Fischer Ernő 1993-as "Budapest" című, vegyes technikával (olaj, vászon, kollázs, pasztell, íróka) készült alkotása egy összetett mű, amely a hagyományos festészetet a modern, absztrakt kifejezésmóddal ötvözi, és a 20. század végi magyar művészet kontextusában helyezkedik el
.
Művészettörténeti és Kortörténeti Hely
Fischer Ernő (1914–2002) életművében a konstruktív képépítés játszott nagy szerepet, amit Kmetty Jánostól tanult, ugyanakkor színkezelése oldott, expresszív jellegű volt. Művészete átmenetet képez a modernizmus és a posztmodern érzékenység között.
Kortörténeti kontextus: Az 1993-as év, a posztkommunista átalakulás időszaka, amikor a művészek nagyobb szabadságot élveztek a témaválasztásban és a stílusban. Az alkotás a fővárost ábrázolja, amely maga is a történelmi változások kereszttüzében állt.
Műfaji besorolás: Az alkotás a vegyes technika műfajába sorolható, amely a kollázs, festészet és grafikai elemek kombinálásával túlmutat a hagyományos "festmény" kategórián. Ez a kombinatív jelleg jellemző volt Fischer művészetére.
Esztétikai és Hermeneutikai Analízis
A kép esztétikája a geometrikus rend és a festői spontaneitás feszültségéből fakad.
Esztétikai szempont: A domináns hűvös, kékes-zöldes tónusok és a fehérrel megrajzolt, finom, hálószerű vonalrendszer (íróka) révén a kép egyfajta mágikus, álomszerű hatást kelt. A valóságos épületek (Parlament, Bazilika) felismerhetőek, de a kontúrvonalak elmosódnak, elvonttá válnak. Az épületek nem tömegként, hanem a fény és a forma szimbolikus megjelenítéseként jelennek meg.
Hermeneutikai szempont: Az értelmezés (hermeneutika) szerint a kép nem a valóság puszta leképezése, hanem a város esszenciájának szimbolikus megragadása. A "Budapest" című mű egy személyes vízió, amelyen keresztül a művész a városhoz fűződő viszonyát, emlékeit és érzéseit fejezi ki. A sokrétegű technika a város történelmi rétegződését is szimbolizálhatja.
Kurátori és Pozicionális Értékelés
Kurátori szempont: Egy kiállításon ez a mű a modern magyar művészet egy olyan ágát képviselné, amely a nyugati absztrakt expresszionizmus és a hazai konstruktivista hagyományok között lavírozik. Kiemelkedő példája annak, hogyan lehet egy hagyományos témát (városkép) innovatív módon, a technikai határokat feszegetve megközelíteni.
Pozicionális szempont: Fischer Ernő munkássága fontos szerepet tölt be a 20. századi magyar képzőművészetben. Bár nem tartozott a legavantgárdabb, politikailag leginkább ellenzéki művészek közé, művei (amelyek megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában is) elismertek. Munkássága a tanszékvezetői és rajzpedagógusi tevékenysége mellett is jelentős, és a stílusok ötvözésének egyéni, rendhagyó példája.
Ez az alkotás a technika, a szimbólum és a személyes látásmód egyedi ötvözetén keresztül nyújt bepillantást Fischer Ernő művészi világába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése