Alföldi László András

Az ötös számú paravánon látható képek.

Facebook hozzászólások 2017. augusztus 28-án.

Alföldi László: Katedrális nélkül - Üvegablak V., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. Június-július.

Változó hosszúságúak a Facebook hozzászólások, ezért lesznek ilyen rövidebb bejegyzések, de lesznek lényegesen terjedelmesebbek is. Azért maradok ennél a következetességnél, hogy egyenként bemutatom a hármas egységeket, akkor is ha nincsenek hozzászólások a képekhez, mert a kiállítás rendezési koncepciója erre a tagolódásra épült. Lényegében itt a Facebook-on tartalmilag talán jobban is érvényesül ezáltal, mert a kiállítótér sajátosságai miatt, ott sem lehetett egybe látni.

Rob Vollewens, Erik Lux és 5 további ember

5 hozzászólás

Hozzászólások

Erik Lux Egy másik sorozatnál jegyeztem, meg, hogy a képek változnak, a címek nem. Ez az üvegablaknál természetes, mert sosem ugyanolyanok (mert sosem ugyanarra nyílnak, így sosem ugyanarra biztosítanak kilátást)...

András László Alföldi Ez talán a szimbolikus alakot tartalmazó képekre is igaz lehet. Ugyanazt a figurát befogadó alap, ha minimális elmozdulással is, de megváltoztatja annak képi jelentését. Továbbá, utal a szériára és a sokszorosítás egyediségére, vagy fordított esetben az egyediség sokszorosíthatóságára.

János Erdei Erik Lux , hm

András László Alföldi Erik Lux Jó kérdés!

Alföldi László: Szőnyeg nélkül - Szőnyeg, 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017 június-július.

Alföldi László: Kirakat nélkül - Kirakat, 65 x 35 cm, vegyes technika ( papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudó-önkollázs, 2017. június-július.

Részletek a fenti három képből.

Előzetes ismertető

A kiállítótér belső udvara.

A négyes számú paravánon látható képek

2017. augusztus 27. Facebook hozzászólások

Alföldi László: Megváltás nélkül - Golgota, 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudo-önkollázs), 2017. június-július.

13Rob Vollewens, Erik Lux és 11 további ember

21 hozzászólás

János Erdei Hitbeli különbségről írtál (amire még nem válaszoltam), de ennél a képednél (is), :-P teljes az egyetértésünk, mert (a/ a megváltás valóban nem képen és képpel történik, b/) nézetkülönbség legfeljebb a képen túli világ (és történéseinek) megítélésében van, ha van.

András László Alföldi Maradok az eredeti elképzelésemnél, és nem megyek elébe a kiállítás egészének megmutatásába, hanem lassan, sorrendben, naponta bemutatva egy-egy paravánon látható képeket, haladok előre. Visszafelé nézve majd érthetővé válik, hogy miért választottam ezt a módszert. Annyit megelőlegezésül, hogy ennek dramaturgiai okai vannak, amelyről részben már írtam egy másik bejegyzésnél. Szándékom szerint egy lírikus, elvontabb szemlélettől halad az anyag egy drámai, ironikusabb hangvétel felé, és a végén még egy enyhe blaszfémiát is érint. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Isten tagadás a cél, hanem sokkal inkább azt, hogy képi eszközökkel megpróbálom körbejárni ezt a témát. Majd zárásként elérkezünk a Befalazott labirintus című sorozathoz. Ezzel a magam számára összekötöm Fischer és Ország Lili világát, a keresztény és antik mitológiától eljutunk egy mélyebb ősrétegig, ahol ezek a kérdések más fényben, vagy sötétségben láthatók, vagy láthatatlanok. Így a hitbéli különbségre a teljes anyag ismeretében érdemes visszatérni.

Erik Lux Ha az idő (és az ízlésbeli különbség) nem választaná (nem választotta volna) le a képrombolókat, talán még ők is elgondolkodnának...

János Erdei Nekem ez ("...a keresztény és antik mitológiától eljutunk egy mélyebb ősrétegig, ahol ezek a kérdések más fényben, vagy sötétségben láthatók, vagy láthatatlanok...") túl hamvas (bélás. Sok hülyeséget csinálunk és csináltunk, gondolunk és gondoltunk (mi emberek, de nem hiszem a "könyvek(" és előtte a szóbeliség ")által" csak hátra, a sötétbe ment a világ...

András László Alföldi János Erdei Szó sincs erről. Bár szeretem Hamvas Béla klasszikus esszéit, sokkal kevésbé az esszébe csomagolt tudományosságát, és ezért nem is így értem ezt az ősréteget. Ország Lili neve és felemlítése másfelé kellett volna vigye az értelmezésedet. Félve mondom ki, hogy akár az etológiáig is érdemes visszatekinteni, hogy tisztán lássuk azokat az értékeket, amelyeket a civilizáció és a kultúra hozott létre. De az is elég, ha csak Freud és Jung munkásságára utalok. De persze a visszásságokat se felejtsük el. Engem épp ez az ambivalens kettősség, és ennek ma is meglévő dimenziói érdekelnek. És mint esendő lény, magamra vonatkozóan is érvényesnek tartom ezt.

András László Alföldi Ma már nem lesz időm válaszolni, és az elkövetkező két hétben is csak korlátozott módon, mert most kimegyünk Gödre, és ott csak kártyás internet lehetőségem lesz. De mielőtt feltennétek a következő kérdést, hogy miért Átírás a kiállítás címe, és hogy a vallásról egyenlőre visszatereljem a figyelmet a képre, mellékelek két kinagyított részletet. Ezt csak eredetiben lehet látni, és még ennél is részletesebben. Remélem majd oda is eljutok, hogy láthatóvá tegyem, hogy egyenlőre miért maradok az "anyagban rögzült" képnél, és majd csak azután a virtuális dimenzióknál.

Részlet

János Erdei Hogy az etológiáig visszanyúlnak az értékeink gyökerei nem vitatom, sőt! Hogy Freud és Jung az ezekre rétegeződőket tárta fel, kedvemre való. Ország Lili említése ebben az összefüggésben számomra (de ezzel nem azt állítva, hogy nem bennem van a hiba) számra kicsit túl nagy (mert részleteiben nem követhető) ugrás...
A képek, és részben a Te képeid értelmezéseinél az ikonokig jutottunk vissza. Az ikonoktól a napjaink képvilágához húzható ív(ek)nél számomra így kicsit (feleslegesen) sok a (szinte) kortárs (és magyar)... Csak az ikon(izálás)nál maradva, (csak ebből a szempontból, de) Fischer Ernő hatása jóval meghatározóbbnak és egyértelműbbnek tűnik (noha az Ország Lilivel való technikai rokonságra éppen Te hívtad fel a figyelmem)...

András László Alföldi János Erdei Először az első bekezdésben leírtakra próbálok magyarázatot adni. Tény, hogy az ilyen viszonylag rövid bejegyzésekben nehéz nem bakugrásokban gondolkodni. Ezért a kérdés történeti oldalához most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy Ország Lili munkásságában engem főleg a keresztény kultúra előtti, ókori utalások fogtak meg. Elsősorban a Labirintus sorozata és az írásos korszaka. Tudom, hogy az ikonos korszaka számodra fontos fejezet, de én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nem mint ha nem tartanám jónak és fontosnak, de erre vonatkozó élményeimet nem tőle szereztem. Tehát amikor a múltba való visszanyúlásra utaltam vele kapcsolatban, akkor csupán az ókor megidézésére gondoltam. És most a második bekezdésben leírtakra, azt érzékelem, hogy nem először jutunk oda egy beszélgetés megkezdésénél, hogy mindig a dolgok másik végéről közelítjük meg a problémákat. Te elsősorban a tartalmi oldalról én meg a formairól. Eddig mindig sikerült középen összetalálkoznunk, és nagy egyetértésben megállapodnunk. Remélem most is így lesz. Ez a bejegyzés rövid lesz a kérdés teljes kifejtéséhez, de majd folytatni fogom, ha érdekel. Én az ikont is elsősorban formaproblémának érzékelem, és ezért keresem azokat a technika megoldásokat, amelyekkel legközelebb lehet kerülni annak adekvát megoldásához. Mit értek ezen? Elsősorban azt, hogy ha már nem is lehet létrehozni a középkori kolostorok mintájára kollektív műhelyeket, ahol az individuális letétek háttérbe szorulnak, akkor legalább ne engedjek túl nagy teret az elkészítésnél a saját személyes gesztusaimnak. Fischer lírikus alkat volt, és ebből következően ő még az absztrakt expresszív letéthez közeli megoldásokat választotta. Ország Lili drámai alkat, és a személyes gesztusait is mérsékelten használta a formaépítésben. Sokkal inkább hagyatkozott az anyag mélyebb fizikai és kémiai tulajdonságaira, ahol még az etológia által tárgyalt dimenzióknál is mélyebbre nyúlt, egészen a szervetlen világ ősrétegeibe. Tudom, hogy ez így túl summás megfogalmazás és kijelentés, de talán télen lesz időm egy blog bejegyzésben kifejteni azt a megkezdet témát, amelyet hónapokkal ezelőtt említettem is neked, és vázlat formájában a "Festészettechnikai útkeresés Ország Lili életművében" címen január óta vár a folytatásra. Befejezésül most csak annyit a kiállítás teljes anyagáról, hogy kimondatlanul, de számomra burkolt formában még mindig Fischer és Ország Lilivel való párbeszédről van szó. Ország Lilitől a nyomtatott áramkör használatát vettem át, Fischertől pedig a szimbolikus formaképzés szakrális tematikában való alkalmazását.

András László Alföldi Fischer Ernő: Hommage á Rubljov

Ország Lili (részlet).

