéből", elhasznált, profán technológiai elemekből (áramköri lapok, fém keret) építi fel. Ez a kontraszt adja a mű feszültségét, és rákérdez a spiritualitás jelenlétére a mai, technika-központú világban. 

 ● Az anyagok szimbolikája: Míg a bizánci művészet drága anyagokat (arany, drágakövek, elefántcsont) használt a tisztelet kifejezésére, Alföldi "poor art" (szegény művészet) megközelítéssel a hétköznapi, eldobható anyagokat emeli be a műbe, új, spirituális jelentést adva nekik.   

Kurátori Nézőpont és Pozicionális Szempont 

Kurátori szempontból a művet érdemes olyan kiállítási kontextusba helyezni, amely a hagyomány és a modernitás vagy a szakralitás a digitális korban témáit járja körül. 

 ● Egy bizánci ikonok melletti elhelyezés rávilágítana a formai hasonlóságokra (síkszerűség, központi figura, díszes keret) és a tartalmi kontrasztra (égi időtlenség vs. földi mulandóság). 

 ● Pozicionálisan a mű a kortárs magyar művészeten belül a posztmodern, neo-konceptuális irányzatokhoz sorolható, amelyek a kulturális emlékezetet, a szimbólumok újraértelmezését és a társadalmi reflexiót helyezik a középpontba.