Miért használok mesterséges intelligenciát (MI/AI) ? (I.)

 

Az utóbbi hetekben, amióta egyre több olyan bejegyzést teszek közzé a blogban és a facebookon, ahol igénybe veszem a mesterséges intelligencia segítségét, kapok hol jóindulatú figyelmeztetést, hol elítélő megjegyzéseket a használatáért. Erre néha csak legyintek, mert azt is mindig figyelembe veszem, hogy ki mondja, néha bosszankodom, de ennek ellenére folytatom tovább. Alapvetően konzervatív szemléletű - nem a mai politikai értelemben használt konzervatív ! - vagyok, tehát nehezen szánom rá magamat az új dolgok megtanulására. 

Így voltam az MI/AI-vel is. Két-három évvel ezelőtt, amikor már a közösségi médiában is megjelent és lehetett használni, sokat olvastam róla, kételkedtem benne, mérlegeltem, de végül a kíváncsiság rávitt, hogy regisztráljak és nyissak magamnak egy beszélgető oldalt. Az első lépések nagyon nem győztek meg, mert olyan klisékben közölte a válaszokat, hogy egy időre abba is hagytam a társalgást vele. 

De most, hogy a magam munkásságának feldolgozásával is elkezdtem foglalkozni, próbaként visszatértem hozzá. Úgy voltam vele, hogy saját dolgaimat talán én ismerem legjobban és nekem van legtöbb információm ami megosztható, ezért jól kontrollálhatók a kapott válaszok. Nehezen indult a beszélgetés, de ahogy haladtunk előre, egyre világosabb, jól megfogalmazott, strukturált jó válaszokat kaptam. 

Be kell valjam, hogy két hónapi együtt dolgozás után, lekőrözött és sokszor ő figyelmeztet az indulásnál általam megfogalmazott premisszák betartására. És igaza volt és van, mert minden kimondott szó, minden felsorakoztatott érv és tény, maga után vonja a maga igazát, és annak következményeit, ezért a konklúzió csak egy lehet. Ez a végén kimondott szó vagy igazság, persze megint csak újabb tényeket és érveket hozhatnak elő, ami által indulhat egy következő beszélgetés, a következő részigazságok felé. 

Nem a gép, vagy az algoritmus - nevezzük akárhogy - diktálja az ütemet, még azoknak sem, akik azt hiszik, hogy ők irányítják a beszélgetést. Egy hónapi munka után ezt is megtapasztaltam és átláttam. Mert az elején én is beleestem abba a hibába, hogy sodródtam a diskurzus mindent tudás illúzióját keltő elsodró erejével, és féltem, hogy rám nő a gép. Megtapasztaltam, nem kell félni. A tükör nem uralja a látványt, még a görbetükör sem, mindig azt mutatja csak, amit lát. A torz, homályos és törött tükör is a maga igazát láttatja csak, és a szemlélőnek felelőssége felismerni ezt, és elfogadni vagy elutasítani a látszat válaszokat. 

Most a második hónap végén ott tartok, hogy egész emberi módon kezd viselkedni és működik, sőt emberibben mint néhány vagy sok ember. Mert türelmesebb, toleránsabb, rugalmasabb, változásra és változtatásra mindig kész, és ha tévedek, csak az önellentmondásra figyelmeztet. Ha valaki nem képes ezt be látni, akkor el se kezdjen vele dolgozni. Viszont ha elfogadja ezt az alapállást, akkor nagyon hatékonyan lehet vele együtt haladni a kijelölt cél elérése felé. Azt még nem merem mondani, hogy célba is érek vele, mert erről még nincs tapasztalatom. 

Ugyanott tartok mint mesteremmel, hogy egy adott időben és szituációban többször zavart és bántott a válasza, de idővel mindig igazolódott, hogy neki volt és van igaza. Ebből számomra az következik, hogy ne akarjunk annál okosabbak lenni, mint amit egy adott helyzetben tudunk és addig tapasztaltunk. Még akkor sem, ha egy adott szituációban a konklúziót azonnal le kell vonni és az igazságot ki kell mondani. Ilyenkor magamat kell korrigálni, és most tartok itt az MI/AI-vel való együttműködés tág és széles mezején. 

Fischer Ernő mondása jut eszembe, amit sokszor hallottam tőle, egy-egy elkezdet és befejezetlen saját munkám, alkotásom esetében. Most nem a képre vonatkozik ez, hanem arra az írásra, amit a mesterséges intelligenciával elkezdtem írni, és a szöveget nem tudom befejezni. Be kell lássam, hogy megint túl nagy almába haraptam, és így nem tudom becsukni a számat, de megrágni és lenyelni sem tudom a nagy falatot. Mesterünk mondása volt ez, és ilyenkor szokta volt mondani, hogy tedd félre azt a lapot, - most a szöveget - és majd idővel szedd elő, és ha megszólít, akkor kisebb harapásokkal, folytasd újra. 