János Erdei Azt hiszem nem kell középen találkoznunk, mert ott vagyunk. :-)
Remélem nem veszed nagyképűségnek, hogy azt írom, értem, amit írtál (de az eddigieknél összehasonlíthatatlanul jobban Ország Lili inkább hagyományához - semmint hagyatékához - való viszonyod), és nagyrészt egyet is értek.
Amit viszont nem értetten, az ez a mondatot (Fischer Ernőről) "ő még az absztrakt expresszív letéthez közeli megoldásokat választotta", pontosabban csak a "letét" szót nem. Még pontosabban, hogy ez mire utal, mire referálsz vele...
Részletesebben is válaszolok, most csak annyit, hogy (nagyon leegyszerűsítve, de) valami vagy ikon, vagy nem, és nemcsak a festészetben az ikonhoz nyilvánvalóan a formaalkotáson át vezet út (amiben azonban a vizuális alakzatok meghatározóbbak, mint más művészeti ágakban), amit azonban a tartalmi megfontolások legfeljebb katalizálhatnak, de a képzőművészetben picit nehezebben (Nem elhanyagolható mértékben a boszorkányszombatosoknak "köszönhetően", akik - szinte teljesen - szétbeszélték a festészetet az ikonfestészettel összekapcsoló hagyományt, és ezzel az értelmes beszéd lehetőségét is jelentős mértékben csökkentették).

András László Alföldi Tudom, hogy a "letét" nem kimondottan pontos szakkifejezés, de mi szakzsargonként a következőt értjük alatta: a felület megmunkálás manuális módját, a létrehozott faktúrák és textúrák kialakításának technikáját. Mivel mi már főleg vegyes technikákkal dolgozunk, ezért nem használhatjuk azt a par excellence festészetben elterjedt kifejezést, hogy ecset letétje, ecset járása, ecset mozgása stb. a felületen. Hogy mi ikon és mi ikonikus, azt Erik Lux-al ma már érintettük, de egyenlőre függőbe hagytuk, mert tényleg egy bonyolult kérdés. De idővel mindenképpen tisztázandó.

János Erdei András László Alföldi, aha! - köszönöm, így már értem...
Ps: megmunkálás érthetőbbnek tűnnék számomra a megdolgozás pedig a manuálisat is elkülönítené, de tudom, a szóhasználatot megváltoztatni (pláne, ha szakzsargon)... :-) - és egyébként is már értem. :-D

András László Alföldi János Erdei Nálunk megmarad ez a kifejezés, már csak a tisztelet okán is, mert Tanár úrral is ezt használtuk.

János Erdei Ps: csak részben a téma nehézsége okán halogatom a részletesebb választ, de egyrészt az ikon és a szimbólum viszonyát még tisztáznom kell (magammal), és ráadásul a formáról nyakig vagyok egy Klima Gyulval való levelezésben.

János Erdei Az alábbi linken át elérhető képednél folytatódó beszélgetés nyomán úgy vélem, hogy a hitbeli kérdés csak egy másik aspektusa a Téged jobban foglalkoztató formainak: arra válaszolsz, amire Fischer Ernő és Ország Lili is, de egy másik időben (mint Te, vagy az alábbi linken át elérhető beszélgetésben láthatóak - (és másik időben, mint Erzsebet Lieber, aki pedig kortársad!
Ezt azért is említem külön is, mert eddig csak a zenéről gondoltam, hogy saját időt teremt. A képekről "csak" azt, hogy saját síkot, a plasztikáról és az építészetről pedig azt, hogy (eltérő teljességgel) saját teret. Most azonban úgy vélem, hogy a saját sík és a saját tér saját időre alapozódik...

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1399945720124321...

András László Alföldi Ez első olvasatra nagyon pontos megfogalmazásnak tűnik, és valószínűleg igaz is. Ezért érdemes tovább gondolni, illetve inkább részletesebben kifejteni és képekkel alátámasztani. De mivel ma van az utolsó iskolaszüneti nap, és az unokák még itt nyaralnak velünk Gödön, ezért most át kell engedjem nekik a számítógépet, a saját dolguk intézésére. De erre majd visszatérek.

Erik Lux Három, két és egy dimenziós művészeti ág(ak)? Netán az irodalom lenne a 0 D-s? :-D

Az alábbi linkre kattintva elérhető az eredeti Facebook bejegyzés.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1396358990482994&set=a.466411883477714&type=3&theater

Alföldi László: Katedrális nélkül - Üvegablak IV., 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudo-önkollázs), 2017. június-július.Hűha

Alföldi László: Ikon nélkül - Ikon, 65 x 35 cm, vegyes technika (papír, nyomdafesték, paratípia: nyomtatott papíralapú papírnyomat, pszeudo-önkollázs, 2017. június-július.

János Erdei Izgalmas az ikonalak "bizantikus" palástja és a környezetének (a koncentrált és a szétesőbb) kontrasztja (ami meglehet, hogy csak a nagyítás léptékének a különbségéből adódik)...

Tetszik