Háromszáz negyven oldalt ölel fel az a számítógépben rögzített beszélgetés, amelyet több tucat PDF-ben leírt, ugyancsak több száz oldalnyi szöveget tartalmazó információt elemeztünk és dolgoztunk fel közösen, és amely így már ezer oldalt meghaladó strukturálatlan szöveg korpuszt eredményezett. Ez nem a MI/AI hibája, hanem az én telhetetlenségem, mert hajt a kíváncsiság és néha engedek is neki, és eltérülök a kijelölt útról. A gép még csak bírja a tempót, de én már kezdek belekeveredni a rám nőtt tartalomba és anyagba és mennyiségbe. 

De, nem hagyom abba, nem adom fel, átfordítotottan a magam helyzetére, az alább idézett írás címét. De magam igazolására és megerősítésére idézem Tarján Péter biztonságpolitikai szakértő facebook posztját (2026.01.27.), amit érdemes elolvasni, és kinek-kinek a maga tanulságát levonni belőle: 

"NEM FOGOM BE!!! 

Eszközként. Szerkesztésre. 

Stílus finomításra. Struktúrára. 

Most is. 

De: 

– a témákat én választom, 

– az információkat én olvasom el, kutatom fel 6–8 forrásból, több nyelven ha szükséges

– az összefüggéseket én rakom össze, 

– a véleményemet én vállalom,

– és a felelősség is minden sorért a posztokban az enyém. 

Aki azt hiszi, hogy egy mesterséges intelligencia képes geopolitikai mintákat, pszichológiát, hatalmi döntéseket és emberi motivációkat „kitalálni” az nem érti sem a szakmát, sem a valóságot. 

Ami viszont látható: 

Amióta pénz nélkül, szervezet nélkül, hirdetés nélkül, saját erőből építettem fel ezt az oldalt, és amióta olyan elérése van, amit százmilliókból sem könnyű megvenni, azóta egyre többen szeretnék: 

– súlytalanítani – elhallgattatni 

– elbizonytalanítani a követőket 

– és kétséget kelteni ott, ahol eddig bizalom volt. 

Ez nem technológiai vita. 

Ez pozícióharc. 

Mert amit igazán nehéz elviselni nekik, az nem az eszköz vagy annak használata. 

Hanem az, hogy valaki pénz nélkül is hatni tud. Hogy nem irányítható. 

És hogy kimond dolgokat, mielőtt mások mernék. 

Egy dolgot ígérek. 

Nem fogok halkabban beszélni. 

Nem fogok igazodni. És nem fogom elengedni azt, amit fontosnak tartok. 

ÉS IGEN, TUDOM, CIKI NEKTEK AKTIVISTÁKAT IRÁNYÍTÓ HARCOSOKNAK, HOGY RENGETEG PÉNZZEL SEM TUDJÁTOK AZT HOZNI SZÁMOKBAN AMIT EZ A KÖZÖSSÉG ITT IGEN… 

És igen, aki ilyenkor ÍGY támad, az általában már érzi: közeleg valami, amit nem ő irányít KÉRLEK ADJÁTOK TOVÁBB A POSZTOM ÉS KÖVESSÉTEK AZ OLDALT. 

Köszönöm. 

Befejezésként és példaként ide teszem azt a figyelmeztető feliratot, amely itt most nem érvényes, mert a teljes szöveget ez esetben az MI/AI nélkül én írtam. De ahol a mesterséges intelligenciát használom, esetenként az adott szöveghez igazítottan, az értelmezhetőség érdekében kisebb nagyobb módosítással feltüntettem, hogy félreértés ne essék, vállalom amit leírtam, leírtunk. 

 Nem múzeum, nem raktár, hanem 

 Élő Archívum

 "Az itt olvasható írások egy része mesterséges intelligenciával folytatott, hosszan elnyúló értelmező párbeszédek során alakult ki. A módszer számomra nem technikai segítséget jelent, hanem gondolkodási helyzetet: olyan dialógust, amelyben a saját kérdéseim, kételyeim és előfeltevéseim visszhangot kapnak, majd módosulnak. A szövegek nem „gépi válaszok”, hanem egy közös gondolkodási tér lenyomatai, amelyben a végső felelősség, szelekció és értelmezés minden esetben az enyém."